2015. április 28.

Út a szülés előtti alakhoz

 Nagyon régóta tervezgetem már ezt a posztot, de olyan krónikus időhiányban szenvedek, és eddig sehogyan sem sikerült nekiállnom. Most viszont végre nekikezdek.

A terhesség alatt összesen 16 kg-ot szedtem fel, ebből 3 kg-ot az első trimeszterben, 8 kg-ot a második trimeszterben és 5 kg-ot a harmadik trimeszterben. A legdrasztikusabb a második trimeszter volt, akkor kellett a legtöbbet pihennem, feküdnöm (a 8. héttől majdnem félidőig voltam szigorú ágynyugalomra ítélve), hiába nem ettem többet, mint addig, de az aktív életvitelem után a kifejezetten mozgásszegény életmód megbosszulta magát. A szülés után egy héttel 11 kg-val voltam könnyebb. Most fogalmam sincs, hogy vajon mennyi lehetek, mert elromlott a mérlegünk (nem, nem a súlyom miatt purcant ki :D ), de lényeg a lényeg sajnos nem azt látom a tükörbe nézve, amit szeretnék. Sőt nagyon is elszomorít az a fránya tükörkép. Itt az ideje a változtatásnak, tennem kell valamit, mert attól még hogy azon szomorkodok, hogy hova tűnt a terhesség előtti alakom még nem fog változni semmi.
Nehéz ügy ez a fogyás, van akiről csak úgy olvadnak le a kilók, van aki pedig csak hízik a szoptatás időszaka alatt (én már erre sem foghatom a mostani állapotot, mert már régóta nem is szoptatok.

Általában min bukik meg az fogyás vegyük sorra az általános buktatókat, amit a legtöbb fogyókúrázó, diétázó elkövet:

  1. A rendszertelen étkezés, azaz most bekapok valamit gyorsan, mert van időm/nincs időm.
  2. Az elégtelen mennyiségű folyadékfogyasztás.
  3. A túl gyors étkezés (csúnyán mondva zabálás).
  4. Anya, mint konyhamalac - "jaj, nehogy már kidobjuk ezt a kis maradékot".
  5. A főzés közben állandó kóstolgatás (rájárás a hűtőre, kamrára, spejzra).
  6. Étkezések kihagyása.
  7. Plusz étkezések beiktatása (ha látja a gyerek, hogy eszel talán ő is hajlandó lesz végre enni).
  8. A rosszul összeállított étrend.
  9. A koplalás.
Hogy ezek miért okoznak problémát:
  1. Ha valaki rendszertelenül étkezik, két étkezés között túl sok időt hagy ki leesik a vércukorszintje és következik a farkaséhség, amikor is nagyon könnyű túl sokat enni.
  2. Ha nem fogyasztunk elég folyadékot (napi 3-4 l víz vagy édesítetlen herba tea), akkor a szervezet vizet tart vissza megóvva magát az esetleges kiszáradástól.
  3. Ha valaki túl gyorsan eszik, nem rágja meg elégszer az ételt, akkor későn érkezik meg az inger az agyba a jóllakottságról (már akkor, amikor nem csak jól lakott, hanem szinte kipukkad).
  4. Rengeteg extra kalóriát lehet bevinni a maradékok eltüntetésével, azt hiszem ezt nem kell tovább magyaráznom.
  5. Szintén rengeteg extra kalória csúszhat le észrevétlenül.
  6. Ha valaki kihagyja a reggelit, lelassul az emésztés így pedig  igen nehéz megszabadulni a bevitt kalóriáktól.
  7. Ha már a kedvcsinálás a cél, akkor az együtt étkezés a megoldás, így nem "kell" csak azért enni, hogy megjöjjön az aprónép kedve a csócsáláshoz.
  8. Elcsépelt, de igaz: a hiba fő oka lehet a túl sok szénhidrát, a kevés fehérje és rost fogyasztása.
  9. A koplalás több szempontból nagyon rossz megoldás: 
  • az izmok magas energiafelhasználásúak, amíg a zsír alacsony, ezért a szervezet koplalásnál először az izmokat építi le, a zsír pedig megmarad :(
  • koplalásnál a szervezet raktározni kezd, tartván az ínséges időszaktól 
  • jojó effektushoz vezet, utána minimum ugyanannyi jön vissza, mint amennyi azidő alatt lement (de inkább több).
Akkor mégis hogyan lehet normálisan fogyni, ha folyton csak akadályokba ütközik az ember?
  • Úgy hogy nem kúraként, hanem teljes életmódváltásként kezeljük. Nem kellenek drasztikus diéták (azok úgy se vezetnek soha tartós eredményhez), egy normálisan összeállított étrenddel folyamatos normális ütemű fogyás majd súlymegtartás érhető el.
  • A normális fogyás 80%-ban az étkezéstől és 20%-ban a testmozgástól függ. (Lehet fogyni testmozgás nélkül is, de test közel sem lesz olyan feszes, mintha a megfelelő étrend mellett mozognánk is. Önmagában csak mozgással és egy helytelen étrenddel viszont nem lehet fogyni, max. jó kondira lehet szert tenni.
  • Kell a megfelelő motiváció és kitartás. Ha követjük a helyes étrendet és emellett, mozgunk akkor a fogyás mértéke maximum heti 0,5 kg. Sőt vannak olyan időszakok is, amikor megáll a fogyás és akár hetekig (vagy netán 1-2 hónapig) tartó súlystagnálás áll be. Ilyenkor nem szabad feladni!
  • Amikor elértük a vágyott testsúlyt akkor sem érdemes mindent sutba hajítani, mivel nem egy szigorú diétáról van szó így semmiről nem kell lemondani. Életmód szinten folytatható az étkezés és a mozgás, ami egészséges súlytartás és fitt életet eredményez.
Honnan tudom mindezt? Egyszer már végigcsináltam. Nem könnyű leírni, mert nem vagyok büszke rá, de több mint 30 kg-ot fogytam 5 évvel ezelőtt (mármint arra nem vagyok büszke, hogy anno mennyit mutatott a mérleg nyelve). Persze mindezt nem egy hónap alatt, hanem 1,5 év alatt. 81 kg-ról indultam, amikor besokalltam és 48 kg voltam amikor beköltöztünk a saját lakásunkba. Sem a 81 nem volt normális, sem a 48. A 81-et azt hiszem, nem kell részleteznem, a 48-ról is csak annyit mondanék, hogy kint volt az összes csontom, beesett volt az arcom, mintha beteg lennék és teljesen eltűntek a melleim. A normál súlyom szerintem  55-56 kg lenne (de Krisztián hallani sem akar 60 kg alatt legyek).

