2015. október 22.

Egészséges reggeli mogyoróvajas smoothie recept - avagy hogyan használjuk fel a mogyoróvajat 1. próbálkozás

A Facebookon már írtam róla, hogy mivel nagyon kíváncsiak voltunk rá, hogy milyen is az amerikaiak által oly annyira szeretett mogyoróvaj. Nos Krisztián megkóstolta és abban a pillanatban ki is jelentette, hogy tőle bizony a kamra polcán járhat le a szavatossága, mert Ő bizony többet nem eszik belőle.
Na de most komolyan, lehet, hogy nagyon spull vagyok, de bármennyire is nem tetszett a dolog, nem szeretném az két kávéskanál híján egy egész üveggel kidobni. Ezért elkezdtem mogyoróvajas recepteket keresni, hogy ne kelljen a kukában végeznie a cuccnak. Igazi amerikai receptek után kutattam, ha már mogyoróvajról volt szó. Találtam muffin, torta, cupcake, amerikai palacsinta, zabkása, turmix és smoothie recepteket.
Elsőre jöjjön most egy egészséges smoothie recept. Mi is a smoothie? Egy krémes állagú, gyümölcsből és/vagy zöldségből készített – édes vagy sós -  ital, amely éppúgy kiváló vitaminforrás télen, mint nyáron.

Mogyoróvajas smoothie

Hozzávalók:
1 csésze (2,5 dl) tej
0,5 csésze zabpehely (előtte 5-10 perccel fél csésze forró vízbe áztatva)
1 banán
2 ek krémes mogyoróvaj
1 ek cukrozatlan kakaópor (nem kötelező)

Először a zabpelyhet áztattam be forró vízbe 5 perccel azelőtt, hogy nekikezdtem volna a turmixolásnak.A turmixolós bögrébe beletördeltem a banánt, hozzáadtam az előzőleg beáztatott zabpelyhet, a mogyoróvajat, majd felöntöttem a tejjel és botmixerrel simára turmixoltam.
Tulajdonképpen ennyi a tápláló, egészséges reggeli receptje. Az elkészült smoothie ízén nem érződik át erőteljesen a mogyoróvaj íze, csak sejtelmesen megbújik a banán és a zabpehely íze mellett.
Tényleg hihetetlenül jól eltelít, ebédig nem is voltam éhes egyáltalán.
Ha nincs sok időtök, de kell az energia délelőttre, vagy csak egyszerűen unjátok már a szendvicses reggeliket, akkor próbáljátok ki ezt a smoothiet.

Amit idáig (lehet, hogy) nem tudtatok a mogyoróvajról:
kis mennyiségű, rendszeres mogyoróvaj-fogyasztás csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések veszélyét
- leszedi a matricákat
fényezi a bőrgarnitúrát
a hajunkba, ruhákba, szőnyegbe ragadt rágó is kiszedhető vele
- ha halszagú serpenyőben egy evőkanál mogyoróvajat olvasztunk a bűz eltűnik
- a háziállatok gyógyszere könnyebben beadható, ha belecsempésszük
- tehetjük az egérfogóba
- és a madáretetőbe télen, hogy a madarak megfelelő mennyiségű zsiradékhoz jussanak a hidegben, fagyokban.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

2015. október 20.

Bolognai burgonya gratin

Néha előáll nálunk, hogy apa nem tud semmit sem választani a receptlistámból (nem mintha nem lenne már így is kilóméter hosszú...), na akkor szoktam beújítani valamit. 
Most egy gratin-re esett a választás, és nem is csalódtunk benne. A gratin tulajdonképpen egy francia rakott borgonya (jelentése: a legjava), most mégsem francia ízesítéssel, hanem olasszal készült (de tulajdonképpen végtelen a lehetőségek tárháza, hogy mivel készítsük, ízesítsük).






