2013. december 31.

2013-as év összegzése

Idén is megcsináltam az én kis leltáramat és számba vettem, hogy mi minden történt velünk ebben az évben, jó és rossz, mindent összevetve.
  • Év elején nem kevés szervezés árán végül sikerült felcsiszoltatnunk a kisszobai parkettát,
  • megvettük a gardróbszekrényt és az ágyat is,
  • idén is ellátogattunk az állatkertbe,
  • tavasszal Krisztián és az egyik barátja össze is szerelték berendezték a leendő gyerekszobát,
  • Krisztián felfúrta a "fa ágaira" a polcokat,
  • a családdal wellnesseltünk Bükfürdőn,
  • idén is kimentünk a Víz-Zene-Virág fesztiválra, aztán Tatabányán az első sörfesztiválra, bár a Patarára nem jutottunk el, igyekeztünk mindenhol ott lenni, ahol történt valami,
  • Krisztiánnak fantasztikus ötlete támad, így az év második felét kutatómunkával töltötte, hogy belevághasson első (hiszem, hogy) sikerregényébe,
  • nyáron aztán kivettük a szabadságunkat és elmentünk egy hétre Sopronba kikapcsolódni,
  • nyár végén kifestettem a konyhát (mert tavaly az átkozott rántott máj egészen a túlsó falig köpött),
  • augusztusban hazahoztuk a tenyésztőtől a mi kis kedvencünket Indiana Jones-t a sünit,
  • idén méginkább áttértünk az egészségesebb életmódra (Krisztián is), eljött az az idő, hogy már inkább a minőség számít,
  • telepakoltam a kamrát mindenféle jóval: idén elrakott lekvárokkal és savanyúságokkal,
  • ősszel minden hétvégére kirándulást szerveztünk, így jutottunk el a bezárás előtti utolsó napok egyikén a vidámparkba,
  • közben 30 éves lettem (sok minden nem változott, az az egy-két ráncom már eddig is megvolt, ami a homlokomon díszeleg),
  • rengeteg DIY projekttel végeztem,
  • a blog is megélte az első születésnapját,
  • rengeteg új receptet kipróbáltam, kekszeket, sütiket, tortákat sütöttem, és nagyon sok (számunkra) új ételt főztem,
  • Apukám felszerelte a konyhába a falvédőt, és végre a helyére került a kisszobai csillár is,
  • idén még Győrbe is sikerült elmennünk a karácsonyi vásárba,
  • most kicsit nagyobb szerencsével sikerült befaragnunk a fenyőfát, mint tavaly, így most minden ujjam épen megúszta,
  • sőt idén viszonylag hamar sikerült minden munkámat elvégezni és szenteste már 6 óra után tudtunk ajándékozni.
Szóval összességében jó évünk volt, ugyan nem volt mindig könnyű, de sikeresen megküzdöttünk az akadályokkal. Idén is boldog évet zárhatunk.

Amit mindketten megfogadtunk Krisztiánnal az az, hogy a jövő évet diétával kezdjük (bár nem szedtünk fel semmit magunkra az ünnepek alatt, de kicsit besokalltunk a rengeteg jótól). Talán még egy kis extra mozgás és testedzés is belefér majd (én továbbra is folytatom a spinninget, és Péntek Enikővel Zónázok, de lehet, hogy kipróbálom a lebegő jógát is). Mivel elkészült a bicikliút Tata és Tatabánya között így már Krisztián is át mer tekerni Tatára, szóval alig várjuk a jó időket, és azt, hogy elcangázhassuk tókörözni. De ha sikerül még ráveszem, hogy menjünk le együtt futni a Csónakázó tóhoz is.
A jövő évi terveink között van az ablakok cseréje, és járólapozás a konyhában és a közlekedőben.
Valamint a legnagyobb vágyunk az, hogy bővülhessen a családunk, és legyen végre igazi lakója a kisszobának.

Mindenkinek nagyon boldog, szeretetben-, egészségben-, vidámságban gazdag új évet kívánok!

2013. december 27.

Egyben sült bébi pulyka vajon sült sárgarépával és diós, vajon pirított kelbimbóval

Mint már említettem Krisztián az idén megvétózta a sült kacsacombokat és újítást kért a karácsonyi menüben. Idén egyben sült pulyka került a karácsonyi asztalra, és hogy kompenzáljuk az ilyenkor elfogyasztott óriási mennyiségű süteményt, köretnek csak vajon sült, párolt zöldségeket készítettem hozzá.
A mi hentes Gyurinknál karácsony előtt egy héttel megrendeltem a pulykát, amit aranyvasárnap el is hoztam tőle.


Egyben sült bébi pulyka, vajon sült sárgarépával és diós, vajon párolt kelbimbóval

Hozzávalók:
1 db bébi pulyka (a miénk 3,8 kg-os volt)
1 db alma
1 szál sárgarépa
5 szál szárzeller
10 dkg vaj
2 ek méz
30 dkg sárgarépa (2 db közepes szál)
20 dkg kelbimbó
1 marék darált dió
őrölt szerecsendió
őrölt bors

10 dkg vaj

A pulykát amikor hazahoztam a piacról alaposan megmostam és a legnagyobb fazekamba raktam, fél liter vízbe 10 dkg sót tettem , és addig melegítettem amíg teljesen fel nem olvadt benne. A sós vizet a pulykára öntöttem, majd még annyi vizet öntöttem rá, hogy teljesen ellepje a madarunkat. Fóliával letakartam és betettem a hűtőbe 2 napra. 24-én reggel kivettem a hűtőből a fazékban csücsülő madarat, lecsöpögtettem, megvártam amíg szobahőmérsékletűre melegedett, alaposan besóztam, borsoztam kívül-belül, a bendőjét kitömtem almacikkekkel, sárgarépadarabokkal és a zellerszárakkal.
A pulyka lábait összekötöttem a szárnyait a teste mögé tűrtem, a legnagyobb tepsimbe fektettem és alá öntöttem 2 dl vizet. Letakartam alufóliával és 220°C-ra előmelegített sütőbe tettem, fél óra múlva visszavettem a hőmérsékletet 150°C-ra és így pároltam 6 órán át. Az idő leteltével levettem a pulykáról a fóliát, a 10 dkg vajat összemelegítettem 2 ek mézzel és ezzel a keverékkel kenegettem meg a madár bőrét (többször is), 220°C-ra állítottam a sütőt és fél óra alatt szép pirosra sütöttem. A sárgarépákat megpucoltam és hasábokra vágtam, a kelbimbót is megpucoltam. Fém szűrőben víz fölött mindegyiket kb 10 perc alatt előpároltam, de csak annyira, hogy haraphatóak maradjanak, ne vesszen el minden vitamin tartalmuk.
Ezután serpenyőben vajon megsütöttem 1-2 perc alatt sóval, borssal a sárgarépát. Végül a kelbimbót pirítottam át a vajon sóval, borssal, őrölt szerecsendióval és a dióval. Ezzel el is készült a karácsonyi ünnepi lakoma, bár a mennyiségéből ítélve még jó pár napig fogjuk enni (reggelinek is tökéletesen bevált a hajszál vékonyra szeletelt pulykamell, és még sünikének is ízlett kis darabokra vagdosva).

