2014. június 27.

29. hét





Mennyi idős: 29 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás:  +11 kg a legutóbbi mérés szerint. Július elején megyek legközelebb védőnőhöz, akkor majd kiderül, hogy hogyan haladok.

A baba: akkora mint egy kanadai (avagy orange) sütőtök :) Megközelítőleg 38,6 cm a teljes hossza, és 1 kg 15 dkg a súlya.

Kismama ruhák: A legingeket tunikával és a nyári ruhákat szeretem a legjobban.

Striák: Szerencsére még mindig nincs egy se, pedig a bőröm már nagyon viszket a nyúlástól.

Tünetek: Úgy néz ki a görcsök maradandóan elkísérnek (most már a lábamba is beleáll), sokszor nagyon kellemetlen, de a magnézium és a pihenés segít.

Alvás: Nem megy, ráadásul a lakásban is nagyon meleg van, így ez is megnehezíti a dolgom.

Mozgás: Nagyon aktív napjai vannak a gyerkőcnek, szinte meg sem áll.

Kívánósság: A gyümölcsök csúsznak a leginkább.

Undor, finnyásság: Semmi undor.

Nem előrejelzés:  kislány.

Észrevehető, látható terhesség: kisdinnye  méretű :)


Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Nagyon boldog vagyok. Hétvégén voltunk vásárolni, már majdnem minden meg is van amire szükségünk lesz/Grétának szüksége lesz. Krisztián pedig összeszerelte a bútorokat, szóval csak úgy szárnyalok az örömtől ahogyan nézem, hogyan alakul a gyerekszoba egyre szebb mesebirodalommá.

2014. június 20.

28. hét





Mennyi idős: 28 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás:  +11 kg-nál tartok. Nem akarok belegondolni, hogy hol lesz a vége, így erre több szót nem is vesztegetek.

A baba: akkora mint egy padlizsán :) Megközelítőleg 37,6 cm a teljes hossza, és 1 kg a súlya.

Kismama ruhák: A nyári ruhák és a tunikák a legjobbak ebben az időben.

Striák: Még mindig semmi.

Tünetek: Néha baromi erős görcsök törnek rám, de a magnézium gyorsan enyhíti őket. A doki szerint csak azt érzem, ahogyan nő a méhem/nyúlnak a szalagok, mert a méhszájam "olyan, mint a beton", nem kezdett el nyílni.

Alvás: Borzalmas. Lesz ez vajon valaha jobb?

Mozgás: Harántfekvésű a gyerkőc így ahogyan forog a saját tengelye körül fölfelé és lefelé is kiválóan tud célozni, csak úgy hullámzik a hasam tőle.

Kívánósság: Cseresznye, húúú milyen nehéz is leállni vele :)

Undor, finnyásság: Semmi undor.

Nem előrejelzés:  kislány.

Észrevehető, látható terhesség: Szépen növekszik a pocak. Van aki már azt kérdezte anyutól, hogy megszületett e már az unoka?! Pedig azért szerintem akkora még egyáltalán nincsen (de mondjuk azt, már a 4D-s ultrahangon is észrevette az orvos, hogy kicsit sok a magzatvizem, emiatt jobban gömbölyödöm).


Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Nagyon boldog vagyok. Mindenkitől azt hallom, hogy milyen jól áll nekem a terhesség, a lelkiállapotom ezek szerint kívülről is jól látszik rajtam.

2014. június 17.

A nagy pelenkakérdés

Nagyon vártuk a mi pici csibénket, szinte egy egész örökkévalóságnak tűnt. Mindenből a legjobbat szeretnék megadni neki (ami nem egyenértékű azzal, hogy mindent meg szeretnénk venni, nem hiszünk abban, hogy csak akkor lehetne boldog gyerekkora, ha mindent megkapna, amit a marketingesek szerint meg kell kapnia egy gyereknek).
Már egy ideje igyekszem a lakásunkat egyre zöldebbé tenni, kímélni a környezetünket és magunkat is az erős vegyszerektől. Feleslegesen nem szeretném olyan kemikáliákkal terhelni a bőrünket és a szervezetünket, amik csak ártanak. Nagyon nagy segítség volt nekem Ildi azaz Ms. Tindigo. Eloszlatott néhány tévhitet és felhívta a figyelmemet néhány nagyon fontos dologra, amit mindenképpen figyelembe kell vennem a vásárlásokkor. Az ő cikkei alapján állítottam össze Gréta első "kozmetikai csomagját" is.

