2012. november 29.

Kezdődik az adventi készülődés



Nagyon szeretem az évnek ezen időszakát (ellentétben Krisztiánnal), mert ilyenkor áthat a közelgő ünnep hangulata, a készülődés, várakozás, belengi a lakást a szegfűszeg, fahéj és narancs illata. Szerintem egyszerűen mesés (igen, igen tudom kissé gyerekes tudok lenni). Mivel első most lesz advent első vasárnapja (naívan azt hittem, hogy még semmivel sem késtem el) elhatároztam, hogy itt az ideje elkészíteni az adventi koszorút.
A hobbi boltban aztán csalódottan eszméltem föl, hogy már mindent leraboltak a polcokról, se gyertya, se díszek, se koszorú alap. Az OBI-ban aztán kaptam gyertyát és drótot a díszek kötözéséhez, de koszorúból már csak a 30 centis szalma volt amit túl nagynak ítéltem (utólag belegondolva, még szerencse, hogy nem vettem meg). Kicsit csalódott is voltam, hogy ez nem nagyon akar összejönni.
Nem is gondoltam volna, hogy a végén Krisztián segít rátalálni a jó megoldásra, felhívta a figyelmemet arra, hogy Kodály téren a virágboltban is biztosan lehet kapni koszorú alapot.
Eredetileg türkiz-csokibarna összeállítást szerettem volna, de Krisztián leszavazta így győzött a lime-csokibarna együttes.
Amikor a virágbolt elé értem elállt a lélegzetem, kreatív, ízléses, hatalmas választékkal fogadott. Koszorú alapból egyből 6 féle volt kitéve, és egyből tudtam melyik az amit meg kell vennem.
Minimalista lakáshoz, minimál koszorú dukál. Így lett ez a végeredmény.


2012. november 28.

Mézesezés Anettel és Dorkával - rögtön puha mézeskalács

Anettel már egy ideje beszélgetünk arról, hogy a bölcsődén kívül milyen dolgokat lehetne együtt csinálni Dorkával, amit mindenki élvez és még emlék marad. Többek között az egyik ötlet a mézeskalács készítés volt, hiszen a gyúrmázás már neki is megy (nem lesz baja, ha belekóstol) és valószínűleg a kiszúróformák használata sem okozna neki gondot, hiszen már nagyon ügyesen használ a környezetében minden tárgyat. Amellett, hogy a kiscsaj ügyesedik, fejlődik, erősödik az anya-lánya kötődés is hiszen a játékon kívül most valami mást is együtt csinálhatnak, és ez a kiindulási alapja a későbbi mókás-munkának, szerepjátékoknak.

Micimackó kiszúrása közben

A remekművek

Szuper dolog a mézeskalács sütés, mert remekül felhasználható karácsonyfa díszítésre, lakás dekorálásra, adventi koszorúnak, csak egy a bibi, a jó, formatartó darabokba beletörhet az ember foga. A tészta ugyan az idő előrehaladtával puhul, de így is heteket kell várni (sokan ezért sütik meg december elején, hogy karácsonykor ehessenek belőle), hogy fogászati kezelés nélkül majszolhassunk egy-két mézit, angyalkát vagy hópelyhet. Még kb. 5 évvel ezelőtt találtam meg egy receptfüzetben a megoldást, így azóta, ha csak enni szeretnénk, és nem dísznek használni mindig ez alapján készítem.

Puha mézes

Hozzávalók:
- 50 dkg finomliszt (ebből 12 dkg lehet teljes kiőrlésű)
- 2 dkg sütőpor
- 25 dkg méz
- 15 dkg porcukor
- 2 tojás sárgája
- 1 egész tojás
- 8 dkg vaj
- 1/2 citrom leve
- 1 ek mézes sütemény fűszerkeverék

A hozzávalókat alaposan összedolgoztam (nem kell megijedni tőle, irgalmatlanul ragacsos marad, véletlenül sem szabad még lisztet keverni hozzá, hogy az állaga javuljon), ilyenkor csak egyet lehet tenni, letakartam folpakkal és betettem a hűtőbe pihenni, általában csak egy éjszakát hagyom, de most csak délután tudtam Anetthoz és Dorkához látogatóba menni, mert hétköznap lévén várt a munka, így ráhúztam egy kicsit az állagjavításra.
Hazaérve gyorsan összekaptam a cókmókot (a behűtött tésztát, a kiszúróformákat, és némi sütőpapírt) és sovány malac vágtában elviharoztam Anetthoz, hogy még a sötétség beállta előtt nekikezdhessünk a mókának.
Az elején még Dorka lelkesedése is nagy volt, válogatta a formákat (a mackó volt a kedvenc), sormintát ütött beléjük, és néhányat sikerült is kisüthető állapotban félretenni. 10 perc után feladta a nyomkodást, a végén a "játék" Anettre maradt (mert a romokat általában mindig anya takarítja el). A következő alkalommal már biztosan ügyesebben fog menni és talán egy picit tovább fogja bírni cérnával a kiscsaj.
Hazaérve én is elővettem a maradék tésztát, fél centi vastagra nyújtottam és kiszúrtam a formákat.
Előmelegített 165°C-os sütőben, alsó-felső sütésen 15  perc alatt szép világosra sültek volna, ha nem felejtem bent a sütőben őket, így a végeredményt most nem fotóztam.

