2013. március 30.

Gyümölcsöt a kosárba avagy gyümölcsös kosárka

Már egy ideje egyezkedünk Krisztiánnal, hogy húsvétra mit is süssek. Az én vágyam idén a hatlapos volt, de nem lehetek önző, hogy csak azt készítem amit szeretek, gondolnom kell Krisztiánra és a családra. Egy kis üde, tavaszt idéző, színes süteményre gondoltam, amit mindenki nagyon szeret vagyis a gyümölcsös kosárkákra. Két éve találtam a receptet Zsókánál , először csak nézegették óvatosan távolról, aztán megkóstolták és azóta sem tudnak lekattanni róla. Macerásnak tűnhet, de az a legnagyszerűbb benne, hogy a tésztakosárkákat már jóval korábban ki lehet sütni, dobozban nagyon sokáig eláll. Egy kicsit alakítottam a recepten, mert idén Krisztián a nagyinak is visz belőle (szegénykém pedig cukros, úgyhogy kicsit lightosra kellett venni a figurát), cukor helyett xillitet szerettem volna használni, de most csak brutál áron kaptam volna úgyhogy maradt a hagyományos cukor (még jó, hogy nem kell belőle sok), viszont a finomlisztet teljes kiőrlésű rozslisztre cseréltem (szerintem tönkölybúza liszttel is nagyon finom lehet).Vannak olyan gyümölcsök amit mindig teszünk rá, de egy kis variálással teljesen új ízkombinációkat hozhatunk  létre.




Gyümölcsös kosárka

Hozzávalók:

Tésztához:
- 40 dkg liszt (most teljes kiőrlésű rozsliszt)
- 24 dkg vaj
- 12 dkg porcukor
- 2 tojás sárgája
- 20 dkg darált dió
- késhegynyi szódabikarbóna

Krémhez:
- 0,5dl tej
- 3 db tojás sárgája
- 7 dkg cukor
- 6 dkg keményítő
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 4 dl habtejszín

Díszítéshez:
- házi lekvár  (barack, narancs, eper,meggy, stb.)
- gyümölcsök (most banán, alma, kivi, narancs, gránátalma)
- 1 csomag átlátszó tortabevonó zselé

Ebből a tészta mennyiségből kb. 38-42 db kosárka jön ki, attól függően, hogy milyen vastagon nyomkodom bele a formákba a morzsát. Szóval a kosárka alapanyagokat egyszerűen összegyúrtam, (nem áll össze, morzsás marad) ezt az omlós tésztát nyomkodtam bele a száraz (nem kell sem zsírozni, lisztezni vagy olajozni) formába 180°C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütésen 12-15 perc alatt megsütöttem. A legegyszerűbb egy hústű segítségével "kiugrasztani" a formából a sütit. Még melegen kikenem a kosárkák belsejét vékonyan lekvárral. (Ha nem kenem ki lekvárral, akkor lezárt dobozban hosszú ideig tárolható.)
A gyümölcsöket megmostam, meghámoztam felszeleteltem, és meglocsoltam citrommal, hogy amíg a díszítésig érek ne barnuljanak meg. A  tojások sárgáját a cukorral, vaníliáscukorral és a keményítővel csomómentesre kevertem. Felöntöttem tejjel és kis hőmérsékleten folyamatosan kevergetve sűrűre főztem. A tejszínt kemény habbá vertem és óvatosan a kihűtött pudinghoz kevertem. A kosárkákban egyenlően elosztottam a krémet, vegyesen elrendezgettük rajta a gyümölcsöket Krisztiánnal (mert erre a rövid időre abba tudta hagyni a Silent Hill-ezést, hogy segítsen), és az elkészített tortácskákra ecsettel a rákenegettem a tortazselét. Nem szokott sokáig tartani ez az adag, mindenki szereti.