Akkor most rá is térnék a lényegre, hogy ahogyan is kezdek bele neki és csinálom újra.
  • Mindenképpen napi ötször étkezem (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora), a lényeg, hogy az étkezések között teljen el minimum 3 óra. Ugyan nem könnyű kivitelezni, de csak egyszer kell beállnia a rendnek utána már csak ugyanazt a beosztást kell folytatni.
  • Naponta megiszom legalább 3 liter vizet. 
  • Helyesen osztom el az ételeket a napi étkezéseknél (reggelire kenyeret, ebédre és vacsorára lassan felszívódó szénhidrátot, az utolsó étkezést a lefekvés előtt minimum 3 órával időzítem). 
  • Lassan eszem és nem kapkodok (mert nyűgös a gyerek, mert mindjárt felébred, mert annyi mindent kell még elintéznem, stb.).
  • Mivel én is a "konyhamalac" anyukák közé tartozom ezért az étkezéseimet a gyerek étkezései után időzítem, így miután elpusztítottam a maradékot tudom, hogy még mennyit ehetek anélkül, hogy túllépném a megengedett "limitet".
Ha szeretnétek a továbbiakban konkrét tippeket kapni az étkezéssel, a mozgással kapcsolatban (maradt még bennem egy két hasznos ötlet, gondolat), írjatok nekem és összeállítok egy ilyen posztot is.

2015. április 26.

Ágyszoknyák

Amikor Gréta már a pocakban volt, adott volt a kérdés, hogy milyen legyen a gyerekszoba. Mivel végig veszélyeztetett terhes voltam , így volt időm azon gondolkozni, hogy hogyan is tudnám elképzelni, főleg miután a 25. héten megkuksizhattuk a 4D-s ultrahangon, hogy tuti kislány.
Valami különlegeset szerettem volna, nem csak valami egyszerű Disney hercegnős, vagy Micimackós szobát, hanem valami igazán egyedit. Szerintem egészen jól sikerült kiviteleznem, már korábban megmutattam nektek az végeredményt. Amikor a kiegészítőkre került a sor, tudtam, hogy baldahint nem szeretnék a gyerekágyra. Nem is igazán tetszett és a védőnő úgy is levetette volna rögtön az első látogatása alkalmával.
Amikbe viszont első látásra beleszerettem (ugyan semmi hasznuk nincsen), azok az ágyszoknyák. Funkcionális szerepük nincsen, csak látványelem, de legalább nem kell aggódni miatta (nincs fulladásveszély).
Ezek a darabok Magyarországon nem szerezhetők be, csak külföldről lehet rendelni és elég borsos áruk van (átszámolva 40.000-től 100.000-ig).
Krisztián is csak azt hajtogatta, hogy haszontalan giccs, minek ez nekünk, azaz a gyereknek, végül aztán addig rágtam a fülét, amíg belement a dologba, hogy anyagot vegyek és én magam elkészítsem, hogy olcsósítsak a dolgon, maradék anyagot is felhasználtam a készítéshez.


