Harc a nevekkel

Amikor megtudtuk, hogy érkezik a mi kis boldogságunk,  még eszünkbe sem jutott azon agyalni, hogy vajon majd milyen nevet fogunk neki adni. Aztán ahogyan eltelt az első trimeszter és túlestünk azon az aggodalmakkal és félelmekkel teli időszakon elkezdett ez a gondolat is foglalkoztatni. Bújtam az utónévkönyvet és összeírtam azokat a fiú és lányneveket, amik számomra szóba jöhettek. Ezek voltak a szempontjaim:

- rövid, könnyen megjegyezhető legyen (jó ha a gyerek nem csak 5 éves kora után tanulja meg a saját nevét),

- nem túlságosan "különleges" (feláll a szőr a hátamon az Eszmeraldától, Dzsesszikától, Kármentől, Ronáldótól, stb.),

- lehetőleg magyar név legyen (a lényeg, hogy ne valami új keletűen külföldről átvett írásában magyarított név),

- jól passzoljon a Kulcsár vezetéknévhez,

- Krisztián kívánsága szerint ne legyen alliterációs, ne kezdődjön K betűvel a név,

- élő rokon, családtag neve ne legyen (így is éppen elég László, Judit van a családomban, nem akarom ezt a hagyományt folytatni).

Krisztián nem akart foglalkozni a dologgal, de ő amolyan igazi "Pató Pál úr", ráérünk arra még. Ha ráhagytam volna a dolgot, akkor a szülés napján a kórház felé menet vitatkoztunk volna a neveken...

De nem hagytam magam, így ha nem is volt hajlandó fellapozni az utónévkönyvet, de azt a listát megnézte, amit én írtam össze.

A fiú nevek listája

       

Mivel szerinte ez a gyerek csakis fiú lehet (vitának itt nincs helye), ezért csak a fiú neveket nézte meg. Rögtön ki is választotta a Bence Dánielt. Így már a 13. héten volt fiúnevünk, amit mind a ketten imádtunk.

       

Az összesített lánynév lista

     

Viszont a lánynevekre rá sem volt hajlandó nézni, mert ez a gyerek úgyis fiú lesz, és ha mégsem a Bence akkor is nagyon szép, ritka női név lehet. A következő 13 hetem arra ment rá, hogy meggyőzzem szükségünk van lánynévre is (főleg, hogy a kis makacs nem akarja megmutatni magát, és lehet hogy nem is fogja ezért végképp szükség volt arra, hogy legyen fiú és lánynevünk is). Végül nagy nehezen csak belement, a dologba. Ismét ott kezdte, hogy megnézte az általam összeírt listát. De baj volt, egyik sem tetszett neki... mert túl rövidek és különben se kezdődjenek magánhangzóval (ezt nem értem miért nem akarja). Így végül ő is fellapozta az utónévkönyvet és diktálta a neki tetsző neveket. A bökkenő csak az volt, hogy lánynevek terén annyira eltér az ízlésünk, hogy amiket választott az én tetszésemet nem tudták elnyerni. Aztán megakadt a szemünk egy néven, ami mindkettőnk listáján szerepelt, de átsiklottunk rajta: Gréta. Ugyan egyikünknek sem ez volt a kedvenc neve a listáján, de ez volt az egyetlen amire mindketten hajlandóak voltunk igent mondani, így nagy nehézségek árán végül megegyeztünk benne. (Először nagyon fájt a szívem, hogy nem lehet Anna, kicsit pityeregtem is, de ez a gyerek a kettőnk gyereke lesz, a kettőnk döntése kell, hogy legyen a név is, nem sajátíthatom ki magamnak a névadás lehetőségét, meg kellett barátkoznom vele, a Gréti is szép név lesz.)

Így a döntésünk Bence Dániel, ha fiú és Gréta, ha lány.