És az itthon készültek

2012. november 24.

A nagy nap - pándi meggy torta

Elérkezett anyu életében  az 50. születésnap. Én, mint a gyerek (valószínűleg) elfogult vagyok, de szerintem nagyon jól tartja magát, mind gondolkodásban, mind kinézetben jó pár évet letagadhatna. Diákkoromban még sokat viccelődött azzal, hogy ha megkérdezik, hogy mennyi idős az anyukám, mondjam azt, hogy 25 éves (Lehet, hogy nem is viccnek szánta?).
De ezt szerintem nem kell titkolni, letagadni, vagy szégyellni. Hiszen azt az 50 évet meg kellett érni, átélni, hol örömben és boldogságban, hol szegénységben és szűkölködésben, most az övé 50 év bölcsessége, tapasztalata és a mi tiszteletünk.
És, ha már anyu szülinapja, akkor legyen természetesen az ő kedvenc tortája is, a Pándi meggy. Néha egy-két hétvégén a Bartha cukrászdából szoktak maguknak venni néhány szelet sütit, ami között mindig van egy Pándi meggy anyunak. Tényleg nagyon finoman sütnek (ez nem a reklám helye), de igencsak borsosak az áraik, így inkább a macerásabb megoldást választottam, az otthoni sütést.
Reméljük nagyot nem hibáztam, hiszen az interneten nyilvánosan bárhol megtalálható az eredeti  recept, bár elsőre sikerült egy hiányosan megírt alapján nekikezdenem, de szerencsére feltűnt útközben, hogy valami nem stimmel, ezért gyorsan kikerestem a tényleg "eredetit", a többi már csak rajtam múlt.



Pándi meggy torta

Hozzávalók:

Piskótához:
- 3 db tojás
- 17 dkg cukor
- 14 dkg meggy (jelen esetben az évszak miatt mirelit)
- 2 ek tej
- 1 dl étolaj
- 7 dkg vaj
- 19 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 2 csipet fahéj
- fél citrom leve és reszelt héja

Alapkrémhez:
- 2 dl tej
- 8 dkg cukor
- 5 tojás sárgája
- 7 dkg fehér csokoládé
- 15 dkg mascarpone

Meggykrémhez:
- 36 dkg meggy (szintén mirelit)
- 2 dl meggylé
- 3,5 dkg  vaníliás pudingpor (én ezt étkezési keményítőre cseréltem, pontosan 2 púpos ek-nyi lett)
- 7 dkg cukor
- fél citrom reszelt héja
- negyed citrom leve
- 2 csipet fahéj
- 6 ml Cherry brandy (ezt kihagytam, mert 6 ml miatt nem akartam venni egy egész üveggel)

Betöltéshez:
- 1 rész étkezési zselatin és 6 rész vízkeverékéből 4 dkg (nekem ez egész pontosan 1 ek zselatin és 6 ek víz lett)
- 20 dkg tejszín felvert habja

Díszítéshez:
- 2 dl tejszín
- meggy
- pörkölt darált dió
- marcipán levelek
- csoki lapocskák (sajnos ezt sem kaptam, úgyhogy itthon készítettem el 8 dkg étcsokiból és 1 ek étolajból)