Az ágyszoknya alapjához egy régi szakadt a abroszt használtam (az alap egyáltalán nem fog látszódni a használatban), ezen majdnem 2.000 Ft-ot spóroltam. A fodrokhoz 3 féle anyagot vettem: egy pinket, egy fehér alapon színes pöttyöset és egy halvány rózsaszínt. Mindegyik másfél méter széles pamutvászon anyagból 1,8 méterre volt szükségem. A rövid oldalakhoz 90 cm hosszú, a hosszú oldalakhoz pedig 180 cm hosszú csíkokat vágtam. Mindegyik csík 19 cm széles lett, minden oldalukról ,be is szegtem őket. A csíkokat beraktam (befodroztam), gombostűkkel megtűztem és 12 cm-két felvarrtam az ágy alapról lelógó textil részekre. Így a felvarrt részt takarta a matrac ill. a felette lévő fodor alja.


Amikor aztán leengedtük az ágyat akkor le kellett vennem az ágyszoknyát, mert az alacsony állásban már nem lett volna jó. Így új ágyszoknya után néztem, amihez a Pinteresten találtam meg a tökéletes ötletet. Sokkal egyszerűbb volt, mint az első. Az alaphoz megint csak tudtam maradék anyagot használni, csak tüllt kellett rendelnem 1,5 m széles 2 m hosszú darabot. Ezt felvágtam 12 cm széles 18 cm hosszú csíkokra, ezeket hosszában félbehajtva pedig áthurkoltam az alapon 2 centinkét vágott dupla lukakon. Az eredeti képsorozaton tökéletesen van szemléltetve az elkészítés. 







Most már Krisztián is bevallotta, hogy hiába tartotta az elején igazi giccsnek és felesleges pénzkidobásnak az ágyszoknyákat, mostanra teljesen megszerette ő is.

2015. április 21.

Kanalasan szép az élet - 2. fejezet

Szép lassan halad a kanalazgatás nálunk ezért úgy gondoltam, hogy ideje újra írni a témáról.
Volt egy nagyon-nagyon-nagyon mély pontunk. Minden etetésnek sírás lett a vége. Nem, nem Gréta sírt, hanem én, mert semmilyen általam készített pürét nem akart elfogadni, én pedig totálisan összezuhantam, hogy bármilyen jót is főzőcskézek a gyerek maximum 2 kanállal hajlandó megenni belőle aztán utána már egy morzsányit sem, a fejem tetejére is állhatok, az sem segít.
Kezdetben, amikor elkezdtem a hozzátáplálást, ha nem evett eleget a pépekből mindig kiegészítettem neki a kanalazás után tápszerrel. Aztán miután egyszer beszéltem az egyik barátnőmmel rájöttem, hogy nagyon rosszul csinálom, mert így soha sem fog megenni egy teljes adag pürét, ha tudja, hogy ha nem eszik akkor jön a cumisüveg és a tápszer. Így ha nem evett, akkor kivettem az etetőszékből és fél óra-óra múlva újra megkínáltam a pürével. Ez valamelyest javított az evésén.

Még mindig nem tud nyugodtan ülni etetés közben: egyfolytában mozog keze lába, forgolódik, nézelődik, de közben "nyüszít", ha nem adom a következő kanalat, ha olyan az étel ami ízlik neki
Anyukám végül megelégelte a dolgot és vett egy nagy adag üveges bébiételt az egyszem unokájának.
Nem mondom azt, hogy innentől kezdve gyalog galopp lett az életünk, de hihetetlenül sokat javult a helyzet. Ami nem ízlik neki azt üveges formában sem hajlandó megenni, de érdekes módon minden olyasmi, amit eddig főztem neki és ránézni sem volt hajlandó, az most üveges bébiétel formájában jókedvvel lecsúszik a torkán.
Közben próbálkoztam tovább a saját készítésű főzelékekkel. Egyetlen tuti befutóm van: a pipihúsleves. Bármikor képes megenni belőle akár 3 dl-t is (kevés sószegény leves, krumpli, sárgarépa, fehérrépa, zeller, paradicsom, zöldborsó). 
A vegyes zöldség főzelékkel már nem mindig aratok sikert (krumpli, sárgarépa, zöldborsó, cukkini, paradicsom, pipicici). A zöldborsó-krumpli is lecsúszik, ha éppen olyan kedve van hozzá. De elég makacs a kisasszony, ha ő egyszer megmakacsolja magát, akkor az ég irgalmazzon nekem...
Van hogy már a gyümölcspürét sem akarja megenni, amit én készítek neki. Ilyenkor azt is üvegessel kell kiváltanom. Gyümölcsökből mindent szeret (de a Hamanek gyümölcspüréket nem tudom adni neki, mert szegénykémet durván meghajtja az összes). A Kecskeméti és a Babydream gyümölcsös desszertek között van már 7 hónapos kortól adható joghurtos és túrós is, azok most hatalmas kedvencek. Már alig várom, hogy 8 hónapos legyen, és én magam készíthessem neki a gyümölcsös joghurtot, túrót Cserpes termékekből.
Néhányszor kapott már kiflicsücsköt, hú azt egyszerűen imádta. Mondjuk én a takarítást utána nem annyira (mert ahogyan rágcsálja, nyálazza nem eszik meg belőle valami sokat, inkább csak az ínyét masszírozza vele, a lepotyogó nyálas, nyúlós kiflimorzsák, darabkák, viszont odaragadnak mindenhez).

