2014. október 27.

A tökéletes gofri

Tavaly karácsonyra Krisztiántól egy gofri és szendvicssütő csodamasinát kaptam ajándékba. Azóta kerestem-kutattam a tökéletes receptet, amit annó a strandon vagy a tó partján ettünk. Rengeteg receptet kipróbáltam a nagyon tojásostól, a belga élesztős tésztáig, de mindegyikben csalódtam.
A legtöbb sütőporos recept egyszerű kevert tészta, aminek a végeredménye belül puha ( és sajnos kívül is) gofri. Amikor eszerint készítettem én le sem tudtam ülni az asztalhoz, menet közben kellett enni, mert ha lekerült a tányérra akár csak 10 másodpercre a külseje is teljesen felpuhult és odalett az a csodálatos kívül roppanós, belül puha lágy gofri tészta. Az élesztős belga waffel változatnál tökéletes volt a külső roppanós állag, de a belseje túlságosan tömör és nehéz volt.
De nem adhattam fel, kutakodtam a tökéletes recept nyomában, végül pár hete a Pinteresten belefutottam az igaziba, sőt nemcsak a gofrira leltem rá, de egy fantasztikus csokiszószra is mindez megkoronázásaként.
Megosztom most veletek is milyen a tökéletes kívül roppanós, belül lágy gofri (percek, sőt akár fél óra-óra múlva is ugyanolyan roppanós marad a külseje), és jó kis csokiszósszal.



A tökéletes gofri

Hozzávalók:

- 1 db tojás
- 17 dkg liszt
- 2 dl tej
- 8 dkg olvasztott vaj (NEM margarin)
- 1 ek sütőpor
- 6 dkg cukor
- 7,5 dkg tejföl
- csipetnyi só

Csoki szósz

Hozzávalók:

- 1,3 dkg holland kakaópor
- 10 dkg cukor (cukrozott sűrített tej esetén erre nem lesz szükség)
- 12 dkg sűrített tej (3/4 tubus)
- 2,5 dkg vaj
- 5 ml tej
- csipetnyi só

Először a csokiszószt készítettem el. A hozzávalókat és kislábosba mértem, jól összekevertem és alacsony hőmérsékleten, néha megkeverve összemelegítettem. Kb. 2 percet forraltam, utána levettem a főzőlapról, ezzel a szósz már el is készült. (Ez jó nagy adag, még ki is marad belőle, amikor a gofri már régen elfogyott.)

A gofrihoz a tojást kézi habverővel habosra kikevertem, aztán a lisztet és a tejet felváltva, fokozatosan hozzákevertem (szép sűrű, homogén masszát kaptam). Amikor ezzel megvoltam hozzáöntöttem az olvasztott vajat, a sütőport, a cukrot és a tejfölt. Ezekkel is simára kevertem, majd a felforrósított gofrisütőben kisütöttem. Ebből a mennyiségből 9 db gofri lett nálam.

Források:
Gofri
Csokiszósz

2014. október 26.

Indiana Jones legújabb kalandjai

Régen volt már, hogy utoljára Indikéről írtam. Nos őt sem felejtettük el (hiszen ő is a "mi kutyánk kölyke", ahogyan az én nagyikám mondta volna), de jelentős változások nem történtek a mi Grétánk születéséig.
A két gyerekünk egy szobán osztozik, ezen sokat gondolkodtunk még a szülés előtt, hogy vajon hogyan fogják bírni egymás társaságát (sünike nagy éjszakai lakberendező, és képes egész éjjel teperni a forgóban). Végül úgy voltunk vele, hogy a gyakorlatban majd meglátjuk, hogy hogyan alakul.
Nos hazahoztuk Grétust a kórházból és az első 2 hétben még nem volt olyan jó éjszakai alvó, mint mostanában, még ugyanúgy 3 óránként kelt enni, mint napközben.
Nagy nehezen amikor sikerült elaltatnom a csajszit, épphogy visszalopakodtam a szobánkba szinte rögtön mehettem is vissza, mert Indike, olyan heves forgózásba kezdett, hogy Grétit rögtön fel is ébresztette.
Mielőtt elhoztuk Indit a tenyésztőtől beszereztünk minden szükséges felszerelést neki, és az ajánlott ufótányéros forgót vettük, hogy lefuthassa éjszakánként a kilómétereit.
De azt senki sem mondta, hogy sünike súlya alatt ahogyan a műanyag folyamatosan súrlódik ki fog kopni és ezáltal billegni fog a tányér, sünike pedig a tüskéivel neki fog koccanni a plexi ajtólapnak.
Ennek olyan brutálisan erős hangja volt, hogy nem csodálom, hogy szegény kislányunkat felébresztette.
Döntenem kellett: ugyan Indike is a család tagja, de elsősorban az újszülött lányunk érdekeit kellett néznem, így kivettem a forgótányért a  sünilakból.
Ez viszont nem lehetett végleges helyzet, hiszen sünikének hatalmas a mozgásigénye (éjjelente akár 7-8 km-t is futnak a sünik), Krisztián leült a számítógép elé és megkereste a legjobb megoldást: egy hangtalan forgót.
Alig vártuk, hogy megérkezzen Ausztriából a csomag, azóta jelentem, hangtalanul tud Indike teperni, már Gréti sem ébred fel rá (anya szíve pedig nagyon örül). :)