2013. december 26.

Instant Cowgirl keksz - gasztroajándék karácsonyra

Sajnos ezt a bejegyzést is csak utólagosan tudom közzétenni, mert néha az én kis hugicám is megnézi, elolvassa amiket postolok, ez az ajándék pedig pont neki készült karácsonyra.
Most, hogy túl vagyunk az ajándékozáson megoszthatom veletek is milyen "Lujzis" ajándékot kapott tőlünk.
Az ötletet Bakerella oldaláról származik, egy ici-pici magyarítással az alapanyagokban, és a mértékegységek átszámításával, íme az instant Cowgirl keksz.



Először nem igazán értette a dolgot, mi is ez ...
de a végén csak sikerült elmagyaráznunk neki :)


Instant Cowgirl keksz

Hozzávalók:
 21,5 dkg liszt
1 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
0,25 tk só
10 dkg aprószemű zabpehely
12 dkg rózsaszín m&m, smarties vagy a mi esetünkben mikulás drazsé
15 dkg étcsoki chips (ezt táblás csokiból gyártottam, mert a közelünkben nem lehet beszerezni)
1 tk vaníliáscukor (házi)
11,5 dkg kristálycukor
11,5 dkg barna nádcukor
10 dkg apróra vágott dió

Először is szükség volt egy 1 l-es befőttes üvegre (esetemben Ikeás KORKEN csatosüvegre), ebbe kerülnek bele az alapanyagok külön-külön rétegezve egymásra.
A következő sorrendben (alulról felfelé):

  1. sütőporral, szódabikarbónával, sóval elkevert liszt,
  2. zabpehely,
  3. rózsaszín drazsé,
  4. csokilencse,
  5. barna cukor,
  6. vaníliás cukorral elkevert kristálycukor,
  7. aprított dió.

Ezzel el is készült az ajándék, még címkét ragasztottam rá és használati utasítást készítettem hozzá, a többi már az ajándékozott dolga lesz, vagyis a hugicáé :)

Az útmutató:

Az összetevőket alaposan keverd össze, majd adj hozzá 12 dkg enyhén felolvasztott vajat és 1 felvert tojást. Gyúrd össze a masszát, formázz belőle 3 cm-es golyókat. 175°C-ra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 15 perc alatt süsd készre. Bőven hagyj helyet közöttük, nagy kekszek lesznek belőle.
Boldog Karácsonyt!

Mi is az a macaron? - gasztroajándék karácsonyra

A karácsony lényege ugye nem abban rejlik, hogy egymást túllicitálva drágábbnál drágább ajándékokat vegyünk, fejvesztve rohangáljunk, és az idegbaj határán egymás kezéből tépjük ki az utolsó akciós ajándékcsomagokat. Bárhogyan is, de észrevehető az elanyagiasodás, ebben a fogyasztói társadalomban, ezért a legtöbb felnőttnek a karácsony csak nyűg, mert ilyenkor kell kötelezően "nagytakarítani", egy hadseregnek is elegendő mennyiségű főtt ételt, aprósüteményt, tortát, desszertet varázsolni, ész nélkül vásárolni és rengeteg pénzt költeni, mert meg ne szóljanak minket a rokonok (így fordul elő, hogy legtöbbször felesleges vackok gyűlnek össze karácsony végére, amihez persze nagyon jó pofit kell vágni és előadni, hogy "egész évben erre a rózsaszín bolyhos, pamacsos, kütyüre vágytam" - majd az első adandó alkalommal megszabadulunk tőle). Majd az ideg összeroppanás végső határán szenteste robban a bomba, mert addigra annyira besokallunk az egésztől, hogy a fene vigye el az egész karácsonyt. Persze nem mindenről tehetünk csak mi magunk, az üzletek bevásárló központok, már egyre korábban (idén már októberben) karácsonyi pompába öltöztetik az  eladótereket, bombáznak minket a "kihagyhatatlan" akcióikkal és mire eljön az advent kiölik belőlünk az örömteli várakozás érzését, így marad a helyén a frusztráció.
Krisztiánnal mi nagyon másak vagyunk ebből a szempontból: Ő gyűlöli az egész karácsonyt és a vele járó felhajtást, csak azt várja, hogy legyen már vége. Én pedig (mint egy gyerek) hatalmas örömmel várom, készülök rá.
És, hogy ne essünk mi is az ajándék túl vásárlások csapdájába, nálunk minden évben készülnek kézzel készített ajándékok is. Ha nincs semmilyen konkrét ötletünk akkor a legjobb a gasztroajándék, mert így nem gyűlnek a már említett felesleges vackok, viszont szívből és csupa-csupa szeretetből készülnek.
Egy ideje szemezgetek ezzel a tetszetős formájú, rengeteg színben elkészíthető francia desszert süteménnyel.
A többség, aki kóstolta már csak ódákban tud beszélni róla. Miről is van szó valójában? Két őrölt/darált mandulával készülő "habcsók" középen összeragasztva egy tetszőleges krémmel. Tulajdonképpen az íz és színvariációk száma szinte végtelen. Van aki azt mondja róla, hogy a világ egyik legbonyolultabb süteménye, mert nagyon sok minden befolyásolja a megfelelő végkimenetelt, van aki úgy gondolja, hogy ha elég jól begyakorolja az egymás után szigorú sorrendben következő lépéseket, akkor szinte gyerekjáték az elkészítése. Én most döntöttem, nem sikerült tovább kordában tartanom a kíváncsiságomat, ki kellett próbálnom.
A receptet Cuppcake-nél találtam, elég pontos, és sok támpontot ad a készítéshez, döntöttünk a színről és az ízről is: pirosak és zöldek lesznek, hogy a karácsony színeiben pompázhassanak és csokoládés tölteléket kapnak.