Hatalmas segítség az etetőcumi, mert Krisztián retteg tőle, hogy nagyobb darabot harap valamiből Gréta és félrenyeli (lehet, hogy velem van a gond, de én ezen nem parázok), így hogy Ő is nyugodt legyen vettem egyet. Az etetőcumit úgy néz ki mint egy sima cumi, de a cumi része kipattintható, hatalmas szilikon cuclija van ahova bele lehet pakolni a felaprított zöldségeket, gyümölcsüket, így a cumit rágcsálva a lyukakon kijön a pépes, nagyon mini méretű darabos étel, ami már nem akad a torkán (szerintem a nagyobb sem akadna, de erről úgy sem tudom meggyőzni Krisztiánt).

Tejpépekből próbáltuk a Humanát, amiből az almás bevált, a Babydreamet, amiből a gyümölcsös és a sztracsatellás ízlik neki, a Milupát kifejezetten utálta, a Sinlac pépet szívesen megette, de a szagától nekem fordult fel a gyomrom, amikor készítettem neki, és a Sinemil viszont nagyon szuper.

Mostanra 3 étkezést váltottunk ki: a tízórait, az ebédet és az uzsonnát. Reggelire és vacsorára megmaradt a tápszer (reggelire 170 m, vacsorára 230 ml). Ugyan nincsen meg a napi 0,5 l tej alapú táplálék, de ha többet adok neki reggelire, akkor egyszerűen visszabukja. Tízóraira gyümölcsöt szokott kapni, ebédre főzeléket, uzsonnára pedig tejpépet.

Amikor nagyon nem akar enni, akkor pelenkára vetkőztetem és hagyom neki, hogy beleturkáljon a tálba és szétkenje a megkaparintott kaját. Ezalatt (viszonylag) elég "nagy" adagot sikerül belapátolnom neki, aztán irány a fürdő, becsücsül a fürdőkarikába és jöhet a zuhany, hogy a nagy maszat alatt megtaláljam az én pici lányomat :D

További fejleményekkel jelentkezem, ha változik az étkezési helyzet.


Ms. Maszat

Megelégedve, jóllakottan ebéd után, csak lazán!

Az etetőcumi

Vilmoskörte apának és a babának

Hű, de finom!!!

2015. április 19.

Ajándékot kaptam

Hatalmas öröm és meglepetés ért a héten. 
Miután elment tőlem a futár és azt hittem, hogy nyugi lesz itthon egyszer csak csörög a kaputelefon és szól a postásunk, hogy hozzánk jött. Gréta még a kezemben volt, mert csak pár perccel azelőtt ébresztette fel szintén a kaputelefon, amikor megérkezett a futár így a mi mindig tüneményes és kedves postás hölgyünkkel elgagyarászott és nagyokat vigyorgott neki én meg csak automatikusan aláírtam az átvételi papírt miközben a szabad kezemmel rámarkoltam egy szép nagy barna borítékra. Nem is értettem, hogy ki küldhetett nekem levelet. Aztán amikor becsuktam az ajtót és jobban szemügyre vettem a borítékot láttam meg ezt a nagyon cuki rajzot a feladó alatt és már tudtam is kitől jött.