A tésztához a tojások sárgáját a cukorral folyamatos kevergetés mellett vízgőzön "csípősre" melegítettem (nagyon kell vele sietni, mert ha nem kavarja az ember lánya elég gyorsan, akkor rántotta lesz belőle). A meggyet robotgépbe tettem és darabos péppé zúztam, majd összekevertem az olajjal, vajjal, tejjel és citrommal. A tojások fehérjét közben kemény habbá vertem. A tojássárgás krémet, a meggyes elegyet és a tojásfehérje habot lazán összeforgattam. Végül a száraz hozzávalókat szitáltam bele és széles mozdulatokkal kevertem a tojásos masszába.
A lapok vékonysága miatt nem lehet egyben megsütni és aztán háromba vágni. Nekem viszont nincsen 3 db  egyforma méretű kapcsos tortaformám, nem beszélve arról, hogy, ha lenne akkor sem férne be egyszerre mind a sütőbe. Így jött a házi praktika 1 sütőlemezzel, 2 tepsivel, 3 csík szilikonos sütőpapírral, egy ceruzával és némi ügyeskedéssel. A sütőpapírokra rátettem a tortaforma alját, ceruzával körberajzoltam és megfordítva a tepsikbe, sütőlapra tettem őket. A masszát 3 felé osztottam és a megrajzolt körökbe simítottam, így tettem be a sütőbe (szégyenszemre hőlégkeverésre állítottam, mert csak így sülhetett meg egyszerre a 3 lap anélkül, hogy összeesett volna bármelyik is) 210°C-on 12 percig sütöttem. Közben egy jó hosszú csík sütőpapírt behintettem porcukorral és a sütőből kivett lapokat erre borítottam, és az aljukról lehúztam a papírt (szerencsére nem száradtak ki, csak egy picit a szélük, azt meg úgy is le kellett vágnom, hogy a töltéshez beférjenek a tortaformába.
Amíg hűltek a lapok elkészítettem az alapkrémet, a tejet a mascarponéval és a cukorral felforraltam, amikor forrt beletördeltem a fehércsokoládét. Összeforraltam ezzel is és a tojások sárgáját vékony sugárban folyamatos, gyors kevergetés mellet hozzáadtam és közepes hőfokon kevergetve besűrítettem (a recept azt írja, hogy még forrón turmixoljam le, de ezt kihagytam, mert teljesen sima, csomómentes lett a krém.
A meggyes krémhez a meggyet robotgépben ledaráltam és összekevertem a citrom levével és héjával, közben egy lábasban a meggylevet, a cukrot, a fahéjat és a keményítőt összemelegítettem, amíg besűrűsödött. A meggyes krémhez hozzákevertem a ledarált meggyet és hagytam, hogy rottyanjon még egyet.
Az időközben kicsit hűlt tojásos krémhez zselatint készítettem a fent már említett arányokkal, 1 ek zselatinhoz 6 ek víz mikróban közepes fokozaton épp csak annyira melegítettem össze, hogy a zselatin feloldódott és a krémhez kevertem. A tejszínt felvertem és a tojásos krémhez forgattam.
Következett a betöltés a tortaforma aljába letettem egy piskótakarikát, rásimítottam a meggyes krém felét, és a tojásos- harmadát, ezt megismételtem és a tetejét az utolsó piskótakarikával zártam, amire az utolsó adag tojásos krém került. Betettem a hűtőbe dermedni 3-4 órára.
Hűtés után az oldalát áthúztam pörkölt darált dióval a tetejét tejszínnel díszítettem.

2012. november 21.

33 - Lúdláb torta

Nagyon készültem arra a napra, mikor is az én kedves párom betölti a 33-at.
Az ajándékokat már szeptemberben elkezdtem beszerezni, kellett is az idő mire sikerült kitalálnom, hogy mit is vegyek. Csak hogy a szokásosakat említsem a tavalyi pulcsik és ingek után most cipőt kapott, és mivel örök gyerek, Kázmér és Huba gyűjteményből kapott két kötetet és mostani nagy kedvencéhez, Carcassonnehoz egy kiegészítőt.
Ami ugyanilyen meglepetés volt számára az a torta. Az utóbbi években mindig csoki tortát kapott, kakaós piskóta dobos krémmel. De miért ne változtassunk idén egy kicsit, legyen lúdláb, így még mindig csokis marad, de legalább lesz egy kis újdonság is. Sokat gondolkoztam, hogy milyen legyen, mert az eredeti recept szerint a lúdláb főzött és vajas krém keveréke (önző módon, magamra is gondolva ezt nem tartottam túl szerencsés ötletnek, mert nem szeretem a vajas krémeket), viszont vagyon sok helyen olvastam könnyű tejszínes krémekről, ami inkább habos és lágy, mintsem nehéz és ragacsos, szóval megszületett a döntés Dacota receptje lett a nyerő. Ami pedig a formát illeti a másik nagy kedvence után Angry Birds mintával díszítve készül.



Előkészületként elmentem a Konzum melletti Marcipán boltba, mert ha torta, akkor itt veszem meg a legfontosabb hozzávalókat, a marcipánt, és a színezéket, csokit nem, mert szerintem nem olyan jó minőségű a cukrász tört "csokoládé", inkább hasonlít az íze az étbevonóra. Én pedig imádom az étcsokit és mindig (ét)Tibi csokit használok,mert az a legjobb minőségű és ízű, megfizethető árú csokoládé.