Attól függetlenül, hogy ez volt az első nekifutásom, tökéletesek lettek. És anyukáink is nagyon örültek neki,  ízlett nekik ez a kis különlegesség


Macaron csokoládé töltelékkel

Hozzávalók:
11 dkg mandulaliszt (blansírozott, darált mandulát használtam)
9 dkg tojásfehérje
20 dkg porcukor
2,5 dkg kristálycukor
csipet só
ételfesték por állagú(piros, zöld)

Csokoládés krém:
10 dkg minőségi étcsokoládé
0,5 dl tejszín
2 dkg vaj

A krémhez a csokoládét vízgőz felett megolvasztottam, levettem a gőzről, belekevertem a vajat, majd homogénre kevertem a meglangyosított tejszínnel.
Az olvasottak alapján macaront kétféleképpen készítenek: cukorsziruppal és anélkül "hidegen" keverve.
Nálam a szirupos megoldás teljesen ki volt lőve, mert cukorhőmérő kellett volna hozzá, ami nekem ugye nincsen, és most nem is szándékozok benevezni egyre, maradt a "hidegen" keverős változat.
A sok buktató közül az az egyik, hogy a macaronokhoz használt tojásfehérjéket pihentetni kell szobahőmérsékleten egy napig (hűtőben 4-5 nap), hogy veszítsenek a nedvességtartalmukból és ne repedjenek szét a sütés közben. Mindent grammra pontosan ki kell mérni, mert különben szintén nem fog sikerülni a mutatvány.
Az eredeti recept mandulalisztet ír a készítéshez, ennek viszont arany ára van, így vettem sima, hántolatlan mandulát, amit blansíroztam, kiszárítottam, és megdaráltam (a hántolatlan mandula szemeket forró vízbe merítettem 1-2 percre, majd szűrővel kihalásztam őket, hideg vízben kihűtöttem, lecsepegtettem és egy konyharuha segítségével kimaszíroztam őket a héjukból).
A porcukrot a darált mandulával átszitáltam és félretettem. Kikészítettem mindent a konyhapultra hogy kéznél legyenek (ne kelljen kapkodnom, mint általában).
Egy fém keverőtálba öntöttem a tojásfehérjét és a csipet sót, gépi habverővel a legalacsonyabb fokozaton elkezdtem felverni, amikor habos lett a teteje a legmagasabb fokozatra állítottam a habverőt és fokozatosan adagoltam hozzá a kristálycukrot, az ételszínezéket, és addig vertem a habot, amíg a tálat kicsit oldalra billentve a tartalma már nem akart kicsúszni belőle. Ekkor hozzáöntöttem a porcukros mandulát és spatulával egyneműre kevertem a masszát, majd körkörös mozdulatokkal még kb. 20-at kevertem rajta és habzsákba töltöttem.
Én, hogy pontos legyek a sütőpapírok hátuljára 50 Ft-osokat rajzoltam körbe, egymástól 2 cm távolságra , megfordítottam a sütőpapírt, hogy a megrajzolt fele legyen lefelé s tiszta pedig felül, ezekbe a körökbe nyomtam bele a masszát (2 sütőlemezre volt szükség, mert a macaronokat addig nem szabad eltávolítani a sütőpapírról amíg teljesen ki nem hűltek), amikor már minden pötty a helyén volt egy órára elfeledkeztem róluk, hogy meg tudjon bőrösödni a tetejük (és "talpat" növesszenek). 45 percnél bekapcsoltam a sütőt 150°C-ra ALSÓ-FELSŐ sütésen (mert  míg a habcsókoknak kifejezetten jót tesz a szárítás, addig a macaronoknak ártalmas, ugyanis a lágy belsejük teljesen kiszárad). Amikor letelt az egy óra bőrösödés, egyenként betoltam a sütőlemezeket a sütőbe, és 13-14 perc alatt megsütöttem őket. Amikor kivettem a sütőből ellenálltam a kísértésnek és nem kezdtem el azonnal leszedegetni a lapokról, hanem hagytam teljesen kihűlni és csak utána pattintottam le őket.
A krémből egy kávéskanálnyit tettem az egyik habcsók talpára, majd egy másikat kicsit rányomtam a krémre.
Lezárt dobozban 1 napra hűtőbe tettem, hogy az ízek összeérjenek. Végül TeaRoomtól letöltött, kinyomtatott, kivágott és összeragasztott mézeskalács házikós dobozban adtuk őket ajándékba karácsonyra anyukáinknak.


2013. december 22.

Karácsonyi menü

Nálunk a Karácsonyi menü mindig Újházi tyúkhúslevesből, sült kacsából, párolt lila káposztából, hagymalekvárból, és krumplipüréből szokott állni. Halászlét nem főzök, mert anyu minden évben készít, így ha 25-én átmegyünk hozzájuk tudunk enni belőle, sőt általában csomagol is nekünk másnapra (de Krisztián maximum ezen a két alkalmon hajlandó csak megenni, mert túl sokáig tart biztonságosan a bendőjébe juttatni, így általában "éhen hal" mire a végére ér). Káposztát nem főzök, mert Krisztián nem szereti, és ugye ez az az étel, amiből kis adagot nem lehet készíteni, így esélytelen, hogy egymagamnak főzzek (ha mégis erre támadna ingerenciám anyu ezt is készít, szóval kedvemre válogathatok). Így maradt minden évben a gyönyörű szép aranysárga tyúkhúsleves, és a sült, jó ropogós bőrű, belül omlós hízott kacsacomb.

Idén viszont Krisztián kicsit bevariált nekem, mert ő a Mammánál is kacsacombot eszik, ezért nem akar három napig csak kacsán élni. Így nincs más választásom, valami mást kell, hogy készítsek.
Na jó, akkor nem kacsa, de mégis mi legyen?
Nálunk annyira nem tradicionális, de megpróbálkozok az egyben sült bébi pulykával (amennyit sikerül megeszünk belőle, de vékonyan szelelve mehet szendvicsbe is, vagy a maradékot beteszem a fagyasztóba és valamikor húsos tészta, vagy saláta lesz belőle), némi zöldséggel, vagyis egy szép nagy adag vajon sült sárgarépával, diós-vajon pirított kelbimbóval és héjában sült krumplival. Levest most kivételesen nem kért Krisztián (én pedig nem vagyok amúgy sem nagy leveses), viszont a mákos guba elmaradhatatlan kelléke a szentesének.

És ha már ilyen bátran változtattam az ételeken, akkor a sütiken is itt az ideje variálni.
A zserbó az alap, nem maradhat el, még akkor sem, ha cigánygyerekek potyognak az égből, mert Krisztián egész évben csak erre vár. Idén leredukálom a beigli sütést is, most csak 1 mákost és 1 dióst fogok készíteni. Továbbá idén nem sütök stollent, viszont lesz helyette 1 mini répatorta. Így talán nem esszük túl magunkat sütiből, és nem lesz az ünnepek végére olyan nagy lelkiismeret furdalásunk.
Hétfőn még úgy is megyek Tatára, hogy anyukámmal és a húgommal is süssek, ők gyümölcsös kosárkát, bécsi fánkot , túrós-sajtos rudat és csodatortát szeretnének, meg kidíszítjük a még december elején sütött mézeskalácsokat, amik a fára kerülnek.
Amit pedig nem mi fogunk behabzsolni, az a korábban már említett eljegyzési torta, csokoládé, dió, és karamell ízben, marcipán borítással.

Ezenkívül készülnek még gasztro ajándékok is: macaronok csokoládés töltelékkel, trüffelgolyók, és cowgirl keksz is.

Ti mit süttök, főztök karácsonyra? Hozzáfogtatok már, vagy még a bevásárláson sem vagytok túl?
Örömben és szeretetben teljes készülődést kívánok nektek!

