2013. szeptember 30.

Édesburgonyás-tőkehalas köles sült céklakarikákkal

Van olyan, hogy semmi sem jön össze és ez most kifejezetten igaz volt rám. Vettem egy csomag fagyasztott alaszkai tőkehalfilét hogy végre egyek valami halat is, mert ugye az is kell a kiegyensúlyozott, egészséges étrendhez. Este kivettem a fagyasztóból és áttettem a hűtőbe, hogy délelőttre kiolvadjon. Délelőtt aztán sóztam, borsoztam és olivaolajon roston megsütöttem volna. Bizony volna, mert mostanában nem tudok halat roston sütni, folyton morzsásra törik az egész törzs. Picit ideges lettem, mert nem a legolcsóbb fajtát választottam, mit kezdjek most két maroknyi sült halmorzsával???
Aztán az jutott az eszembe, hogy rizseshús mintájára egytálételt fogok varázsolni belőle, kizárólag egészséges alapanyagokkal, ha már úgyis az volt a cél.




Édesburgonyás-tőkehalas köles sült céklakarikákkal

Hozzávalók:
2 szelet alaszkai tőkehalfilé
1 dl köles
20 dkg édesburgonya (1 db közepes nagyságú)
15 kg cékla (1 db kisebb)

A halat sóztam borsoztam és kevés olivaolajon morzsásra sütöttem. A kölest megmostam és háromszor annyi vízben feltettem főni vagyis 1 dl köleshez 3 dl víz. Picit sóztam és közepesen meleg főzőlapon 15 percig gyöngyözve főztem, majd lekapcsoltam alatt a főzőlapot, rátettem a fedőt és még 10 percet hagytam gőzölődni. Az édesburgonyát és a céklát egyenként alufóliába csomagoltam és betettem a sütőbe 200°C-ra 1 órát sütöttem. Végül csak össze kellett állítani,a céklát és az édesburgonyát kicsomagoltam az alufóliából és meghámoztam őket. Az édesburgonyát villával összenyomtam, összekevertem a kölessel, a halcafrangokkal, és a sült céklából karikáztam mellé.
Érdekes összeállítás lett belőle az kétségtelen, de sokszor az ilyen véletlenekből is csodák születhetnek és a végeredmény nem is rossz.

2013. szeptember 29.

2013 szeptemberi programok

Krisztiánnal elhatároztuk, hogy amíg jó idők vannak minden hétvégén kirándulunk valamerre. Ez a legtöbb alkalommal okozott nekem némi nehézséget a hétvégi feladatok szervezésében (legtöbb alkalommal minden házimunkát, bevásárlást, főzést jó esetben egy, rosszabb esetben fél napba kellett belezsúfolnom), utólag visszagondolva megérte, viszont 4 hétig úgy éreztem magam, mint akit kifacsartak.

Első hétvégén átbuszoztunk Tatára és körbe sétáltuk az Öreg-tavat, azaz majdnem teljesen körbe, mert a Kastély tér környékét  lezárták az éppen akkor tartott Söröm fesztivál miatt. Fantasztikus időnk volt, még igazi nyárutó, szépen sütött a nap és viszonylag még melegünk is volt. Tóvároskertnél vettünk a Szörfben két ásványvizet és elindultunk a Derítő-tó irányába. A nyárutót kihasználva nagyon sokan voltak kint: családok, párok sétáltak, bicikliztek futottak el mellettünk. A tórafokban még a szocreálban épített erdei tornapálya egy részét már nem találtuk meg. Vagy hivatalosan szállították el a korrodáció miatt, vagy a fémtolvajok lopták el. Az egyiknél, ami még a helyén volt meg is álltunk, de csúfos kudarcot vallottam a húzódzkodásban (hiába a jobb csuklóm elég vacak állapotban van).
A földes-murvás út jól járható volt, de erről főleg az eléggé csapadékszegény nyár is tehet, így az Által-ér nem önthette el. Nem néztük pontosan, hogy mennyi idő alatt jártuk körbe, de nem sokat vacakoltunk, gyorsan körbeértünk.