A másik dolog, amiben viszonylag hamar döntöttünk a pelenka volt. Még mielőtt megfogant a mi picikénk már olvastam a mosható pelenkákról. Először azok a tetra pelusok jutottak eszembe, amikbe még engem meg a húgomat pelenkázott anyu, a végén pedig jött rá egy gumibugyi.
Viszont a mai modern mosható pelenkák már egyáltalán nem hasonlítanak azokra a több évtizede használt cseh pelenkákra, amit még áztatni, sikálni , kifőzni kellett. Ezek a mai pelusok kinézetre ugyanúgy néznek ki, mint egy hagyományos eldobhatós papírpelus, a rögzítésük vagy tépőzáras vagy patentos. Nem egy macera feladni a gyerekre, dettó olyan, mint az eldobhatós társai.

A sok információ között el is vesztem egy kicsit, mert valaki ezt írta, valaki azt. Ebből ennyit, abból annyit vagy pont fordítva. Ezzel mosd, azzal mosd, szóval kicsit belekavarodtam. Így megrendeltem Sohan Zsuzsi Modern Mosható Pelenka Kézikönyvét, ami segített a végső eligazodásban (a könyvet itt lehet megrendelni).




Persze még így is rengeteg kérdésem akadt, de nagy szerencsémre Zsuzsi mindenben nagyon segítőkész és készséges volt, így kifejezetten a nekünk való csomagot tudtam megrendelni. Azért is esett rá a választásom, mert ugyan több helyről lehet rendelni ezeket a pelenkákat (kinél olcsóbban, kinél drágábban), de Zsuzsi az egyetlen, aki segít felmérni az egyéni igényeket, megválaszolja a kérdéseket, így nem csak egy személytelen webshopon adhattam le a megrendelést, hanem hosszú hetekig leveleztünk, mire eljutottunk a vásárlásig. Biztos lehetek benne, hogy azt kaptam, amire szükségünk lesz, így nem kell felesleges köröket futnom, ha mégsem jön be a típus/méret/anyag és nem kell előröl kezdenem a pelenka vadászat-vásárlást.





Hogy mitől jobb mégis a mosható pelus, mikor azzal még foglalkozni is kell? (kimosni, kiteregetni, száradás után elpakolni)
Több szempontból is érdemes átgondolni, hogy miért használjunk moshatót, mi ezért döntöttünk mellette:

