2013. május 23.

Faltetkó, avagy hogyan nő a szobában fa

Egy teljes véletlennek köszönhető, hogy rátaláltam egy nagyrészt kézműves holmikkal foglalkozó oldalra. Sziszónál láttam, hogy tündéri kis kombidresszeket rendelt kisfiának Barnusnak, meg is írta, hogy az Etsy-ről rendelte őket. Körülnéztem és teljesen beleszerettem az oldalba, vásárolni ugyan nem túl valószínű, hogy fogok mostanában, de rengeteg mindenhez ad inspirációt az oldal.
Most hogy próbáljuk befejezni a majdani gyerekszobát, kellenek is a jó ötletek. Azt már tavaly kiharcoltam, hogy zöld lehessen az alapszíne, mostanra már a bútorokat is összeszerelték a fiúk, de hiányzott még valami... a minta. Mert ha már gyerekszoba akkor teljen meg élettel és színekkel.
Hozzánk mérten elég gyorsan sikerült kiválasztani, hogy mit is szeretnénk, ami elég uniszex ahhoz, hogy akár fiúnak, akár lánynak jó legyen. Megvettem a festéket és a színezéket hozzá, a második adventi hétvégén a győri kirándulás helyett (még mindig fáj a szívem, hogy tavaly nem jutottunk el) felrajzoltam a mintát, utána pedig 2 hétig vitatkoztunk azon, hogy milyen színe legyen. Azután ahogy Krisztián kitette a lábát az ajtón és elment sörözni hétvégén, neki is tudtam látni a festésnek ahogyan én gondoltam (utólag belátta, hogy  ha az Ő elképzelése alapján festem meg nem is nézett volna ki jól), a végeredményt elnézve kár lett volna megrendelni 32.000 Ft-ért, mert ez is lett olyan jó (legalább is nekünk) és a festék + színezék csak 3.500 Ft-ba került (olcsóbban is meg tudtuk volna oldani, viszont így ez a festék is lemosható lett).


A minta

Ezután már csak győznöm kellett kivárni, hogy a ház ura mikor méltóztatik felfúrni a polcokat, mert ugye mondanom sem kell, hogy azokat már tavaly megvettük, a kölcsön ütvefúró pedig karácsony óta nálunk pihen (és azt hiszem ezzel bizonyítottam is, hogy nem állunk semmiféle rokonságban a felettünk lakó fakopács családdal, akik minden nap bevernek, kalapálnak vagy fúrnak valamit a falba általában reggel fél hét és este tíz óra magasságában).
A már említett pünkösdi wellnessezésből hazatérve nem csak a bútorok összeszerelésével lepett meg Krisztián, hanem a felfúrt "faág" polcokkal is. Mostantól kezdve egy rossz szavam sem lehet rá és a sokszor Pató Pál úr hozzáállására, hiszen tud ő ha akar, méghozzá nem is akárhogyan!

És ez lett belőle tükrözve (á la Csibe)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...