2012. december 31.

2012-es év összegzése

Összefoglalom az ezévben velünk történt eseményeket:

- Megszabadultunk egy emberségből megbukott főbérlőtől.
- Krisztiánnal megvettük első közös lakásunkat.
- A barátok terén is sok változást hozott az év, akiket évek/évtizedek óta igaz barátainknak hittünk bebizonyították, hogy véletlenül sem azok.
- Viszont akikre nem is gondoltunk volna megmutatták, hogy vannak olyanok, akikre ténylegesen lehet számítani, nemcsak a jóban, hanem akkor is, amikor nagy szükségben vagyunk.
- Mostanra teljesen lakhatóvá is tettük a mi kis otthonunkat.
- Anett elcsábított spiningelni, és úgy megtetszett, hogy azóta is rendszeresen járok (már ha nem marad el).
- Néhány napot Visegrádon töltöttünk és egyszerűen imádtuk a kirándulást mindketten.
- Szeptemberben volt a 10. érettségi találkozóm.
- Krisztián nekikezdett első (reméljük siker) könyvének az Elindori Krónikáknak.
- Közös erővel kifestettük a gyerekszobát.
- Kifizettük mostanra teljesen a lakásátírási illetéket.
- Nem jutottunk el a győri adventi vásárba.
- Megvettük, befaragtuk és beállítottuk a kisszobába az első élő fenyőnket az első saját lakásba.
- Mindenki örült a karácsonyi ajándékoknak (legalábbis úgy láttuk).

Szóval összességében a pohár félig tele, mert ugyan nem mindig volt könnyű, de végigcsináltuk, haladtunk is előre nem csak toporogtunk egy helyben. Így lezárásként mondhatom, boldog évet zárunk.

Mindenkinek nagyon Boldog, Szeretetben-, Egészségben-, Vidámságban gazdag Új évet kívánok!

2012. december 23.

Karácsonyi finishben - zserbó

Már majdnem mindennel elkészültem, a habkarikák kiszárítva, a mézeskalácsok kidíszítve,  a karácsonyi darálósok a dobozban , a stollenek a kamrában pihennek, kisültek a bejglik és Krisztián abszolút kedvence a zserbó, ma elkészült a lilahagyma lekvár és a párolt káposzta, fő a húsleves és épp a sütőben száradnak a diós zongorabillentyűk. Holnap már csak a kacsacombokat kell kisütnöm és a hagymás törtkrumplit kell elkészítenem.
Amit viszont ma megosztok az a zserbó receptem (vagyis én is csak véletlenül találtam rá), Dacota húga Banni kísérletezte ki, Krisztián és az ismerősök egybehangzó véleménye szerint tökéletes,
ami viszont elengedhetetlen a tökéletes végeredményhez, a jó recept mellett a jó minőségű alapanyagok.



Zserbó

Hozzávalók:
- 65 dkg finomliszt
- 3 db tojássárgája
- 15 dkg porcukor
- 30 dkg vaj
- 3 dkg élesztő
- 1 csipet só
- 4 ek tejföl
- 1dl tej
- 40 dkg darált dió
- 15 dkg cukor
- 3 kk őrölt fahéj
- házi baracklekvár (nekem több, mint 1 üveg 750 ml-es befőttesüvegnyi került bele)
- Dr. Oetker étcsokoládés tortabevonó

A vajat megolvasztottam  a mikróban és mikor már nem volt forró belekevertem a tojássárgákat és a cukrot. Az élesztőt egy csipet cukorral a hideg tejbe morzsoltam. Egy nagy tálban összegyúrtam minden hozzávalót és fél órára a hűtőbe tettem pihenni. Miután a vaj eléggé visszadermedt a hidegben, a tésztát 4 egyenlő részre osztottam. 35x23 cm-es zománcos tepsiben szoktam sütni, így se zsírozni, se lisztezni nem szoktam, mert a sütés végeztével minden gond nélkül kicsusszan belőle. Az első adag tésztát kinyújtottam és belesimítottam a tepsibe, ezt jó gazdagon megkentem a nyáron eltett baracklekvárral megszórtam a darált dió és cukor harmadával és 1 kk őrölt fahéjjal, erre került a következő kinyújtott tésztaréteg, lekvár, cukor, darált dió, fahéj és ugyanez a rétegzés mégegyszer. Végezetül kinyújtottam az utolsó tészagombócot és szépen a süti legtetejére rendezgettem, a kilógó részeket oldala betűrtem és végezetül a tetejét villával jó pár helyen megszurkáltam, hogy a keletkező gőz távozni tudjon. 200°C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütésen 35 perc alatt szép barnára sütöttem. Amikor elkészült, vágódeszkára borítottam, onnan pedig egy tálcára, így újra a teteje került felülre. Egy éjszakát pihenni hagytam, hogy teljesen ki tudjon hűlni, és csak másnap reggel voltam be a tetejét csokoládéval. (Elvileg egy-két napot pihennie kellene, de nálunk szinte rögtön muszáj felvágni, amint megszilárdul a tetején a csoki.)

2012. december 22.

Az elmaradhatatlan bejgli

Nem is lenne az igazi a karácsony bejgli nélkül, ugyan sok féle verziója létezik, nálunk csak a hagyományos mákos, diós variáció állja meg a helyét. Sok háziasszony rémálma ez a tipikusan karácsonyi sütemény, mert vagy nem lesz elég  márványos a teteje, vagy szétreped sütés közben, vagy a szeletelés közben hullik darabjaira. Sajnos ezt a receptet nem drága nagyikámtól tanultam (az övé egy szimpla élesztős tészta volt és nem igazán volt nagy keletje), Varga Gábor receptje viszont nagy sikert aratott, pont ahogyan a " nagy könyvben" meg van írva, omlós tészta, sok töltelékkel tökéletes ízharmóniával.



Bejgli

Hozzávalók (4 db fél kilós rúdhoz):

Tésztához:
- 52 dkg finomliszt
- 15,6 dkg vaj
- 10,4 dkg sertészsír
- 5,2 dkg porcukor
- 2 csipet só
- 0,8 dkg friss élesztő
- 3 db tojás sárgája
- 104 ml tej

Diótöltelékhez (2 db rúdhoz):
- 27,2 dkg dió
- 11 dkg kristálycukor
- 4 dkg méz
- 0,6 dkg őrölt fahéj
- 81 ml tej
- 1 db citrom reszelt héja
- 1 db narancs reszelt héja

Máktöltelékhez (2 db rúdhoz):
- 27,2 dkg darált mák
- 11 dkg kristálycukor
- 4 dkg méz
- 0,6 dkg őrölt fahéj
- 81 ml tej
- 1 db citrom reszelt héja
- 1 db narancs reszelt héja

Kenéshez:
- tojássárgája
- tojásfehérje

Kicsit előre dolgoztam, a tölteléket előző nap leforráztam, azért, hogy biztosan hideg legyen. A tejet a cukorral és a mézzel felforraltam és leforráztam a hozzávalókat vele. Teljesen simára kevertem és amikor kihűlt fóliával letakarva betettem a hűtőbe.
Következő nap készítettem el a tésztát, egy nagy tálba mértem a lisztet, a vajat, a zsírt, a cukrot, a sót és elmorzsoltam őket.
Egy kisebb tálkában a (hideg) tejet, a tojássárgákat, és az élesztőt simára kevertem. Ezt a tejes keveréket a lisztes morzsához öntöttem és összedolgoztam (mivel ez egy ez egy omlós tészta épp csak addig szabad "gyurmázni" ameddig össze nem áll). Amikor összeállt a tészta négy 25 dkg-os darabra osztottam és fóliával letakarva egy órára a hűtőbe tettem.
Amikor a tészta kellően hideg lett egyenként kinyújtottam őket nagyjából 21x28 cm-es téglalapokká és a tészta súlyának megfelelő tölteléket oszlattam el rajta (a szélein 1-1 cm-t szabadon hagytam) vagyis 25 dkg-nyit. Ezután a két rövidebbik és az egyik hosszabbik oldalán a szabadon hagyott részt ráhajtottam a töltelékre, és egy szintbe nyomkodtam a töltelékkel. A már behajtott hosszabbik oldala felől szorosan feltekertem és sütőpapíros sütőlemezre tettem. Lekentem tojássárgájával, betettem a hűtőbe és szigorúan megvártam amíg teljesen megszáradt, utána pedig lekentem a tojás fehérjével is.
Egy éjszakán át a hűtőben kelesztettem, másnap 20 perccel a sütés előtt kitettem a konyhapultra, hogy picit átmelegedjen a tészta. 200°C-on 15 percig sütöttem, aztán 190°C-on még 10 percig.
Kihűlés után vékonyan szeleteltem.

2012. december 18.

Darálós újragondolva - karácsonyi diós-, mákos darálós

Gyermekkoromban nagyon sok időt töltöttem a nagymamánál Szomódon. Csodálatosak voltak ezek az évek, igazi mesevilágot varázsolt nekem, hogy önfeledt és boldog gyerekkorom lehessen. A legemlékezetesebb mégis az, ahogyan együtt sürögtünk-forogtunk a konyhában és együtt sütöttünk-főztünk. Ilyenkor úgy érezhettem, hogy azért sikerült olyan finomra az ebéd és a süti, mert én segítettem az elkészítésében. Nagyon sok mindent tanultam az én drága nagyikámtól, és mégsem adhatta át minden tudását időben.
Gyerekkorunk egyik nagy kedvence a darálós (szerintem nagyon sokan emlékeznek rá), olcsó, kiadós és roppant egyszerű elkészíteni. (Milyen finom is volt egy nagy bögre habos-főzött kakaóval...)
Most hogy nyakunkon a karácsony kicsit újragondoltam ezt a receptet és ezt is bebugyoláltam egy ünnepi köntösbe, hogy legyen itthon valami ropogtatnivaló.



Karácsonyi diós-, mákos darálós

Hozzávalók:

Diós kekszhez:
- 30 dkg liszt
- 15 dkg darált dió
- 13 dkg porcukor
- 13 dkg vaj
- 9 g sütőpor
- 2 db egész tojás
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 1 narancs reszelt héja
- 1 citrom reszelt héja
- 0,5 kk őrölt fahéj

Mákos kekszhez:
- 30 dkg liszt
- 15 dkg darált mák
- 13 dkg porcukor
- 13 dkg vaj
- 9 g sütőpor
- 2 db egész tojás
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 1 narancs reszelt héja
- 1 citrom reszelt héja
- 0,5 kk őrölt fahéj

A kekszek hozzávalóit ízenként külön összegyúrtam, a darálóra ráapplikáltam a süti "előtétet" és ledaráltam a tésztákat. 5-7 centis rudakat csíptem le a kitekert tésztacsíkból, sütőpapíros tepsire tettem és 200°C-os sütőben, alsó felső sütésen  10-12 perc alatt kisütöttem őket.
Jobb lett, mint ahogyan azt előtte gondoltam, igazi karácsonyi illat és íz, olcsón, egyszerűen és gyorsan.

2012. december 17.

Karácsonyfadíszek készülnek 2. - mézeskalács

Nagyon rohan az idő, pedig olyan sok mindent szerettem volna még készíteni karácsony előtt. Miután elkészült két hatalmas adag habkarika és sütöttünk puha mézeskalácsot Anettel és Dorkával, már itt az ideje, hogy nekiálljak a keményebb, formatartóbb mézeskalács fenyődíszeknek is. Moha receptje alapján készítettem, és nem is csalódtam a tésztában.