Lúdláb torta

Hozzávalók:

Piskótához:
- 4 tojás
- 4 ek hideg víz
- 20 dkg cukor
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 17 dkg liszt
- 3 dkg keserű kakaópor
- 1 tk sütőpor

Krémhez:
- 8 dl tejszín
- 20 dkg 60%-os étcsoki (Tibi)
- 2 ek porcukor
- 3 nagy marék magozott mirelit meggy

Díszítéshez:
- 0,5 kg marcipán
- por állagú éteszínezék

Előző este a tejszínt, a cukrot és az apróra tördelt csokoládét összeforraltam, (vigyázva, hogy a csokiban lévő kakaóvaj ne égjen meg, mert onnantól kezdve használhatatlan) és miután eléggé kihűlt, a hűtőbe tettem éjszakára. Egy 24 cm-es kapcsos tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral (szoktam alá kenni egy vékony csík vajat, hogy ne mozduljon el), az oldalát kikentem vajjal és behintettem kakaóval. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra alsó-felső sütésen (semmiképpen sem hőlégkeverésre, mert teljesen kiszárítja a piskótát). A tojások fehérjét a vízzel habbá vertem, majd kanalanként hozzáadtam a cukrot és kemény, csúcsos habbá vertem.
Innentől már csak fakanállal dolgoztam (nehogy összetörjön a hab), hozzáforgattam a tojások sárgáját és a vaníliáscukrot. A lisztet, a kakóport és a sütőport a tojásokra szitáltam és széles mozdulatokkal ezt is belevegyítettem. A tésztát  betettem az előmelegített sütőbe és 25-35 perc alatt készre sütöttem (a tűpróba dönt el mindent).
A formából kiborítottam és rácson hagytam teljesen kihűlni.
Miközben a piskóta hűlt, habverővel (gépi) alaposan kidolgoztam a csokis tejszínes krémet. Akkor jó, ha a hab olyan kemény, hogy szinte "formázható".
A piskótát háromba vágtam, kicsit megspricceltem a meggy levével, rárétegeztem a meggy felét, majd jöhetett a csokis krém. Ezt még egyszer megismételtem, lezárásnak pedig rátettem az utolsó piskóta karikát. Kívülről is bevontam a tortát a maradék krémmel (hogy ne csúszkáljon el rajta a marcipán bevonat).
A marcipános áthúzás nem egy nagy ördőngősség csak bele kell jönni, színezni én por állagú ételszínezékkel szoktam, mert a paszta meglehetősen drága. A legegyszerűbb módja, hogy kevés port 96%-os alkohollal feloldok (nem kell, hogy folyós legyen, csak krém szerű, a folyékony ételszínezékek nem jók, mert vizes bázisúak és elfolyósítják a marcipánt, míg az alkoholos keverékből az alkohol egyszerűen kipárolog, így megmarad a marcipán eredeti textúrája).
Az első években folpakkon nyújtottam a marcipánt, de nem voltam elégedett, mert a gyűrődések nyomai megmaradtak a kinyújtott lapon, ezért áttértem a porcukros szóráshoz.
Az idén ezt is elhagyhattam, mert rájöttem, hogy az IKEÁ-s szilikonos nyújtólaphoz porcukor nélkül sem ragad hozzá, így lágyabb marad az anyag, nem keményedik meg a porcukortól.
Az áthúzás után jöhetett a díszítgetés az előre meggyurmázott figurákkal (sosem hittem volna, hogy az egész torta elkészítéséből az apró kis madarak és malacok megformálása fog a legtöbb ideig tartani).

2012. november 17.

Fantasztikus amerikai palacsinta

2009-ben Gyenesdiáson nyaraltunk a Wellness Hotel Katalinban. A szinte állandó pech szériánk ellenére itt napsütés, meleg és tökéletes nyaraló idő várt minket. Ez nem a reklám helye, de a hely igényes, a dolgozók kifejezetten kedvesek és figyelmesek, az étel választék nagyon bőséges, és eszméletlenül finom.
Itt ettünk életünkben először igazán finom amerikai palacsintát. Kicsi, 5 centi átmérőjű köröcskék voltak felhalmozva, amihez házi baracklekvárt kínáltak. Amikor hazaértünk, muszáj volt nekem is elkészíteni. Először Jamie Oliver receptje alapján, de bárrmennyire is szeretem őt, mint szakácsot, a palacsintája nem aratott osztatlan sikert. Lezsiknél viszont megtaláltam a tökéleteset. Így a lusta hétvégéken, mikor nem kívánkozok ki reggel rögtön a pizsamából, még köntösben csinálok egy szép adagot, hogy reggelire juharsziruppal, lekvárral, karamell vagy csokiöntettel bepuszilhassuk.