Ha húsvét, akkor fonott kalács

Van pár apró momentum amitől mindenkinek egyértelművé válik, hogy húsvét van: a sonka, a főtt tojás, a fonott kalács, egyes régiókban a sárga túró, a gyerekeknek pedig a csokinyuszi, csokitojás.
Ha már a sonkáért elmentem a mi jól bevált Gyuri hentesünkhöz, a tojást is megvettem, gyerekek nincsenek, úgyhogy nem kell semmi csokifigurát venni, már csak egy feladatom maradt, a fonott kalács.
Tavaly találtam ezt a receptet és mivel sok mindennél amúgy is a hideg kelesztés híve vagyok, belevetettem magam. Megtörtént a csoda, én ilyen finom kalácsot még nem ettem (és ezt nem azért mondom, hogy fényezzem magam). Ezek után már nem is kérdés, idén is ezt a receptet használtam fel a sütésnél.




Foszlós fonott kalács

Hozzávalók:
- 30 dkg finomliszt
- 30 dkg rétesliszt
- 3 ek cukor
- 1 tk só
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 3-4 dl tej (függ a liszt minőségétől nekem most 3 dl)
- 8 dkg olvasztott vaj
- 3 dkg élesztő
- 1 tk sütőpor
- 1 db tojás sárgája

Kenéshez:
- 1 db tojás fehérje
- 1 ek tej
- 1 tk cukor

Mivel ez egy hidegben kelő élesztős tészta ezért annyit változtattam a recepten, hogy péntek este a tejben nem futtattam fel az élesztőt, csak az összes hozzávalót  egybegyúrtam, és egy közepesen lágy tésztát dagasztottam belőle. Tálba tettem, letakartam fóliával és betettem éjszakára a hűtőbe.
Szombat reggel (vagy inkább hajnalban, mert nem igazán alszom jól), miután kivettem a hűtőből a hatalmasra dagadt tésztát, átgyúrtam 4 egyenlő részre osztottam, hengereket sodortam belőlük és négyes fonással egybefontam a rudakat (akár hármas, hatos vagy nyolcas fonással is lehet, sőt akár briósokat is lehet tekerni belőle). Sütőlemezre tettem, és megkentem a tojásfehérje, tej, cukor keverékével (érdemes kicsit kihabosítani előtte egy villával, hogy jobban kenhető legyen és ne akarjon folyton lecsusszanni az ecsetről). Közben a sütőt előmelegítettem 180°C-ra alsó-felső sütésen. A kalácsot még hagytam 15-20 percet pihenni, hogy az élesztőgombák egy kicsit újra magukhoz térjenek, utána betoltam őket a közben jól bemelegedett sütőbe és fél óra alatt szép pirosra sütöttem.

2013. március 29.

Egy kis nosztalgia húsvétra - Hatlapos


Mikor Pápára jártam gimnáziumba, akkor ismerkedtem meg vele, itt nálunk a környéken nem igazán népszerű sütemény, nem roskadoznak alatta az itteni cukrászdák kínálópultjai, a családban sem sütötte soha senki. Kezdetekben azokon a hétvégéken, amikor nem mehettünk haza és honvágyam volt a szülők meglátogattak, beültünk a sétáló utcában a Jutka cukrászdába (a szeptemberi osztálytalálkozó alkalmával szembesülnöm kellett a tényekkel, nemcsak az emberek változtak beleértve magamat is, hanem a város is, és már csak a hűlt helyét találtam a cukrászdának).
Amióta én is készítem ezt a süteményt, akkor mindig rám törnek ezek a nosztalgikus emlékek. A gimnázium, az osztálytársak, szobatársak, barátok, a szombati tanítási napok, az Eduschoban eltöltött órák, hógolyózás a Várkertben, és még sorolhatnám, hiszen rengeteg fantasztikus emlékünk/élményünk van azokból az évekből, jó visszagondolni rájuk.
De visszatérve a kiindulóponthoz, nosztalgiázni támadt kedvem és mivel már legalább 2-3 éve nem sütöttem, itt az ideje, hogy újra terítékre kerüljön a Hatlapos.