Mézeskalács

Hozzávalók:

Tésztához:
- 50 dkg liszt
- 10 dkg porcukor
- 2,5 dkg szódabikarbóna
- 2 tk mézeskalács fűszerkeverék
- 25 dkg virágméz
- 6 dkg vaj
- 2 db tojás

Írókához:
- 1 tojásfehérje
- 20 dkg porcukor
- 2 csapott ek keményítő
- 1 tk citromlé

A mézet a vajjal mikróban megmelegítettem, és a többi hozzávalóhoz öntöttem, alaposan összegyúrtam, a méztől eléggé ragacsos volt, de nem engedtem a kísértésnek, hogy még tegyek hozzá lisztet.
Zárható tetejű műanyag dobozban a hűtőbe tettem egy éjszakára. Másnap mikor kivettem fantasztikusan jól dolgozható, formázható állaga lett ezért gyorsan lisztezett szilikonlapon 4 mm vastagra kinyújtottam és mindenféle kiszóróformákkal kiszaggattam.
Előmelegített 180°C-os sütőben alsó-felső sütésen 7 percig sütöttem őket (szintén nagy volt a csábítás, hogy bekapcsoljam a hőlégkeverést és egyszerre betegyek 3 tepsinyit, de végül sikerült megállnom).
Rácson hagytam kihűlni, és csak másnap kezdtem díszíteni. És itt elkövettem az első bakit, mégpedig, hogy a régi családi recept szerint állítottam össze az írókát. Egy tojásfehérjéhez annyi porcukrot kevertem, hogy olyan sűrű legyen, hogy már ne follyon le a kanálról. Jó kemény lett, megfájdult a kezem miközben díszítettem, ráadásul pont a keménysége miatt nem terült szépen és elég szögletesen került a mézesekre, úgyhogy szánalmas fél óra gyötrődés után félretettem (kicsit el is ment a kedvem tőle, de most már muszáj volt megcsinálni, ha már kisütöttem). Aztán ma nekiálltam újra, most már az írókát is Moha receptje alapján készítettem, ez pedig a tökéletes megvilágosodást jelentette. Az írókának ugyan sűrűnek de folyósnak kell lennie, így gyönyörűen formázható, szépen terül és még véletlenül sem lesz szögletes.
Szóval a tojásfehérjét  tálas mixerbe tettem és alacsony fokozaton elindítottam. A porcukrot és a keményítőt összekevertem és kanalanként elkezdtem hozzáadni a tojáshoz (nem kellett hozzá az összes, csak kb. 17 dkg, mert ugye minden tojás más-és más méretű), végezetül a citromlevet kevertem hozzá. Sütőpapírból tölcsért csavartam a kisebbik fele 1-2 mm átmérőjű lett. Ebbe kanalaztam a tojáshabot, a végét visszahajtottam és állandó nyomással, igyekezve, hogy a szálat ne tegyem le díszítgettem a formákat.
Egy kicsit sem lettek tökéletesek, de egy kis gyakorlással még fejlődhetek.

2012. december 16.

Adventi félidő - Stollen

Minden évben megfogadom, hogy jövőre másként lesz, időben belekezdek az ajándék vásárlásba, készítésbe, csomagolásba, már időben kitalálom a karácsonyi menüt és összeírom a sütni valókat (amiket természetesen szépen ütemezve időben elkezdek megsütni).
De valamiért ez minden évben egészen máshogyan alakul, mint ahogyan az előtte elterveztem.
Így történt meg az, hogy elmaradtam a Stollen sütéssel (aminek már becsomagolva legalább egy hete kellene a kamra polcán pihennie, ehelyett formatartó mézeseket sütöttem és még mindig a díszítéssel bajlódok). Nálunk ez elmaradhatatlan sütemény, anyuval egyenesen imádjuk a jó kis fűszeres illatát, a gazdag tésztáját és a többiek is szívesen majszolják el reggelire a kakaóhoz, kávéhoz.
Ezt a Drezdai kalácsot Varga Gábor receptje alapján készítem három éve, tökéletesen bevált, nem is váltanék másra (össze sem hasonlítható a boltban kapható silány "utánzatokkal").



Drezdai kalács avagy Stollen

Hozzávalók:
- 15 dkg mazsola
- 3 ml rum
- 50 dkg finomliszt
- 1 dkg házi vaníliáscukor
- 10 dkg porcukor
- 5 dkg élesztő
- 2,1 dl tej
- 20 dkg vaj
- 1 db tojás
- 7 dkg mandula (egész)
- 17 dkg kandírozott gyümölcs (én citrom-, narancshéjat és gyömbért szoktam beletenni)
- 1 csipet só
- 0,5 tk őrölt fahéj
- 0,5 kk őrölt szegfűszeg
- 0,25 kk őrölt szerecsendió
- 1 db citrom reszelt héja
- 1 db narancs reszelt héja

Díszítéshez:
- 7,5 dkg vaj
- 7,5 dkg porcukor

Szombaton épp a munkaidő végén telefonált Anett, hogy menjek át egy kicsit vigyázzak Dorkára, így volt még háromnegyed órám, hogy miután hazaértem bedagasszam a Stollent. A mazsolát langyos vízbe, és a rumba áztattam, a tejet meglangyosítottam, belekevertem a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.
Egy nagy tálba mértem a lisztet és összekevertem a sóval. A vajat megolvasztottam , közben a kandírozott gyümölcsöket és a mandulát apróra vágtam. Amikor a vaj már folyós volt, de nem forró, hozzáadtam a tojást, a fűszereket, belereszeltem a citrom és a narancs héját és alaposan összekevertem.
Ezt a keveréket hozzáadtam a liszthez, majd a közben felfutott élesztőt és összedolgoztam a tésztát.
A nagy mennyiségű vajtól ruganyos, "olajos", de mégsem ragacsos tésztát kaptam, végezetül a lecsöpögtetett mazsolát, az összeaprított kandírozott gyümölcsöket, és a mandulát dolgoztam bele.
Kelesztőtálba tettem, letakartam és félretettem, hogy duplájára keljen mire hazaérek Dorkától.
Elég másfél óra a kelesztésre, de mivel nagyjából tudtam, hogy ennyi időn belül nem érek haza ezért kevésbé meleg helyre tettem (az ablak mellé), hogy egy kicsit lassítsam a folyamatot.
Kb. két és fél óra múlva értem haza, akkorra gyönyörű szép nagyra nőtt a kalács. Jól átmozgattam, átgyúrtam és kétfelé vettem (okulva az előző évek bakijaiból, mert nagyon terül a tészta sütés közben). Oválisra nyújtottam, a sodrófával a közepén egész hosszában elvékonyítottam és az egyik oldalát ráhajtottam az elvékonyított részre a két kalács elfért egymás mellett egy sütőpapíros sütőlemezen. 175°C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütésen kb. egy óra alatt megsültek. Még forrón gyorsan rácsra tettem őket, lekentem olvasztott vajjal, jó alaposan megszórtam a porcukorral és így hagytam kihűlni. Amikor már kicsit sem voltak langyosak celofánba csomagoltam (szintén a bakikból tanulva, nem jó a folpakk, mert nem szellőzik és "ráizzad" a porcukor a kalácsra) és betettem a kamrába őket pihenni (összeérni) karácsonyig.

2012. december 13.

Képeslapok

Karácsonykor csak a szűk családon belül szoktunk ajándékozni, viszont képeslapot mindenkinek küldünk, még a távolabbi rokonoknak is.
Idén is leültünk összeszámoltuk, hogy hányat kell írnunk, majd elindultunk hogy beszerezzük a képeslapokat.
Már említettem, hogy nem vagyunk igazán azok a típusok akik a "fogukhoz verik a garast", de kisebbfajta szívrohamot kaptam, amikor összeadtuk, hogy mennyibe kerülne mindez (nem is beszélve még a postaköltségről).
Az inspirációt Csorba Anita blogja adta.
Tulajdonképpen nem volt hozzá szükség másra csak bordó kartonra, fenyőzöld színespapírra, ragasztóra,  némi fehér másolópapírra, ollóra és türelemre.
Ugyan nem lettek olyan tökéletesek, mintha a boltban vettük volna meg, de nekünk tetszik, mert saját kézzel szívből-szeretetből készült.



2012. december 8.

2. adventi hétvége

Már régen elhatároztuk, hogy december 8-án elmegyünk Győrbe az adventi vásárra, kicsit ráhangolódunk az ünnepre, forraltborozunk, és vásárolunk. Verával is megbeszéltük, hogy  a rövidre sikerült osztálytalálkozót kiegészítjük és ott találkozunk.
Aztán szombaton minden összeesküdött ellenünk: Vera lebetegedett, az idő pedig elég zimankósra fordult, így Krisztián a mi utazásunkat is lefújta.
Hüpp-hüüp, kicsit elkeseredtem, de ha már így alakult ne töltsük tétlenül a délutánt felrajzoltam a kisszoba falára a mintát (ha minden jól megy a jövő heten sikerül kifestenem), Krisztián pedig megörülve a nyugalmas 2-3 óra szabadidőnek folytatta az írást, amit az utóbbi időben kissé hanyagolt (részleteket az Elindori Krónikákon olvashattok).
Egész büszke vagyok, jól ment a dolog, de majd a festés után adja meg a szoba igazi "díszét", képet is majd csak akkor fogok feltölteni.
Hogy mégse maradjon el az adventi hangulat, az Árpád téri vásárra mentünk le, mert bármekkora legyen is a hideg negyed óra alatt haza tudunk gyalogolni.
Anett és Dorka is csatlakozott hozzánk, nem maradtunk sokáig mert Dorka megunta, mi felnőttek meg megfagytunk. Még kép sem készült,  mert csak a forralt boros poharakra állt csak rá a kezünk (egyikünk se nagy piás, de így elviselhető volt a zimankó).
Meg kell hogy jegyezzem, most hogy felújították a teret kultúrált környezetben pakolhatnak ki az árusok a sok nézelődő már nem egy zsebkendőnyi területen kénytelen összetaposni egymást, az egyetlen hátrány, hogy az ablaknyitás már nem olyan látványos, mint az előző években, amikor az okmányiroda ablakait díszítették (és még egy: a forraltbor egy év alatt a duplájára drágult, és idén még bögre sem járt hozzá).
De a győri adventezést nem adjuk fel, jövő hét vasárnap újra megpróbálkozunk vele.

2012. december 3.

Túl rövid hétvége - Salsa

Most szombaton kellett ledogozni előre december 31-ét, munkaidő kedvezmény ide vagy oda rövid az idő, hogy megoldjuk a hétvégi nagytakarítást, nagybevásároljunk (mert mostanában Krisztián igazi hősként jön velem és cipekedik helyettem, hogy kímélje a hikomat, fájós hátamat), főzzek, mossak (és milyen jó lenne, ha egy szusszanásnyi pihenés is beleférne ebbe a megrövidült másfél napba).
Annak ellenére, hogy rövidebb idő állt rendelkezésünkre, mint más hétvégéken, történtek csudajó dolgok is, pl. Krisztián önként és "dalolva" jelentkezett, hogy eljön velem a moziba a Twilight sorozat befejező részére, szombat este Zoli barátunkkal X-faktor (leginkább hallgatása) közben Carcassonoztunk (egy kört én nyertem).
Van egy dolog aminek, nem igazán tudok ellenállni, diéta ide vagy oda, egyszerűen ha elkezdem alig tudom abbahagyni a szombat esti tévézés közben: a tortilla és a salsa.