És mi változott még azóta? A mi kis drága sünikénk már nem félős, ijedős, ha felkapcsoljuk a villanyt és nem spurizik rögtön a zsákjába, már nem zavarja a hirtelen jött fény. Már zavartalanul folytatja amit elkezdett, akár evésről, forgózásról, vagy egyéb szükségleteinek kielégítésén foglalatoskodik éppen.
Mivel most minden éjjel átjárok etetni, szoptatni Grétát ezért a sólámpa nem túl erős fényénél látom, hogy mit is művel a mi kis drágánk.
Nem hazudtolja meg a nevét, még most is keresi a kalandokat, fel le rohangál a két szint között, és két forgózás között próbálja megtalálni a rést a pajzson, hogy hogyan tudna kiszökni és körbekalandozni a lakást. (Úgy, mint annak idején, amikor még nem oldottuk meg a plexi tolóajtók zárhatóságát. Most a saját szememmel láthattam, hogy az orrával hogyan próbálja eltolni az ajtólapokat.)
A legjobb játéka továbbra is a hosszában elvágott wcpapír guriga, amit a fejére húz és azzal rohangál fel-alá a sünilakban.
De bármit is csináljon mi úgy szeretjük ahogyan van (ahogyan Mark Darcy mondaná Bridget Jonesnak :) ).


A szuper új hangtalan forgó

Egyik gyerekünk sem fotogén, Indike inkább elvonult a fotózás elől a házikójába

2014. október 23.

Moshatók a babapopón

Eljött az idő, most már 3 hete használjuk csak és kizárólagosan a mosható pelusokat éjjel-nappal. Az elején 3 kisebb balesettől eltekintve (akkor még ügyetlenebb voltam) teljesen zökkenőmentesen ment az átállás.
Már a terhesség alatt sokat hezitáltam, gondolkoztam, olvasgattam különböző mosható pelusos weboldalakat és fórumokat, hogy hogyan tudnánk kímélni a pelenkás időszak alatt a környezetünket, hogyan támogathatnánk a születendő babánk egészségét és nem mellesleg, hogyan lehetne ezt minél pénztárcakímélőbben megoldani.
Végül Sohan Zsuzsitól a Mosható Pelenka Kuckóból rendeltünk egy 18 db-os mikroszálas pelus készletet (amihez kaptunk ajándékba egy bambuszos pelenkát is).
Ezek a pelenkák kb 4 kg-os testsúlytól jók egészen a szobatisztaságig, patentokkal állítható a pelenka nagysága. Gréta 3490 grammal született, de a kórházban sokat fogyott 3260 grammal hoztuk haza, így amíg elérte a 4 kilós súlyt eldobható pelenkát használtunk nála, 1 hónapos kora után tudtunk elkezdeni hasznáni. 
Amikor elfogytak az eldobhatók átmenet nélkül egyszerűen váltottunk a moshatóra, mint említettem volt 3 kisebb balesetünk, (2x pisi, 1x a babakaki), de végül belejöttem a feladásba így azóta már nem volt gond. 

És a tapasztalataim:

- A feladása ugyanolyan egyszerű, mint az eldobható pelenkának.

- Mivel száradás után a betéteket és a kakifogó papírt rögtön beleteszem a pelenkákba, így a feladásnál, már nem kell semmit pepecselni vele, csak kiveszem a fiókból és már adhatom is fel Grétára.

- Már kiismertem a kisasszony emésztési szokásait (rögtön a reggeli tápszer után szokott meglepni egy hatalmas és szagos csomaggal, amit aztán rögtön le is veszek róla), ezért megkímélem magam attól hogy a reggeli előtt feladott pelust rögtön reggeli után cserélhessem, így a reggelit Gréta még az éjszakai pelusban szokta elfogyasztani és csak azután cserélem ki, hogy ténylegesen "telerakta".