2013. december 20.

Murphy és az ő törvényei - karácsonyi agyrém és függönyvarrás

Mert ugye, ami elromolhat, ez el is romlok. És mikor? Hát persze, hogy akkor, amikor a legrosszabbkor jön.
Történt most kedden, hogy kivettem az utolsó nap szabadságomat karácsony előtt, hogy elvégezzem otthon az ünnep előtti teendőimet: ablakpucolás, függönymosás, nagy takarítás.
Amikor nagy nehezen a létra tetején egyensúlyozva felraktam a nagy szobai függönyt és elégedetten másztam lefelé, hogy ez volt az utolsó: az ablakokkal, függönyökkel végeztem (elrendezgettem a nedvesen még összetapadt organza anyagot, hogy mire megszárad ráncmentes legyen), nos majdnem megállt a szívem.
A függönyön vízszintes irányban egymás alatt-fölött több helyen egyenként kb. 10cm-es szakadások voltak.




A szakadt organza
 Nem tudom, ki hogyan van vele, de én (anyukám és a nagymamám is így csinálta) kímélő, függönymosó programon, 30°C-on, 400 fordulatos centrifugával mosógépben szoktam mosni a függönyöket. Soha nem is volt semmilyen problémám, egészen idáig.
Este elmentem a szokásos keddi spinning edzésemre, mikor pedig hazaértem Krisztián majdnem a fejemet vette, hogy hogyan lehetek ilyen balfék, hogy tönkretettem a függönyt, inkább ne nyúljak többet semmihez, hogy több kárunk ne legyen. Kicsit érzékenyen érintett a dolog, mert majd a szívem szakadt meg a történtek miatt, nem is beszélve arról, hogy 4 éve karácsonyra kaptam anyutól ezt a függönyt, amikor még az albérletben laktunk.
Aztán másnap megkaptam (ha nem is megnyugtatást, de a) választ, hogy miért történt mindez, és tényleg így is lehetett.
Két éve már, hogy megvettünk a mi első közös otthonunkat. Sok mindenre nem derült fény a lakásnézések során és már csak a beköltözésünk után szembesültünk ezekkel. Ebben a szürke, ködös időszakban nem olyan feltűnő, de tavasztól őszig, reggel nyolctól délután ötig végig betűz a nap a lakásba, fényárban úszik az egész lakás és van min. 40°C (nyáron közel 50 is).
Nos a nap nemcsak a bőrt öregíti, de a függönyünket is "megette", szóval hiába is mostam volna a kádban kézzel nyomogatva (a centrifugálásnál úgy is megadta volna magát).

Szóval ez történt karácsony előtt egy héttel, de nem maradhat így a helyzet, nem élünk mi putriban, hogy mindenféle szétmállott "rongydarab" lógjon az ablakunk előtt. Elindultam függönyt venni, ami hogy is mondjam: nem esett valami jól karácsony előtt. Egy délutáni rohangálás és halálra fagyás után megtaláltam a megfelelőt, sőt addig-addig kutattam, amíg akciós helyere is ráleltem, így közel 4.000 Ft-ot spóroltam. Ami viszont elszomorított, az az, hogy a megvarrását már csak január 15-re vállalták volna. Január 15??? Na ne már!!! Nekem már szentestére a helyén kell hogy legyen. Szóval nincs más választásom nekem kell megvarrni.

Az új függöny készülőben

kétoldalt már beszegtem, csak a ráncolót kell rávarrni a tetejére

Ami ugye tök jó móka varrógép nélkül, kézzel varrva egy 5 méter széles, 2,4 méter magas függönyt, úgy hogy még sütnöm kell, bevásárolni, főzni, és 24-ére még egy 3 szintes eljegyzési torta megsütését is bevállaltam már korábban.
Szóval szorítsatok nekem, hogy mindenfajta idegbaj nélkül végezzek időre, az új függöny a helyére kerülhessen, végezzek a sütéssel, főzéssel, bevásárlással és a tortát is ki tudjam adni a kezeim közül 24-én még délelőtt, a karácsony pedig tényleg a szeretet ünnepe lehessen.


2013. december 17.

Gondolom, gondolom, képeslapot gombolom

Tavaly döntöttem először úgy, hogy nem veszünk a boltban képeslapokat, hanem mi magunk (vagyis jobban mondva én) fogjuk elkészíteni azokat és küldjük el a családtagoknak.
Akkor még csak a szárnyaimat próbálgattam és kicsit csálék, nyomik lettek a fenyőfás lapok, de egy kivételével mindenki nagyon örült a kézzel készített lapnak.
Idén már időben elkezdtem nézelődni, hogy vajon milyen típusú lapot küldhetnénk és lementettem jó pár képet, hogy Krisztiánnak is meg tudjam mutatni, együtt tudjunk dönteni.
Végül egy meggyőzött mindkettőnket, természetesen most is fenyőfás, csak egy kicsit más stílusban.





Amire szükség volt a 6 db képeslaphoz:

  • 2 ív (nagy) mindkét oldalán színezett matt kartonpapír
  • kicsi piros gomb 30 db,
  • nagy piros gomb 19 db,
  • fényes zöld gomb 29 db,
  • matt zöld gomb 30 db,
  • 1 db A/4-es ív barna dekorgumi,
  • decoupage ragasztó (ez már amúgy is volt itthon),
  • ecset,
  • olló, 
  • vonalzó,
  • ceruza,
  • toll.
Idén már okosabbak voltunk és nem én szikével vagdostam ki a kartonból a lapokat, hanem bevittem Krisztiánékhoz a Copylandba, így vágógéppel gyönyörű szépen méretre lettek vágva, sőt valami kimondhatatlan nevű géppel még félbe is hajtotta nekem, hogy ne legyenek csúnyán, kézileg megtörve a lapok.
A gombok vásárlása kicsit nehézkes volt, mert nem igazán volt választék piros és zöld színű gombokból, sőt még mennyiség sem, de azért apróbb variálásokkal megoldottuk így is.
Mivel nem túl szép az írásom ezért először vékonyan ceruzával felvonalkáztam a lapot, és megírtam a szöveget rájuk, majd jött a tollas verzió és a radírozás, hogy eltüntessen a bénázásom nyomait.
A gombokat elosztottuk 6 felé kimértem a körülbelüli helyüket a lap elején, a dekorgumiból lekerekített élű négyzeteket vágtam ki, ezek lettek a karácsonyfa talpak.
Először a dekorgumit ragasztottam fel a lap aljára a decoupage ragasztóval ecset segítségével, majd a gombokat is ecsettel alaposan bekenegettem a ragasztóval és sorban egymás alá felrakosgattam a mintát egészen a "karácsonyfatalpig".
Egy éjszakát hagytam őket száradni, aztán borítékba tettem és feladtam a postán (reménykedem benne, hogy meg fognak érkezni a címzettekhez, mert mostanában rettentően rosszak a tapasztalataink ).
Ugyan most idő szűkében nem Nagykarácsonyon keresztül lettek küldve, de remélem így is örömet és mosolyt csalnak szeretteink arcára.