Tortillából a boltit szoktam venni, nem pepecselek vele itthon, viszont a salsa az saját gyártmány (még nem volt ember, aki kóstolta, ne cuppant volna rá rögtön a tálra, hiába nem szerette korábban a csípős ízeket, vagy éppen soha sem volt hajlandó megenni  a paprikát).

Salsa

Hozzávalók:
- 1 nagy doboz (1/2 l)  paszírozott paradicsom
- 1,5 dl víz
- 3 db hegyes erős paprika
- chilipaprika ízlés szerint (én most azt hiszem legalább 3-at tettem bele, persze előfordul hogy kevesebb)
- 2 db közepes vöröshagyma
- 2 db jalapegno chilipaprika
- 4 dkg cukor
- 1 csipet só
- 2 kk ecet (10%-os)

Tulajdonképpen roppant egyszerű elkészíteni, a paprikákat és a hagymát kockákra vágtam (kezdetben gumikesztyűt húztam ehhez a veszélyes művelethez, ma már egy darab papírtörlő elég hozzá, hogy kivédjem a "őrjöngő sikítozást", mikor megdörzsölöm a szemem), egy kis lábasba beletettem minden hozzávalót. Közepesen meleg főzőlapon 40-45 perc alatt megpuhulnak a paprikák, és besüsüsödik a paradicsomszósz (saját káromon tanultam meg, hogy a mártogató illetlen és "köpköd", ezért szigorúan mindig a főzés elején ráteszem a fedőt, elkerülvén az órákon át tartótakarítást a főzés végeztével). Kis befőttesüvegekbe porcióztam és miután kihűlt rácsavartam a tetőket (hűtőben 2-3 hétig is eláll, ha ezalatt az idő alatt el nem fogy).
Hidegen (melegen lehetetlen megenni - szerintünk) chipshez, tortillához, mi még szendvicsbe is szoktunk néha tenni, de remekül megy a csirkés burritomhoz is.
Vasárnapra is meglett a program, Anett már korábban mesélte, hogy kipróbálta Limara pizzáját és milyen nagy sikere lett náluk, nos Krisztiánnak pizzázhatnékja volt, úgyhogy én is nekiláttam és begyúrtam fél adag tésztát, mivel mi ropogósan szeretjük, ezért a liszt 1/5-e helyett búzadarát tettem hozzá. 2 db kb. 22-25 centis vékony, ropogós tésztájú pizzánk lett, egy walczer és egy magyaros. A nagy ízpróba után egyöntetűen eldöntöttük, hogy még sokszor fogjuk használni ezt a receptet.



2012. november 29.

Kezdődik az adventi készülődés



Nagyon szeretem az évnek ezen időszakát (ellentétben Krisztiánnal), mert ilyenkor áthat a közelgő ünnep hangulata, a készülődés, várakozás, belengi a lakást a szegfűszeg, fahéj és narancs illata. Szerintem egyszerűen mesés (igen, igen tudom kissé gyerekes tudok lenni). Mivel első most lesz advent első vasárnapja (naívan azt hittem, hogy még semmivel sem késtem el) elhatároztam, hogy itt az ideje elkészíteni az adventi koszorút.
A hobbi boltban aztán csalódottan eszméltem föl, hogy már mindent leraboltak a polcokról, se gyertya, se díszek, se koszorú alap. Az OBI-ban aztán kaptam gyertyát és drótot a díszek kötözéséhez, de koszorúból már csak a 30 centis szalma volt amit túl nagynak ítéltem (utólag belegondolva, még szerencse, hogy nem vettem meg). Kicsit csalódott is voltam, hogy ez nem nagyon akar összejönni.
Nem is gondoltam volna, hogy a végén Krisztián segít rátalálni a jó megoldásra, felhívta a figyelmemet arra, hogy Kodály téren a virágboltban is biztosan lehet kapni koszorú alapot.
Eredetileg türkiz-csokibarna összeállítást szerettem volna, de Krisztián leszavazta így győzött a lime-csokibarna együttes.
Amikor a virágbolt elé értem elállt a lélegzetem, kreatív, ízléses, hatalmas választékkal fogadott. Koszorú alapból egyből 6 féle volt kitéve, és egyből tudtam melyik az amit meg kell vennem.
Minimalista lakáshoz, minimál koszorú dukál. Így lett ez a végeredmény.


2012. november 28.

Mézesezés Anettel és Dorkával - rögtön puha mézeskalács

Anettel már egy ideje beszélgetünk arról, hogy a bölcsődén kívül milyen dolgokat lehetne együtt csinálni Dorkával, amit mindenki élvez és még emlék marad. Többek között az egyik ötlet a mézeskalács készítés volt, hiszen a gyúrmázás már neki is megy (nem lesz baja, ha belekóstol) és valószínűleg a kiszúróformák használata sem okozna neki gondot, hiszen már nagyon ügyesen használ a környezetében minden tárgyat. Amellett, hogy a kiscsaj ügyesedik, fejlődik, erősödik az anya-lánya kötődés is hiszen a játékon kívül most valami mást is együtt csinálhatnak, és ez a kiindulási alapja a későbbi mókás-munkának, szerepjátékoknak.

Micimackó kiszúrása közben

A remekművek

Szuper dolog a mézeskalács sütés, mert remekül felhasználható karácsonyfa díszítésre, lakás dekorálásra, adventi koszorúnak, csak egy a bibi, a jó, formatartó darabokba beletörhet az ember foga. A tészta ugyan az idő előrehaladtával puhul, de így is heteket kell várni (sokan ezért sütik meg december elején, hogy karácsonykor ehessenek belőle), hogy fogászati kezelés nélkül majszolhassunk egy-két mézit, angyalkát vagy hópelyhet. Még kb. 5 évvel ezelőtt találtam meg egy receptfüzetben a megoldást, így azóta, ha csak enni szeretnénk, és nem dísznek használni mindig ez alapján készítem.

Puha mézes

Hozzávalók:
- 50 dkg finomliszt (ebből 12 dkg lehet teljes kiőrlésű)
- 2 dkg sütőpor
- 25 dkg méz
- 15 dkg porcukor
- 2 tojás sárgája
- 1 egész tojás
- 8 dkg vaj
- 1/2 citrom leve
- 1 ek mézes sütemény fűszerkeverék

A hozzávalókat alaposan összedolgoztam (nem kell megijedni tőle, irgalmatlanul ragacsos marad, véletlenül sem szabad még lisztet keverni hozzá, hogy az állaga javuljon), ilyenkor csak egyet lehet tenni, letakartam folpakkal és betettem a hűtőbe pihenni, általában csak egy éjszakát hagyom, de most csak délután tudtam Anetthoz és Dorkához látogatóba menni, mert hétköznap lévén várt a munka, így ráhúztam egy kicsit az állagjavításra.
Hazaérve gyorsan összekaptam a cókmókot (a behűtött tésztát, a kiszúróformákat, és némi sütőpapírt) és sovány malac vágtában elviharoztam Anetthoz, hogy még a sötétség beállta előtt nekikezdhessünk a mókának.
Az elején még Dorka lelkesedése is nagy volt, válogatta a formákat (a mackó volt a kedvenc), sormintát ütött beléjük, és néhányat sikerült is kisüthető állapotban félretenni. 10 perc után feladta a nyomkodást, a végén a "játék" Anettre maradt (mert a romokat általában mindig anya takarítja el). A következő alkalommal már biztosan ügyesebben fog menni és talán egy picit tovább fogja bírni cérnával a kiscsaj.
Hazaérve én is elővettem a maradék tésztát, fél centi vastagra nyújtottam és kiszúrtam a formákat.
Előmelegített 165°C-os sütőben, alsó-felső sütésen 15  perc alatt szép világosra sültek volna, ha nem felejtem bent a sütőben őket, így a végeredményt most nem fotóztam.

És az itthon készültek

2012. november 24.

A nagy nap - pándi meggy torta

Elérkezett anyu életében  az 50. születésnap. Én, mint a gyerek (valószínűleg) elfogult vagyok, de szerintem nagyon jól tartja magát, mind gondolkodásban, mind kinézetben jó pár évet letagadhatna. Diákkoromban még sokat viccelődött azzal, hogy ha megkérdezik, hogy mennyi idős az anyukám, mondjam azt, hogy 25 éves (Lehet, hogy nem is viccnek szánta?).
De ezt szerintem nem kell titkolni, letagadni, vagy szégyellni. Hiszen azt az 50 évet meg kellett érni, átélni, hol örömben és boldogságban, hol szegénységben és szűkölködésben, most az övé 50 év bölcsessége, tapasztalata és a mi tiszteletünk.
És, ha már anyu szülinapja, akkor legyen természetesen az ő kedvenc tortája is, a Pándi meggy. Néha egy-két hétvégén a Bartha cukrászdából szoktak maguknak venni néhány szelet sütit, ami között mindig van egy Pándi meggy anyunak. Tényleg nagyon finoman sütnek (ez nem a reklám helye), de igencsak borsosak az áraik, így inkább a macerásabb megoldást választottam, az otthoni sütést.
Reméljük nagyot nem hibáztam, hiszen az interneten nyilvánosan bárhol megtalálható az eredeti  recept, bár elsőre sikerült egy hiányosan megírt alapján nekikezdenem, de szerencsére feltűnt útközben, hogy valami nem stimmel, ezért gyorsan kikerestem a tényleg "eredetit", a többi már csak rajtam múlt.