Bolognai burgonya gratin

Hozzávalók:
1 kg burgonya
0,5 kg darált sertéscomb
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 közepes sárgarépa
2 ek sűrített paradicsom
1 konzerv kockázott paradicsom
2 ek olivaolaj

bors
oregano
0,5-1 dl tejszín
10 dkg trappista sajt

Először a krumplikat jó alaposan meg mostam és sós vízben feltettem őket főni. Közben elkészítettem a bolognai alapot. A vöröshagymát kockára vágtam, és az olivaolajon üvegesre pároltam, hozzáadtam a kockára vágott sárgarépát, amit karamellizáltam, utána került rá a darált hús. Kevergetve fehéredésig pirítottam, aztán hozzáadtam a sűrített paradicsomot, a kockázott paradicsom konzervet, belereszeltem a fokhagymát, sóztam, fűszereztem és negyed óra alatt összerottyantottam.
Közben megfőttek a krumplik, hideg vizet öntöttem rájuk és még melegen lehúztam a héjukat, majd fél centis karikákra vágtam őket. A főtt krumplikarikák felét olivaolajjal kikent sütőtálba rendeztem, majd a bolognai ragut halmoztam rá, végül a maradék krumplikarikákkal beborítottam. A rakottkrumpli tetejét meglocsoltam tejszínnel, sajtot reszeltem rá és előmelegített 180°C-os sütőbe tettem. Alsó-felső sütésen addig sütöttem amíg a teteje szép aranybarnára pirult (kb. 15-20 perc).
Mennyeien finom lett, próbáljátok ki ti is ;)

2015. október 17.

A tökéletes kiscipő - a babalábak anatómiája

Amikor Gréta felállt és kapaszkodva elkezdett járkálni, elkezdtem kutatni, nézelődni, hogy megtaláljam a tökéletes cipőt. Akkor én naív azt hittem, hogy nem kell neki sok idő és elindul, de végül a kisasszony keresztülhúzta a számításaimat és minden vele egykorú gyerek korábban kezdett el járni, mint ahogyan ő el merte engedni a biztonságos támasztékot.
A gyerek cipő nagyon fontos dolog, mert ilyenkor alakul ki a maradandó lábboltozat érdemes nagy figyelmet fordítani az első cipőkre, mert egy rosszul megválasztott pár okozhat a későbbiekben: lúdtalpat, bokasüllyedést, gerincferdülést, hátfájdalmakat szóval akár egy életen át tartó szenvedést.
Áttanulmányoztam magyar és külföldi (szak)oldalakat és a magyar szakorvosok, gyógytornászok ajánlásait. Leírom Nektek, hogy mire jutottam, mi mindent sikerült megtalálnom.

Kezdjük akkor a csecsemők lábának anatómiájával, hogy megértsük mire és miért kell figyelnünk.
A lábakban 26 csont található, melyeket 35 izület tart össze. Mivel újszülött illetve csecsemőkorban nem kell járásra használniuk a lábaikat, ezért minden baba talpacskája zsírpárnás, és rugalmas. Szinte az összes gyermek lúdtalpas pont emiatt, amikor elkezd járni (mert addig nincs szükségük a lábboltozatra). A szalagok magától a járástól erősödnek meg és a boltozat is ennek folyományaként alakul ki. Az első két évben szép fokozatosan felszívódik a zsír és 5 éves korig alakul ki a végleges lábboltozat.


Az amerikai ortopéd orvosok egybehangzó véleménye szerint amikor a gyerekek elkezdenek járni nincsen szükség cipőre! Ami miatt mégis szükség lehet rá, azok az éles tárgyak és a hideg. A lábboltozat akkor tud megfelelően kialakulni, ha a talpat ingerek érik, dolgoznak a szalagok (testünk minden szervének idegvégződése megtalálható a talpunkon, a járás pedig stimulálja őket akár egy jó talpmasszőr).