2013. december 16.

Adventezés Győrben

Tavaly nagyon sokat tervezgettük, hogy elmegyünk Győrbe, az adventi vásárba, de végül a nagy hidegek miatt nem jutottunk el (nagyon érzékeny vagyok a hidegre, és hihetetlenül hamar fel tudok fázni).
És bár idén is elég zsúfolt az adventi időszak, elhatároztuk, hogy az egyetlen szabad szombatunkon, amikor nem kell dolgoznunk (vagyis múlt héten) felülünk a vonatra és meg sem állunk Győrig.
Bár én csak egy évet tanultam, laktam itt, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy örökre a szívembe zárjam ezt a várost, és bármikor hatalmas örömmel visszatérjek ide. Krisztián már sokszor unja is, amikor elmondom, hogy milyen szívesen laknék Győrben.
Szóval idén is megcéloztuk a karácsonyi vásárt, szóltunk a családnak is, hogy, ha van kedvük mehetünk együtt is, de a végén nekik közbeszólt egy elfelejtett színházi előadás, szóval csak kettecskén mentünk.
Reggel elsétáltunk a piacra a mi hentes Gyurinkhoz, hogy leadjuk a karácsonyi hús rendelést, aztán felültünk egy személyvonatra és picit több, mint egy óra alatt elzötyögtünk Győrig. Végigrobogtunk a vásáron egészen az Árkádig (nem, nem plázázni mentünk, távol áll ez a dolog tőlünk, de úgy éreztük, hogy bármennyire ínycsiklandozóak is a frissensültek a vásárban, képtelenek lennénk leülni azokra a sörpadokra a hidegben a már említett okok miatt) ezért gyorsan megebédeltünk, és visszatértünk a vásárba.

Nem ide tartozik szervesen, de meg kell említenem, hogy Győrig kellett utaznunk ahhoz, hogy a  Sparban akciós vajból vehessünk (persze tudom, én vagyok a fukar, de miért is fizetnék 25 dkg vajért 450-500-600 Ft-ot, ha akciósan 390-ért is megvehetem és ilyenkor karácsony környékén a sütéshez amúgy is brutális mennyiség fogy belőle, mert margarin semmilyen formában nem lépheti át a küszöbünket). Így rögtön több, mint egy kilónyit be is raktároztunk belőle.

A Széchenyi téren kezdtük meg a sétánkat, itt megcsodáltuk a feldíszített karácsonyfát, fényképezkedtünk a Mikulással a szánján (először Krisztián nem akarta a dagadt, részeg piros ruhás fazon mellé ülni, de két pohár bor után már magától ölelgette a Baross úton táncoló-éneklő párját). Krisztián vágyakozva nézett egy gőzmozdonyos kis vonatot, ami a gyerekeket vitte körbe. Teljesen odáig volt érte, szóval erősen gondolkoztam, hogy megkérdezem, hogy van e súlyhatár, és befizetem egy körre.
Vettünk Krisztián anyukájának karácsonyra kézműves csokoládét (hmmm... de jól nézett ki, még jó, hogy már becsomagoltam, így biztosan megéri az ajándékozást), és vettünk egy meleg sapit Krisztiánnak. Együttélésünk 7 és fél éve alatt ez az első tél, amikor végre meg tudtam vele értetni, hogy télen a hidegekben (hóban, fagyban, szélben) nem ciki sapkát venni, és ne legyen olyan hiú, hogy azért nem veszi fel, mert kócos lesz a haja tőle. Szóval reménykedjünk benne, hogy végre sikerült megállítani a kopaszodását.











Sok kézműves holmi, egy csomó sapka, édességek, játékok, rengeteg giccs szóval mindent meg lehetett találni közel egy helyen. Nagy elragadtatásunkban vettünk is magunknak közös karácsonyi ajándék gyanánt egy barna alapon fehér pöttyös, kerámia vajtartót (24-én majd nagyon meg fogunk lepődni, mi van a csomagban).

A forralt bor nem volt nagy szám sajnos, aztán ki is derült, hogy már nem vacakolnak a készítésével, hanem a boltokban palackosan megvásárolható "karácsonyi forralt bornak" csúfolt valamit öntik fazekakba és melegítik fel (a bódék mögé tucatjával pakolták ki kiürült üvegeket).

Szép volt, jól éreztük magunkat. Nagyon sokan voltak annak ellenére, hogy mi kora délután voltunk kint, így nem láthattuk a díszkivilágítást, de talán jobban jártunk, hogy nem késő délutáni, esti vásározásra mentünk. Így is majd megfagytunk a 3 órás sétafika alatt és legalább kisebb tömegben mindenféle nagyobb tülekedés nélkül tudtunk nézelődni, sétálgatni.

Jövőre lehet, hogy megcélozzuk Pestet és a Vörösmarty teret, mert az még elérhető számunkra is. Bécsről meg csak álmodozunk, és ha egyszer majd lesz autónk oda is ellátogatunk.

2013. december 15.

Tű, cérna, olló varródobozba való

Már régóta vágytam egy olyan igazi, régimódi, harmonika alakban kihajtható varródobozra. De sajnos kisebbfajta vagyonba kerül még használtan is (én meg valami eszméletlenül spull vagyok ha magamról van szó, nem szívesen adok ki 9-12 ezret érte).
Eddig két pinduri dobozban tartottam a cérnákat, tűket, gombokat, kellékeket. Mostanra viszont kinőttem a dobozokat, úgyhogy kellett egy B verzió a hagyományos, régimódi varródoboz híján, hogy ne kallódjanak mindenfelé a varróeszközeim.
A szüleimtől a születésnapomra kaptam az IKEÁból egy Moppe mini fiókos szekrényt, amit kedvem szerint alakíthattam.
Az eredeti állapot a nagy projekt elkezdése előtt
Elkészülve pedig így néz ki

Azóta használatba vettem és elkészült az első kocsicipő a húgicám barátnőjének a kisfiának: Máténak

Ennek a sünikének is van már rendes otthona :)


Ide pedig bekerült minden ömlesztve: szabásminták, szalagok, patentok, gombok, meg miegymás...



Amire szükségem volt az elkészítéshez:

  • MOPPE mini fiókos szekrényre,
  • maradék textilekre,
  • cérnára,
  • decupage ragasztóra
  • fehér akril festékre, 
  • ecsetre.
A doboz külsejét 2 rétegben átkentem az akril festékkel és hagytam, hogy teljesen megszáradjon. A maradék textilekből kivágtam 1-1 cm-rel nagyobb négyzetet, mint a fiókok első lapja. Mivel nem igazán vagyok híres a szép írásomról, ezért ceruzával először a kivágott textilekre felpingáltam a szövegeket (azaz, hogy mit, hogy rejteni az adott fiók), majd a száröltéssel felvarrtam (hímeztem) a szövegeket. A fiókokat kihúztam a helyükről és ecsettel felkentem az előlapjukra a ragasztót (vastagon, mert valamennyit a száraz fa is "beszippant" belőle).
Az előkészített textileket a fiókok ragasztós előlapjára simítottam és a maradék lifegő részeket az oldalához ragasztottam. Néhány óra száradás után betoltam őket a helyükre és belepakoltam. 
Ugyan még két fiók üresen maradt, de remélem nemsokára vehetünk egy varrógépet (hogy ne kelljen mindent kézzel varrnom) és így minden fiók teljesen ki lesz használva.