Tippeltek, hogy ki küldte?
A egyik nagyon kedves blogger társam Gabi küldte, aki a Süni Süti blogot vezeti. Március közepén lett a blog 2 éves ez alkalomból játékot hirdetett és segítséget kért, hogy hogyan lehetne még népszerűsíteni az oldalt. Nem a játékért írtam, hanem mert tudom, hogy milyen jól esik látni azt hogy sokan olvasnak, az meg még jobb ha aktívak az olvasók és megjegyzéseket üzeneteket is írnak. Az én szívem is repes, ha írtok nekem, sajnos mostanában nem tudok túl sokat foglalkozni a Csibekalandokkal így nem is várhatom, hogy levelekkel árasszatok el.
Aki viszont dolgozik a posztokkal, süt-főz, fényképez, ír nagyon sok időt és energiát fordít rá, fontos, hogy visszajelzést kapjon, hogy nem felesleges ez a rengeteg munka.
Nézzetek be Gabihoz is ha időtök engedi szemezgessetek a sok recept és kreatív ötlet között és nézzétek meg mi a helyzet Samuval Gabi és Pé cuki kis sünijével.

Én pedig köszönöm, hogy Ti még mindig kitartotok mellettem és vissza-visszatértek a Csibekalandokra. Amennyire csak tudok igyekezni fogok, hogy ne maradjatok ezután sem olvasnivaló nélkül (még ha nem is olyan nagy számban mint az elmúlt 2 évben).


Ez pedig a kis csupa szeretet csomag, amit Gabi küldött, azután, hogy engem sorsolt ki a blogszületésnapi játék nyertesének. Grétának nagyon tetszett a sünis hűtőmágnes, rögtön rávetette magát. Az én szívemet a pirográffal dekorált csibés fakanál dobogtatta meg, de igazság szerint mindennek nagyon örültem és csak úgy repesett a szívem a boldogságtól a képeslap kedves sorait olvasva.

2015. április 11.

Menütábla és üzenőfal

Ha hiszitek, ha nem ez a bejegyzés már másfél éve készül. Valami miatt mindig hátrasoroltam a többi poszt mögé parkolópályára, de most már itt az ideje, hogy meg is osszam veletek.
Az egyik kedvenc amerikai blogomon a Jenna készített egy üzenőfalat , amibe bele is szerettem rögtön, aztán néhány nap múlva Csorba Anita lakberendezési magazinblogján az INSPIRÁCIÓK-on megláttam a szintén hasonló módon készülő menütáblát.

Dilemma: akkor most mi legyen? Menütábla vagy üzenőfal? Hát persze, hogy mindkettő! :)
Az Ikeában vettünk Ribba képkereteket, a hobby boltban scarpbook papírokat, az írószer boltban táblafilcet, és végül csak Krisztiánt kellett megfűznöm hogy nyomtasson nekem pausz papírra (jobb lett volna a vetítőfólia, de azt nem kaptunk) egy menülistát, ez tartott a leghosszabb ideig.
Tulajdonképpen mindent csak méretre kellett vágnom és beillesztenem az üveg alá, már készen is volt a menütábla és az üzenőfal.

Nem tudom másnál hogyan működnek ezek a dolgok, de nálunk van egy nap a héten a mikor kérdőre vonom Krisztiánt (általában csütörtök este): - Mit szeretnél enni a jövő héten? - ilyenkor előveszi a kis súgó listáját, vagy felmegy a receptoldalamra és böngészni kezd, mert tudja, hogy nem biztos, hogy jól jár ha esetleg én találom ki a menüt. (Inkább napokig éhezne, bár valószínű, hogy hamarabb ragadna telefont és rendelne pizzát magának, ha azt mondanám, hogy tök-/sóska-/kelkáposzta főzelék  lesz a következő heti menüben). Így könnyebb a bevásárlólistákat is megírnom, mert látom, hogy mi lesz a következő ebéd, nem marad le semmi (és ez nagyon jó, mert ha esetlegesen valami kimaradna nem olyan könnyű újra felöltöztetni és kivinni Grétát, ha már egyszer hazaértünk és levetkőztettem).
A menütáblával egyszerűbb a tervezés, átláthatóbbak a napok, a bevásárlólista miatt pedig könnyebbek és költséghatékonyabbak a bevásárlások.


Az üzenőtábla pedig nagyon jól jött, mert eddig az egész lakást tele kellett ragasztgatnom post-ittel, ha Krisztiánnak kellett reggel üzennem valamit (hajlamos volt folyton elfelejteni, amit előző este megbeszéltünk). Most hogy már nem tér el az életritmusunk nem kelünk/indulunk különböző időben dolgozni, így már nem kell üzengetnünk egymásnak, viszont nekem sokat segít az időpontok észben tartásában, hogy ne maradjak le egyetlen vizsgálatról, találkozóról sem.






2015. április 8.

7. hónap

Születésekor kapta ajándékba a vicces cumit, most nőtt bele a vigyorba rendesen :D


Mióta nem anyát kell néznem babakocsizás közben azóta igazán szeretek sétálni

Csak úgy jó aludni, ha a fejem hozzáér valamihez (akár a pocakban)

Folyton ülni akar

Az új kedvenc a hinta (rám ütött a gyerek)

Megérkezett Gréta csudálatos Norka fodros úszópelusa


Mama, Te itt vagy?