- A 18 db pelus ténylegesen 3 napra elég, de vennünk kell még 6  db-ot, hogy 3 naponta tudjak mosni. A jelenlegi készlettel minden másnap kell mosnom, mert 1 napig tart a száradás, így tulajdonképpen a 3 naponta történő mosáshoz 4 napi adag kell.

- Grétus nagy részben tápszeres baba így az etetéseken kívül vizet és teát kap folyadékpótlásra, hogy ki ne száradjon. A kisasszony nagy ivó, a tápin kívül napi 5-6 dl folyadékot legurít. Éjszaka tökéletesen bevált a bambuszos pelenka, ami akár 12-14 órát is bír csere és átázás nélkül (a 6 db extra pelusból 3 biztosan bambuszos lesz, ha rendelünk).

- Nem szoktam felébreszteni a gyereket, hogy egyen ő úgy is érzi, hogy mikor van itt az idő. Amikor kiürül a pocak ébred és reklamál, hogy hol a kajcsi. Ezért előfordul, hogy nem 4 hanem, 5-6 óránként eszik és ezzel együtt a pelenkázási idő is kitolódik. A mikroszálas pelenkák nagyon jól bírják ezt az időtartamot is.

- Mióta ezt használjuk nincsen szükség (nemhogy popsikenőcsre), de még sheavajra sem, egy ici-picit sem piros a popsija.

- Kakifogó papírt kezdetben még minden pelenkába tettem, de amikor beállt az emésztési ciklusa, már csak a reggeli pelenkába kellett betennem.

Összességében nagyon örülök, hogy így döntöttünk, nem bántam meg egy percig sem, hogy belevágtunk a moshatózásba.

És íme néhány kép :)

A pelenkás fiók
a tiszta készlet (a többi a mosásban van)
a pelenkás vödör
csak úgy falja a használt pelusokat :)
a többi pedig szárad
Az igazi terpesztartás





A "büdösbogár" pózban látszik leginkább, hogy mennyivel nagyobb a mosható pelusos babapopsi, mint az eldobható pelusos, de így is imádnivaló :)
(Amennyiben igény van rá készítek videót a használatukról és kezelésükről.)


2014. október 19.

Hasznos, haszontalan

A terhesség alatt csak tippelni tudtunk, hogy mi lesz majd hasznos az életünkben, ha megszületik a mi kis Gréta babánk. A valóság viszont az, hogy a mindennapokban derült ki, mi is a ténylegesen hasznos, és mi a haszontalan amit felesleges volt megvenni.

Most egy kis csokorba szedtem, hogy mi melyik csoportba tartozik.

Kezdjük a ruháknál: Nem tudom, hogy hogyan csinálja az az anyuka, aki mondja hogy elég mindenből 2-3 db. 2-3 naponta mosok, de így is volt hogy necces volt a tiszta ruha készlet kitart e addig amíg megszáradnak a kimosottak. Sajnos a pelenkákkal már többször volt balesetünk, ha éjszaka ázott át akkor nemcsak a teljes ruházatát kellett lecserélni, mosni, de az ágyneműt is. Ráadásul Gréta mostanában van, hogy evés után 1-2 órával bukik, így volt már nagy meglepetésünk is ebből kifolyólag (a tápszernek is eleve rossz szaga van, a tápszeres bukásnak meg méginkább). Szükség volt mindenből a minimális 7-8 darabra.



Cumik: Azt hittem jót teszek amikor fogszabályzós cumit vettem Grétának. Mivel a fogszabályzás előtt nekem is nagyon kiálló fogaim voltak, nem akartam, hogy a kislányunknak is ezzel a problémával kelljen majd megküzdenie. De aztán akárhogy is szerettem volna, sehogyan sem akarta elfogadni (mert egy kicsit sincsen cici formája ezeknek a cumiknak). Aztán végül a védőnő tanácsára cseresznye formájú cumit vettünk, hogy amíg megtanul cumizni addig legyen "cici formája" a cuminak, utána majd átváltunk a fogszabályzósra, ha már tudja, hogy hogyan tartsa bent a szájában.
A cumisüveggel is ugyanígy jártam. Mivel alapvetően szoptatni akartam ezért csak egyetlen olcsó cumisüveget vettem a biztonság kedvéért. Nos ezt a cumisüveget még véletlenül sem volt hajlandó elfogadni a kisasszony. Mivel kicsi volt a feje, ezért tövig be akart kapni, amitől aztán fuldokolni kezdett, végül a fejét rázva köpte ki.
Két fajta cumi vált be (mindkettő szelepes, hogy kevesebb levegőt nyeljen evés közben). Az egyik a Nuby, a másik pedig a Tommee Tippee. Ami még nagyon pozitív, hogy mindkettő az anyamellet formázza ezért Gréta nem cumizavaros, és azt a kevés anyatejet ami van a természetes forrásból tudja elfogyasztani.