Második hétvégén közelebbi ulticélunk volt: a Turulhoz mentünk. Sportcipőt húztunk és elindultunk itthonról, röpke fél órával azután, hogy kitettük a lábunkat a lakásból már fent is voltunk a lépcsősor tetején, ugyan Krisztián utána még vagy fél órát azzal töltött, hogy fújtatott, az izzadságát törölgette a homlokáról, a halántékáról és folyamatosan szidott engem, hogy nem tudok lassabban "sétálni", soha többet nem fogja hagyni, hogy én menjek előre és diktáljam az iramot.
Elmentünk a Szelim barlangba, ahol találkoztunk ez egyik általános iskolás barátnőmmel és a családjával már 16 éve nem találkoztunk  egész pontosan a ballagás óta (Vajon én is olyan sokat változtam, mint ő? De egészen biztosan így van csak magamon nem látom.). Elmentünk a Turul emlékműhöz, és a végén még felmásztunk a kilátóba is amiért Krisztián megint csak zsörtölődött, mert túl magas a kilátó (Na ezt ki gondolta volna?) és én már megint nem tudtam lassabban haladni felfelé. Az idő szép volt bár nem annyira, mint a tatai tósétakor, de még ez is elment nyárutónak.

A kilátóig 421 lépcsőfok


lépcsők, és lépcsők...

ameddig csak a szem ellát

ami újdonság: új pihenőket építettek a már elkorhadtak helyett

kilátás a Szelim barlangból

Krisztián szemszögéből

kilátás az emlékműtől



A kilátóból

és néhány apróság...




Rá következő héten nagyobb fába vágtuk a fejszénket egy pesti kirándulással. Krisztián szinte bármikor rávehető, hogy menjünk el az állatkertbe, most még plusz apropóként hozzájött az, hogy október 1-én már nem nyit ki a vidámpark. Még egyszer utoljára a hintákon, játékokon újra kisgyerek lehetek (némi adrenalin lökettel). Krisztián nem volt oda az ötletért, na nem azért mert annyira izgult volna a testi épségemért, hanem mert tériszonya van és a hinták/játékok nagy részére úgy sem akaródzott volna felülnie. Viszont a húgomnak nagyon is volt kedve mókázni egyet, ezért őt is magunkkal hívtuk. Aztán reggel a vasútállomáson újra változott a helyzet, mert anyukám is bejelentette, hogy apu felmentette aznapra a munka alól és szívesen velünk töltené ezt a napot. Így a végén négyesben indultunk el Pest felé, kisebb kitérőkkel (Juditkának fájdalomcsillapítót kellett vennünk a fejfájására, anyunak meg egy kényelmesebb cipőt, mert nem éppen a legjobbat vette fel az egész napos kirándulásra) délre érkeztünk meg a Városligetbe, ahol jó nagy kerülőt téve a Nemzeti Vágta miatt szétvált a csapat. A csajok a Vidámparkba, Krisztián pedig a Közlekedési Múzeumba ment.
Nem is értem, hogy miért zárják be a Vidámparkot, csak a pénztárnál fél órát vártunk és bent is hasonlóak voltak a várakozási idők egy-egy hintára/játékra, sőt voltak olyan sorok, amit a végén ki sem tudtunk várni. Először Juditkával felültünk a top spinre, ami kellőképpen megalapozta a hangulatunkat (és hajunknak is megadta a kellő volument), aztán bevonultunk együtt az elvarázsolt kastélyba, amit mindhárman élvezhettünk, mert erre még anyu is hajlandó volt, de a hordót már nem vállalta be (lehet, hogy jobban is tette, mert az előttünk haladó férfi felborult így a végén mi is csak gurulva kerültünk ki belőle a hugival).
A körhinta hatalmas élmény volt, hiába ez a legrégebbi hinta az egész parkban, de mégis mindenki pacigolni akart, nem számított, hogy fiatal vagy idős, fiú vagy lány, ezek voltak a legnépszerűbbek.
Aztán brake dance-szelni mentünk, itt kezdte megadni magát a húgom gyomra (bár ő azt mondta, hogy csak izomláz, mert annyira erősen kellett szorítania, hogy megtartsa magát az ülésben).
És mivel anyukánkat ilyen jól megedzettük, ellentmondást nem tűrően kijelentettük, hogy mi most pedig felülünk a flying circus-ra, míg kiálltuk a sort folyamatosan győzködni próbált minket, hogy ne üljünk fel, mert mi lesz, ha menet közben véletlenül kinyílik a biztosító korlát és mi meg a majrévasat markolva lógunk majd jó esetben fejjel lefelé a hintáról.
Aztán amikor már nem volt mit tennie, mert felültünk, félig szemlecsukva fényképezett és legalább egy tucatszor infarktust kapott a menet közben (azt hiszem ezen a hintán nyeltem le a rágómat, de az én hibám, Juditka mondta előtte, hogy inkább köpjek, mint a TV maci). 
Bekeveredtünk a tükörútvesztőbe, majd az ikaruson láthattuk madártávlatból Pestet, végül a kanyargóra ültünk be utolsóként.
Jó lett volna még felülni a panorámakerékre, csónakázni a mesecsónakon, és hullámvasutazni, de ezek már nem jöttek össze (most még azt sem mondhatom, hogy majd legközelebb).
De megismerkedtünk egy jókedvű bohóccal a kanyargónál, és kifelé Juditka még lufivirágot is kapott tőle :)






a vadnyugati lányok lovon érkeznek








virág a lufis bohóctól

mindig csak a spining, amint megláttam a bringát fel kellett pattanni rá :)