Apával mesét néznek


Azért néha még elalszom séta közben



video






Súly: Pénteken mérte a védőnő, 7,8 kg a kisasszony jelenlegi súlya,  kicsit most már lelassult a hízás mértéke.

Evés: 145 ml-t tápszert eszik reggel, este pedig 210 ml-t. Pár napja váltottuk ki a harmadik étkezést is, így ízóraira, ebédre és uzsonnára kanalas ételt kap Gréta. Tízórainál szokta kapni az újdonságokat, ebédre főzeléket kap, uzsonnára pedig tejpépet gyümölccsel. Most kezdem egy kicsit darabosabbra turmixolva adni neki a főzelékeket, ha olyan a főzi, ami ízlik neki, akkor nem zavarják a kisebb darabok, de ha nem kifejezetten kedvelt zöldségről van szó akkor hallani sem akar róla, hogy lenyelje. Újdonság volt a hónapban a borsó, a főzőtök, a cukkini, a zeller, a fehérrépa, a paradicsom és a köles. A borsó nagyon ízlett neki, a zeller a fehérrépa és a paradicsom is gond nélkül lecsúszott a pocakba, a főzőtököt és a cukkinit nem igazán kedvelte, a kölest pedig kifejezetten utálta. Imádja a tejpépet (most Milumil Sinemilt kap gyümölcspürével keverve), valamint nagy élmény volt hogy hatalmas cuppogással és nyammogással falta a húsvétra főzött tyúkhúslevest (kevés sószegény levet, krumplit, sárga- és fehérrépát, zellert, paradicsomot, borsót és sovány tyúkhusit turmixoltam neki össze).
Ebben a hónapban spárgát, salátát, szőlőt fog kóstolni, nagy ugrás pedig majd 8 hónapos korától lesz, amikor majd savanyított tejtermékeket is kaphat.

Alvás: Mióta kijött Gréta alsó két metszőfoga sokat javult az alvás, de az igazi áttörést az óraátállítás hozta. Ugyan most is van hogy negyed ötkor, fél ötkor ébred, de ha nem sírva kel, hanem csak magyarázást hallok a szobájából, akkor nem megyek át, a sötétben az egyedüli beszélgetésbe vissza szokott aludni még, így nyerünk plusz másfél órát. Átlagban 6-kor kel, és utána 10-ig pörög, forog, kúszik, rugózik, rágcsál, sikongat, magyaráz és huncutkodik, aztán a tízórai után kisebb-nagyobb küzdelem árán leteszem aludni (ekkora már vörösre dörzsöli a szemét és egyfolytában ásítozik, de korábban lehetetlenség letenni, mert csak visítás a vége), ha minden jól megy alszik 2 órát, ha nem akkor csak 1 órát. Ha alszik 2 órát akkor már csak egyszer alszik délután 4 és 6 óra között. Ha csak 1 órát sikerül durmolnia akkor 2-re kidől, alszik 3-ig és még 5 és 6 óra között is. Az esti rituálé már egészen pici újszülött kora óta egyformán zajlik, fél kilenckor ájultan teszem az ágyába.

Egészség/betegség: Szerencsére most semmi gond nincsen, nagyon stram a kiscsaj. Viszont 1 hónap kihagyás után újból beindultak a fogacskái, egyfolytában dörzsöli az ínyét a hüvelykujjával. Látszik is hogy a felső metszőknél , a metsző mellettieknél és a szemfogaknál, és alul a szintén a szemfogaknál is (összesen 8) ott vannak már az ínyében a fogacskák (már dudorodnak). Emiatt most nyűgösebb és van, hogy sírva ébred hajnalban. Jó lenne ha hamar kibújnának és nem kínoznák tovább.

Napirend: A reggeli ébredés után azonnal szükség van a tápszerre, mert különben hangos a reklamáció, utána játszunk, kúszik-másik, rendezkedik, pakol, rágcsál, nyálaz. Aztán kiültetem az etetőszékbe a kisasszonyt én pedig elkészítem a reggelit apának és magamnak. Miután mi is megreggeliztünk átöltöztetem, és lerakom a játszószőnyegre. Miközben módszeresen szétpakol és igyekszik lepakolni a tv állványról Halász Judit Gyerekkor Aranyalbumát hallgatjuk. Tízkor aztán tízórai és utána irány az ágy. Ha felébred vagy játszunk tovább, vagy ha szükség van valamire itthon, akkor lemegyünk vásárolni. Kettőkor ebéd, és ha nem aludt sokat délelőtt akkor újra kidől. Alvás után ha nem voltunk kint délelőtt akkor ilyenkor megyünk ki sétálni. Ötkor meguzsonnázik és hatig-negyed hétig alszik. Aztán estig megy a szülők nyúzása. 8-kor fürdeni viszem, negyed 9-kor vacsi, majd fél 9-re ágyba kerül a Kiscsibe.