Pándi meggy torta

Hozzávalók:

Piskótához:
- 3 db tojás
- 17 dkg cukor
- 14 dkg meggy (jelen esetben az évszak miatt mirelit)
- 2 ek tej
- 1 dl étolaj
- 7 dkg vaj
- 19 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 2 csipet fahéj
- fél citrom leve és reszelt héja

Alapkrémhez:
- 2 dl tej
- 8 dkg cukor
- 5 tojás sárgája
- 7 dkg fehér csokoládé
- 15 dkg mascarpone

Meggykrémhez:
- 36 dkg meggy (szintén mirelit)
- 2 dl meggylé
- 3,5 dkg  vaníliás pudingpor (én ezt étkezési keményítőre cseréltem, pontosan 2 púpos ek-nyi lett)
- 7 dkg cukor
- fél citrom reszelt héja
- negyed citrom leve
- 2 csipet fahéj
- 6 ml Cherry brandy (ezt kihagytam, mert 6 ml miatt nem akartam venni egy egész üveggel)

Betöltéshez:
- 1 rész étkezési zselatin és 6 rész vízkeverékéből 4 dkg (nekem ez egész pontosan 1 ek zselatin és 6 ek víz lett)
- 20 dkg tejszín felvert habja

Díszítéshez:
- 2 dl tejszín
- meggy
- pörkölt darált dió
- marcipán levelek
- csoki lapocskák (sajnos ezt sem kaptam, úgyhogy itthon készítettem el 8 dkg étcsokiból és 1 ek étolajból)

A tésztához a tojások sárgáját a cukorral folyamatos kevergetés mellett vízgőzön "csípősre" melegítettem (nagyon kell vele sietni, mert ha nem kavarja az ember lánya elég gyorsan, akkor rántotta lesz belőle). A meggyet robotgépbe tettem és darabos péppé zúztam, majd összekevertem az olajjal, vajjal, tejjel és citrommal. A tojások fehérjét közben kemény habbá vertem. A tojássárgás krémet, a meggyes elegyet és a tojásfehérje habot lazán összeforgattam. Végül a száraz hozzávalókat szitáltam bele és széles mozdulatokkal kevertem a tojásos masszába.
A lapok vékonysága miatt nem lehet egyben megsütni és aztán háromba vágni. Nekem viszont nincsen 3 db  egyforma méretű kapcsos tortaformám, nem beszélve arról, hogy, ha lenne akkor sem férne be egyszerre mind a sütőbe. Így jött a házi praktika 1 sütőlemezzel, 2 tepsivel, 3 csík szilikonos sütőpapírral, egy ceruzával és némi ügyeskedéssel. A sütőpapírokra rátettem a tortaforma alját, ceruzával körberajzoltam és megfordítva a tepsikbe, sütőlapra tettem őket. A masszát 3 felé osztottam és a megrajzolt körökbe simítottam, így tettem be a sütőbe (szégyenszemre hőlégkeverésre állítottam, mert csak így sülhetett meg egyszerre a 3 lap anélkül, hogy összeesett volna bármelyik is) 210°C-on 12 percig sütöttem. Közben egy jó hosszú csík sütőpapírt behintettem porcukorral és a sütőből kivett lapokat erre borítottam, és az aljukról lehúztam a papírt (szerencsére nem száradtak ki, csak egy picit a szélük, azt meg úgy is le kellett vágnom, hogy a töltéshez beférjenek a tortaformába.
Amíg hűltek a lapok elkészítettem az alapkrémet, a tejet a mascarponéval és a cukorral felforraltam, amikor forrt beletördeltem a fehércsokoládét. Összeforraltam ezzel is és a tojások sárgáját vékony sugárban folyamatos, gyors kevergetés mellet hozzáadtam és közepes hőfokon kevergetve besűrítettem (a recept azt írja, hogy még forrón turmixoljam le, de ezt kihagytam, mert teljesen sima, csomómentes lett a krém.
A meggyes krémhez a meggyet robotgépben ledaráltam és összekevertem a citrom levével és héjával, közben egy lábasban a meggylevet, a cukrot, a fahéjat és a keményítőt összemelegítettem, amíg besűrűsödött. A meggyes krémhez hozzákevertem a ledarált meggyet és hagytam, hogy rottyanjon még egyet.
Az időközben kicsit hűlt tojásos krémhez zselatint készítettem a fent már említett arányokkal, 1 ek zselatinhoz 6 ek víz mikróban közepes fokozaton épp csak annyira melegítettem össze, hogy a zselatin feloldódott és a krémhez kevertem. A tejszínt felvertem és a tojásos krémhez forgattam.
Következett a betöltés a tortaforma aljába letettem egy piskótakarikát, rásimítottam a meggyes krém felét, és a tojásos- harmadát, ezt megismételtem és a tetejét az utolsó piskótakarikával zártam, amire az utolsó adag tojásos krém került. Betettem a hűtőbe dermedni 3-4 órára.
Hűtés után az oldalát áthúztam pörkölt darált dióval a tetejét tejszínnel díszítettem.

2012. november 21.

33 - Lúdláb torta

Nagyon készültem arra a napra, mikor is az én kedves párom betölti a 33-at.
Az ajándékokat már szeptemberben elkezdtem beszerezni, kellett is az idő mire sikerült kitalálnom, hogy mit is vegyek. Csak hogy a szokásosakat említsem a tavalyi pulcsik és ingek után most cipőt kapott, és mivel örök gyerek, Kázmér és Huba gyűjteményből kapott két kötetet és mostani nagy kedvencéhez, Carcassonnehoz egy kiegészítőt.
Ami ugyanilyen meglepetés volt számára az a torta. Az utóbbi években mindig csoki tortát kapott, kakaós piskóta dobos krémmel. De miért ne változtassunk idén egy kicsit, legyen lúdláb, így még mindig csokis marad, de legalább lesz egy kis újdonság is. Sokat gondolkoztam, hogy milyen legyen, mert az eredeti recept szerint a lúdláb főzött és vajas krém keveréke (önző módon, magamra is gondolva ezt nem tartottam túl szerencsés ötletnek, mert nem szeretem a vajas krémeket), viszont vagyon sok helyen olvastam könnyű tejszínes krémekről, ami inkább habos és lágy, mintsem nehéz és ragacsos, szóval megszületett a döntés Dacota receptje lett a nyerő. Ami pedig a formát illeti a másik nagy kedvence után Angry Birds mintával díszítve készül.



Előkészületként elmentem a Konzum melletti Marcipán boltba, mert ha torta, akkor itt veszem meg a legfontosabb hozzávalókat, a marcipánt, és a színezéket, csokit nem, mert szerintem nem olyan jó minőségű a cukrász tört "csokoládé", inkább hasonlít az íze az étbevonóra. Én pedig imádom az étcsokit és mindig (ét)Tibi csokit használok,mert az a legjobb minőségű és ízű, megfizethető árú csokoládé.

Lúdláb torta

Hozzávalók:

Piskótához:
- 4 tojás
- 4 ek hideg víz
- 20 dkg cukor
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 17 dkg liszt
- 3 dkg keserű kakaópor
- 1 tk sütőpor

Krémhez:
- 8 dl tejszín
- 20 dkg 60%-os étcsoki (Tibi)
- 2 ek porcukor
- 3 nagy marék magozott mirelit meggy

Díszítéshez:
- 0,5 kg marcipán
- por állagú éteszínezék

Előző este a tejszínt, a cukrot és az apróra tördelt csokoládét összeforraltam, (vigyázva, hogy a csokiban lévő kakaóvaj ne égjen meg, mert onnantól kezdve használhatatlan) és miután eléggé kihűlt, a hűtőbe tettem éjszakára. Egy 24 cm-es kapcsos tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral (szoktam alá kenni egy vékony csík vajat, hogy ne mozduljon el), az oldalát kikentem vajjal és behintettem kakaóval. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra alsó-felső sütésen (semmiképpen sem hőlégkeverésre, mert teljesen kiszárítja a piskótát). A tojások fehérjét a vízzel habbá vertem, majd kanalanként hozzáadtam a cukrot és kemény, csúcsos habbá vertem.
Innentől már csak fakanállal dolgoztam (nehogy összetörjön a hab), hozzáforgattam a tojások sárgáját és a vaníliáscukrot. A lisztet, a kakóport és a sütőport a tojásokra szitáltam és széles mozdulatokkal ezt is belevegyítettem. A tésztát  betettem az előmelegített sütőbe és 25-35 perc alatt készre sütöttem (a tűpróba dönt el mindent).
A formából kiborítottam és rácson hagytam teljesen kihűlni.
Miközben a piskóta hűlt, habverővel (gépi) alaposan kidolgoztam a csokis tejszínes krémet. Akkor jó, ha a hab olyan kemény, hogy szinte "formázható".
A piskótát háromba vágtam, kicsit megspricceltem a meggy levével, rárétegeztem a meggy felét, majd jöhetett a csokis krém. Ezt még egyszer megismételtem, lezárásnak pedig rátettem az utolsó piskóta karikát. Kívülről is bevontam a tortát a maradék krémmel (hogy ne csúszkáljon el rajta a marcipán bevonat).
A marcipános áthúzás nem egy nagy ördőngősség csak bele kell jönni, színezni én por állagú ételszínezékkel szoktam, mert a paszta meglehetősen drága. A legegyszerűbb módja, hogy kevés port 96%-os alkohollal feloldok (nem kell, hogy folyós legyen, csak krém szerű, a folyékony ételszínezékek nem jók, mert vizes bázisúak és elfolyósítják a marcipánt, míg az alkoholos keverékből az alkohol egyszerűen kipárolog, így megmarad a marcipán eredeti textúrája).
Az első években folpakkon nyújtottam a marcipánt, de nem voltam elégedett, mert a gyűrődések nyomai megmaradtak a kinyújtott lapon, ezért áttértem a porcukros szóráshoz.
Az idén ezt is elhagyhattam, mert rájöttem, hogy az IKEÁ-s szilikonos nyújtólaphoz porcukor nélkül sem ragad hozzá, így lágyabb marad az anyag, nem keményedik meg a porcukortól.
Az áthúzás után jöhetett a díszítgetés az előre meggyurmázott figurákkal (sosem hittem volna, hogy az egész torta elkészítéséből az apró kis madarak és malacok megformálása fog a legtöbb ideig tartani).

2012. november 17.

Fantasztikus amerikai palacsinta

2009-ben Gyenesdiáson nyaraltunk a Wellness Hotel Katalinban. A szinte állandó pech szériánk ellenére itt napsütés, meleg és tökéletes nyaraló idő várt minket. Ez nem a reklám helye, de a hely igényes, a dolgozók kifejezetten kedvesek és figyelmesek, az étel választék nagyon bőséges, és eszméletlenül finom.
Itt ettünk életünkben először igazán finom amerikai palacsintát. Kicsi, 5 centi átmérőjű köröcskék voltak felhalmozva, amihez házi baracklekvárt kínáltak. Amikor hazaértünk, muszáj volt nekem is elkészíteni. Először Jamie Oliver receptje alapján, de bárrmennyire is szeretem őt, mint szakácsot, a palacsintája nem aratott osztatlan sikert. Lezsiknél viszont megtaláltam a tökéleteset. Így a lusta hétvégéken, mikor nem kívánkozok ki reggel rögtön a pizsamából, még köntösben csinálok egy szép adagot, hogy reggelire juharsziruppal, lekvárral, karamell vagy csokiöntettel bepuszilhassuk.



Amerikai palacsinta

Hozzávalók:
- 1 tojás
- 1 tk cukor
- csipet só
- 1,5 dl tej
- 11 dkg liszt
- 1 ek olvasztott vaj
- 0,5 csomag sütőpor

A tojást a cukorral és a sóval kihabosítottam és folyamatos keverés mellett hozzácsurgattam az olvasztott vajat, a tejet és a sütőporral összekevert liszttel simára kevertem. A tésztát fél órára betettem a hűtőbe pihenni.
A palacsintasütőt szárazon (olaj/vaj nélkül) felforrósítottam, és fél merőkanálnyi adagokban  kisütöttem. A tésztát akkor fordítottam meg, amikor már majdnem az egész tészta buborékos a serpenyőben.

2012. november 14.