2013. december 8.

Az én forralt borom hideg adventi estékre

Az adventi időszakban többször is szoktam hétvégéken forralt bort készíteni. Amikor magával ragad a hangulat csinálnom kell egy bögre gőzölgő italt mindenképpen (pláne idillikus, ha még közben esik is a hó odakint). A karácsonyi vásárokban is lépten-nyomon árulják általában jó is szokott lenni, bár már ért minket nagyon negatív meglepetés is (méregdrágán árult, aszalt gyümölcsös forralt bornak hirdetett valami inkább ecethez hasonlított, mint borhoz, nem is értettük a dolgot mindenki mézédes italra számított az aszalványok  miatt). Otthon viszont az én szám íze szerint készül, szóval panaszra nincs is ok.
Most viszont nem is nekem jutott eszembe először, hanem Krisztiánnak (szegénykém idén télen már másodszor lett beteg és most ebben az állapotában már hajlandó bevetni minden házi gyógymódot a gyógyulása érdekében), így a második adventi hétvégén el is készült az év első adag forralt bora mindkettőnknek.



Forralt bor

Hozzávalók:
2 db alma
1 rúd fahéj
3 db szegfűszeg
1 db szegfűbors
2 ek cukor
3 dl bor (ha rajtam múlik, akkor fehér)
0,5 narancs

Még valószínű túl fiatal vagyok, nem igazán tudom még élvezni a testes vörös borokat, elsősorban a fehéret szeretem, de mostanában már jó barátságban vagyok a rozékkal is (hú ez most úgy hangzott mintha állandóan csak iszogatnék, pedig 3-4 havonta talán ha iszom, és akkor is csak keveset).
Szóval, hogy  megfelelően gyümölcsös íze legyen, én először egy almakompótot főzök. Az almákat megpucoltam, kivágtam a magházukat és felkockáztam őket. Kis lábosba tettem és vizet öntöttem rá cukrot adtam hozzá, beledobtam a fahéj rudat, a 3 db szegfűszeget, és a szegűborsot.
Megfőztem a kompótot belőle, majd az alma kockákat kikapkodtam belőle.
A lábasban maradt almakompóthoz hozzáöntöttem a bort és belefacsartam egy narancs felét, majd a fél narancsot is a borba tettem (természetesen előtte alaposan megmostam).
Az egészet addig melegítettem csak, amíg elkezdett gyöngyözve forrni (tovább nem érdemes, mert kimegy belőle minden alkohol). Bögrékbe mertem az elkészült forralt bort és már lehetett is szürcsölgetni a csodálatosan illatozó és gőzölgő gyógyírt.

2013. december 7.

Karácsonyi ajtódísz acél ajtóra

Most már el merem mesélni, mert túl vagyunk a dolgon, de amikor megvettük a mi első, közös kis lakásunkat minden áldott nap attól tartottunk, hogy mire hazaérünk valaki kipakol minket (bár a kezdeti felfordulástól szerintem a legtöbben menekültek volna, beleértve saját magunkat is).
Ugyanis az előző lakók nem tudni milyen indíttatásból, de a bejárati ajtónak egy 8 kazettás beltéri ajtót tettek fel, amiben úgy mozogtak a kis falemez kazetták, hogy egy óvodás is könnyűszerrel bejuthatott volna rajta.
Amint összeszedtük magunkat egy kicsit anyagilag és idegileg egyaránt, kicseréltettük az ajtót egy csilli-villi, 16 ponton záródó acélajtóra (he-he-he, aki be akart jutni eddig és nem tette, az jelentem már ne is próbálkozzon, mert esélytelen lángvágón kívül mással bejutni rajta, ha nincsen hozzá kulcsa).
Nagyon örültünk neki, sőt már kétszer teszteltük is (amikor hazajöttünk a nyaralásból örömmel nyugtáztuk a tényt, hogy távollétünk alatt senki nem próbált meg bejutni, minden ugyanúgy a helyén volt, ahogyan az utazás reggelén otthagytuk).
Ezzel vége is lehetne a történetnek, de van egy kis bökkenő, amíg a tölgy ajtóba beleszúrtam egy rajzszöget és ráakasztottam az ajtódíszt, nos most hiába is próbálkoznék, a szög elhajlana, a hegye pedig felkarmolná az ajtóról a fóliát.
Pedig én mindenképpen szeretnék karácsonyi ajtódíszt (olyan nincs, hogy nincs), ezért hosszas gondolkozás után rájöttem a dolog nyitjára, hogyan tehetek fel mégis egyet fillérekből, egyszerűen.






Amire szükségem volt:
- Krisztián születésnapjáról maradt tortakartonra
- ceruzára
- egy 0,5 l-es bögrére
- szikére
- ezüstfenyő ágakra
- ragasztópisztolyra
- bogyókra és termésekre
- karácsonyi díszekre
- kétoldalú ragasztóra.

A (már egyszer tortához felhasznált) tortakarton közepén körülrajzoltam a bögre száját, majd a szikével kivágtam belőle, így lett meg az ajtódísz alapom. A fényes felére egymással szemben felragasztottam két kétoldalú ragasztó csíkot (a másik oldalukról egyenlőre nem húztam le a papírcsíkot). Elsettenkedtem a sötétben a sarkon álló szép nagy ezüstfenyőkig és egy kicsit vágtam az alsó ágaikból (nem látszó helyről, szóval nagy kárt nem tettem bennük). Otthon aztán kis ágacskákra vágtam, így ragasztottam fel a ragasztópisztollyal az ajtódísz alapom sima, papíros oldalára.
Amikor már csak a fenyőágak látszódtak, sehol sem látszott ki a papír jöhetett a díszítés: fahéj darabkák, török mogyoró, és makk (amit a környéken szedtem), és az adventi koszorúhoz is felhasznált fa karácsonyi díszlapkák.

Amikor elkészültem lehúztam a kétoldalú ragasztókról az utolsó papírcsíkokat és felragasztottam a kukucskáló köré a díszt, amíg Krisztián ellentartotta az ajtót. (De jó most már nekünk is van a karácsonyi ajtódíszünk, ami még Krisztián szerint sem lett csicsás).


2013. december 3.