Hatlapos

Hozzávalók:

Tésztához:
- 50 dkg finomliszt
- 8 dkg zsír
- 10 dkg porcukor
- 2 dkg szalalkáli
- 2 dl tej

Krémhez:
- 15 dkg cukor
- 1 l tej
- 5 dkg (keserű) kakaópor
- 6 ek liszt
- 5 dkg étcsoki (fél tábla természetesen Tibi)
- 10 dkg vaj
-1 ek házi vaníliáscukor

Az én végleges változatom több recept összeollózásából készült, ami nagyon fontos volt az összeállításkor, hogy a krém ne pudingporból készüljön (mert irtózom tőlük), és ne kapjunk cukorbajt az első harapás után (ugyanis a legtöbb recept brutális 35-40 dkg-nyi írt), továbbá mivel mostanában rám fér egy kis diéta nem négyszögletesre nyújtottam a lapokat, hanem kerekre (a végeredmény hatlapos torta), így többet osztogatok el  belőle és kevesebbet tudok nassolni.
Kicsit előre kellett dolgoznom, mert az egyik kolleganőm szerdától szabadságra ment, a másik keddtől betegállományba került, így nekem teljesen esélytelen lett, hogy kivegyek egy napot, hogy süthessek, főzhessek, takaríthassak húsvét előtt.
Ezeket a lapokat már hétfő délután ki tudtam sütni, mert csak pénteken töltöttem be, így estére megpuhult, és összeértek az ízek. A lisztet, a cukrot és a zsírt összemorzsoltam, közben a másik tálban meglangyosítottam a tejet és beleszórtam a szalalkálit (nem jó, ha túl meleg, mert már akkor felszabadul az ammónia, és büdösítésnek éppen elég lesz az az idő míg a hat lap a sütőben csücsül).
Rugalmas, nem túl kemény tésztává gyúrtam a morzsát és a szalalkális tejet, mérlegen kimérve pontosan 6 db egyforma súlyú gombóccá vettem szét. A tésztalabdákat egyenként 24 cm átmérőjű körökké nyújtottam és 200°C-os sütőben, alsó-felső sütésen pár perc alatt világosra sütöttem (közben természetesen sarkig tártam az ablakot, hogy a sütés közben felszabaduló ammóniától meg ne fulladjak). Vigyázni kell vele, mert se perc alatt túlsülnek és megégnek a lapok, ezért fél szemmel mindig a sütőt lestem.
A kész lapok kőkemények és törékenyek, ezért egymásra halmoztam őket és félretettem péntekig, hogy lehetőleg addig ne essen semmi bajuk.
Pénteken aztán a tej háromnegyedét a cukorral, és a vaníliáscukorral felforraltam, a kakaót a liszttel és a 2,5 dl tejjel simára kevertem és a felforralt cukros tejhez öntöttem. Folyamatos kevergetés mellett a krémet sűrűre főztem, majd belekevertem a vaj felét és azonnal megtöltöttem vele a lapokat, amíg a krém forró volt.
A legfelső tésztalapot megkentem a maradék olvasztott vajjal és porcukrot szitáltam rá. Miután kihűlt mehetett a hűtőbe dermedni, néhány óra múlva (3-4) fel is lehetett vágni.

2013. március 15.

Behavazott március 15 - brokkolikrémleves

Őszintén szólva nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen ítélet idő március közepén, voltak olyan telek amikor összességében nem esett ennyi hó mint most ez alatt a két nap alatt. A rendőrség a városhatáron visszafordítja azokat a vakmerő autósokat, akik kimerészkedtek és nem volt intő jel nekik, hogy tegnap délután óta már rengeteg ember vesztegel elzárva mindentől a hó fogságában. Milyen véletlen, mi is pont mára szerveztük volna a bútorok átszállítását Tatáról, de látva tegnap az időt még délután lemondtuk az egészet. (A szülők még kicsit viccelődtek is rajta, hogy nosztalgiázunk, felelevenítjük a tavalyi beköltözésünk körülményeit, amikor szintén egy nap alatt leesett 30 cm hó.) Szóval most, hogy a lakás fogságába estünk és látjuk az ablakból hogyan fújja a havat, tépázza a fákat a szél kellett valami kis lélekmelengető. Tegnap vettünk két fej brokkolit, sok választás nincs ilyenkor brokkoli krémlevest kell készíteni, mert az Krisztián egyik kedvence.