Tigris, ami inkább zsiráf - tigris kenyér

Aki ismer tudja, hogy az otthon, házilag készült ételeket részesítem leginkább előnyben, mert tudom, hogy nincsenek benne adalékanyagok, vegyszerek, tartósítók. Elég sok mindennel próbálkoztam már, vannak viszont olyanok, amik szerintem nem érik meg a fáradtságot (pl. a tavalyi szaloncukor, amivel rengeteget pepecseltem, aztán a végén alig ettünk belőle).
Mostanában rákaptunk az otthon sütött kenyérre, még Krisztián is, pedig, mindig úgy van vele, hogy pihenjek inkább, nem kell folyton pörögni. A teljes kiőrlésűek után, Limara fehér kenyerét készítettem el tigris bundában (ami inkább zsiráf bundához hasonlít, mint tigrishez). Anyutól elhoztam a mama régi kacsasütőjét, jénait nem tudtunk venni, úgyhogy maradtunk a retró fém változatnál (ez is tökéletesen bevált).
Első nekifutásra nem volt itthon rizsliszt, úgyhogy a kencét kukorica liszttel csináltam és nem is igazán működött, mert nem ehhez a víz mennyiséghez túl sok volt a liszt, teljesen száraz maradt, úgyhogy hígítanom kellet még és még így sem értem el a kívánt hatást. A kenyér ugyan gyönyörű szép cserepes, ropogós héjú lett, csak éppen hiányoztak róla a tigris foltok.
A hétvégi budaörsi bevásárlásunk alkalmával vettem kenyérlisztet, jó pár kilót, mert itt Tatabányán 100 Ft-tal drágább kilója, és sikerült beszereznem rizslisztet is, szóval most nekifutok újra, hátha most sikerül előcsalogatnom a sütés végére azokat a foltokat :)

Tigris kenyér

Hozzávalók:
2,7 dl víz
2 csapott tk. só
2 ek. étolaj
csipet aszkorbinsav
20 dkg öregtészta
50 dkg kenyérliszt (BL 80)
1 dkg friss élesztő

Tigris mázhoz:
65 ml meleg víz
1 dkg élesztő
pici cukor
35 g rizsliszt

Az öreg tésztát már előre elkészítettem és a hűtőben pihen egy műanyag dobozban. Kicsit megnehezíti a dolgomat (de nem sokkal), hogy nincs kenyérsütő gépem, így mindent kézzel dagasztok be, de még így is megéri.
A kenyérhez a vízben csipetnyi cukorral felfuttattam az élesztőt és a lisztes keverékfez adtam, és szép sima, kellemesen rugalmas tésztát dagasztottam belőle. Kelesztőtálba téve duplájára kelesztettem, félidőben átforgattam.
A mázhoz összekevertem az alapanyagokat, a tésztát vekni formára alakítottam, sütőpapírral kibélelt kacsasütőbe tettem, bemetszettem egy éles késsel 3 helyen a tetejét és egy szilikonos ecsettel rákentem a mázat. A kacsasütő tetejét rátettem így kelesztettem még vagy fél órát, miközben bekapcsoltam a sütőt alsó-felső sütésre 230°C-ra.
Amikor megkelt a kenyér levettem a kacsasütő tetejét és egy spricnivel a tető belsejét egyenletesen bespricceltem, visszatettem a kenyérre, betoltam a sütőbe és 50 perc alatt megsütöttem. Kivéve a sütőből, kiemeltem a kacsasütőből, rácsra tettem és lespricceltem vízzel, hogy tovább cserepesedjen.
Gyönyörű, ropogós, cserepes héjú, lágy belezetű zsiráfos kenyér lett belőle.

2012. november 12.

A maradékhasznosítás jegyében: habkarika

Most hogy saját lakásba költöztünk, egy valami biztos megváltozik idén karácsonykor, mégpedig az, hogy igazi fenyőnk lesz, Krisztián ráadásul szép nagyot szeretne. Viszont karácsonyfadíszünk nincs elég, így az IKEÁ-s vásárlásnál vettem két dobozzal, plusz jöhetnek a házi megoldások, gyerekkorunk díszei a mézeskalács és a habkarika.
Nem vagyok az a nagyon spull fajta, de nem szeretem kidobni az ételt. Az oroszkrém tortából viszont kimaradt 5 tojásfehérjém. Nem akartam kiönteni, viszont nem rajongok a szimplán fehérjés omlettért, Pavlova tortát sem akartam sütni, mert tortából ebben a hónapban épp eléggé be fogunk sokallni. De akkor mi legyen vele? Készítsünk habkarikát.
Két éve már próbálkoztam vele, de az nem sikerült valami jól, megbarnult és nem akart teljesen kiszáradni, ragacsos maradt a közepe (bár lehet, hogy az albérletben a sütő, légkeverés nélkül  nem volt alkalmas a habkarikák kiszárításához). Most viszont új recepttel próbálkozok, mert soha sem szabad feladni (fő az optimizmus). Farkas Vilmos receptje szimpatikusnak tűnt és nem utolsó sorban egyszerűnek.
Tulajdonképpen csak tojásfehérjére van szükség hozzá, és dupla annyi súlyú kristálycukorra.
Nekem az 5 tojásfehérje 165 g lett, amihez 33 dkg  kristálycukrot adtam. Az egészet beleöntöttem habüstbe és vízgőz  felett néha kevergetve addig melegítettem, amíg az ujjamat picit belemártva a masszába csípősen melegnek nem éreztem. Ekkor levettem a vízgőzről és habverő géppel (nem, nem sima kézi habverővel, mert a kezem is leszakadt volna a végére) fényes, nem túl kemény habot vertem belőle. Csillagcsöves habzsákba töltöttem és sütőpapírral kibélelt tepsibe karikákat formálva nyomtam ki a habot.
Két tepsire való lett belőle, hőlégkeverésen 65°C-on 2,5-3 órát szárítottam. Az eredmény pedig, vakítóan fehér (nem úgy, mint a múltkor) teljesen száraz, kissé még formátlan karikák (remélem a legközelebbinél már ügyesebben kanyarítom a karikákat).

2012. november 10.

Születésnap - oroszkrém torta

Lassan eljött ez is, az utolsó huszas év. Nem mondhatnám, hogy annyira vártam, de tulajdonképpen semmi sem változik. Krisztiánnal csütörtökön meg is tartottuk, a szülőket viszont csak hétvégére vártam. És ami nem meglepetés az a torta, ez az a nap amikor nem számítanak a kalóriák, az hogy mennyire hízlal (utána majd jöhet a diéta). Az utóbbi években feketeerdő tortám volt, de most mást szerettem volna, oroszkrém tortát. Igaz nem az eredeti recept alapján, mert nem szeretem sem a mazsolát, sem a kandírozott gyümölcsöket (egyedül talán a stollenben vagyok hajlandó megenni). A receptet Risinél olvastam, számunkra tökéletes, ugyanis ráz a hideg a pudingporos krémektől, ebben pedig "ahogy a nagykönyvben meg van írva" főzött tojásos krém szerepel. Szóval, uzsgyi bevásárolni és irány a konyha.

Oroszkrém torta

Hozzávalók:

Piskótához:
- 4 db tojás
- 4 ek hideg víz
- 20 dkg cukor
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 20 dkg liszt
- 1 tk sütőpor

Krémhez:
- 5 tojás sárgája
- 20 dkg cukor
- 3dl + 2 dl tej
- 2 ek házi vaníliáscukor
- 1 cs háztartási zselatin
- 9 dl tejszín
- 1 tk rum


Díszítéshez:
- 0,5 l tejszín
- 1 cs zselatin fix

Piskótának mindig vizeset sütök, sokat kísérletezgettem, de még anyu receptje sem ált be igazán, amíg ezt ki nem próbáltam. Gyönyörűen megemelkedik, nem esik össze, és kihűlés után szépen lehet szeletelni.
Egy 24 cm-es kapcsos tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral (szoktam alá kenni egy vékony csík vajat, hogy ne mozduljon el), az oldalát kikentem vajjal és behintettem liszttel. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra alsó-felső sütésen (semmiképpen sem hőlégkeverésre, mert teljesen kiszárítja a piskótát). A tojások fehérjét a vízzel habbá vertem, majd kanalanként hozzáadtam a cukrot és kemény, csúcsos habbá vertem.
Innentől már csak fakanállal dolgoztam (nehogy összetörjön a hab), hozzáforgattam a tojások sárgáját és a vaníliáscukrot. A lisztet és a sütőport a tojásokra szitáltam és széles mozdulatokkal ezt is belevegyítettem. A tésztát  betettem az előmelegített sütőbe és 25-35 perc alatt készre sütöttem (a tűpróba dönt el mindent).
A formából kiborítottam és rácson hagytam teljesen kihűlni.
A krémhez a tojások sárgáját, a cukrot és a  3 dl tejet egy lábosban takarékon, sűrűn kevergetve összefőztem. Miután levettem a főzőlapról belekevertem a vaníliáscukrot. Miközben kicsit hűlt a krém, 2 dl tejben feloldottam a zselatint (épphogy csak fel kell olvadnia, nem szabad forralni, mert barna gumiszerű anyag lesz belőle, ami ráadásul büdös is), a zselatint a krémhez kevertem és kihűtöttem az egészet. A tejszínt kemény habbá vertem (nem szabad túlverni, mert az igazi tejszín szétesik vajra és tejsavóra különben) és óvatosan fakanállal a kihűlt krémhez kevertem a rummal együtt.
A teljesen kihűlt piskótaalapot háromba vágtam, és jöhetett is a töltés nem olyan szokványos módja. Egy 26 cm-es kapcsos tortaforma alját befolpakkoztam és az üres tortaforma aljába kanalaztam a krém harmadát. Erre került a ez elő piskótalap, amit középre igazítottam, mert ugye ez 2 cm-rel kisebb átmérőjű, mint a krémtöltéshez használt forma. Ezután következett a második harmada a krémnek, úgy oszlattam el, hogy a piskótán kívülre (vagyis majd kiborítva a torta oldalára) is jusson belőle, majd újra piskótalap, krémzárásnak pedig az utolsó piskótalap (ez lett a torta alja).
Itt jött a legjobb rész betettem egy éjszakára a hűtőbe, hogy a krém megdermedjen, vagyis nem volt vele több munka.
Másnap egy vékonypengéjű éles kést körbehúztam a forma oldalán, és lecsatoltam a forma oldalát. A tetejére tettem a tálat, átfordítottam, levettem a (most már) tetejéről a forma alját és lehúztam a folpakkot.
Már csak a díszítés maradt hátra, a behűtött tejszínt zselatin fixel felvertem és csillagcsöves habzsákkal díszítettem. Délutánig mehetett vissza a hűtőbe pihenni. Meózás folyamatban :)


2012. november 5.

Máglyarakás avagy ne csak pite kerüljön az asztalra

Csütörtökön voltam a Tatán a szülőknél, együtt sütöttünk-főztünk. Anyu panaszkodott, hogy lassan meg fogják unni az almás pitét (ami egyébként drága nagyikám "titkos" családi receptje és érdemes lesz egy későbbi bejegyzésben szót ejteni róla), mert most az alma szezonban nem tud mást készíteni a rengeteg gyümölcsből. Pedig számtalan dolog jut eszembe most is, amiben fel lehet használni. De hogy egy kis kedvet és ihletet adjak vasárnap máglyarakás készült belőle Varga Gábor receptje alapján.