  1. Amíg a gyerek szobatiszta lesz (előreláthatólag 2-2,5-3 év) addig átlag havonta 9-10 ezer  forintot költenek a szülők pelenkára (közepes minőségűekre, mert egy idő után a legtöbb szülő már nem tudja megvenni a prémium pelusokat), ez összesen minimum 300.000 Ft.
  2. Az eldobható pelust használó babák fenekét folyamatosan krémezni kell, mert a pelusban lévő vegyi anyagok elszívják a bőr természetes nedvességét is (nem csak a pisit), így kipirosodik, ez újabb plusz kiadást jelent (ráadásul a legtöbb popsikrém tele van kőolaj származékokkal és egyéb irritáló összetevővel).
  3. Abból fakadóan, hogy a papír pelenkák annyi nedvességet fel tudjanak szívni vegyszeresen kezelik őket, és mivel sok szülő spórol rajta, ezért a gyerekek akár 6-8 órán keresztül (neadj Isten még tovább) is aszalódnak az vegyszeres-pisis pelusokban, folyamatos ammóniagőzben, ettől is piros a popsijuk és egyfolytában kenni kell (ugye milyen ördögi a kör?)
  4. Minden hónapban vadászni kell a pelenka akciókat és hatalmas pakkokat cipelni haza (előnyt élveznek akiknek van autójuk, nekünk pl. nincsen), használat után pedig a teli pelusos szemetessel kell rohanni a szemeteshez, mert a szag rövid időn belül elviselhetetlenné válik.
  5. Amíg a gyerekek megérnek a szobatisztaságra közel 1 tonnányi kakis-pisis pelenkát használnak el. Egy darab pelenka lebomlási ideje 100 év! Tehát terheljük a környezetet ahelyett, hogy megóvnánk gyermekeinknek.
  • Ezzel szemben a mosható pelusokat egyszer kell csak megvenni, egy 18 db-os készlet elegendő a baba születésétől egészen a szobatisztaságig. (Persze többféle variáció létezik, de mi ezt tartottuk a legpraktikusabbnak.) 
  • Mivel a baba szabályos időközönként pelenkázva van, a bőre csak természetes, vegyszermentes anyagokkal érintkezik ezért nincsen szükség popsikrémre sem.
  • A mosható pelusnak tartása van, így abban is segít, hogy megfelelő terpesztartásban legyen a baba (anyukám is és én is csípőficamosak voltunk, azért megnyugtató hogy ilyen szempontból is segítségünkre lesz ez a pelenka).
  • Ugyan a mosható pelusokat nem göngyölik össze és dobják ki a pelenkázás után, de nem kell folyamatos beszerzőkörútra járni.
  • A pelusok mosása nem kerül plusz energiába, pelusozás után egyszerűen egy (teafa olajat kell csepegtetni az aljára) fedeles vödörben kell gyűjteni őket, majd az aktuális gyerekruha mosáskor a vödör tartalmát átborítani a mosógépbe. Ennyi.
  • Az sem lehet kifogás, hogy drága a mosás (3 naponta):
          áram 10 mosás havonta összesen       440 Ft
          víz 10 mosás havonta összesen           100 Ft
          csatornadíj havonta összesen              170 Ft
          mosószer 10 mosás havonta összesen   80 Ft (házi mosószerrel és ecettel öblítve)
Ez havonta 790 Ft, azaz évente 9.480 Ft vagyis a szobatisztaságig 28.440 Ft (3 évet véve alapul).
Egy 18 db-os pelenkacsomag Zsuszinál 55.000 Ft (más helyeken 40.000 Ft és 80.000 Ft közötti értékben lehet összeállítani a csomagot), ha ehhez hozzászámolom a mosási költséget akkor a mosható pelenkázás csecsemőkortól a szobatisztaságig 83.440 Ft szemben az eldobható pelusokkal amire minimum 300.000 Ft-ot lehetne költeni. A különbség 216.560 Ft. Ti mi mindenre tudnátok költeni ezt az összeget?

Persze kifogások mindig is vannak és lesznek is, de ez csak nemakarás kérdése (na meg a lustaságé).

Ha a papír pelusból kifolyik a kaki (mert még az eldobhatósnál is előfordul) kidobjátok a babaruhát, amit összekoszolt?
- Ha jól gondolom kimossátok.

Ha nem válik be a Tesco-s/Rossmann-os/Penny-s/stb. pelus akkor megmakacsoljátok magatokat és azt mondjátok, hogy a papír pelusok vackok és  többet juszt se adtok a gyereketekre eldobható pelenkát?
- Kipróbáltok egy másik típust, márkát, megkeresitek azt, ami számotokra a legmegfelelőbb.

Sok a macera vele?
- Az eldobható pelust összegöngyölitek és kidobjátok a kukába, a moshatósat csak a vödörbe kell tenni.

Túl sokat kell mosni?
- Egyébként nem mosnád ki a gyerekruhákat, amik mellé akár a pelusok is beférhetnének? 

Majd nyakig babakakiban fogtok turkálni?
- Aki moshatózik, nem kell, hogy kakit sikáljon (mint régen a tetra pelusoknál áztatni és sikálni kellett), a pelenka belsejébe egy egyszerű papírbetétet (vagy akár egy kimosott popsitörlő kendőt téve). A cserénél a "nagydolgot" egyszerűen a wc-be lehet juttatni a papír négy sarkát összefogva. Így volt-nincs, a pelenka belseje pedig egyszerűen csak pisis.