Adventi kalendárium

Mostanában nagyon el vagyok havazva, konkrétan minden napom be van táblázva és mégis úgy tűnik, hogy nem jutok előre, csak egy helyben toporgok. Ez ugye azt is jelenti egyben, hogy a bloggal is el vagyok maradva, de lassan majd csak behozom magam (legalábbis nagyon remélem).
Szerettem volna egy kis meglepetést Krisztiánnak méghozzá adventi kalendárium formájában.
Még tavaly találtam rá Chris blogjára a Just a Girl-re, ahol rögtön beleszerettem az adventi kalendáriumába. A tavalyi évben már lecsúsztam róla, hogy elkészíthessem, de idén megpróbálkoztam, hogy valamit én is összehozzak.
És ugye már megint közbeszólt az a fránya idő. Így fordulhatott elő, hogy december elsején eszméltem rá, hogy én még neki sem álltam a meglepetések kigondolásának, megvalósításának.
A hétvégi mosás, takarítás, főzés kombó közben roham tempóban ügyködtem azon, hogy délutánra elkészüljön a Krisztián adventi naptára. Igaz nem úgy sikerült ahogyan szerettem volna (mondjuk ehhez időben el kellett volna kezdenem beszerezni a szükséges alapanyagokat, na de majd jövőre).

És íme a legolcsóbban elkészíthető kalendárium, ami még a fogaknak sem árt, és a plusz kilók sem kezdenek el felkúszni tőle.




Ki lehet találni, hogy mit választott: természetesen Carcassonnal szeretett volna játszani. A többi napra szánt meglepetés pedig maradjon még titok, hogy Krisztián őszintén meg tudjon lepődni, amikor kibontja őket.

2013. december 2.

Adventi koszorú 2013

Kicsit ezzel is megcsúsztam, mint mostanában mindennel, így fordulhatott elő, hogy advent első vasárnapjára nem készült el. Szánom bánom, de egyszerűen nem volt időm elmenni gyertyákat venni, elkészíteni stb.
Most viszont már nem halogathattam tovább a dolgot, elindultam a beszerző körutamra.
Az idei összeállítás türkiz és barna lett, a tavalyi szögletes koszorúalapon. Krisztián szerint giccses lett, de szerinte a feldíszített karácsonyfán kívül minden más díszítés giccsnek számít (szóval ez nem mérvadó).
Én pedig nagyon szeretem a karácsonyt: a hangulatát, az illatát, az örömöt, a várakozást, a készülődést, a szeretetteljes családi légkört egyszóval az egészet úgy ahogyan van, úgyhogy koszorú is lesz minden évben, ha tetszik, ha nem.




Áldott, békés, várakozással és örömökkel teli adventet kívánok nektek!

2013. november 28.

Amikor hálát adunk

Már megint egy amerikai ünnep, amit szintén nem meghonosítani szeretnék csak felhívni a figyelmet arra, a mi rohanó világunkban, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak.

Forrás


Néhány mondatban a hálaadásról:
hálaadás észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén tartják.
A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.
A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat.

Nagyon sok apróság mellett lehet, hogy minden nap elmegyünk, észre sem vesszük már a túlhajtottságtól, a stressztől, vagy éppen belefásultunk már a mindennapok forgatagába.
Pedig rengeteg olyan dolog van, ami számunkra magától értetődőnek tűnik, valójában egy igazi csoda. Most úgy döntöttem kicsit elgondolkozom és leírom azt, hogy én személy szerint mi mindenért lehetek hálás Istennek, a teljesség igénye nélkül. Krisztiánt is kérleltem egy ideig, hogy ő is szedje listába amiért Ő hálás, de a végén feladtam (annyira bele van merülve a kutatásba a készülő könyvéhez, hogy most semmi másba nem igazán hajlandó belefogni).

Íme az összegzés:

Hálás vagyok
  • a szerető családért,
  • életem társáért (Krisztiánért),
  • az otthonunkért,
  • az egészségünkért,
  • a munkahelyemért (ahol talán meg is becsülnek),
  • a kis kedvencünkért (Indianaért),
  • a frissen sült kenyér illatáért,
  • a segítőkész, csupa szív barátokért, 
  • az erdő őszi színeiért,
  • a reggeli harmatos fűért a talpunk alatt,
  • a jóleső kimerültségért edzés, vagy torna után,
  • a tavaszi napsütés simogatásáért,
  • a nyári frissítő szellőért,
  • a tavaszi madárcsicsergésért,
  • a gyermekek őszinte mosolyáért,
  • a jégvirágokért az ablakon,
  • karácsonykor a lakást betöltő fenyő illatáért,
  • a tavaszi záporért,
  • az augusztusi hullócsillagokért,
  • a hétvégi lustálkodásért,
  • az első hó ropogásáért a csizmám alatt,
  • az őszi avar illatáért,
  • a frissen mosott ruha érzéséért a bőrömön,
  • a közös vasárnapi ebédekért,
  • a naplementék varázsáért,
  • a reményért, hogy igazi család leszünk egyszer,
  • az esti olvasásért az ágyban,
  • a hosszú közös sétákért, kirándulásokért.

Ti is "átszaladtok" a hétköznapokon? Vagy ti nálunk jobban tudjátok értékelni az élet apró, örömteli pillanatait? Nektek mi a fontos az életetekben? Ti miért vagytok igazán hálásak?

Kívánok mindenkinek örömteli, boldog hálaadást! Hogy meglássuk azt, amiért igazán hálásak lehetünk a hétköznapok egyhangúságában is.

2013. november 24.

Carcassonne doboz - semmi sem lehetetlen

Tavaly Krisztián abszolút kedvence lett ez a társasjáték, teljesen rákattant. Megvette az alap játékot és onnantól kezdve mást sem csináltunk, mint játszottunk és kiegészítőket vadásztunk hozzá. Így a kezdetben 72 lapkás játék a sokszorosára szaporodott néhány hónap alatt. Nem fért már el a kezdő alapdobozban, ezért megosztva beköltöztette Krisztián az egyik kiegészítőébe is, de még így se lehetett a tetejüket rendesen rácsukni.
Így tavaly nagy kihívás elé állított: szeretné az egész játékot egyetlen dobozba tenni, ahol mindennek van helye és még igényesen is néz ki, ez legyen a születésnapi ajándéka.
Az egyik fórumon találtam egy mintát (a srác saját maga készítette el, így minden lapka, bábú, kiegészítő elfért benne), megmutattam Krisztiánnak, aki persze rögtön beleszeretett és kijelentette, hogy egy ilyet, vagy ehhez nagyon hasonlót szeretne ő is.