Sajnos kicsit összeesett a hab mire lefényképeztem, de szerencsére ez az ízén nem változtatott :)


Hozzávalók:
- 25 dkg szikkadt fonott kalács
- 20 dkg házi baracklekvár
- 0,5 l tej
- 1 db narancs
- 1 db citrom
- 5 db tojás
- 17 dkg cukor
- 70 dkg alma
- őrölt fahéj

A recept eredetileg egy 23x33-as méretű tepsihez szól, de én ennek híján a brownie-s tálamban és egy pástétomos tálban megosztva készítettem el. Elsőként kivajaztam a formákat, a kalácsot vékony (kb. 1-1,5 cm-es) szeletekre vágtam. A tejet egy lábosba öntöttem, hozzá reszeltem a citrom és a narancs héját, felforraltam és nyakon öntöttem vele a kalácsszeleteket. A tojások sárgáját 7 dkg cukorral fehéredésig kihabosítottam, és ezt is a kalácsra öntöttem, óvatosan összeforgattam, és a tálak aljába simítottam egy rétegben.
Az almákat meghámoztam, elnegyedeltem és vékonyan felszeleteltem. Egy lábosban fedő alatt a citrom és a narancs levével, 3 dkg cukorral és fahéjjal megpároltam és a már formákba lapogatott kalácsrétegre simítottam. Ezt megkentem a baracklekvár felével és betettem a sütőbe alsó-felső sütésre 180°C-ra 20 percre. Ezalatt a tojások fehérjét keményre, csúcsosra vertem (mikor kivettem belőle a habverőt kis csúcsos halmok maradtak rajta) a maradék cukorral és egy fakanállal hozzákevertem a maradék baracklekvárt, de nem tökéletesen, csak úgy hogy csíkos maradt tőle a hab.
A barackos habot a formákba simítottam, feltüskéztem a tetejét és megszórtam porcukorral. Még 10 perce visszatettem a 170°C-os sütőbe és tessék-lássék elkészült a máglyarakás.

2012. november 3.

Kisszoba festés

Az idei tervek között már csak egy nagyobb volumenű projekt szerepel, a kisszoba (későbbiekben gyerekszoba). A beköltözés előtti vezetékcsere ezt a helységet is érintette,  így a festő itt is vakart, telibeglettelt és adott egy alap fehér színt a falnak. Először úgy voltunk vele, hogy szín sem kell, mert még mi magunk sem tudjuk, mit szeretnénk, avagy milyen lesz az egyszer majd megszületendő gyermekünk neme.
Most viszont, hogy hellyel-közzel mindent befejeztünk, amit szerettünk volna az egyéb helységekben eljött az idő, hogy alkossunk valamit ezúttal már a saját két kezünkkel. Néhány hónapja az ihlet is megjött,  pasztel zöld lemosható festékkel hengerelünk majd, gondolva a későbbiekben a maszatos kis praclik nyomaira.
Így elindultunk, először az OBI-ba, hogy kezünkben egy doboznyi Polifarbe Neo festékkel térjünk haza. Nálunk sajnos semmi nem megy egyszerűen, nem kaptunk, az áruház kilistázta ezt a típust, de legalább megvettük a hengereket. Útban hazafelé a biztonság kedvéért még benéztünk az egyik tömb aljában lévő festékboltba. Szerencsénk itt sem volt, de legalább kedvesen útbaigazítottak minket, és ajánlottak olcsóbb megoldást és színkeverést.
Megújult erővel hazatértünk, hogy pontosan kiszámoljunk mindent és másnap visszatérhessünk most már ténylegesen bevásárolni. A másnap kicsit elhúzódott, mint nálunk oly sok minden, így két hetes csúszással tudtunk csak visszamenni a festékekért. Mint feljebb már említettem határozottan egy fajta festéket szerettem volna, mert egy rétegben is fed így szerintem gazdaságos lett volna. A festékboltban a csajok, lebeszéltek róla, szerintük túl drága (80 m2-re elegendő mennyiség  került volna kb. 8000 Ft-ba), de a Héra sokkal "jobb" mert ugyanolyan jó, ugyan 2 rétegben kell festeni, mert egyben nem fed eléggé viszont, olyan színt tudnak belőle kikeverni, amit csak szeretnénk. Így hajlottunk a "szakértői" szóra és bólintottunk a Hérára, így lett az, hogy majdnem hanyatt estem, amikor kiderült, hogy a választott szín önmagában csak 13.000 Ft lenne, ehhez jönne még hozzá a 15 liternyi festék szintén ugyanennyiért. Szomorú  is lettem, mert kénytelen-kelletlen más, jóval olcsóbb árnyalatot kellett választani. Összességében kétszer annyit fizettünk, mint amennyit eredetileg rászántunk volna, és még a megálmodott színről is le kellett mondani.
Egy dologra viszont végképp nem számítottunk: hogyan visszük haza mindezt? Krisztián testi épségét beáldozva cincálta haza a nagyobbik vödröt (a 15 literest), én meg a kisebbiket (az 5 literest). Hát... nehéz és hosszú volt a hazaút, pláne a vége, mikor a másodikra kellett felmászni a vödrökkel.
Egy hét kellett még hozzá, hogy neki is álljunk, kipakoljunk a raktárból, leragasszuk az ablak- és ajtókereteket, leterítsük fóliával a parkettát. Előző nap áthívtam aput, hogy segítsen egy két elmaradt javítanivalóban, és csodák csodája kiderült, (persze, hogy menet közben) nem jó a gipsz, nem akar megkötni... a plafonon pedig egy hatalmas két ököl nagyságú lyuk éktelenkedett. Kezdhettünk neki a javítgatásoknak a festés reggelén újra egy másik csomag "elvileg" modell gipsszel, amivel már tényleg sikerült minden lyukat betömködni.  (Mégegyszer köszi szépen apukám, hogy jöttél és segítettél.) Jöhetett délután az igazi munka, Krisztián a teleszkópos hengerrel én meg a kicsivel és az ecsettel pacsmagoltam.
Este már lámpafénynél fejeztük be, a fal zöld lett és mi is, tetőtől talpig (mint két pöttyös, csíkos mentazöld ufó :) ). Aztán másnap reggel újra hozzáálltam a feladatnak és átkentem a plafont és az egyik falat még egyszer. Délutánra már meg is volt a takarítás és a visszapakolás is.



A következő projektek között szerepel a minta felfestése (köszönet az inspirációért Sziszónak), a parkettacsiszolás, lakkozás és végre a bebútorozás. Legközelebb ezekről is írok.

2012. október 30.

El perecelek - pizzás perec

Kivételes eset adódott, ma délután nem kellett semmit csinálnom itthon. Krisztián tegnap bevásárolt, főznöm csak holnap kell, ki van takarítva a lakás. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit kezdjek ennyi szabadidővel, de aztán beugrott. Meglepem valamivel a ház urát, mire hazaér munkából. És mivel lehet az én páromat a legjobban lekenyerezni? Ha valami finom kerül az asztalra, ugyanis nála ténylegesen igaz a mondás, miszerint "Egy férfi szívéhez a hasán át vezet a legrövidebb út.".
Witchnél akadtam erre a perec receptre pár napja, tudtam, hogy el kell készítenem, épp csak egy picit változtattam a tészta receptjén, és a tölteléken, hogy megfeleljen a mi ízlésünknek.

Pizzás perec

Hozzávalók a tésztához:
- 45 dkg kenyérliszt (BL 80)
- 3 dkg friss élesztő
- 2,5 dl langyos tej
- 2 tk cukor
- 1 tk só
- 3 ek olivaolaj

Hozzávalók a töltelékhez:
- pizza szósz
- pizza mozzarella
-tejföl
-fokhagyma
-szalámi
- sonka
- egy kevés a házi salsából

A langyos tejben felfuttattam  a cukorral az élesztőt, és hozzáadtam a langyosra melegített többi hozzávalóhoz. Kellemesen rugalmas tésztát dagasztottam belőle, egy órára letakarva félretettem, amíg a duplájára dagadt.
Nem volt kedvem pizza szószt készíteni, így a bolti tubusost vettem, de meg is bántam, legközelebb nem spórolok az idővel, inkább magam készítem el.
A közben megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam és hosszában 6 csíkra vágtam. A csíkok közepét megkentem a szósszal, sonkát tettem rá, sajtot, és a kihagyhatatlan salsát (miután elfogyott a pizza krém, tejfölt kevertem ki áttört fokhagymával, sóval, borssal és ezzel a kencével húztam csíkot a tészta közepére). A szabadon hagyott oldalakat az ujjammal bevizeztem és a csíkokat a hosszabbik oldaluk felől feltekertem, az oldalukat, pedig jól lenyomkodtam. Sütőpapírral bélelt tepsiben perec alakúra igazgattam, a tetejét megkentem egy felvert tojással és megszórtam a maradék sajttal.
230°C-os sütőben hőlégkeverés-grill fokozaton kb. 25-30 perc alatt szép barnára sütöttem őket.





Hatalmas sikere volt

2012. október 28.

Süssünk lasagnét

Nehezebben telt ez a hét, mint gondoltam a betegség kitartó volt és eléggé megviselt. Rá kellett, hogy jöjjek, nem fogok meggyógyulni a házi praktikáktól (az igazság az, hogy már nagyon vágytam egy olyan éjszakára, mikor sikerül 3-4 óránál többet is aludnom, Krisztián meg reménykedett, hogy el tud aludni anélkül, hogy a köhögésem felébresztené), így bejelentkeztem az orvoshoz, csütörtökre kaptam is időpontot. Laza 1 és negyed órás várakozás után sikerült bejutnom, és egy vagon recepttel a kezemben jöttem ki. Mondanom sem kell mindezek kiváltása a patikában egy kisebb vagyonba, de mindez mellékes, ha az ember lánya meg akar gyógyulni. Hanyagoltam az írást is, de most, hogy itt van újra a hétvége kicsit leültem és a kezembe vettem a netbookot.
Mivel nem gyógyultam meg a pénteki spining kimaradt, és a szombati munkanap miatt a hétvégi süti sütés maradt el. De egy dolog kihagyhatatlan, a házi lasagne.
Nagyon szeretjük Krisztiánnal az olaszos ízeket (az ő nagy kedvence a bolognai, én viszont sok minden mást is szívesen készítek és eszek), és ha már lasagne, akkor házi tészta, a bolti ugyanis borzasztó drága, ráadásul egy adaghoz két csomag kell, ami kb. összesen 1400 Ft. De ki akarna ilyen árak mellett nekilátni? Persze, hogy senki, ezért kezdtem hozzá először magam a tésztagyúráshoz. Akkor még nagy erőlködés árán (volt hogy sírás lett a vége, mikor csak nem akart vékonyodni a tészta) nyújtófával nyújtottam minél vékonyabbra a pastát.
Aztán nagy örömömre apu idén tavasszal meglepett egy tésztagéppel (na nem a méregdrága olasz változattal, csak egy kis kínai utánzattal, de, mint megláttuk ez is tökéletesen bevált) így már nem csak a lasagne tésztája készül házilag, hanem a canelloni, a ravioli, tortellini, tagliatelle, vagy éppen jó kis cérnametélt a vasárnapi húslevesbe.
Sok-sok "eredeti" recept létezik, Olaszországban is tájegységenként mást és mást vallanak igazi lasagne receptnek. De most jöjjön az én " autentikus" receptem.

Hozzávalók a tésztához:
- 30 dkg finomliszt és rétesliszt keverék (bár durum lenne a legjobb)
- 3 db normál (M-es méretű) tojás
- só

Hozzávalók a húsos raguhoz:
- 4 ek. olivaolaj
- 1 közepes vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 0,5 dl víz
- 9 dkg sárgarépa
- 4 dkg fehérrépa
- 1 tk só
- őrölt bors
- 50 dkg darált hús (lehet sertés és marha vegyesen is)
- 1 púpozott tk kakukkfű
- 1 púpozott tk oregano
- 15 dkg csiperkegomba
- 2 db nagy paradicsom
- 14 dkg paradicsompüré

Hozzávalók a besamell mártáshoz:
-10 dkg vaj (nem margarin!)
-1 l tej
- 6 dkg liszt
- só
- őrölt bors
- szerecsendió

A szóráshoz pedig nem kevés mennyiségű reszelt trappista sajt.