Mindösszesen annyit kellett változtatni a bevált szokásainkon, hogy a házi mosószert amit készítek, már nem sima mosószappanból gyártom le (mert az eltömíti a szálakat és egy idő után már nem tud annyi nedvességet magában tartani a pelus), hanem marhaepe szappanból, ami nem káros a pelenka állapotára nézve és a baba bőréhez is ugyanolyan kíméletes. És vettünk egy új kád fölé szerelhető ruhaszárítót, hogy a mosások után is el tudjunk férni a mindösszesen 49 m2-es kis lakásunkban.

További beszámolókat Gréta születése után töltök majd fel, hogy bebizonyítsam nem is olyan nagy ördöngősség a moshatózás.

2014. június 13.

27. hét





Mennyi idős: 27 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: ma reggel mért a védőnő +11 kg-nál tartok. Hát ez van...

A baba: akkora mint egy tarlórépa :) Megközelítőleg 36,6 cm a teljes hossza, és 87,5 dkg a súlya.

Kismama ruhák: Mindegy csak jó lenge legyen ebben a melegben.

Striák: Egy sincs.

Tünetek: Minden a legnagyobb rendben van.

Alvás: Borzalmas, de lehet hogy így van rendjén, mert ki tudja milyen alvó lesz a mi kicsikénk.

Mozgás: A gyerkőc azt hiszi, hogy én vagyok a bokszzsák.

Kívánósság: Ebben a melegben semmi sem csúszik igazán, kívánni sem kívánok semmit.

Undor, finnyásság: Semmi undor.

Nem előrejelzés:  kislány.

Észrevehető, látható terhesség: Szépen növekszik a pocak. 


Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Nagyon boldog vagyok, szép az élet és a terhesség ezzel a kicsi lánnyal.

2014. június 10.

Pünkösdi wellness 2014

Akik már régebben elkezdték olvasni a csibekalandokat már tudják, hogy pünkösdkor a családommal el szoktunk menni a hosszú hétvégére pihenni, wellnessezni valahova. Nos idén sem volt ez másképpen, sőt ebben a formában az idei volt az utolsó.
A tavalyi katasztrófasorozat után úgy döntöttek a szüleim, hogy idén Kehidakustányba térünk vissza, mert ott legalább tudjuk, hogy a gyógyvíz olyan, ami a szüleim minden ízületi és egyéb nyavajáját elmulasztja.
Februárban lefoglalták a szállást a Kehida Family Resort-ba, majd lázasan várták az időpontot, hogy végre kikapcsolódhassanak, pihenhessenek.
Szombat délelőtt megérkeztek értem, bepakoltuk a csomagtartóba és útnak indultunk. Mivel velem mostanában elég nehézkes az utazás ezért (na jó nem fűnél-fánál/minden egyes bokornál) kénytelenek voltunk útközben alaposan figyelni és keresni a normális mosdókat.
Valószínű (más már nem jut eszembe) én vonzom be a családnak, hogy ha együtt megyünk kikapcsolódni, akkor valami gikszer történik, ha pedig nélkülem mennek nagyrészt minden rendben megy.
Mielőtt bejelentkeztünk a szállóba a Kehida Kapujába mentünk be ebédelni. A család korábban már többször is járt itt és ódákat zengtek a bőséges választékról és a hihetetlenül finom ételekről.
Azóta sokat változhatott a helyzet, mert mindösszesen 5 főétel szerepelt az étlapban (ebből az egyik 2 személyes tál volt, a maradék négyből pedig csakis egy szárnyas étel).
Rajtam kívül mindenki mézes-csilis csirkemellfilét rendelt grill zöldségekkel, én meg jobb híján csak egy tonhal salátát ettem. Az én salátám még csak olyan volt, amit az ember elvár, de a többiek csirkéje okozott némi fejtörést, ugyanis nemcsak hihetetlenül kis adagot kaptak, de a grillezés fogalma náluk kimerült a párolásnál, ez a húsra és a zöldségekre egyaránt igaz volt. Azon már fel sem izgattuk magunkat, hogy miért is citrállal készítik a limonádét (a tapasztalat az, hogy a legtöbb helyen, ebbe beletartoznak a puccos és drága éttermek így készítik, kivételes eset az, ha valahol az igazi citrom leve kerül bele), ennél mi már csak jóval nagyobb dolgokon rökönyödünk meg.
Ebéd után bejelentkeztünk a szállásunkra, felvittük a csomagokat a szobákba, jobban mondva apartmanokba. Igényesen szépen berendezettek voltak, mindenhol tisztaság fogadott minket (ugyan a hálószobában a falat az ágy végével szemben, térdmagasságban  mintha gyerekek zsírkrétázták volna össze, de ez a tavalyi tapasztalatokhoz hasonlítva semmiség volt).