Sajnos, amit a mai napig sulykoljnak belénkaz, hogy a gyereknek csak merev talpú cipőt vegyél, mert más már nem is jó, sőt legyen egyből haránt betétes is, és az elvetemültek még akkor is szupinált cipőt vesznek a gyerekeiknek, amikor erre semmilyen orvosi indok nincsen. Persze, ha probléma van szükség lehet a haránt betétes és a szupinált cipőre, de az a szakorvos dolga, hogy ezt megítélje és előírja. A merev talpú cipőben nemcsak hogy nem tudnak járni az épphogy csak tipegni megtanult gyerkőcök, de a lábboltozatuk kifejlődésére nézve is káros lehet, azonfelül a kemény merev talpnak "köszönhetően" nem érik a talpat ingerek. Ha önkényesen adunk a gyerek lábára haránt betétes cipőt a szalagok ellustulnak, mert nem kell dolgozniuk.

Akkor mégis milyen cipőt adjunk járni tanuló, kezdő gyermekünkre? Ha elég meleg van (pl. nyáron) a játszótéren fűben, homokban, földön, kavicsokon nyugodtan engedjük mezítláb. Hidegebb időben mindenképpen szükség van a cipőre, ekkor választhatunk puha talpú babacipőt. Több különböző márkát is lehet már itthon kapni (Liliputi, Cinege, Estrella, Rileyroos, Pediped, Shupeas, Freycoo, Caroch, Little Blue Lamb). Ezeknek a cipőknek (legalább is egy részüknek) a talpa 3 rétegű (és van ami csak benti használatra alkalmas, mert csak 1 rétegű szarvasbőr a talpa), egy belső bőr réteg, egy középső szivacs réteg, ami tompítja járáskor az izületekre mért ütést és a hideg elől szigeteli a lábakat, kívül pedig szintén egy bőr réteg található. A cipő talpa rendkívül rugalmas, így a talp tulajdonképpen úgy érez mindent, mintha mezítláb lenne. A felső bőr rész jól szellőzik, és valamennyire meg is támasztja a bokát (persze nem annyira mint egy kemény talpú magasított kérgű cipő).
3 méretben kaphatóak (S, M, L) a méretválasztásnál pedig elég tág keretek közé vagyunk engedve, nem úgy mint egy kemény talpú cipőnél. A jó méret kiválasztásához le kell mérnünk babánk talphosszát és minimum 0,5 maximum 1 cm-vel hosszabb belső talphosszúságú cipőt kell választanunk. A nagyobb belső talphosszúság nem akadályozza őket a biztonságos, kiegyensúlyozott járásban.

Mikor forduljunk szak (ortopéd) orvoshoz, ha aggódunk gyermekünk lábának fejlődéséért:

- ha gyermekünknek x lábai vannak (ugyan iskolás korukra nagyrészt kinövik, de nem árt ha szakember kíséri figyelemmel a fejlődést, hogy időben lehessen korrigálni, ha nem javul a helyzet)

- ha a gyerek 4 éves korában még mindig lúdtalpas. Ez a vízválasztó, amikorra a kereszt és hosszanti szalagok már elnyerték végleges formájukat, azaz kialakult avagy nem a helyes boltív. A szakorvos ilyenkor talpbetéttel tudja korrigálni az ívet.

- ha a gyerek folyamatosan elbotlik, elesik

- ha a lábon, talpon bőrkiütés, bőrkeményedés, vagy csomók találatóak

- ha a cipők talpa csak egyetlen pontban kopik

- és ha a gyermek visszatérő lábfájdalomra panaszkodik.

Remélem tudtam nektek valamelyest segíteni az eligazodásban a kicsi cipők között, hogy ti is átláthassátok mindazt ami ebben a témában benne van.
Gréta első puha talpúja még újonnan (mostamra kinőtte és teljesen le is élte)

A használatban


Az első önálló lépéseit is puha talpúban tette meg


Most már stabilan jár a második puhatalpút a szüleimtől kapta a születésnapjára, mivel 1 cm-vel nagyobb mint a lába így tavasszal is még fogja tudni hordani

Források:
Minivilág

2015. október 13.