Asha kidőlt, meg rá is unt a sok bámészkodóra


még mindig reménykedik a csaj, hátha egyszer királyfi lesz belőle :)



Elég későn jutottunk át az állatkertbe, ezért ott már sok mindenre nem volt időnk. Bementünk a varázshegybe, megnéztük a kis elefántot: Ashát, a pici zsiráfokat és a japán kertet. A pálmaházba sajnos már nem jutottunk be, mert az a zárás előtt fél órával bezár, de úgy döntöttünk tavasszal ismételten nagy létszámmal visszajövünk és rendesen körülnézünk.

Erre az utolsó hétvégére pedig rossz időt jósoltak, ezért most nem is szerveztünk semmilyen kinti programot vasárnapra. Így eljött az ideje, hogy elhúzzuk a kisszobai gardrób ajtaját és kedvünkre válogassunk a társasjátékok közül, mihez is lenne kedvünk ma délután.


végül mamutra vadásztunk


2013. szeptember 25.

Töltött csirkecomb

A hét elején francia hagymalevest főztem sajtos pirítóssal, de sajnos csúfos kudarcot vallottam. Hiába nem jöhet be még nálunk se minden, még akkor sem, ha a legjobb helyről szerzem be a receptet. Így a sikertelen kísérlet után valamivel ki kellett engesztelnem Krisztián háborgó pocakját, amit megízlelve nem rándul furcsa fintorba az arca.
Egy jó kis töltött csirkecombnak rizibizivel nem tud ellenállni. A recept ugyan nem volt családi, de mióta először próbáltuk tudtuk, hogy innentől az lett.


Recept innen


Töltött csirkecombok (és csirkemájfelfújt)

Hozzávalók:
2 db egész csirkecomb
20 dkg csirkemáj
1 db szikkadt zsemle
1 kisebb sárgarépa
1 db tojás sárgája
1 tk aprított petrezselyemzöld
olaj

őrölt bors
majoranna

A csirkemájakat deszkán késsel elkapartam, a szikkadt zsemlét vízbe áztattam, majd jól kicsavarva a májhoz adtam. Beleütöttem egy tojás sárgáját, kis lyukú reszelőn belereszeltem a sárgarépát, sóztam, borsoztam, majorannával ízesítettem és aprított petrezselyemzöldet adtam hozzá. Egynemű masszát kevertem belőle, amit a csirkecombok meglazított bőre alá töltöttem, a maradék tölteléket szuflés tálkákba tettem (ez az adag 4 db nagyobb egész csirkecombba, vagy 6 db kisebbe tölthető bele, ekkor nem marad szuflénak való). A csirkecombokat sóztam, borsoztam  és olivaolajjal vékonyan kikent sütőtálba tettem, majd kb. 1 dl vizet öntöttem mellé. A májszuflét és a csirkecombokat 180°C-ra előmelegített hőlégkeverésre állított sütőbe tettem 30-40 percre, míg a csirke bőre szép aranybarnára és ropogósra sült (a szuflénak csak 20 perc szükséges).
Egy kis barnarizses rizibizivel igazi ínyencség lett Krisztiánnak, és végre nem húzta a száját sem.

2013. szeptember 24.

Miracle drink - avagy hogyan kell Krisztiánnal megitatni a zöldségeket

Itt az ősz, megjöttek a hűvös, nyirkos, esős napok támadnak a vírusok. Mégis ki lenne az a bolond, aki le szeretne betegedni és aztán gyógyszerekkel tömni magát? Ez költői kérdés volt, mert nagy valószínűséggel mindenki kihagyná ezt a kis kitérőt. Ha idáig nem tuningoltuk fel az immunrendszerünket, akkor itt az ideje, hogy ezt megtegyük természetes módon.
Krisztián mindig azt hajtogatja, hogy túl sokat lógok a Facebookon (bár már régen leszoktam erről), most mégis ő futott bele egy "tuti" őszi immunrendszer támogató csodaitalba. Nagy meglepetésemre kijelentette, hogy ezt mindenképpen ki akarja próbálni (amúgy a zöldségek nagy részét elég nehéz belediktálni, mert még mindig tele van gyerekkori/óvodai előítéletekkel jó néhány iránt).