Picit előre dolgoztam, mert a tésztát már szombat délután összegyúrtam, jó rugalmas tésztagombóc lett belőle és rögtön ki is nyújtottam a géppel a lehető legvékonyabbra. Elővettem a zománcos kis tepsimet, amiben a lasagne sülni fog és akkora csíkokra vágtam a tésztát, amekkora a szélesebbik oldala. Jól belisztezett törlőpapíron hagytam őket és  vasárnap reggelre készen is volt a száraztészta.
Következő délelőtt pedig kezdődhetett a móka, tulajdonképpen innentől nincs is vele sok munka, csak jó sok mosogatnivaló :(
A vöröshagymát felkockáztam és az olajon elkezdtem párolni, amikor megdinsztelődött hozzáadtam az áttört fokhagymát, felöntöttem vízzel és letakarva takarékon 10 percig tovább pároltam. Közben megpucoltam és kis kockákra vágtam a répákat végül a hagymához adtam és lefedve újra pároltam kb. 10 percig. Ezalatt megpucoltam a gombát, és mivel szeletelni nem nagyon szeretem (lusta is vagyok hozzá), ezért tojás szeletelőn néhány pillanat alatt átnyomtam őket, a paradicsomot pedig felkockáztam. Közben a répák megpárolódtak, hozzáraktam a darált húst és fedő nélkül, kevergetve szintén tíz perc alatt összepirítottam a zöldségekkel. Ezután beleraktam a felszeletelt gombát és paradicsomot, lefedve addig pároltam, amíg a paradicsom megpuhult. Végül jöhetett bele a paradicsompüré és a fűszerek, ezekkel csak rottyannia kell egyet az egész ragunak, szóval lekapcsoltam a főzőlapot és közben nekiláttam a besamellnek.
Itt meg kell, hogy jegyezzem, hogy nem vagyok egészség, wellness, fitness mániás, de vannak dolgok, amiktől kifejezette irtózom. Az egyik ilyen dolog a margarin. Mindenhol próbálják belénk sulykolni, hogy mennyire egészséges és milyen csuda jó, hogy ezt fogyaszthatjuk. Egy nagy túrót, néhány molekula eltéréssel szinte műanyag (házi kísérletben bizonyítottan azok a hangyák, akik eltévedtek és a vaj helyett a margarin felé vették az irányt, miután ettek belőle pár perc elteltével kimúltak), mindent ugyan nem lehet kivédeni, hiszen egy csomó felturbózott: adalékanyagokkal kevert vackot megetetnek velünk, legalább azokat próbálom kivédeni amiket tudok és amúgy is borzalmas ízük van.
Ezért szorgalmazom én annyira, hogy ne csak a kenyérre kenjünk igazi vajat, hanem ha csak lehet sütésnél, fűzésnél is azt használjuk.
Visszakanyarodva a besamell mártáshoz, a vajat felolvasztom és belekeverem a lisztet és gyorsan kevergetve világosra pirítottam, hozzáöntöttem a tejet és besűrítettem, a legvégén fűszereztem.
Már csak össze kell állítani, a tepsit kivajaztam és befedtem az alját egy réteg tésztával. Erre kerül besamell mártás harmada, rá a húsos ragu fele erre pedig reszelt sajt harmada, ezt a rétegzést még egyszer megismételtem végezetül az utolsó tésztaréteg, és besamell került rá a maradék reszelt sajttal pedig lezártam. 180°C sütőben kb. 40 perc alatt megsütöttem.
Az illata fantasztikus, hát még az íze, és íme a képek róla:




2012. október 22.

Hosszú hétvége - piskótakocka csokoládé öntettel

Megint eljött a hétvége, nem mondhatnám, hogy kipihenten indulunk neki, de most legalább jó sok mindenre lesz időnk (gondoltam naívan). Eljött a nagy kérdések ideje is: "Mit együnk a jövő héten?". Ez az örökös probléma péntek közeledtével. Nem mondhatnám, hogy Krisztián kifejezetten finnyás (de ha belegondolok, hogy mi mindent nem hajlandó megenni, akkor talán mégis). Ha én mondom, hogy mit ehetnénk, akkor az általában nem felel meg (nincs benne hús, olyan zöldség van benne amit nem szeret -ebből jó sokat fel lehet sorolni-, nem elég laktató mert tésztaétel és még sorolhatnám), ha viszont őt kérdezem, akkor jön a szenvedés ("legyen finom, puha, omlós, nyaljam meg utána mind a tíz ujjamat és kérjek még belőle", pont ez az a mondat, amit ilyenkor a legkevésbé sem jó hallani), mert azt jelenti hogy lövése sincs mit enne, majd a nagy kínlódás jön, "jól van, jól van, mindjárt kitalálom", végül egy egész napi unszolás eredményeként jó esetben hallok három féle ételt, amit megenne.
Ha már megvan a következő heti menü lehet bevásárló listát írni és irány a heti nagybevásárlás. Ha éppen délelőttös, akkor együtt megyünk, ez azért szerencsés, mert nem kell cipekednem. Viszont, ha éppen délutános, az húzós szokott lenni (lehet, hogy inkább a kiskocsinak kellene húzósnak lenni, hátha úgy egyszerűbben hazajutnék), mint a málhás szamár megpakolva topogok hazáig, hogy aztán este nyafoghassak, hogy mennyire meghúzódott, és fáj a karom a sok cipekedéstől.

Most, hogy megvan a jövő heti menü terv és túl vagyok egyedül a nagy cipekedésen indulhat is a hétvége, amíg én szombaton meglátogatom a szülőket Tatán, addig Krisztián délutánra találkozót beszélt meg a már oly sokszor emlegetett Zolival. Egy kikötés van csak, mindenki érjen haza estére, mire elkezdődik az X-faktor. Ez most kivételesen nekem nem sikerült, kicsit elhúzódott a bevásárlás a szülőkkel. Mondjuk nem is baj, mert az első két előadás, amiről lemaradtam nem okozott volna nagy katarzist (sőt most az egész műsor valljuk meg nem sokat ért, és nem sírtunk a kiesők után).
Szerettünk volna vasárnap átmenni az öreg-tavi nagy lehalászásra, de közbeszólt egy jó kis megfázás, amiről még szombaton meg voltam győződve, hogy allergia, de egyértelmű lett vasárnap reggelre, hogy annál egy kicsit több. Úgy döntöttünk, hogy egy napot csúsztatjuk a lehalászást, addig meg kúrálom magam. Jöttek a jó kis népi praktikák: méz magában, mézes, citromos tea, frissen facsart citromlé magában, erős paprika, meg jó minőségű ágyas málnapálinka. Sajnos még mindig nem érzem úgy, hogy okés lennék, de legalább mindent megtettem.

Tegnap még nem nagyon voltam toppon, de ma már alkotni is kellene valamit a konyhában, mert elfogy a vasárnapi ebéd maradéka. Jöhet egy jó kis hortobágyi palacsinta, és ráadásként desszertnek minden valaha volt menzás gyerek kedvence (Krisztián még sose hallott róla, mert sose kellett az iskolai étkezdében ebédelnie...), piskótakocka csokoládé öntettel :)

Jöjjön  a recept a mindig tökéletesen működő piskótáról és a jó kis csoki öntetről.

Piskóta hozzávalók:
- 4 db tojás
- 4 ek. hidegvíz
- 20 dkg cukor
- 20 dkg liszt
- 1 tk. sütőpor
- vaníliás cukor

Csoki öntet hozzávalók:
- 1/2 csomag étcsokis pudingpor
- 5 dl tej
- 2 ek. cukor
- 5 dkg étcsoki

A tojások fehérjét a vízzel és egy csipet sóval habbá verem, majd kanalanként hozzáadom a cukrot és addig verem amíg a ,habverőt a habból kiemelve kis csúcsocskák képződnek. Innentől már nincs szükség a habverőre csak egy fakanálra, hogy ne törjön össze a hab. A tojások sárgáját és a vaníliáscukrot (nem vanilin cukrot, én mindig házi készítésűt használok) beleforgatom a habba, végül a lisztet és a sütőport szitálok rá, és ezzel is óvatosan összeforgatom. Beleöntöm a sütőpapírral kibélelt tepsibe, és irány a sütő 180°C alsó-felső sütés (véletlenül sem légkeveréses, mert teljesen kiszárad) kb. 20 perc alatt elkészül, de biztosat csak tűpróba után merek mondani.
Közben elkészítem a csokiöntetet, a legegyszerűbben, ahogy csak tudom: mikróban. A pudingport a cukorral és a tejjel simára keverem és mehet a mikróba 750W 5 perc  és félidőben egy keverés.
Ha kihűlt a piskóta felkockázom és mehet rá jó bőven az öntet.



2012. október 15.

Amikor elfogy a kenyér... - tejfölös-magos kenyér

Három éve már csak és kizárólag teljes kiőrlésű kenyeret eszem, ami először csak azért kellett, hogy fogyni tudjak, aztán annyira hozzá szoktam, hogy már nem is tudok jól lakni a levegős, puha, ropogós héjú fehérkenyértől (Krisztián szerint nem is kicsit vagyok dilis, amiért nem vagyok hajlandó megenni egy szeletet sem a "hagyományos" kenyerekből).
A Lidl-ben szoktunk venni teljes kiőrlésű fél kilós, hárommagos kenyeret, ami az egész heti kenyérfogyasztásomat fedezi is. Kísérletezgettem máshol is, a Lipóti pékségben is finom a teljes kiőrlésű kenyér, de szinte lehetetlen hozzájutni, mert hétfőn, szerdán és pénteken mindösszesen egy darab vekni érkezik a boltba és fél pillanat el is viszik. A Császári pékségben is lehet kapni teljes kiőrlésűnek mondott kenyeret, de ez nem hiába olcsó (kevesebb, mint fele árban lehet kapni a többiekhez képest), de teljes kiőrlésű lisztet csak nyomokban tartalmaz. A kenyér szerkezete puha, lyukacsos, és olyannyira világos, mint egy korpás kifli.
Ha már kenyeret veszek,  jó néhány veknit rakok a kosárba, és adagokra osztva beteszem a fagyasztóba (laza háromnegyed órás sétányira van tőlünk a Lidl, így nincs kedvem olyan sűrűn arrafelé járni), a fagyasztóból kivett felengedett kenyér íze, állaga sem változik meg.
Most viszont úgy jártam, hogy elfogyott az utolsó morzsa is mielőtt észbe kaptam volna, kutakodtam a fagyasztóban, de sehol egy darab csomagot sem találtam, az idő lehűlt, az esőt is beígérték, nincs kedvem olyan messzire elsétálni. Most mit csináljak?
Kiszúrni nem fog velem semmilyen idő sem, így nekilátok és sütök otthon. Ezúttal anyu egyik kedvencét, a tejfölös magos kenyeret. Feles liszttel készül, így a rosttartalma már számottevő, de az állaga még puha, nem olyan tömött, mint a többi teljes kiőrlésűnek. (Ízét és állagát tekintve legjobban a csillagkenyérhez hasonlít.) Legközelebb majd a 100% teljes kiőrlésű lisztből készült vekni receptemet osztom meg veletek.