Bababiztonság

Onnantól kezdve, hogy egy baba elkezd kúszni, majd mászni végül járva jut mindenhova elkezdődik a lakás és a környezete felfedezése. Számára minden izgalmas és érdekes, ezért mindent megnéz, megfog, megnyal, megrágcsál. Számukra az az otthon, amit mi jó ízlésünk és lehetőségeink szerint rendeztünk be egy igazi aknamező, csupa veszélyforrás akármerre néznek. Összeszedtem azokat az apróságokat, amik segíthetnek bababiztossá tenni a lakást. Ugyan a puklik és bibik egy részét így sem fogjuk tudni 100%-osan elkerülni, de legalább az (élet)veszélyes helyzetektől már nem kell tartanunk. 

Amikor még csak forognak mindössze arra kell figyelnünk, hogy ne hagyjuk őket egyedül az ágyon/kanapén/stb., mert hihetetlen gyorsasággal legurulhatnak. Inkább tegyünk a szőnyegre, parkettára szivacspuzzlet, vagy pokrócokat, itt már nyugodtan forgolódhat, gurulhat a gyerkőc anélkül, hogy baj történne. Amikor elkezd kúszni először az alsó polcokról pakol el mindenki, hogy megóvja gyermekét a ráeső tárgyaktól, attól, hogy megvágja, megszúrja, megüsse magát és nem utolsó sorban az értékeinket is megóvjuk a mi kis felfedezőnktől.
Sajnos a pakolás nem elegendő, hogy megoldjuk a problémát, teljes körű átszervezésre lesz szükség. Mi már nem is tudom, hogy hányadszor rendezzük át a lakást, hogy még Grétabiztosabbá tegyük (és a gyakorlat azt mutatja, hogy még mindig van min dolgoznunk). 

Az első legalapvetőbb mozzanat a vakdugók elhelyezése a konnektorokban. Gréta próbálta is piszkálni az elején, de erről sikerült gyorsan leszoktatnunk, mindig rászóltunk, ha odanyúlt, így mostanra letudtuk az áramütés veszélyt (persze a vakdugókat, még azért jó ideig nem fogjuk kivenni).
Először a használatban lévő konnektorok elé bútorokat toltunk, azóta szerencsére már visszahúzhattunk mindent a helyére mert már nem akarja rángatni, húzogatni a vezetékeket.


Amikor beköltöztünk életünk első saját lakásába mindent a saját ízlésünkre akartunk formálni, akkor még nem játszott szerepet a gyerekbiztonság. Nekünk a minimál stílus jött be, így minden tele van egyenes, egyszerű és szögletes bútorokkal, no meg persze rengeteg sarokkal... Így a következő mozzanat a sarokvédők felragasztása volt. Jó sok kellett belőlük.





Amikor Gréta elkezdett mászni lecseréltem a konyhapult alatt lévő 50 l-es kukánkat egy 25 l-esre, mert azt be tudtam tenni a mosogató alatti szekrénybe, ezzel a kukázási probléma majdnem megoldódott, de a kisasszony elkezdte nyitogatni a szekrényajtókat, így kénytelen voltam Krisztiánnal felszereltetni a szekrényzárakat. Minden bútorajtóra került, így már sehonnan nem lehet kipakolni.



A szüleim vettek nekünk egy biztonsági ajtórácsot, hogy Grétát távol tudjuk tartani a konyhától, ha megy a sütő. No mert mi lenne érdekesebb, mint a sütőajtóban nézelődés, páváskodás és tapicskolás. Sajnos ez a módszer nem sokáig vált be, olyan hisztirohamok lettek a zárt rácsajtóból, hogy inkább leszereltük és csak akkor sütök, ha Gréta alszik, vagy apa játszik vele a szobában.


Nem használok durva vegyszereket, de ami tiszító-, mosó-, és takarítószer csak van itthon azt 180 cm-es magasság alatt nem lehet. Vagy magasan vagy zárható szekrényben tartsuk a tisztítószereket, vegyszereket, mert nagyon komoly következményekkel járhat, ha a csemete akár csak egy kicsit is belekóstol.