Brokkolikrémleves

Hozzávalók:
- 2 közepes fej brokkoli
- 3 szem nagyobb krumpli
- 1 db vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 2 l alaplé (most zöldségleves, de szoktam húslevesből is)
- só
- őrölt bors
- őrölt szerecsendió
- 1 ek liszt
- 3 dl főzőtejszín
- sajt (most trappista volt itthon)
- pirított zsemlekocka

A zöldségeket megmostam, megpucoltam, feldaraboltam, egy nagyobb fazékba tettem őket és felöntöttem az alaplével. 25 perc alatt puhára főztem a zöldségeket, botmixerrel összeturmixoltam az egészet, majd 1 merőkanálnyi levest kimertem és kikevertem a liszttel. A habarást visszaöntöttem a levesbe, felöntöttem a tejszínnel, sóztam, borsoztam, belereszeltem egy kevés szerecsendiót és újraturmixoltam az egészet. Hagytam, hogy még egyet rottyanjon az egész, és már tálaltam is reszelt sajttal és pirított zsemlekockával megszórva. Krisztián mindig, de annak ellenére, hogy egy cseppet sem vagyok leveses még én is kétszer mertem.


2013. március 13.

Boldog névnapot - cake pop

Már egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy én is belevágok és elkészítem a legújabb süti csodát a pop cake-et vagyis a süti nyalókát. Olvasgattam, megnézem jó pár videót a készítéséről, aztán elhatároztam Krisztián névnapjára elkészítem. Tulajdonképpen nincs is szükség másra csak egy (kis) tepsinyi tésztára, ami lehet akár egy piskóta, kevert tészta, sacher torta, vagy (esetemben) brownie. Az összemorzsolt tésztát vajas-kémsajtos krémmel kell összegyúrni, gombócokká formázni (vagy éppen elképzelésünknek megfelelő alakúra), pálcára szúrni, csokiba mártani és elképzelésünknek, időnknek és türelmünknek megfelelően díszíteni. Az elkészítés közben szükség volt némi kompromisszumra, de szerintem így is elég jól sikerült, főleg első próbálkozásra.




Pop cake (avagy sütinyalóka)

Hozzávalók:

Brownie:
- 20 dkg jó minőségű étcsoki (most nem Tibi, mert Krisztián nem igazán szereti)
- 20 dkg vaj (nem volt itthon annyi, így olajjal voltam kénytelen megcsinálni, de ez még mindig sokkal jobb, mint a margarin)
- 25 dkg cukor
- 4 db tojás
- 10 dkg liszt

Krém:
- 10 dkg mascarpone (Lidl-ben szoktam venni, mert olcsó és jó minőségű)
- 5 dkg vaj

Bevonat:
- 20 dkg fehér csokoládé (Édes Ízeken ugyan találtam színes csokoládé pasztillákat, de most ezért az egy sütiért nem akartam rendelni)
- ételszínezék (por állagú volt itthon)
- olaj
- nyalókapálcika helyett, most hurkapálcika