Ami nem tetszett Grétának


és amit hajlandó elfogadni
Amit kifejezetten utált


és amiket elfogadott



Pelenkák: A Rossmann saját márkás Babydream pelenkáival kezdtünk, amik ugyan egy kicsit merevek voltak, de jól illeszkedtek, és elég sokat bírtak. Aztán elhasználtunk egy csomag Liberot, amitől konkrétan az agybaj kerülgetett engem is, meg Krisztiánt is, mert 2 órát nem nagyon bírt ki átázás nélkül. Amikor végre el tudtam altatni a hasfájás miatt már egy órája síró gyereket, akkor fél óra múlva szintén ordítva arra ébredt hogy mellkasig úszik minden ruhája a pisiben...
Szerencsére már elfogyott és már csak moshatózunk, ami igazi megnyugvás neki is meg nekem is. Bővebben majd később írok a tapasztalatainkról.







Pihenőszék: Komolyan mondom egy igazi áldás! Tudom ilyen kis korban nem tesz túl jót a babák gerincének, de mentségemre legyen szólva, hogy 10 percnél többet még nem töltött benne Gréta. Viszont ösztönösen mindig akkor kezdődik a sírás, ordítás, hisztéria amikor leülnénk enni és az első falatot a számhoz emelem. A székben elnézelődik, ellazul a rezgéstől és hallgatja a dalokat, amíg anyarabszolga villámgyoran belapátolja a flamóját.



Babaőr: 3 napig használtuk mindösszesen, aztán eltettük a szekrény mélyére. Mióta Gréta megszületett az amúgy is rossz alvókám mégrosszabb lett, a hallásom kiélesedett, minden apró nyöszörgését meghallom az éjszaka közepén a legmélyebb álmomban is. (Azóta már össze is hangolódtunk, mielőtt ő megébred negyed órával, 10 perccel kipattan a szemem és már ébren várom az ő jelzését.)
De még a szüleimnél a későbbiekben jó hasznát vehetjük, mivel egy kertes háznál jóval nagyobb távolságra lehetünk a picúrtól, ha le van téve aludni.



Mellszívó: Nagyon próbálkoztam, hogy kizárólagosan anyatejjel táplálhassam a babánkat, fejtem is éjjel-nappal, hogy szaporítsam a tejem, de sajnos nem jött össze így sem. Egy olcsóbb kézi mellszívót vettem, ami a funkcióját tökéletesen ellátta, de mivel a palackra tekerhető cumit Gréta szintén nem akarta elfogadni ezért végül a lefejt tejet lefagyasztottam, hogy a későbbiekben még legyen mihez nyúlni. Már nem fejek, mert a mennyiség nem szaporodik, beállt állandó 10-20 milire (ha megfeszülök se tudok többet elővarázsolni)), ezt pedig a pici lány jobban szereti a természetes forrásból elfogyasztani, mint cumisüvegből meginni. Ha újra kezdeném akkor sem vennék elektromosat egy vagyonért mert az én adottságaimmal teljesen felesleges, de talán mást típust választanék.



Amit nem vettem, de aztán most érzem igazán a szükségét az a zenélő forgó az ágya fölé. Grétus már nagyon figyel, sokat nézelődik, és mivel szeretném rászoktatni, hogy délelőttönként foglalja le magát az ágyában, amíg én főzök, ezért végül én csináltam neki (ez ugyan nem zenél, és nem is forog, de legalább nézelődhet a csajszi és lekötheti magát vele).




Amit szintén utólag kellett beszereznünk az a hálózsák. Ugyan éjszaka mindig hason altatjuk Grétát, mert sokat mozgatja a kezeit, lábait álmában, amivel rendszerint fel is kelti saját magát idő előtt, ráadásul a hason alvás a pocakfájásán is segít. De nappal nagyrészt hanyatt alszik, így viszont folyamatosan lerúgta magáról a plédet, takarót. Amíg a fűtés szezon nem kezdődött el a lakás viszont  elég hűvös volt egy babának főleg, hogy takaró nélkül aludjon. Szerencsére a vaterán gyorsan és hihetetlenül olcsón be tudtam szerezni, egy szinte teljesen új darabot.