Amerikai palacsinta

Hozzávalók:
- 1 tojás
- 1 tk cukor
- csipet só
- 1,5 dl tej
- 11 dkg liszt
- 1 ek olvasztott vaj
- 0,5 csomag sütőpor

A tojást a cukorral és a sóval kihabosítottam és folyamatos keverés mellett hozzácsurgattam az olvasztott vajat, a tejet és a sütőporral összekevert liszttel simára kevertem. A tésztát fél órára betettem a hűtőbe pihenni.
A palacsintasütőt szárazon (olaj/vaj nélkül) felforrósítottam, és fél merőkanálnyi adagokban  kisütöttem. A tésztát akkor fordítottam meg, amikor már majdnem az egész tészta buborékos a serpenyőben.

2012. november 14.

Tigris, ami inkább zsiráf - tigris kenyér

Aki ismer tudja, hogy az otthon, házilag készült ételeket részesítem leginkább előnyben, mert tudom, hogy nincsenek benne adalékanyagok, vegyszerek, tartósítók. Elég sok mindennel próbálkoztam már, vannak viszont olyanok, amik szerintem nem érik meg a fáradtságot (pl. a tavalyi szaloncukor, amivel rengeteget pepecseltem, aztán a végén alig ettünk belőle).
Mostanában rákaptunk az otthon sütött kenyérre, még Krisztián is, pedig, mindig úgy van vele, hogy pihenjek inkább, nem kell folyton pörögni. A teljes kiőrlésűek után, Limara fehér kenyerét készítettem el tigris bundában (ami inkább zsiráf bundához hasonlít, mint tigrishez). Anyutól elhoztam a mama régi kacsasütőjét, jénait nem tudtunk venni, úgyhogy maradtunk a retró fém változatnál (ez is tökéletesen bevált).
Első nekifutásra nem volt itthon rizsliszt, úgyhogy a kencét kukorica liszttel csináltam és nem is igazán működött, mert nem ehhez a víz mennyiséghez túl sok volt a liszt, teljesen száraz maradt, úgyhogy hígítanom kellet még és még így sem értem el a kívánt hatást. A kenyér ugyan gyönyörű szép cserepes, ropogós héjú lett, csak éppen hiányoztak róla a tigris foltok.
A hétvégi budaörsi bevásárlásunk alkalmával vettem kenyérlisztet, jó pár kilót, mert itt Tatabányán 100 Ft-tal drágább kilója, és sikerült beszereznem rizslisztet is, szóval most nekifutok újra, hátha most sikerül előcsalogatnom a sütés végére azokat a foltokat :)

Tigris kenyér

Hozzávalók:
2,7 dl víz
2 csapott tk. só
2 ek. étolaj
csipet aszkorbinsav
20 dkg öregtészta
50 dkg kenyérliszt (BL 80)
1 dkg friss élesztő

Tigris mázhoz:
65 ml meleg víz
1 dkg élesztő
pici cukor
35 g rizsliszt

Az öreg tésztát már előre elkészítettem és a hűtőben pihen egy műanyag dobozban. Kicsit megnehezíti a dolgomat (de nem sokkal), hogy nincs kenyérsütő gépem, így mindent kézzel dagasztok be, de még így is megéri.
A kenyérhez a vízben csipetnyi cukorral felfuttattam az élesztőt és a lisztes keverékfez adtam, és szép sima, kellemesen rugalmas tésztát dagasztottam belőle. Kelesztőtálba téve duplájára kelesztettem, félidőben átforgattam.
A mázhoz összekevertem az alapanyagokat, a tésztát vekni formára alakítottam, sütőpapírral kibélelt kacsasütőbe tettem, bemetszettem egy éles késsel 3 helyen a tetejét és egy szilikonos ecsettel rákentem a mázat. A kacsasütő tetejét rátettem így kelesztettem még vagy fél órát, miközben bekapcsoltam a sütőt alsó-felső sütésre 230°C-ra.
Amikor megkelt a kenyér levettem a kacsasütő tetejét és egy spricnivel a tető belsejét egyenletesen bespricceltem, visszatettem a kenyérre, betoltam a sütőbe és 50 perc alatt megsütöttem. Kivéve a sütőből, kiemeltem a kacsasütőből, rácsra tettem és lespricceltem vízzel, hogy tovább cserepesedjen.
Gyönyörű, ropogós, cserepes héjú, lágy belezetű zsiráfos kenyér lett belőle.

2012. november 12.