Azért választottam a kedvenc brownienkat, mert nem macerás elkészíteni, pikk-pakk kész, még a tojásokat sem kell szétválasztani hozzá. Először a csokit tördeltem darabokra egy kisebb tálban,egy kiskanálnyi olajjal betettem alacsony fokozaton a mikróba és megolvasztottam. Közben a tojásokat feltörtem egy közepes tálba szétválasztás nélkül és egy kézi habverővel kicsit felhabosítottam a cukorral, hozzáadtam vajat olajat, a lisztet, végül a megolvasztott csokoládét. A tésztát homogénre kevertem és egy sütőpapírral kibélelt kis tepsiben betettem a 170°C 180°C-ra előmelegített sütőbe, 30 40 perc alatt megütöttem, és félretettem kihűlni.
Másnap a lágy vajat kikeverem a mascarponéval és összedolgoztam az apró morzsásra tört tésztával. Gombócokat és szíveket gyurmáztam belőlük és egy tálcán betettem a fagyasztóba (egyrészt, hogy Krisztián ne találja meg idő előtt, másrészt pedig, hogy kellően hidegre dermedjen/fagyjon mielőtt az olvasztott csokoládéba mártom).
Lehet már itthon is rendelni a fent már említett oldalon nyalóka pálcikát direkt erre a célra, de az egyszerűség kedvéért ezt is házibarkács módon oldottam meg, hurkapálcikákat vágtam három egyenlő részre és azokat használtam fel pálcikaként. A hurkapálcikák egyik felét belemártottam az olvasztott csokiba és alaposan a gombócokba nyomtam és félretettem őket, hogy megkössön a csoki. Egy evőkanál segítségével a bevontam a süti gombócokat , és gyorsan, amíg még nem dermedt meg teljesen a csokiréteg, csokidarával, cukorvirágokkal és csurgatott olvasztott csokival díszítettem.
(Megjegyzés, a por állagú ételfesték nem igazán alkalmas a csokoládé színezésére, így fordulhatott elő, hogy a citromsárga lazac színű lett, a kék pedig betonszürke, szóval mégiscsak érdemes megvenni a már eleve színezett csokoládé pasztillákat.)

Amikor a pite kerül az asztalra - almáspite

Ősszel már írtam, hogy almából nem csak pitét lehet készíteni, hanem még jó pár finom ételt.
Most viszont itt az idő, Krisztián a névnapjára pitét kért, mert az még "a diétába is belefér, hiszen gyümölcs".
Így előkerült drága nagymamám almáspite receptje, aminek (szerintünk) nincs párja a világon.
Van ami úgy jó ahogy van, nem kell rajta változtatni, ahogyan a mama készítette, úgy csináljuk (anyu meg én, később lehet még a húgom is) ma is omlós tésztával zománcos tepsiben, az almát nem hámozzuk meg (, mert a héj alatt vannak a vitaminok, és a kész sütiben már észre sem lehet venni, hogy az is belekerült). Mi úgy szeretjük, hogy a tészta vékony és jó vastag a töltelék réteg benne, mert ugye az a lényeg.




Almáspite

Hozzávalók:

Tészta:
- 45 dkg liszt (lehet felesben teljes kiőrlésű és sima liszt)
- 18 dkg setrészsír
- 3 ek cukor
- 2 db egész tojás
- 2 ek tejföl
- 2 tk sütőpor
- csipetnyi só

Töltelék:
- min. 2 kg alma (nálam most 3 kg apró almából készült)
- 8-10 dkg cukor (ha édesebb az alma akár el is lehet hagyni)
- fahéj
- mazsola
Az almákat nem pucoltam meg csak alaposan megmostam őket, nagylyukú reszelőn  lereszeltem, és félretettem, amíg a tésztát összegyúrtam. Az omlós tészta lényege, hogy az alapanyagok hidegek legyenek, tehát a hűtőből éppen kivett zsírt elmorzsoltam a liszttel, hozzáadtam a sót, cukrot, sütőport, a tojásokat, a tejfölt és gyors mozdulatokkal és egynemű tésztagombóccá gyúrtam, majd ketté vettem és 22x35 cm nagyságúra nyújtottam, zsírozás, lisztezés nélkül a tepsi aljára fektettem (, mert annyi zsiradék van a tésztában, hogy egyszerűen nem tud beleragadni). A közben levet engedett almából kicsit kinyomkodtam (nem kell nagyon, mert akkor száraz lesz a töltelék)és az alsó réteg tésztára egyengettem, megszórtam cukorral, fahéjjal és mazsolát is tettem bele (most kivételesen, mert mégiscsak Krisztiánnak készült, egyébként ez kimarad, mert én nem szeretem). Kinyújtottam a másik tésztagombócot is, az almarétegre fektettem, a széleket gondosan eltűrtem a tepsi oldalán. Villával alaposan megszúrkáltam a tetejét (, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és ne repessze szét a süti tetejét) végezetül megkentem egy felvert tojással. 180°C-os sütőben alsó-felső sütésen 40 perc alatt aranybarnára sütöttem.
Hagytam, hogy a tepsiben teljesen kihűljön és utána szeleteltem fel. Tálaláskor meg lehet szórni porcukorral, de anélkül is tökéletes, az utolsó morzsáig elfogy mielőtt még észbekapnék.