Amint Gréta fel tudott ülni és azzal a slunggal fel is állni el kellett, hogy felejtsük a babakádat, mert képtelenség volt leültetni benne, hogy megfürdessem. A mi kádunk sem egy életbiztosítás, Nem akartam, hogy megcsússzon és összetörje magát ráadásnak kitörje a fogait ezért kapott egy biztonsági fürdető karikát. Nagyon praktikus műanyag ülőke az alján tapadókorongokkal, hogy stabilan lehessen rögzíteni a kád aljába. Én használtan vettem fillérekért, szóval nem kell feltétlenül vagyonokat költeni rá.


Mióta stabilan tud járni kicsit elszállt a ló a kisasszonnyal és nagyon vakmerő lett. Szaladgál, előre rohan, de oldalra nézeget közben és néha bizony felkenődik ide-oda, ha nem óvatos megcsúszik és elesik. Mióta beköltöztünk csak Gréta szobájában újíttattuk fel a parkettát, a mi szobánkban még nem volt rá lehetőségünk így az eredeti 30 éves fényes lakkozásában "díszeleg, a konyha és a közlekedőfolyosó pedig járólapos. Nos mindenkit óvok a csúszásgátlós talpú zokniktól, mert konkrétan semmit sem érnek. Még a gyerekszobai matt (keményfaolajozott) parkettán is képes volt elcsúszni benne még a leszőnyegezés előtt, a fényes parkettán és a járólapon pedig kész életveszély.
A puhatalpú tutyi sem jó megoldás, mert hasított bőr a talpa, így szintén mindenen csúszik. Most igyekszem mamuszban tartani a lábát (mindig szétszedi a tépőzárt és mivel 20-as méretnél kisebbet nem kaptam így simán kilép belőle). Ennek nagyon puha gumi talpa van ami megtapad a csúszós felületeken is, így legalább elcsúszni nem tud (persze a fejjel a falnak rohanástól max. egy bukósisak óvná meg).



"Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet."De a szép virágok sokszor alattomosan mérgezőek, ezért ha a gyerkőc számára elérhető magasságban vannak a virágaink, érdemes utánajárnunk, hogy nem e mérgezőek, hiszen mindent megfognak, a szájukba vesznek és megrágnak. Itt találtok egy top 10-es listát képekkel, hogy ellenőrizhessétek, a ti otthonotokban nincs e a baba számára veszélyes szobanövény.
Kint a kertben pedig ha van igyekezzünk gyermekünket minél távolabb tudni a gyöngyvirágoktól, amely kifejezetten mérgező kis mennyiségben is!


Nyáron ne feledkezzünk meg gyermekünk bőrének védelméről sem. Komoly maradandó károkat okozhat a napsugárzás, ne pecsételjük meg ezzel a teljes életét már piciny gyerekkorában. Legalább 1 éves korig fizikai fényvédőt használjunk. Ezek cink-oxidot tartalmaznak nem szívódnak be a bőrbe, hanem egy védőrétegként visszaverik az UV sugarakat (konkrétan úgy néznek ki a gyerekek tőle, mintha bemeszeltük volna őket). Mindenképpen olyan fényvédőt használjunk ami nem tartalmaz nanorészecskéket. Strandolásnál minden vízben pancsolás után kenjük újra babánkat és 2-3 óránkét pacsálás nélkül se feledkezzünk meg az újbóli naptej használatról.


A babák fejét óvjuk napkalappal, sétánál ne felejtsük el kihajtani a babakocsi kupoláját és ha tudunk használjunk napernyőt.


A mi következő projektünk, hogy a tv-t a tv állványtól konzolra feltegyük a falra, mert Gréta folyton ott áll közvetlenül előtte, amikor Halász Judit koncertre rázza a popsiját, ez a szemének sem jó, és mivel folyton fogdossa a képernyőt és mutogatja a gyerekeket nemsokára eljön az a pillanat, amikor konkrétan le fogja lökni az állványról.

Ami nagyon fontos és majdnem kimaradt, ha mégis baj történne a gyerkőc leesik valahonnan és/vagy beüti a fejét nagyon figyeljetek rá. Ha vérzik a füle, zavart, nem tudja megtartani magát, képtelen egyenesen járni, hány és aluszékony azonnal vigyétek kórházba!