A maradékhasznosítás jegyében: habkarika

Most hogy saját lakásba költöztünk, egy valami biztos megváltozik idén karácsonykor, mégpedig az, hogy igazi fenyőnk lesz, Krisztián ráadásul szép nagyot szeretne. Viszont karácsonyfadíszünk nincs elég, így az IKEÁ-s vásárlásnál vettem két dobozzal, plusz jöhetnek a házi megoldások, gyerekkorunk díszei a mézeskalács és a habkarika.
Nem vagyok az a nagyon spull fajta, de nem szeretem kidobni az ételt. Az oroszkrém tortából viszont kimaradt 5 tojásfehérjém. Nem akartam kiönteni, viszont nem rajongok a szimplán fehérjés omlettért, Pavlova tortát sem akartam sütni, mert tortából ebben a hónapban épp eléggé be fogunk sokallni. De akkor mi legyen vele? Készítsünk habkarikát.
Két éve már próbálkoztam vele, de az nem sikerült valami jól, megbarnult és nem akart teljesen kiszáradni, ragacsos maradt a közepe (bár lehet, hogy az albérletben a sütő, légkeverés nélkül  nem volt alkalmas a habkarikák kiszárításához). Most viszont új recepttel próbálkozok, mert soha sem szabad feladni (fő az optimizmus). Farkas Vilmos receptje szimpatikusnak tűnt és nem utolsó sorban egyszerűnek.
Tulajdonképpen csak tojásfehérjére van szükség hozzá, és dupla annyi súlyú kristálycukorra.
Nekem az 5 tojásfehérje 165 g lett, amihez 33 dkg  kristálycukrot adtam. Az egészet beleöntöttem habüstbe és vízgőz  felett néha kevergetve addig melegítettem, amíg az ujjamat picit belemártva a masszába csípősen melegnek nem éreztem. Ekkor levettem a vízgőzről és habverő géppel (nem, nem sima kézi habverővel, mert a kezem is leszakadt volna a végére) fényes, nem túl kemény habot vertem belőle. Csillagcsöves habzsákba töltöttem és sütőpapírral kibélelt tepsibe karikákat formálva nyomtam ki a habot.
Két tepsire való lett belőle, hőlégkeverésen 65°C-on 2,5-3 órát szárítottam. Az eredmény pedig, vakítóan fehér (nem úgy, mint a múltkor) teljesen száraz, kissé még formátlan karikák (remélem a legközelebbinél már ügyesebben kanyarítom a karikákat).

2012. november 10.

Születésnap - oroszkrém torta

Lassan eljött ez is, az utolsó huszas év. Nem mondhatnám, hogy annyira vártam, de tulajdonképpen semmi sem változik. Krisztiánnal csütörtökön meg is tartottuk, a szülőket viszont csak hétvégére vártam. És ami nem meglepetés az a torta, ez az a nap amikor nem számítanak a kalóriák, az hogy mennyire hízlal (utána majd jöhet a diéta). Az utóbbi években feketeerdő tortám volt, de most mást szerettem volna, oroszkrém tortát. Igaz nem az eredeti recept alapján, mert nem szeretem sem a mazsolát, sem a kandírozott gyümölcsöket (egyedül talán a stollenben vagyok hajlandó megenni). A receptet Risinél olvastam, számunkra tökéletes, ugyanis ráz a hideg a pudingporos krémektől, ebben pedig "ahogy a nagykönyvben meg van írva" főzött tojásos krém szerepel. Szóval, uzsgyi bevásárolni és irány a konyha.

Oroszkrém torta

Hozzávalók:

Piskótához:
- 4 db tojás
- 4 ek hideg víz
- 20 dkg cukor
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 20 dkg liszt
- 1 tk sütőpor

Krémhez:
- 5 tojás sárgája
- 20 dkg cukor
- 3dl + 2 dl tej
- 2 ek házi vaníliáscukor
- 1 cs háztartási zselatin
- 9 dl tejszín
- 1 tk rum