Tejfölös-magos kenyér 

Hozzávalók:
- 25 dkg finomliszt
- 25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
- 2,5 dkg friss élesztő
- 1,5 dl langyos víz
- 1 kk. cukor
- 1 nagy doboz (450 g-os) 20%-os tejföl fele
- 1/2 cs. sütőpor
- 1/2 ek. só
- 10-15 dkg magkeverék (tök-, napraforgó-, len-, szezámmag, zabpehely)

A liszteket most is összekeverem és beteszem fél percre a mikróba, hogy kicsit felmelegedjenek. Közben az élesztőt egy kis tálba morzsolom, cukrot adok hozzá, felöntöm a langyos vízzel és egy evőkanál lisztet szórok a tetejére. Meleg helyre félreteszem, had fusson fel. Addig kiméregetem a többi hozzávalót és a lisztkeverékhez adom. A felfutott élesztőt a liszthez adom, nagyjából összegyúrom és kiborítom a nyújtólapra. Jó alaposan kidagasztom, úgy hogy már se a kezemhez, se a nyújtólaphoz ne ragadjon, sima rugalmas állaga kell, hogy legyen. Cipóvá gömbölygetem,  visszateszem a tálba (ha a tetejét jó mélyen bevágom és a radiátor tetejére teszem, meggyorsíthatom a kelési időt) és félreteszem, had nőjön jó nagyra, ez kb. 1-1,5 óra.
Ha már jól teleszívta magát levegővel a cipó, "gonosz  manó" módjára addig lapogatom, míg ki nem engedi magából az összes szuszt. Ekkor jöhet a formázás, mehet kiolajozott kenyérformába, lehet belőle ismét cipó, vagy hengergethetek belőle veknit, esetleg zsemle, császárzsemle, stangli vagy sodorhatok kiflit is.
A formázás után sütőpapíros sütőlemezre teszem és hagyom még kb. 20 percet kelni, közben pedig beállítom a sütőt alsó-felső sütésre 200°C-ra. Ha jól megszívta magát levegővel a kenyér óvatosan hideg vízzel lekenem és mehet a sütőbe. 35-40 perc alatt a szép ropogósra sül. A legjobb módszer arra, hogy megtudjam átsült e, hogy ha konyharuhával megfogom és "bekopogok" a tetején és az alján. Ha kong, akkor már nem kell tovább sütni.
Ebből a mennyiségből két félkilós vekni jön ki.
Én most csak egy kilósat készítettem.


Utólagos megjegyzés:
Limarától tanulva kicsit változtattam a recepten, a finomlisztet lecseréltem kenyérlisztre (BL80), valamint az arányokat is eltoltam, 30 dkg kenyérliszt, 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, sütőpapírral kibélelt kacsasütő jénaiban sütöttem, így jóval magasabb lett.

2012. október 14.

Az első X-faktor hétvége - rozscipó

Eljött az első élőadásos hétvége a kedvenc tehetségkutatónknál. A hét közepén már elkészítettem a híres salsámat, bevásároltunk chipsből, pattogatott kukoricából, sörből és borból. Hétvége közeledtével egyre nagyobb lett az izgalom és a várakozás.
Majd Krisztián szólt, hogy a korábbiakban már említett Zoli barátja átjön este és kiírnak valami elég beteg psziho-horror játékot. Mindkettőnkben voltak kétségek afelől, hogy mennyit is fogunk hallani a 12 döntős előadásából. Zolink ugyanis tavaly megmutatta, hogy nem tud csöndben végighallgatni egyetlen előadót sem, inkább nagyhangon lehurrogja őket. Az egyéni véleményhez persze mindenkinek joga van, de nekünk így véleményünk sem lehetett ugyanis nem hallottunk az énekesekből semmit.
Viszont ha már vendég, akkor kellene valami kis vendégváró süti és Zoli ízlését figyelembe véve csakis gyümölcsös jöhetett szóba. Fel is adtam magamnak a leckét rendesen. Ebédre Krisztiánnak zellerkrémlevest ígértem és házi hamburgert, estére pedig készülhetett a kosárka.



 Nagy bőszen reggel be is dagasztottam a rozscipók tésztáját, hogy a jó meleg krémlevest ebből kanalazhassuk délben, de kiderült feleslegesen, mert a ház "ura" inkább pirított zsemlekockával akarja, hogy jusson hely a pocakban a hamburgereknek is, ne lakjon jól már a levesnél.
De hogy ne menjen veszendőbe, íme a recept, elsősorban Anettnek címezve, hogy egy kis egészséges étel is kerüljön az asztalra.

Rozscipó 

Hozzávalók:
- 50 dkg finomliszt
- 16 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
- 4 dl langyos víz
- 1 ek. olivaolaj
- 2 tk. só
- 1,5 ek. cukor
- 2,5 dkg friss élesztő

Kimérem és összekeverem a liszteket és fél percre beteszem a mikróba (ha melegebbek az alapanyagok hamarabb megkel a tészta) közben 1 dl langyos vízbe belemorzsolom az élesztőt és hozzákeverem a cukrot, félreteszem és hagyom, hogy felfusson.
A megmelegített lisztbe belekeverem a sót, és beleöntöm az olivaolajat, majd a felfuttatott élesztőt, elkezdem dagasztani és fokozatosan adagolom hozzá a maradék 3 dl langyos vizet.
Ha minden jól megy, kapok egy rugalmas sima felületű tésztát, amit másfél órára meleg helyre teszek pihenni. Ha szép nagyra kelt a tésztám alaposan kinyomkodom belőle a levegőt és jól átgyúrom újra. Attól függően, hogy mekkora cipókat szeretnék, 2 vagy 4 gombóccá gömbölygetem és most már sütőlemezre teszem őket. Most kapcsolom be a sütőt hőlégkeverésre 200°C-ra. Kb. 10 perc múlva meglocsolom a cipók tetejét (darabonként) 2 ek. hideg vízzel, és uccu be a sütőbe. 25 perc elteltével már vehetem is ki a gyönyörű barna kérges cipócskákat a rácsra, amin kihűlhetnek.
Amikor a leveshez készítem elő a cipókat,  a közepükből ék alakot vágok ki és utána ritkítom meg a belsejét, hogy megágyazzak a krémlevesnek. Persze, hogy a kivágott, kikapart rész se menjen kárba, mehet a sütőbe 50°C-on szárításra, vagy költséghatékonyabban egy tálcán a radiátor tetejére. Egy kis darálás után kész a házi zsemle (azaz cipó) morzsa.



A leves cipó nélkül is nagy sikert aratott, és az este is elég jól sikerült, rendesen fogyott a kosárka, a sör meg a forralt bor. Zolink pedig megtanulta, hogy a véleményét azután is elmondhatja, ha már tudja, hogy ki mit alkotott.


2012. október 11.

Köszöntünk

Ősz lett, eljött az október. Elsárgultak a levelek, lehűlt a levegő sötétek már a reggelek. Ebben az időszakban szinte egyfolytában születésnapokat ünneplünk, kezdve hugival október elején és befejezve anyuval november végén.

Jön a nagy fejtörés, kit mivel lepjünk meg, milyen tortát süssünk, vagy rendeljünk.
Az én "kicsi" húgomról annyit kell tudni, hogy most éli "királylányos " gyerekkorát. Néhány éve nála minden a rózsaszín szín körül forog. Először csak a ruhatára kezdett átalakulni a babarózsaszíntől a magentáig terjedő színskála tartományára, majd minden más is. Kicsit hátra is hőköltünk, amikor előadta, hogy a festésnél az ő szobája meglepő módon nem beige, barack, vagy bármely más egyéb kellemes pasztellszín lesz, hanem pink. De végül mi is elkezdtünk alkalmazkodni ehhez mániájához, és jöttek a szintén rózsaszín ajándékok: ékszerdoboz, ékszertartó, forgószék, klaviatúra most a szülinapra pedig rózsaszín egér. Lassan az egész szobája úgy fog kinézni, mint egy mesebeli habos-babos királylány palotája.
Az idei már a második év volt, amikor rózsaszín marcipán bevonatú tortát rendelt magának Bagaméritől. Bár már a tavalyival sem volt megelégedve, mert csak nem olyanra sikeredett, amilyenre ő szerette volna, azért még az idén is tett egy kísérletet és barátjával az oldalán, pendriveval a kezében besétált a cukrászdába (PONTOSAN annak a tortának a képével amilyet szeretett volna) és megbeszélte, hogy október 6-án 2 és 3 óra között jöhetünk a tortáért.

Azon a bizonyos szülinapos szombati napon fél 3-kor bement az én "kicsi" húgom és anyu a fent már említett cukrászdába, hogy elhozza a tortát. Üres kézzel jöttek vissza a kocsihoz, mondván, hogy háromkor vissza kell jönnünk, mert a tortához még hozzá sem kezdett a cukrász. Tettünk egy kört, 15:10-kor visszamentünk, és érdeklődtünk, majd egy teljesen más tortát dugtak az orrunk alá, hogy már vihetjük is. Itt már elgurult a gyógyszer, a vendégek vártak minket, a pultos kislány pedig telefonálgatott, hogy hol is van a torta. Még tíz perc jött a válasz. Végeredmény: fél négykor hozták ki a 2 és 3 óra közé ígért tortánkat. Szívünk szerint már réges-rég otthagytuk volna őket, ha nem lettünk volna bajban, hogy most honnan is szerezzük extra gyorsan egy csoki tortát. Nem tudtam szó nélkül hagyni a dolgot és anyu sem, árengedményt kértünk. Először 7.700-ért akarták ránk sózni az 5.700-ra egyeztetett tortát, majd miután helyreigazítottuk őket 10, azaz tíz százalék engedményt kínáltak (570 Ft), mondván 80 deka MARCIPÁN került a 16 szeletes tortára. (Megjegyezném, ilyen rossz minőségű hamisítványt ritkán lehet enni marcipánnak eladva, ami tulajdonképpen cukrászmassza, azaz fondant jó sok mandula aromával a marcipán árának töredékéért.) Mindenesetre mellékelek egy fotót, hogy ez most tanulság legyen ne csak nekünk, mindenkinek, aki olvassa.



                               
 


A nőkkel még csak könnyű a helyzet, hiszen mi annyi mindennek tudunk örülni, viszont Krisztián nehéz eset...
Amit szeretne azt úgy is meg kell venni neki év közben, így az utóbbi néhány évben kicsit közhelyessé váltak az ajándékok: ruha, cipő.
Egy dolog viszont mindig beválik, a CSOKITORTA, a recept tökéletes és forma szempontjából mindig újat tudok tenni az asztalra. A harmincadik volt talán ez eddigi legötletesebb, egy fehérneműs nőt kapott, akivel azt tehetett, amit csak szeretett volna. (Azért meg kell, hogy mondjam nem volt olyan perverz, mint az Amerikai pitében Jim, de lehet, hogy csak a nagy meglepetés miatt).
Idén is lesz meglepi torta, de erről majd csak utólag számolok be ( recepttel együtt), nehogy lelőjem előre a poént.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...