Ezeket az ötleteket tudtam összeszedni Nektek, remélem tudtam egy-két még nem ismert hasznos tanácsot is adni.

2015. október 9.

3. blogszületésnap

Képzeljétek újra eltelt úgy egy év, hogy megint megfeledkeztem a blogszületésnapról. Már 3 éve írok ide a Csibekalandokra kisebb-nagyobb szünetekkel, épp ahogy időm engedi (ha szerencsém van még alvásra is jut időm). Nem gondoltam volna, amikor belekezdtem, hogy ennyire a szívemhez fog nőni és ha nem jut időm az írásra szó szerint hiányzik és csak kínlódok. 

Forrás

Most sem untatnálak titeket számokkal és statisztikákkal, azok csak száraz tények. Inkább megköszönném, azt, hogy ellátogattok ide, olvassátok az írásaimat, visszajeleztek nekem. Ez nagyon sokat számít, amikor már csak lézengek a fáradtságtól tudom, hogy vártok, ebből pedig erőt meríthetek, hogy kitartsak a legnehezebb helyzetekben is. Mióta januárban elindítottam a Csibekalandok Facebookos oldalát, azóta még többen léptetek kapcsolatba velem, megírtátok a véleményeteket, kommenteltetek, leírtátok a kéréseiteket.
Köszönöm, hogy ilyen aktívak vagytok.
Remélem továbbra is sikerül olyan témákat hoznom Nektek, amiket szívesen olvastok, minden kérést, kérdést, kívánságot szívesen fogadok.

Kereshettek itt, emailben, a Facebookon, a Pinteresten és az Instagramon is.

Mégegyszer köszönöm, hogy vagytok!

Mindenkit milliószor ölelek és puszilok!

2015. október 7.

Retró csalamádé

Nagyon szeretem a (jó) savanyúságokat, mindig fogy valamilyen, ha olyan az ebéd. Sőt az lenne a helyes megfogalmazás, hogy eszek egy kis főételt a savanyúságomhoz. Krisztián is szeret néhány fajtát, ő azért nem olyan nagy fogyasztó, mint én (neki sok a sava, így le sem csúszna több). Svéd uborkát és ecetes paprikát szoktam eltenni, a többit általában a boltból szerezzük be, de sajnos a csalamádék terén nem megfelelő számunkra a kínálat, ugyanis, szinte kivétel nélkül mindegyik édes és cukrozot. 
Brrr! Még a hideg is kiráz tőle. Mi nem ezt szoktuk meg. A nagymamám és Krisztián nagymamája igazi nagy befőző (sajnos az én nagyikámról már csak múlt időben beszélhetek, mert már több, mint 11 éve nincsen közöttünk). Az ő csalamádéjuk ízre szinte tökéletesen megegyezik, pedig biztos, hogy sosem találkoztak és nem is cseréltek receptet. Mivel Gizi mama már nem él és írásos formában nem maradt meg a receptje, ezért Krisztián kérte el az ő Mammája a receptjét. Így, ha már venni nem tudunk normális savanyúságokat, akkor itt az ideje, hogy mi (azaz én) csináljuk meg.

Frissen legyalulva

Már a kamrapolcon várakozva

Retró csalamádé

Hozzávalók (9 db 750 ml-es üveghez):

2 kg (kovászolni való) uborka
2 kg fehér fejeskáposzta
1 kg tv paprika (én a már bepirosodott lecsópaprikának valóból vettem, így sokkal színesebb lett)
1 kg vöröshagyma
14 dkg só

Felöntőléhez:
2 l víz
2 dl 10%-os ecet
2 tk só
20 szem egészbors
2 mk mustármag
1 csomag Haas uborka tartósító