Na jó  az ágy nem volt ilyen rendezetlen, a kijelentkezésünk előtt készült a kép



Ami jól jött volna az elejétől kezdve az a klíma távkapcsolója (mert déli fekvésűek voltak a szobák, így mire felmentünk már olyan meleg volt bent, mint a pokolban), ezt csak külön kérésre adták oda a recepción, de nem elégedetlenkedtünk, mert tulajdonképpen megkaptuk, így volt esélyünk visszahűteni a szobákat estére.

Ezután gyorsan átöltöztünk és átmentünk a fürdőbe így még lehetett pancsolni, a többieknek pedig napozni (én amúgy sem bírom a napot, a hófehér bőröm képes vörös hólyagokkal teleragyásodni tőle ha nem vigyázok, így én vastagon fényvédővel bekenve, strandtunikában és kalapban olvasgattam az árnyékban).




Este átmentünk Hévízre, megnézni a pünkösdi szabadtéri programokat és vacsorázni.
Isten bizony nem vagyok finnyás, de el kellett, hogy keseredjek. Valami könnyebb vacsira számítottam, de nem sikerült az éhségemet csillapítanom és korgó gyomorral kellett aznap este lefeküdnöm.
A város berendezkedett a német/osztrák és orosz turistákra. Ennek megfelelően volt minden büfében, talponállóban, gyorsétkezdében, kifőzdében sült kolbász, rántott hekk, hura/kolbász, bő olajban kisütött csirkecomb és hasonló zsírban/olajban tocsogó tipikusan magyarosnak nevezhető étel. De nekem ez már sok 8 óra környékén, valami egyszerűbbet, kevésbé megterhelőt szerettem volna (még akkor is ha az ebéddel sem laktam jól).
Az egyik helyen megláttuk, hogy gyrost is kínálnak, így azt hittem minden probléma meg lett oldva (egészen addig amíg meg nem láttam kaptam a rendelt ételt). A pita kicsit kisebb volt, mit egy McDonald's-os szimpla hamburger, a pita tetején kb. 6 cafrang csirkemell cafat (szigorúan serpenyőben kisütve) alatta pedig töménytelen mennyiségű káposzta és vöröshagyma. Hát igen vagy nekem, vagy nekik van némi fogalomzavaruk, de a gyrosról még később is szó lesz majd.
De hogy teljes legyen a nap anyukám akkor este Hévízen elveszítette a szemüvegét (valószínű valahol kirántotta a táskájából), a húgocskám pedig délután eltüntetett egy alkalmazást a telefonjáról, úgyhogy este minden "fánál-bokornál" meg kellett állnunk hátha valahol talál szabad wifit, hogy újra le tudja tölteni...

Másnap a szoba árába  beletartozó reggeli sokkolt minket nem is kicsit. Az 56 szoba reggeli ellátására szolgáló "bárban" mindösszesen 8 db 4 személyes asztalt helyeztek el. Fél órát álltunk a pultnál, hogy legyen hol elfogyasztani a nagyon is szegényes reggelinket. A büféasztal siralmas állapotú volt, amit fel lehetett lelni rajta az szó szerint 5 szelet sajt, 8 szelet felvágott, 1 tányérnyi gabonapehely, fél tál virsli, és 2 kis tál lekvárnak álcázott valami.
Se kenyér, se zöldségek, a rántotta teljesen kifogyott, nem volt meleg tej sem a kávéhoz. A tiszta tányérokat kettesével hozták ki a konyháról, nem volt kint se pohár, se csésze, se evőeszközök.
Hosszan sorolhatnám a hiányosságokat, ilyen katasztrofális reggeliztetéssel utoljára Balatonalmádiban találkoztunk a Hotel Monopolyban.
Reggeli után összeszedtük magunkat és átmentünk a kehidai fürdőbe. Ahol vagy háromnegyed órát vártunk az épület előtt a kígyózó sorban, hogy meg tudjuk venni a belépő karszalagokat. Mivel esélytelen volt már árnyékos helyet találni ezért apukám kreálta meg nekem a biztonságos árnyas menedéket. Fürödtünk, a többiek napoztak, aztán elkezdtünk a lányokkal mókázni, hatalmasat mulattunk.