Mérföldkövek: Tökéletesen kúszik, négykézlábra áll és rugózik előre hátra, bár mostanában már nem vagyon akarja letenni a térdeit, így a kezecskéin és a talpacskáin támaszkodva egyensúlyozik. Nagyon szépen ül már. Folyamatosan fel akar állni. Önmagához képest egyre jobban eszik, így már az én szívem is kicsit megnyugodott :) Elkezdődött a szeparációs szorongás Grétánál :( amint kikerülök a látóteréből sírva fakad. Hiába van akár apa kezében, vagy játszanak pont amikor kimegyek, ha észreveszi keserves sírás van addig amíg vissza nem jövök.

Ruhák: Már 74-es (6-9 hós) méretet hord Gréta, de szerintem a bodyk már csak ebben a hónapban lesznek jók rá. Nadrágokból még a 68-asok is jók rá, de már a 74-esek is, pólókból, pulcsikból viszont szinte hihetetlen még van 62-es méret is amit hord. Az overált eltettük, már csak kiskabátot és kocsicipőt adok rá a sétákhoz.

Pelenka: Egy hónapos kora óta mosható pelust használunk Grétánál. (Erről itt írtam bővebben.) A patentokat teljesen kiengedve, a leghosszabb méreten használjuk őket, napi átlag 4-5 pelust. 

Sírás: Mostanában az alvás miatt vannak sírások, ha szinte elájul az álmosságtól akkor is sírva fakad, amikor leteszem az ágyba, ő akar lenni az úr a háznál, de ennyiben is marad a dolog, mert olyan fáradt, hogy egy felsírás után már durmol is. Fél a furulya hangjától a ringatón, attól is sírva fakad. Elpityeredik, ha más babákat hall sírni és akkor is sír ha fáj a foga, ez mostanában sűrűn van :(

A baba kedvencei: Nagyon szereti Halász Judit Gyerekkor aranyalbumát, ringatja magát a zenére, kapálózik, jár keze lába, majd kiugrik a bőréből. Szeretné megkaparintani a telefonjainkat, a távkapcsolókat, a laptopokat, tulajdonképpen minden műszaki cuccra fáj a foga :D Nagyon szeret hintázni, hatalmasakat sikongat. Most sláger a jól befagyasztott rágóka. Nagy kedvencek mostanában a lapozók, leporellók és fürdőskönyvek: lapoz, nézeget megrágcsál. Amennyire nem volt cumis soha most annyira szeret a cumival játszani, beteszi a szájába, kiveszi, megforgatja, fordítva kapja be. De mindez csak játék, önnyugtatáshoz továbbra sem kell neki. Imádja a hajam, nemcsak megtépni, de most már meg is rágja.

Anya kedvenc pillanata(i): Ahogyan alvás után benyitok a szobájába és ő négykézláb előre-hátra rugózva vigyorog rám. Amikor este viszem be a fürdőbe és Ő szinte kiugrik a kezemből annyira akar menni pancsolni. Amikor nagyokat nyammogva jóízűen eszik és reklamál, hogy hol van már a következő kanál. Még azt a huncut nézését is imádom, amikor rászólok, hogy nem szabad szétszedni a habtapit és megrágni, erre sandán fél szemmel rám néz és még jobban tépi szét és rágja, közben pedig jár a lába, hogy minél gyorsabban minél több csínytevést meg tudjon csinálni mielőtt odaérek.

Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): Kikészülök, hogy folyton tépi a hajam (hiába van összekötve, összefonva, felkontyozva, kitépi a fonásból, gumizásból). Meg tudok őrülni, hogy mindig akkor jön a postás, a futár az óraleolvasó stb. amikor  a gyerek alszik. Régebben nem ébredt fel a kaputelefonra bezzeg most folyton. Ez akkor nagyon kellemetlen, amikor előtte negyed órával raktam le aludni, tehát baromira nem pihente még ki magát, de utána már nem tudom visszatenni aludni és így nyertem egy nyűgös, hisztis kialvatlan gyereket min. 2 órára, amikor majd újra próbálkozhatok az altatással. Attól sem vagyok túl boldog, hogy ha nincs itthon apa, akkor konkrétan egy tapodtat sem tudok mozdulni a gyerek nélkül. Mióta elkezdődött és durva méreteket öltött a szeparációs szorongás elképzelhetetlen hogy egyedül menjek ez wc-re vagy egymagam teregessek. Így vagy beül velem a pihenőszékre, vagy ha teregetek akkor befektetem a gyerekkádba (milyen jó, hogy ergonómikusat vettünk) és azt sasolja Gréta, hogy hogyan teregetek a kád feletti fregolira, azaz fölé.