Forrás
Forrás
Megszerkesztettem hozzá a műszaki rajzot, és elkezdtem asztalost keresni, aki hajlandó elvállalni bármi áron.
De hatalmas falakba ütköztem, mert egyik asztalos hajtott el a másik után, senki sem volt elég leleményes ahhoz, hogy lehúzzon egy csomó pénzzel, cserébe egy egyszerű kis fa dobozért.
Ezért a 33. születésnapi ajándékok között Krisztián hiába keresgélte a dobozát, bizony csalódnia kellett, nem tudtam teljesíteni a kívánságát.
Aztán idén újra nekifutottam, hátha lesz mégis olyan asztalos, aki nem lesz szégyenlős és egy pofátlanul magas összegért elvállalja az elkészítését. De most sem akadt senki, aki elvállalta volna.
A következő születésnap is vészesen közeledett, én pedig nem akartam csalódást okozni az én szívem csücskének, így ráfeküdtem a témára és folyamatosan nézegettem a neten (minden fajta) fa dobozt.
A sok keresgélés meghozta a sikert és találtam egyet, ami méreteiben tökéletesen megfelelt a kívánalmaknak. Bár a belső elosztása nem volt ideális, de ez már csak a legkisebb probléma volt így rögtön meg is rendeltem.

Forrás
Forrás
Amikor megérkezett kivágtam belőle a belső elválasztókat, vettem 4x50x100-as léceket, dekopír fűrésszel beleszabtam a dobozba és ragasztópisztollyal rögzítettem. A dobozt kívülről és belülről diófa páccal lekezeltem kétszer, majd a doboz tetőre kis vésővel belevéstem a játék logóját.

Ez pedig a házi barkács doboz


Így készült el több mint egy év alatt az áhított doboz a játéknak. Olcsóbban megoldottam, mint arra számítottam az elején, igaz csak házi barkácsolással, de a végén nem volt Krisztiánnak semmiféle kivetnivalója benne.
Most már teljes volt az öröm és a boldogság, lehet játszani a következő Carcassonne partit.

2013. november 21.

Boldog születésnapot! - Dobostorta Krisztiánnak

A születésnapok nem a diétáról szólnak, nem gondolunk a kalóriákra, és egy cseppet sem érdekel minket, hogy mennyire egészséges a torta. Krisztiánom pedig ma ünnepli a 34. születésnapját, amire most kivételesen nem forma-, hanem Dobostortát kért magának. És ha már dobos torta, akkor természetesen az eredeti Dobos József receptje alapján nem pedig valami pudingos szörnyűség. Hajdú Anna Hagyomány és Nosztalgia blogján közzétette az eredeti receptet, ami alapján én is dolgoztam. És az eredmény össze sem hasonlítható az ócska utánzatokkal.






Dobostorta (az eredeti recept)

Hozzávalók:

A piskóta lapokhoz:
6 db tojás
6 lat porcukor (azaz mai mértékegységgel 10 dkg)
6 lat liszt (vagyis 10 dkg)
2 lat olvasztott vaj (vagyis 3,5 dkg)

A krémhez:
4 db tojás
12 lat porcukor (20 dkg)
14 lat vaj (23,5 dkg)
2 lat szilárd kakaómassza (helyettesíthető 3,5 dkg 99%-os étcsokoládéval)
1 lat vaníliáscukor (1,7 dkg)
2 lat kakaóvaj ( 3,5 dkg)

A karamellhez:
15 dkg porcukor
4 ek víz
2 tk ecet
2 tk vaj

Lat régi mértékegység 1 lat = 1,7 dkg

Nem most először sütöttem dobostortát, ezért már tudtam azt, hogy a piskóta tésztáját nem szabad egyszerre bekeverni, mert mire a 4. lapot tenném be a sütőbe, addigra összeesik és már csak papírlap vastagságúak lesznek további piskótakorongok. Ezért kettesével kevertem be a piskóták tésztáját, amit így 3 körben sütöttem ki. A sütőt bekapcsoltam 180°C-ra alsó-felső sütésen, a 22 cm-es tortaformámat pedig 6 szilikonos sütőpapír lapon körberajzoltam külön- külön.
2 db tojás sárgáját kikevertettem 1,6 dkg porcukorral, amíg szinte teljesen elveszítette a színét és kifehéredett, közben a 2 db tojás fehérjét 1,6 dkg porcukorral kemény habbá vertem. A tojássárgájás keverékhez hozzáforgattam 3,3 dkg lisztet, belecsorgattam 1,1 dkg  olvasztott vajat, végül óvatosan hozzáforgattam a felvert tojások fehérjét. 2 db megrajzolt sütőpapírt sütőlapra tettem (rajzolt felükkel lefelé) és a megrajzolt körvonalakon belül elosztottam a piskóta tésztát. Simító spatulával egyenletesen elkentem a tésztát a körvonalakon belül és egyenként aranyszínűre sütöttem őket pár perc  alatt (pontosan nem néztem mennyi ideig tartott). Ezt a folyamatot megismételtem még kétszer, így lett összesen 6 db piskóta lapom.

A krémhez a tojásokat hőálló tálba ütöttem, hozzákevertem a porcukrot és folyamatosan kevergetve vízgőz felett csípősre melegítettem (vagyis amikor az ujjam hegyét beledugtam már csípősen égette, és ki kellett húznom). Amikor kellőképpen felmelegedett levettem a vízgőzről és habverővel egészen kihűlésig vertem. Közben a vajat robotgépben alaposan kikevertettem, ez eltartott legalább 8-9 percig, nagyon lágy és krémes lett.
A kakaóvajat, a csokoládét és a kakaómasszát (99%-os étcsokit) egy tálkába tettem és a mikróban megolvasztottam 200 watton háromszor másfél perc alatt (közben minden alkalommal megkevertem). A kikevert krémes, lágy vajhoz hozzákevertem az olvasztott csokoládés egyveleget, majd az egészet a tojásos habba forgattam.
 Az összeállításnál a legszebb lapot félretettem a karamell kalaphoz, a maradék öt lapot megtöltöttem a krémmel, bevontam vele az oldatát, a tetejét és egy adagot félretettem a díszítéshez (a krémet összesen 6 egyenlő részre osztottam, a töltéshez, bevonáshoz és díszítéshez).
A karamell recept Macikonyha oldaláról van, mert az eredeti receptnél nem volt megadva. A hozzávalókat egy kis lábasban összekevertem és közepes hőmérsékleten borostyánszínűre karamellizáltam folyamatos kevergetés mellett. Ekkor a félretett piskótalapra öntöttem és villámgyorsan egy simító spatulával egyenletesen eloszlattam rajta. Mielőtt még megszilárdult volna, vajazott élű késsel 12 cikkelyre vágtam. (Érdemes vigyázni vele, mert a karamell brutális égési sérüléseket tud okozni. Még kész szerencse, hogy most csak egy helyen csorgott rám és égetett meg.)
A torta tetejének a szélén csillag csöves habzsákkal 12 ponton krémrózsákat nyomtam, amikre ferdén ráillesztettem a karamelles piskóta cikkeket. A torta közepére még egy krémrózsát nyomtam (ebbe lett beleszúrva a gyertya).
Krisztián nagyon örült neki, és nem mellesleg nagyon is ízlett neki a rendelt torta.

Életem és véremet, akarom mondani bőrömet adtam a tortáért


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...