Az üvegekbe:
1 csokor kapor
torma
babérlevél

A zöldségeket alaposan megmostam, megpucoltam, a hagymákat félbe, a káposztát cikkekre, a paprikát szeletekre vágtam.
Ezt gondolom Krisztián nagyija és az én mamám is ugyanúgy csinálta: kezdetnek kézi káposztagyaluval legyalultak minden zöldséget. De nekem Gréta mellett nincs ennyi időm, hogy ennyi mindent kézzel gyalulgassak, úgyhogy beélesítettem a robotgépet, és 10 perc alatt minden erőlködés nélkül az összes zöldséget legyalultattam.
Alaposan kimosott, kiöblített lavórba tettem őket (a mamák ezt biztosan zománcos vájlingba tették volna), besóztam és jól összekevertem őket, így álltak egy éjszakán át.
Másnap elkészítettem a felöntőlevet, a vizet a sóval, ecettel, borssal és mustármaggal felforraltam, miután lekapcsoltam alatta a főzőlapot beleöntöttem a tartósítót, és hagytam, hogy teljesen kihűljön.
(A különbség itt látszik meg a két nagyi savanyúságleve között, az én mamám nem tett bele soha tartósítót, helyette több ecettel készítette, az tartósította a savanyúságokat.)
A befőttesüvegeket alaposan kimostam, mikróban fertőtlenítettem és mindegyik aljára tettem egy szál kaprot, majd a kinyomkodott zöldségeket (a sótól jó sok levet ereszt) kezdtem rápakolni.
A tormát megpucoltam és vékony 6-7 cm hosszú hasábokra vágtam, ezekből 2-2 hasábot betűztem az üvegek oldalához és a savanyúság közé 1-1 babérlevelet is rejtettem.
A Mamma azt írta az instrukciókhoz, hogy jó alaposan, szorosan nyomkodjam le az üvegekbe a zöldségeket és savanyúságleszorítóval szorítsam le. Nos, nekem nincsen savanyúság leszorítóm, de emlékeztem, hogy az én nagyim se szorította le ezért ennek a jelentéktelen kis műanyag darabnak a hiányát nem tartottam katasztrófának. Jó alaposan teletömtem az üvegeket, szinte színültig, rájuk mertem egy kevés savanyúság levet (mert szó szerint csak egy kevés fér már csak az üvegekbe) és lezártam őket (összesen 6 db üvegem lett). Bekerültek a kamra polcra és elkezdtünk várakozni, mert a Mamma szerint 2 hónap kell ahhoz, hogy összeérjenek az ízek.
DE!
Nem kis bakit követtem el azzal, hogy a két nagyi savanyúság készítési technikáját akartam ötvözni. Egyszer csak azt vettem, észre, hogy nedvesek, csöpögnek a kamrapolcok. Honnan a csudától lehetnek ilyen nedvesek??? Ó, a piklibe, a csalamádék elkezdték kinyomni a levet magukról, mert túl kevés helyere túl sok zöldséget gyömöszöltem. Gyorsan kinyitottam az üvegeket és megkóstoltam, hogy nem e romlottak meg. Mivel szerencsére időben sikerült elcsípnem a folyamatot, így még nem volt semmi bajuk, kimostam fertőtlenítettem még 3 befőttes üveget (ugyanúgy mindegyik aljába tettem kaprot, a csalamádéba tormát és babérlevelet) és a csalikról levettem, annyit, hogy csak lazán háromnegyedig legyenek teltek és bepakoltam a friss üvegekbe. Újra felöntőlevet készítettem és teleöntöttem őket. Így kerültek vissza a polcra azóta nem volt semmi más gikszer. Dupla adag csalamádé készült végül, így összesen 18 üveg várja, hogy a téli hónapok alatt szép lassan (vagy jó gyorsan elfogyasszuk).
Krisztián születésnapja környékén már ehetünk is az első saját készítésű retró csalamádénkból, ami kicsit a gyerekkorunkra emlékezetet mindkettőnket.

2015. október 6.