Díszítéshez:
- 0,5 l tejszín
- 1 cs zselatin fix

Piskótának mindig vizeset sütök, sokat kísérletezgettem, de még anyu receptje sem ált be igazán, amíg ezt ki nem próbáltam. Gyönyörűen megemelkedik, nem esik össze, és kihűlés után szépen lehet szeletelni.
Egy 24 cm-es kapcsos tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral (szoktam alá kenni egy vékony csík vajat, hogy ne mozduljon el), az oldalát kikentem vajjal és behintettem liszttel. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra alsó-felső sütésen (semmiképpen sem hőlégkeverésre, mert teljesen kiszárítja a piskótát). A tojások fehérjét a vízzel habbá vertem, majd kanalanként hozzáadtam a cukrot és kemény, csúcsos habbá vertem.
Innentől már csak fakanállal dolgoztam (nehogy összetörjön a hab), hozzáforgattam a tojások sárgáját és a vaníliáscukrot. A lisztet és a sütőport a tojásokra szitáltam és széles mozdulatokkal ezt is belevegyítettem. A tésztát  betettem az előmelegített sütőbe és 25-35 perc alatt készre sütöttem (a tűpróba dönt el mindent).
A formából kiborítottam és rácson hagytam teljesen kihűlni.
A krémhez a tojások sárgáját, a cukrot és a  3 dl tejet egy lábosban takarékon, sűrűn kevergetve összefőztem. Miután levettem a főzőlapról belekevertem a vaníliáscukrot. Miközben kicsit hűlt a krém, 2 dl tejben feloldottam a zselatint (épphogy csak fel kell olvadnia, nem szabad forralni, mert barna gumiszerű anyag lesz belőle, ami ráadásul büdös is), a zselatint a krémhez kevertem és kihűtöttem az egészet. A tejszínt kemény habbá vertem (nem szabad túlverni, mert az igazi tejszín szétesik vajra és tejsavóra különben) és óvatosan fakanállal a kihűlt krémhez kevertem a rummal együtt.
A teljesen kihűlt piskótaalapot háromba vágtam, és jöhetett is a töltés nem olyan szokványos módja. Egy 26 cm-es kapcsos tortaforma alját befolpakkoztam és az üres tortaforma aljába kanalaztam a krém harmadát. Erre került a ez elő piskótalap, amit középre igazítottam, mert ugye ez 2 cm-rel kisebb átmérőjű, mint a krémtöltéshez használt forma. Ezután következett a második harmada a krémnek, úgy oszlattam el, hogy a piskótán kívülre (vagyis majd kiborítva a torta oldalára) is jusson belőle, majd újra piskótalap, krémzárásnak pedig az utolsó piskótalap (ez lett a torta alja).
Itt jött a legjobb rész betettem egy éjszakára a hűtőbe, hogy a krém megdermedjen, vagyis nem volt vele több munka.
Másnap egy vékonypengéjű éles kést körbehúztam a forma oldalán, és lecsatoltam a forma oldalát. A tetejére tettem a tálat, átfordítottam, levettem a (most már) tetejéről a forma alját és lehúztam a folpakkot.
Már csak a díszítés maradt hátra, a behűtött tejszínt zselatin fixel felvertem és csillagcsöves habzsákkal díszítettem. Délutánig mehetett vissza a hűtőbe pihenni. Meózás folyamatban :)


2012. november 5.

Máglyarakás avagy ne csak pite kerüljön az asztalra

Csütörtökön voltam a Tatán a szülőknél, együtt sütöttünk-főztünk. Anyu panaszkodott, hogy lassan meg fogják unni az almás pitét (ami egyébként drága nagyikám "titkos" családi receptje és érdemes lesz egy későbbi bejegyzésben szót ejteni róla), mert most az alma szezonban nem tud mást készíteni a rengeteg gyümölcsből. Pedig számtalan dolog jut eszembe most is, amiben fel lehet használni. De hogy egy kis kedvet és ihletet adjak vasárnap máglyarakás készült belőle Varga Gábor receptje alapján.


Sajnos kicsit összeesett a hab mire lefényképeztem, de szerencsére ez az ízén nem változtatott :)


Hozzávalók:
- 25 dkg szikkadt fonott kalács
- 20 dkg házi baracklekvár
- 0,5 l tej
- 1 db narancs
- 1 db citrom
- 5 db tojás
- 17 dkg cukor
- 70 dkg alma
- őrölt fahéj

A recept eredetileg egy 23x33-as méretű tepsihez szól, de én ennek híján a brownie-s tálamban és egy pástétomos tálban megosztva készítettem el. Elsőként kivajaztam a formákat, a kalácsot vékony (kb. 1-1,5 cm-es) szeletekre vágtam. A tejet egy lábosba öntöttem, hozzá reszeltem a citrom és a narancs héját, felforraltam és nyakon öntöttem vele a kalácsszeleteket. A tojások sárgáját 7 dkg cukorral fehéredésig kihabosítottam, és ezt is a kalácsra öntöttem, óvatosan összeforgattam, és a tálak aljába simítottam egy rétegben.
Az almákat meghámoztam, elnegyedeltem és vékonyan felszeleteltem. Egy lábosban fedő alatt a citrom és a narancs levével, 3 dkg cukorral és fahéjjal megpároltam és a már formákba lapogatott kalácsrétegre simítottam. Ezt megkentem a baracklekvár felével és betettem a sütőbe alsó-felső sütésre 180°C-ra 20 percre. Ezalatt a tojások fehérjét keményre, csúcsosra vertem (mikor kivettem belőle a habverőt kis csúcsos halmok maradtak rajta) a maradék cukorral és egy fakanállal hozzákevertem a maradék baracklekvárt, de nem tökéletesen, csak úgy hogy csíkos maradt tőle a hab.
A barackos habot a formákba simítottam, feltüskéztem a tetejét és megszórtam porcukorral. Még 10 perce visszatettem a 170°C-os sütőbe és tessék-lássék elkészült a máglyarakás.