2013. március 2.

Csomó helyett koszorú - csíkos kalácskoszorú

Van valami amit a legtöbb alkalommal veszünk ha vasárnap délután elmegyünk a Tescoba vásárolni (ilyenkor vannak a legkevesebben), a kakaós csomó. Ugyan nem nagyon vagyunk oda az itt készült pékárukért (jobb nem tudni, hogy liszten és vízen kívül még mit kevernek bele), de ez a kalácsféleség kifejezetten finom. Most viszont olyan kis "csoffadt" csomót sikerült csak vennem, hogy nekem nem is jutott belőle csak Krisztián evett. Így adott a lehetőség, hogy itthoni körülmények között elkészüljön a "nagytestvér". Moha blogján megtévesztésig hasonló kinézetű Csíkos kalácskoszorúra bukkantam.
Ugyan kicsit alakítani kellett rajta, mert karácsony óta olyan drága lett a kenyérliszt, hogy amíg nem lesz valahol akciós, addig kenyeret sem sütök, ezért lecseréltem finomliszt és rétesliszt keverékére.




Csíkos kalácskoszorú

Hozzávalók:
- 60 dkg kenyérliszt BL80 (helyett most 30 dkg finomliszt BL55 és 30 dkg rétesliszt BFF55)
- 15 dkg porcukor
- 30 ml tej (ezt elszúrtam és 3 dl-t öntöttem bele, így sajnos plusz 20-20 dkg lisztet kellett még belegyúrnom)
- 2 dl joghurt
- 2 db tojás
- 5 dkg puha vaj
- 2,5 dkg élesztő
- csipet aszkorbinsav
- 1 tk vaníliakivonat (helyett 2 tk házi vaníliáscukor)
- 2 ek kakaópor
- 1 db tojássárgája (a lekenéshez)

A kakaó kivételével a hozzávalókat lágy tésztává dagasztottam, majd kettévettem és az egyik felébe kevés vízzel elkevert kakaóport is beledolgoztam.
A két tésztagombócot félretettem és egy óra alatt duplájára kelesztettem, majd átgyúrtam őket és kétfelé vettem mindkettőt.
Először asz egyik vaníliás tésztát nyújtottam ki 20x40 cm-es téglalappá, majd az egyik kakaósat is ugyanekkorára nyújtottam, ráhelyeztem a vaníliás tésztára, kicsit összenyomkodtam és feltekertem, mint a piskótatekercset. A másik két tésztagombócot is ugyanígy nyújtottam, tekertem, majd a két tészta tekercset összetekertem, koszorú formájúra hajtottam és a végeit összenyomkodtam.
Az eredeti recept szerint 40 perc pihentetés után mehetne a sütőbe, de én a reggelihez szerettem volna friss kalácsot, ezért a koszorút sütőpapíros sütőlemezre tettem és betettem este a hűtőbe.
Mivel sajnos nagyon rossz alvó vagyok ezért mikor még Krisztián az igazak álmát aludta, én kivettem reggel a hűtőből a közben gyönyörű szép nagyra megkelt kalácsot, bekapcsoltam a sütőt 180°C-ra alsó- felső sütésen, és lekentem a kalácsot, kevés vízzel elkevert tojássárgájával.
45 perc alatt gyönyörűen megsült, és amint langyosra hűlt a  rácson már szeleteltem is a reggelihez.
Krisztián nutellával ette, én vajjal és meggylekvárral nem utolsó sorban pedig az elmaradhatatlan főzött kakaóval. A recept elnézésem miatt viszont akkora 2 kilós koszorúnk lett, hogy bárkit nagyon szívesen látunk egy kis kalács uzsonnára ;)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...