2014. október 9.

2. blogszületésnap


Forrás


Az az igazság, hogy újdonsült, kezdő, gyakorló... (és még hosszan sorolhatnám) anyukaként teljesen meg is feledkeztem róla, hogy immár 2 éve írom a csibekalandokat.
Nagyon gyorsan elment ez a 2 év és közben, ha lehet ezt még fokozni a blog is egyre jobban a szívemhez nőtt. Ugyan az utóbbi 1 hónapban ritkábban tudok csak írni és receptes poszt sem készült már jó ideje, még mindig ugyanúgy a szívem csücske, de a mi kis hasfájós Gréta lányunk mellett nem olyan könnyű leülni írni.

Nem untatok most senkit a statisztikákkal, hogy az eltelt idő alatt hányan fordultatok meg nálam és a világ mely pontjairól követitek a kalandokat.
A lényeg az hogy velem vagytok kitartóan. Nagyon sok kedves, bíztató üzenetet kaptam tőletek, ami roppant jól esik, mert látom, érzem, hogy velem vagytok. :)
Ezúton köszönöm most ezt mindannyiótoknak!
És ez alkalomból köszöntelek Titeket is, hiszen nélkületek lehet hogyár régen ellaposodott, és meg is szűnt volna a blog.

Röviden csak köszönöm. Remélem ezután is visszatértek hozzám, hogy megtudjátok mi lesz a csibekalandok folytatásában.

Millió puszit és ölelést küldök mindenkinek!

2014. október 6.

1. hónap



Ilyenkor nagyon figyel

Hiszti betöltése indul...


A csajok

Mosoly a papának


Hihetetlenül gyorsan megy az idő, már eltelt egy hónap, és a szülés is már csak egy távoli emléknek rémlik. Rohannak a napok, Gréta pedig nő mint a gomba. Igyekszünk minden egyes napot 100%-osan megélni, mert ezek a pillanatok már nem térnek vissza többé. És mi történt ezalatt az idő alatt most összegyűjtöttem egy csokorba.

Súly: Kedden reggel mértük, akkor volt 4120 g a kisasszony, tehát mióta hazahoztuk a kórházból majdnem egy kilót gyarapodott (azóta szerintem már át is léptük az 1 kilót).

Evés: Nagyon szerettem volna kizárólagosan szoptatni Grétát, ezért be is vetettem a létező összes praktikát és készítményt, hogy szaporodjon a tejem, de nem vált be semmi. Ugyan nem apadt el teljesen, de pár kortynál nem tudok többet adni a kislányunknak, ha megfeszülök akkor sem. Ezért az étkezése már kizárólagosan tápszer alapú, az anyatej már csak desszert szokott lenni az evések végén, mert akkor igényli a közelséget, megnyugtatást. A védőnő szerint viszont az a pár korty is elég ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű immunanyagot megkapja tőlem.
Kezdetben 2,5-3 óránként evett, most már csak 3-4-5 óránként eszik nappal , éjszaka pedig 7-8-9, de volt már, hogy 11 órát is aludt az esti és a reggeli etetés között.

Alvás: Egyre jobban alszik a kis hölgy. az első 3 hétben 3, maximum 4 óránkét felébredt, de most már egyre többet alszik éjszaka egyhuzamban ébredés nélkül. Először meg is ijedtem amikor hajnali kettőkor felébredtem és a gyerektől még mindig nem jött egy hang sem. Akkor nagyon gyorsan bementem a szobájába hallgatózni, hogy szuszog e még. De semmi gond nem volt nagyon szépen aludt.

Egészség/betegség: Az egészségével nincsen gond, de nagyon hasfájós Gréta. Hiába az Espumisan cseppek, de próbáltuk a BioGaia probiotikumot is, már 3x váltottunk tápszert is, hátha az enyhülést hoz, meleg sópárnát tettünk a pocakra, masszírozzuk(tuk), tornáztatjuk(tuk), de nem segít semmi. Néhány napja feladtam az elveimet miszerint én semmit sem fogok a gyerek fenekébe dugdosni és vettem szélcsövet a patikában. Így ugyan még mindig fáj a kisasszony hasa, de legalább gyorsan enyhülést tudunk hozni neki, látszik az arcán a megkönnyebbülés amikor leeresztjük, mint egy lufit. Mindenki nyugtat, hogy majd kinövi a gyerek, de addig is szörnyű látni a szenvedését :(