Itt kezdődött minden...



Az ebédünk egy részét a Deák étteremben fogyasztottuk el.
Mindenki hideg balzsamecetes eperlevest evett piskótával, plusz apu főételt is kért.




 A leves hihetetlenül finom volt, igazán érdemes volt megkóstolni. Utána átmentünk a fürdő cukrászdájába, hogy a szülők kicsit nassolhassanak.



 Mi pedig a húgicával elmentünk a strand büféjébe,  hogy megfeleztünk egy sajtos-tejfölös lángost. Jó hosszú volt a sor, de érdemes volt kivárni.
Aztán a délutáni meleg kicsit sok lett még annak ellenére is hogy a napra ki se mentem, így huszáros vágással befejeztük 6 óra körül a pancsolást, visszamentünk a szállásra lehűlni, tusolni.
Este újra Kehida Kapujában ettünk kivételesen kaptunk egy plusz lapot a napi ajánlatokról így 3 tétellel nőtt a főételek száma.




Most pedig a másik gyros sztorink következik: hárman választottunk az napi ajánlatok közül gyrostálat paradicsomos rizzsel és tzatzikivel, apu pedig újra valami grill tállal próbálkozott.
Nos a fogalomzavar itt is jelen volt: amit ők gyrostálnak neveztek az nem volt más, mint csirkecsíkok görögös fűszerkeverékkel kisütve, joghurtos uborkasalátal és főzőtasakos gyorsrizzsel, se öntet se zöldségek, de még a paradicsomos rizsnek nevezett köretből is hiányzott a paradicsom .
Este aztán a lányok ismét mókáztak velem, én adtam a vásznat az alkotáshoz, jó volt bolondozni velük :)




Hétfőn miután kijelentkeztünk a szállásról még átmentünk a fürdőbe egy utolsó pancsolásra (apu már korán reggel átment megvenni a karszalagokat és lefoglalni 4 napozóágyat a napernyő alatt.
Délben egy kis szóváltás után úgy határoztunk, hogy visszatérünk a Deák étterembe az előző napi jó élményekre hagyatkozva.
Sajnos jött a feketeleves, mert míg vasárnap kedvesek voltak, figyeltek ránk és az ételek is hibátlanok voltak addig ez másnapra már egyáltalán nem volt igaz. A pincérek udvariatlanok voltak, amikor mondtuk, hogy még nem választottunk (anyu szemüveg elvesztése miatt apu szemüvegére plusz egy jelentkező akadt, így lassabban ment az étlap böngészés) a pincér fintorgott és grimaszolt, majd a rendelt balzsamos eperleves helyett vegyes gyümölcslevest kaptunk konzervből készítve (szemben azzal ugye, hogy nem ezt kértük és már volt fogalmunk arról hogy mit kellett volna kapnunk), apu-anyu házi tyúkhúslevest kért, ami helyett erőlevest kaptak (lé hús nélkül, néhány kocka répával és egy jó adag cérnametélttel).
Több mint egy óra várakozás után rájuk kellett szólni, hogy ideje lenne hozni a főételt, amire ők válaszul megint csak nem a rendelt ételt hozták ki, spékelve azzal, hogy "némi" konyhai szemetet is kotortak a tányérokra.
Én szerettem volna elmondani az ebéd végeztével a véleményemet, de apu odament a pulthoz fizetni így kimaradt a tényleges vélemény nyilvánítás mivel ő nem húzta fel magát annyira a pofátlanságaikon mint mi. (A levesre annyit mondtak, hogy ez is gyümölcsleves volt és szerintük finom, mert ők is kóstolták az előbb, reménykedem csak, hogy nem abból a tányérból, amit nekünk kihoztak....)
Javítson ki valaki, ha tévedek, de ha kérek valamit a pincér pedig gondol egyet és rákérdezés nélkül valami teljesen mást hoz ki, akkor a fizetésnél, ha ő mond egy összeget, akkor én is gondolhatok valami teljesen másra amit végül kifizetek, nem?