Miracle drink (2 adag)

Hozzávalók:
1 db közepes alma
1 db közepes sárgarépa
1 db közepes cékla

A céklát és a sárgarépát meghámoztam, az almát csak megmostam, apró darabokra vágtam és a rúdmixer poharába halmoztam. Kevés vizet (kb. 0,5 dl) öntöttem hozzá és elkezdtem turmixolni. Ha valakinek van gyümölcscentrifugája úgy biztosan sokkal könnyebb, viszont így minden rost benne marad a turmixban, tehát még egészségesebb. A végén még vízzel hígítottam a "trutyit", hogy ihatóbb legyen az állaga. Az illata egyértelműen alma, az íze viszont inkább cékla (de nem erőteljes). Szerintem lehet még citromlevet beletenni, sőt egy kis méz sem ronthatja el.

És mi az amihez így a szervezetünk hozzájuthat:
  • az almából A-, B komplex-, C vitamin, kálium, nátrium, foszfor, vas, magnézium, kálcium,
  • a sárgarépából A vitamin, bétakarotin,
  • és a céklából A-, B-, C vitamin, kálium, kálcium, vas, nátrium, foszfor, kén, folsav, gazdag antioxidáns tartalmú, a sárgarépával kevert elegye pedig májvédő hatású.
Végül az összegzés: nem lesz Krisztián kedvenc turmixa, de továbbra is hajlandó meginni (persze nem minden nap).

2013. szeptember 23.

Póréhagymás-baconos rizottó

Ismét egy Good Food-os próbálkozás, ami olcsó, egyszerű és nem mellesleg gyorsan kész. Mivel elterveztük, hogy amíg az őszi idő engedi minden hétvégén kirándulunk valamerre, ezért szükség van egy kis kompromisszumra a főzés terén. Hiszen egy napba kell belezsúfolnom a hétvégi takarítást, mosást, bevásárlást és főzést, így valószínű, hogy nem bélszín lesz Wellington módra és Rigó Jancsi (ahogyan Marcy készítette a Rém rendes családban Steve-nek, miután összetörte a kocsiját).
Még mindig az újítások projektnél tartva a 2012-es márciusi első számot lapozgatva néztem ki ezt a receptet, és megtetszett, hogy nem kell ott állni a lábas mellett, és folyamatosan kevergetni, mert ez el szokta venni a kedvem a rizottótól. Ami még plusz: ez még Krisztián húsmentes menüjébe is belefér (tudom-tudom van benne bacon, de neki minden húsmentes, amibe nem kerül bele legalább fél kiló hús nyersen a főzési-sütési folyamat elején).




Sült póréhagyma baconos rizottóval

Hozzávalók:
1 ek olivaolaj
6 szelet bacon szalonna
2 db póréhagyma
25 dkg Arborio rizs (ennek híján fényezetlen jázminrizs került bele)
7 dl forró zöldségleves alap
17,5 dkg zöldborsó (fagyasztott)
3 ek reszelt parmezán
1 citrom reszelt héja

A sütőt bekapcsoltam hőlégkeverésre 180°C-ra, a póréhagymákat hosszában félbevágtam és vékonyan felszeleteltem, a bacont pedig vékony csíkokra vágtam. Az olajat egy fém nyelű lábosba öntöttem, beletettem a bacont és kisütöttem a zsírját. Hozzáadtam a póréhagymát és kevergetve addig sütöttem amíg megpuhult, ekkor beleöntöttem a rizst és ezzel is pirítottam még 1-2 percig (folyamatosan kevergetve még mindig).
Lehúztam a tűzhelyről a lábost, hozzáöntöttem az alaplevet, átkevertem, lefedtem egy fedővel és betettem a sütőbe 20 percre. 10 perc elteltével kivettem , átkevertem az egészet (hogy oldódjon a rizsszemekből a keményítő), letakarva visszatettem még további 10 percre. Amikor ez is letelt újra átkevertem és hozzáforgattam a borsót, letakarva még 5 percet pároltam.
Az idő leteltével kivettem a sütőből hozzákevertem a reszelt parmezánt, a tetejére reszeltem a citrom héját és már tálaltam is.
(A sót nem felejtettem ki a receptből, a szalonnától és a zöldség alaplétől nekünk éppen eléggé sós lett).

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...