Napirend: Kifejezett napirendünk még nincsen. Hajnalban Gréta 5-6 óra felé ébred eszik 90 ml tápszert és cicire kéretszkedik, hogy megnyugtassa és ezzel egyetemben vissza is altatja magát. 8-9 ig alszik akkor megint eszik és alszik 12-13-14 óráig. Újra eszik, cicin megnyugszik és alszik 16-17-18 óráig Általában ezután az ébredés után kezdődik a hasfájós (először) sírás, (majd a lélegzet vétel nélküli, szó szerinti) ordítás (mintha nyúznánk a gyereket). Változó, hogy mikor megyünk ki sétálni függ Gréta kedvétől és az időjárástól. Ami fixen egy időpontban van az 18:45-19:00 között a közös fürdetés. Utána eszik, ha a hasfájás miatti nagy sírás-ordításban ki nem fárad túlságosan, mert  akkor már a vacsija előtt bealszik (ilyenkor nem szoktam felkelteni, ő majd úgy is jelez, ha éhes). Van, hogy még felkel 22-23 órakor enni, de olyan is volt már párszor, hogy csak hajnalban ébredt legközelebb.

Mérföldkövek: Már egy naposan felemelte és megfordította a fejét, most már nagyon stabilan és hosszan tartja. Hasra fektetve kezdi kitámasztani magát a kezével és magasra kiemeli a fejét. Lassacskán átalussza az éjszakákat, vagy maximum egyszer ébred fel. Az erős színű, kontrasztú tárgyakat imádja bámulni. Hatalmasakat nevet teli szájjal.

Ruhák: 52 centivel született és az első havi státusz vizsgálaton a védőnő 56 centisnek mérte. Azok az 56-os ruhák, amik kezdetben kicsit nagyok voltak most tökéletesen jók rá.

Pelenka: Elhasználtunk egy csomag 1es Babydream pelenkát, 1 csomag 2es Babydream pelenkát és most jelenleg 2es Liberot használunk. Szerencsére napokon belül elfogy, mert csak csupa rosszat tudok róla elmondani. A rossmannos pelenkák ugyan kicsit merevebbek voltak, de ezerszer különbek, mint a "minőségi" Libero. Ebből kifolyik minden (pisi, kaki), és folyton le akar szakadni a tépőzárja. Szerencsére elérte a 4 kilót Gréta így már a moshatót is kipróbáltuk (egyszerűen szuper!) és alig várom, hogy  már csak azt használhassuk. De erről majd bővebben írok egy külön bejegyzésben.

Sírás: Ha nem lenne hasfájós, nem is lenne sírós baba. Ha éhes azt először egy kis "énekléssel" jelzi. Ha erre nem figyelnék fel akkor nyüszög egyet, ha nem érek oda még ekkor sem akkor egy perc múlva akkor sír fel, de akkor sem lesz belőle folyamatos sírás, csak jelzés értékkel kiereszti a hangját, hogy tudjam: Ő még nem kapott enni.
A hasfájása rendszerint a délutáni órákban csúcsosodik ki 5-6 óra felé. Ilyenkor már nem egy szolidan nyöszörgő kislány, ahogyan szenved, tekereg a szelek miatt úgy kezd el először panaszosan sírni, aztán amikor a nagy erőlködések árán sem sikerül előcsalogatnia a babapukikat akkor kezdődik az ordítás. Ha valaki nem tudná, hogy fáj a hasa a gyereknek akkor biztosan ránk hívná a gyámügyet, hogy bántjuk a babát, pedig erről még csak véletlenül sem lehetne szó.

Anya kedvenc pillanata(i): A legszebb perceink reggel vannak amikor bemegyek hozzá a gyerekszobába,ő pedig mosolyogva fogad. Akkor szó szerint elolvad a szívem a gyönyörűségtől.

Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): A legrosszabb, ha nem tudok rajta segíteni amikor szenved, akkor megszakad a szívem.


2014. október 2.

Gréta születésének története

Én ugyan nem számolhatok be arról, hogy milyen csodálatos érzés természetes úton megszülni egy gyereket. Vannak akik azt mondják, hogy a császár nem is igazi szülés, mert nem kell előtte x órán keresztül vajúdni, nincsenek tolófájások, egyszerűen csak kiemelik a gyereket és kész.
Nos az élet így hozta, hogy a mi Grétánknak császármetszéssel kellett a világra jönnie, nem én kértem meg az orvost, hogy egy kis plusz zsebpénz ellenében így szülhessek.
A statisztikák szerint a terhességek mindösszesen 1%-nál fordul elő ferde ill. haránt fekvés. Természetes, hogy a mi pici lányunk a különcök közé akart tartozni, így esélyem sem volt a normál szülésre, pedig eredetileg arra készültünk.
Kicsit furcsa dolog a programozott császár, tudni azt, hogy mikor születik meg az az apró kis emberke akit 9 hónapig a pocakban hordoztam.