2012. november 3.

Kisszoba festés

Az idei tervek között már csak egy nagyobb volumenű projekt szerepel, a kisszoba (későbbiekben gyerekszoba). A beköltözés előtti vezetékcsere ezt a helységet is érintette,  így a festő itt is vakart, telibeglettelt és adott egy alap fehér színt a falnak. Először úgy voltunk vele, hogy szín sem kell, mert még mi magunk sem tudjuk, mit szeretnénk, avagy milyen lesz az egyszer majd megszületendő gyermekünk neme.
Most viszont, hogy hellyel-közzel mindent befejeztünk, amit szerettünk volna az egyéb helységekben eljött az idő, hogy alkossunk valamit ezúttal már a saját két kezünkkel. Néhány hónapja az ihlet is megjött,  pasztel zöld lemosható festékkel hengerelünk majd, gondolva a későbbiekben a maszatos kis praclik nyomaira.
Így elindultunk, először az OBI-ba, hogy kezünkben egy doboznyi Polifarbe Neo festékkel térjünk haza. Nálunk sajnos semmi nem megy egyszerűen, nem kaptunk, az áruház kilistázta ezt a típust, de legalább megvettük a hengereket. Útban hazafelé a biztonság kedvéért még benéztünk az egyik tömb aljában lévő festékboltba. Szerencsénk itt sem volt, de legalább kedvesen útbaigazítottak minket, és ajánlottak olcsóbb megoldást és színkeverést.
Megújult erővel hazatértünk, hogy pontosan kiszámoljunk mindent és másnap visszatérhessünk most már ténylegesen bevásárolni. A másnap kicsit elhúzódott, mint nálunk oly sok minden, így két hetes csúszással tudtunk csak visszamenni a festékekért. Mint feljebb már említettem határozottan egy fajta festéket szerettem volna, mert egy rétegben is fed így szerintem gazdaságos lett volna. A festékboltban a csajok, lebeszéltek róla, szerintük túl drága (80 m2-re elegendő mennyiség  került volna kb. 8000 Ft-ba), de a Héra sokkal "jobb" mert ugyanolyan jó, ugyan 2 rétegben kell festeni, mert egyben nem fed eléggé viszont, olyan színt tudnak belőle kikeverni, amit csak szeretnénk. Így hajlottunk a "szakértői" szóra és bólintottunk a Hérára, így lett az, hogy majdnem hanyatt estem, amikor kiderült, hogy a választott szín önmagában csak 13.000 Ft lenne, ehhez jönne még hozzá a 15 liternyi festék szintén ugyanennyiért. Szomorú  is lettem, mert kénytelen-kelletlen más, jóval olcsóbb árnyalatot kellett választani. Összességében kétszer annyit fizettünk, mint amennyit eredetileg rászántunk volna, és még a megálmodott színről is le kellett mondani.
Egy dologra viszont végképp nem számítottunk: hogyan visszük haza mindezt? Krisztián testi épségét beáldozva cincálta haza a nagyobbik vödröt (a 15 literest), én meg a kisebbiket (az 5 literest). Hát... nehéz és hosszú volt a hazaút, pláne a vége, mikor a másodikra kellett felmászni a vödrökkel.
Egy hét kellett még hozzá, hogy neki is álljunk, kipakoljunk a raktárból, leragasszuk az ablak- és ajtókereteket, leterítsük fóliával a parkettát. Előző nap áthívtam aput, hogy segítsen egy két elmaradt javítanivalóban, és csodák csodája kiderült, (persze, hogy menet közben) nem jó a gipsz, nem akar megkötni... a plafonon pedig egy hatalmas két ököl nagyságú lyuk éktelenkedett. Kezdhettünk neki a javítgatásoknak a festés reggelén újra egy másik csomag "elvileg" modell gipsszel, amivel már tényleg sikerült minden lyukat betömködni.  (Mégegyszer köszi szépen apukám, hogy jöttél és segítettél.) Jöhetett délután az igazi munka, Krisztián a teleszkópos hengerrel én meg a kicsivel és az ecsettel pacsmagoltam.
Este már lámpafénynél fejeztük be, a fal zöld lett és mi is, tetőtől talpig (mint két pöttyös, csíkos mentazöld ufó :) ). Aztán másnap reggel újra hozzáálltam a feladatnak és átkentem a plafont és az egyik falat még egyszer. Délutánra már meg is volt a takarítás és a visszapakolás is.



A következő projektek között szerepel a minta felfestése (köszönet az inspirációért Sziszónak), a parkettacsiszolás, lakkozás és végre a bebútorozás. Legközelebb ezekről is írok.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...