2015. április 7.

Keksztekercs

Próbáltam rákeresni a keksztekercs eredetére, de sehol nem találtam semmit róla. Ez amolyan igazi családi recept mindenkinél, a nagyi receptje van nagy becsben tartva, és továbbadva a következő nemzedékeknek. Legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az első keksztekercs a szocializmus idejében keletkezett, amikor az átlag munkás családból származó édesanya olcsón akart finomságot tenni az asztalra, abból a kevés alapanyagból, ami otthon volt és amit egyáltalán be lehetett szerezni akkoriban.
Nálunk is öröklődött egy nagyi féle keksztekercs recept (szerintem a világon ez a legegyszerűbb), nem volt nagy dolog elkészíteni, mi is mindig segítettünk már egészen pici korunk óta benne. Valamiért a későbbiekben (is) elutasító voltam minden más recepttel szemben, nálam szóba sem jöhetett, diós, kávés, gesztenyés masszából készült tekercs, grízes, citromos, kávés, csokoládés krémmel töltve. Aztán amikor a mama meghalt még nagyobb értéke lett (leginkább szentimentális), mert benne volt mindaz a szeretet és melegség, amit a mamától kaptunk.
Idén viszont felkeltette a figyelmemet Limara keksztekercse és mivel egyéb okok miatt idén húsvétra nem sütöttem semmit, nem csináltam nagy hacacárét, így előkerült a régi recept és készült az újból is csak összehasonlítás képen, sőt még Krisztián nagyikája is küldött az ő saját verziójából. Leírom nektek most mindkét receptet (sajnos azt kell mondanom, hogy nyert Limaráé, legyőzte a hagyományos családi receptet).

Gizi mama keksztekercse

Hozzávalók:

50 dkg darált keksz
20 dkg porcukor
1 ek vaníliáscukor
3 ek keserű kakaópor
tej (amennyit a massza felvesz, hogy jól formázható legyen, de ne ragacsos)

Krémhez:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
10 dkg kókuszreszelék

A darált kekszet (1 maréknyi kivételével) összekevertem a porcukorral a vaníliáscukorral és a kakaóporral, majd óvatosan annyi tejet csurgattam hozzá, hogy egybeálljon, jól formázható legyen, de ne legyen ragacsos a massza. A töltelékhez először a vajat kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kókuszreszeléket. Nyújtólapon a félretett 1 maréknyi darált kekszet szétszórtam, erre tettem a kekszmasszát, hogy leragadás nélkül tudjam kezelésbe venni, kb. fél centi vastag téglalap alakúra nyújtottam, majd megkentem a krémmel (tulajdonképpen ezt a tölteléket csak elvakargatni lehet a masszán, mert az állaga a kókuszreszelék miatt olyan mint valami zsíros fűrészpor), majd a szélesebbik oldala felől feltekertem és alufóliába csomagolva hűtőbe tettem.

A nagyim féle kókusz krémes keksztekercs

Limara keksztekercse

Hozzávalók:
50 dkg darált keksz
20 dkg porcukor
10 dkg keserű kakaópor
2 ek meggylekvár
10 dkg olvasztott vaj
1 dl meggylé
1 ek rum
tej (amennyit felvesz, hogy jól formázható, de nem ragacsos tésztát kapjunk)

Krémhez:
15 dkg vaj
15 dkg porcukor

A darált kekszhez hozzáadtam a porcukrot, a kakaóport, a meggylekvárt, az olvasztott vajat, a meggylét és a rumot, majd annyi tejet csorgattam hozzá óvatosan, hogy egybeálló, jól formázható, de nem ragacsos masszát kapjak belőle. 
A töltelékhez a vajat egyszerűen csak kikevertem a porcukorral. a nyújtólapot meghintettem kókuszreszelékkel, majd a kekszes masszát fél centi vastag téglalappá nyújtottam ki rajta. Megkentem a vajas krémmel és a szélesebbik oldala felől feltekertem. Alufóliába tekerve a hűtőbe tettem pihenni.
Az új recept alapján
Piroska mama (Krisztián nagyija diós kávés kekszmasszával és citromos krémmel készíti a keksztekercset, ha kíváncsiak vagytok rá, akkor majd elkérjük tőle a receptet).

Krisztián nagyijának a keksztekercse


A keksztekercs körkép a Kulcsár család háza táján
Nektek milyen a kedvenc (esetleg féltve őrzött családi) keksztekercsetek?

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...