2 nappal a 39. hét előtt felgyorsultak az események, az első CTG vizsgálat után az orvosom megultrahangozott, megvizsgált és közölte, hogy gyorsan menjek az aneszteziológushoz, mert másnap reggel be kell feküdnöm a kórházba és 2 nap múlva megcsászároz.
Gyorsan elintéztem még otthon mindent amit csak tudtam: bevásárlást, főzést, mosást, takarítást és végül átnéztem a kórházi csomagot.
Másnap reggel apu és Krisztiánom bevittek a kórházba,  a nővérek felvettek a szülészeti osztályra és bekísértek a császáros őrzőbe, mert másnap úgy is oda fognak kivinni a műtét után.
Nem igazán értettem, hogy miért is kellett egy nappal korábban befeküdnöm, mert egy délutáni CTG kivételével nem csináltak velem semmit, koplalni pedig otthon is tudtam volna (délben ehettem utoljára inni pedig éjfélig volt lehetőségem). Délután áttettek egy másik szobába, mert hirtelen olyan sok császáros szülés történt, hogy tele lett az őrző.
Este aztán egy kicsit rám ijesztettek, amikor mondták, hogy fogjam a papírjaimat, bújjak köntösbe és egy guriga wc papírral vonuljak át a a szülészeti előkészítőbe.
Én bolond azt hittem, hogy borult a terv és nem várják ki a reggelt a császárral. Aztán kiderült, hogy az a rutin, hogy a tervezett császármetszéseknél előző este borotválnak és adnak beöntést és másnap reggel kötik be a branült, és helyezik fel a katétert.

Már a terhesség alatt sem aludtam jól, de ez a kórházi éjszaka kifejezetten álomtalanul telt. Félni nem féltem, de már nagyon izgatott voltam.
Hajnalban aztán visszaköltöztettek a császáros őrzőbe, reggel hatra pedig át kellett sétálnom újra a szülészeti előkészítőbe.
Megkaptam a branült, és a katétert, rám kötötte az éjszakás szülésznő az első palack infúziót és a CTG-t. Összesen 2, 5 palack infúzió csepegett le háromnegyed nyolcig, akkor jött értem a beteghordó, hogy átvigyen a műtőbe. Közben kiderült, hogy véletlenül kiküldte a szülésznő Krisztiánomat a folyosóról, úgyhogy megkértem, hogy engedjék vissza, mert megegyeztünk ha már nem lehet apás szülés (Ő amúgy sem akarta), akkor legalább láthassa, megfoghassa a lányunkat miután megmosdatták, megvizsgálták.
Én pedig átgurultam a műtőbe ahol egy egész kis csapat várt. Miután áttettek a műtőasztalra bemutatkoztak és az aneszteziológus doktornő elmondta, hogy mi fog történni. Rám tették a vérnyomásmérőt, új palack infúziót kaptam és megkaptam az epidurális érzéstelenítést.
Hát igen, nem volt valami kellemes, de a sok rémtörténet ellenére nekem rögtön az első szúrásra sikerült beadni. Aztán lefektettek (akkor már melegedtek a lábaim), leszíjaztak (ekkor már csak zsibbadtam), letakartak és kaptam oxigénmaszkot is, mert a babának szüksége van rá.
Ekkor kezdődtek a problémák, az érzéstelenítő miatt leesett az amúgy is extra alacsony vérnyomásom, szédültem, hányingerem lett, így szúrtak még egy branült a kézfejembe is, hogy a vérnyomásomra is kaphassak infúziót.
Ami nagyon kellemetlen volt, hogy a jobb kezemet úgy szíjazták az asztalhoz, hogy teljesen a vállamig lezsibbadt.
Maga a baba kiemelése nagyon gyors volt, talán csak 7-8 perc telt el onnantól kezdve, hogy az orvosom bejött a műtőbe. Kicsit furcsa volt ahogyan gyomorszáj tájékon ránehezedtek a hasamra, amikor kiemelték. Az anesztes közvetített nekem, a babának megvan mindene, kivéve a kukaca, merthogy kislány :)