A fürdőből kifele jövet újra elkapott egy kis rosszullét, teljesen elszédültem a hirtelen forró levegőtől, de szerencsére hamar elmúlt.
Mielőtt hazaindultunk elmentünk még Hévízre, vetünk két sajtbit, meg húgi vett a barátjának egy kis meglepi szuvenírt, aztán haza indultunk. A pályán szerencsére nem volt dugó, csak egyszer lassultunk be egy baleset miatt de viszonylag gyorsan hazaértünk (ami pedig kész csoda, hogy Hévíztől Tatabányáig kibírtam, ugyan nem valami könnyen, hogy ne kellejen kimennem a mosdóba).

Szerintem én hozom rá a családra a szerencsétlenségeket, mert nélkülem általában rendben mennek a dolgok (bár nem lehet teljes mértékben bennem a hiba hiszen, ha Krisztiánnal együtt megyünk, általában nagyobb hibák nélkül megússzuk a nyaralást).
És idén mik a tanulságok?

  1. Ahol egyszer jót ettél ott nem biztos, hogy legközelebb is jót fogsz.
  2. Attól még hogy sok a turista a környéken, az nem jelenti azt, hogy nem dettó ugyanazt fogod kapni minden egyes büfében.
  3. Attól hogy egy étterem drága és puccos, még bánhatnak veled bunkó módon és kaphatsz menzás kaját tőlük.
  4. Attól hogy a reggeli benne van a szoba árában nem azt jelenti, hogy lehetőséged is van ott enni és kihasználni a lehetőséget.
  5. Ne a legkisebb táskádat vidd magaddal, mert félő, hogy a helyhiány miatt kirántasz valamit és elhagyod.
  6. Ja és egy kismama nélkül egyszerűbb az élet :)

2014. június 6.

26. hét





Mennyi idős: 26 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 9 kg-t mért utoljára a védőnő, azóta nem mértem magam, de azt hiszem a továbbiakban nem is fogom magam ezzel idegesíteni, meghagyom azt az örömet a védőnőmnek

A baba: akkora mint egy fej jégsaláta :) Megközelítőleg 35,6 cm a teljes hossza, és 76 dkg a súlya. (Az ultrahangos becslés alapján már 1030 g a súlya.)

Kismama ruhák: Kaptam a H&M-ben néhány nyári darabot, így már biztos nem gyulladok meg a nyári kánikulában.

Striák: Még mindig nincs szerencsére egy sem. Pedig a pocak nő rendesen és a bőröm is néha viszket a nyúlástól.

Tünetek: Egyszer-egyszer begörcsölök, de a magnézium csodákra képes, percek alatt elmúlik tőle.

Alvás: Egyre rosszabb, a legtöbbször már negyed háromkor fent vagyok, és egyszerűen képtelen vagyok visszaaludni.

Mozgás: Mióta újra jó idő van a picúr igazán elemében van, néha akkorákat rúg lefelé, hogy úgy érzem mindjárt kint van a kis keze/lába.

Kívánósság: Nem igazán vagyok kívánós, az viszont igaz hogy egy kis idénygyümölcs bármikor lecsúszna (eper, málna, ribizli, cseresznye).

Undor, finnyásság: Semmi undor.

Nem előrejelzés: Végre kiderült a nagy titok... és az is, hogy mennyire rosszul tippeltünk. Szóval a kis pocaklakó most már biztos, hogy kislány.

Észrevehető, látható terhesség: Szépen növekszik a pocak. 

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Nagyon boldog vagyok, lehetne még ennél is szebb az élet? Nem hiszem.

És itt egy kép a mi kis csajszinkról, tulajdonképpen ez az egyetlen, amit sikerült készíteni a 4D-s ultrahangozás alatt, mert a mellső fali lepény tulajdonképpen orrközéptől popsiig mindent kitakart a mi kicsi Grétánkból.

A nózija és a pici szája tiszta Krisztián

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...