Elvitte a csecsemős nővér a babát a újszülött kezelőbe, kb 10 perc múlva hozta be hozzám a szülésznő, hogy én is láthassam, az arcomhoz emelte, hogy adhassak egy puszit neki mielőtt beteszik az inkubátorba melegedni (nálunk minden baba bekerül 2 órára születése után az inkubátorba).
Gréta kiemelése után még sokáig voltam a műtőben, jó 20-25 percig kínlódtak velem (végig hallottam a szívást, a műtét közben derült ki, hogy vérzékeny a méhem, nehezen tudták csak elállítani a vérzést). Ahogyan nyomkodták a hasam és a mellkasom, hogy minél több vért préseljenek ki belőlem alaposan összezúzták a jobb bordakosaram, 3 napig nem tudtam arra az oldalamra fordulni, mert a fájdalmon kívül nem kaptam még levegőt sem.
A varrás már gyors volt, nem vacakoltak vele, Gréta 8:17-kor született én pedig 8:45 és 9:00 között kerültem be a császáros őrzőbe. Pont időben, mert amikor a szülésznő megnyomkodta a hasamat a sebnél akkor már éreztem.
Amikor kifelé toltak még láthattam Krisztiánt, aki még mindig "transzban" volt, azóta, hogy láthatta, sőt megfoghatta az ő gyönyörű szép kislányát.
Hiába mondták el, hogy nem szabad a fejem megemelni, ha csak nem akarok egy szörnyű fejfájást, én ezt már a műtőben elfelejtettem és megemeltem, amikor behozták megmutatni a kislányunkat viszont nagy szerencsémre nem lett belőle egy pici fejfájás sem.
A műtét után kaptam még egy palack oxitocinos infúziót (egyet még a császár előtt adtak, hogy a baba fel tudjon készülni a születésére), aztán szerencsére egy fájdalomcsillapítót is.
Amikor hatkor a szoptatás után elvitték a babákat már felkeltem. Nem akartam elhagyni magam és tudtam, hogy minél hamarabb talpra állok annál könnyebb lesz a felépülésem.
A tejem csak a szülés utáni 3. napon lövellt be, de előtejem legalább addig is volt. Az a 3 nap viszont elég volt ahhoz hogy 270 grammot fogyjon Gréta.

A tapasztalataim nagyon pozitívak (de egyben vegyesek is) nekem volt fogadott orvosom, figyeltek rá, hogy én a főorvos betege vagyok, nem kaptam ugyan semmi extra figyelmet, csak az alapvető dolgokat, de nem is vártam volna el, hogy körül legyek ugrálva. Emellett ami szerintem nagyon fontos, tudtam kedvesen kérni és mindent megköszönni, hiszen elég kiszolgáltatott az az állapot amikor az ember lánya teljesen be van csövezve, infúziózva, mozdulni sem tud és meztelenül fekszik az ágyon úgy hogy még a vizes palackot sem éri el.
Kedvesek voltak velem, figyeltek rám, én pedig őszintén nagyon hálás voltam nekik. Láttam viszont azt is, hogy akiknek nem volt fogadott orvosa, az ügyeletesnél szültek azok milyen odafigyelésre, ellátásra számíthattak.
Ha újra kezdeném akkor is fogadnék orvost, a tapasztalatokból kiindulva ezen nem éri meg spórolni.
És ez volt ami kissé elszomorított.
A kötelezően bent töltött idő alatt egy császáros anyukának se néztek rá a műtéti sebre. A vizitek (ha egyáltalán voltak) abból álltak hogy bejött egyetlen ügyeletes orvos aki fennhangon megkérdezte, hogy lázasnak érezzük e magunkat. Volt anyuka akinek 3 nap után vették le a nyomókötését, és a hazamenetelekor vették észre, hogy elfelejtették kivenni a barnült a kezéből.
A szülésznők rendesek, de kemények voltak (mondjuk erre szükség is volt, mert sokan elhagyták volna magukat és ki sem keltek volna az ágyból , ha nem álltak volna ott felettük, hogy muszáj).
A csecsemős nővérek is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindenkivel.
Szerencsém volt, mert a szülést követő 5. napon kivette az orvosom a varratokat, onnantól pedig már kész élmény volt a mozgás (a többieknek 7 nap után kellett visszamenni varratszedésre).

Abban is szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem viselt meg egyáltalán a szülés, mostanra teljesen visszanyertem e régi erőnlétemet és önmagamat (na jó egyenlőre még egy mérettel nagyobb nadrágokat hordok, mint a terhesség előtt, de idővel majd ez is alakul).
Viszont most még úgy gondolom, hogy (egy darabig) nem vállalkozom arra, hogy Grétának kistestvére legyen.
Ő a legnagyobb boldogság és öröm az életünkben, kívánni sem kívánhattunk volna szebbet, jobbat, tökéletesebbet! :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...