13. hónap

Beteg lett az én kis Csibém :(

Lujza néniével megy a pózolás :P

Meg volt az első motorozás, Máté elvitt egy körre

Amint látja, hogy apa bekapcsolja a gépet, már teper is és kéretszkedik fel az ölébe a kis számítógép zseni :D

Már egyedül is megy a csúszdázás

Teljesen még nem szokott le a rágcsálásról, de a jól ismert tárgyakat már egyre kevesebbszer veszi a szájába

És megkapta élete első antennáját :D

A semmittevős hétvégéken bemászik közénk és ránk heveredik

Nagyon élvezte az első ringatót

De annyira kifáradt, hogy hazafelé ki is dőlt

Járt nálunk Meggie és Lilly, újra együtt játszhattak a csajok


Zsófikával nagyon jót mérleghintáztak

Mostanában újra észrevette Luca babát, hurcolja magával, és puszilgatja

Inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel megy az önálló kanalazás

Kor: 
13 hónap

Súly: 
10 kg

Fogak: 
7 db (tegnap előtt reggelre áttört a bal alsó oldalsó metszőfogacskája)

Egészség/betegség: 
Elég ramaty volt ez a hónap egészségügyileg. Először a baráti társaságban kapott el minden felnőtt, gyerek valami játszóteres bacit (nátha, láz), több, mint egy hét volt mire már nem kellett szívnom Gréta orrát, közben megkapta az 1 éves kötelező oltást és beadattuk neki a fertőző agyhártyagyulladás ellenit is, aznap szegénykém be is lázasodott. Mire kijöttünk az első betegségből addigra pelenkakiütése lett, abból pedig egy frankó gombásodás. 5 nap alatt kikezeltük , mire helyrejött a második ringatón összeszedett egy jó kis vírusos, hólyagos torokgyulladást (köszi annak az anyukának aki betegen elhozta a gyerekét a zárt közösségbe). Tele lett a tüdeje trugyival, próbáltuk köptetővel megoldani (a gyerekorvosunk húzni az időt, hogy ha nem muszáj ne kelljen antibiotikumot kapnia), de nem sikerült, péntek óta kap antibiotikumot, mert félő volt, hogy tüdőgyulladást kap.
A sok betegeskedés miatt Cebion multit adok neki, hogy kicsit felturbózzam az immunrendszerét.

Magasság: 
83-84 cm (egyedül elég nehéz mérni)

Ruha, pelenka: 
Ruhákból 86-os, pelenkákból 4-es méretet hord

Kedvenc ételek: 
Már azt eszi amit mi, már csak akkor kell bébiétel, ha a szüleimhez megyünk. Leszokott a tejpépről, viszont továbbra is tápszert kap 2 éves koráig (mivel asthmás vagyok, az öröklődő hajlamot, nem akarjuk ideje korán kiváltani a tejjel). Kap már olyan ételeket, amik tejjel készültek, de full totálban nem akarjuk adni neki (pl reggelire, vacsorára 2-2 dl tejet).
Tulajdonképpen mindent szívesen megevett, amit főztem, ami nagyon ízlett neki az az amerikai palacsinta (miniket sütöttem, 3 db-ot csupaszon bepuszilt) és az almás táska (ebből akármilyen hihetetlen 2 háromszöget benyomott vacsi után). Továbbra is csak háromszor eszik, a tízórait és az uzsonnát bojkottálja.
Amikor visszaesett a hőmérséklet pár napig kevesebbet ivott, aztán újra belehúzott, sőt meg is emelte az adagját, most már másfél liter folyadéknál járunk naponta (nagy része csapvíz, kisebb része koffein mentes babatea ízesítés nélkül).

Beszéd: 
Továbbra is be nem áll a szája, de nagyrészt halandzsul mondja. Vannak ugyan értelmesnek hangzó szavak, de nincs mögöttük, tartalom, nem tudja, hogy mit "beszélt".
A tudatosan értelmes szavai: aja (ez lennék én), deje/gyere, erre.

Kedvenc játékok: 
Luca babát, fogja, viszi magával, ölelgeti, nyitott szájjal puszilgatja. Méhecskés 4 db-os fa puzzle, formabedobó, Ede a zörgő pimponglabda, és Meggietől és Lillytől kapott távirányítós autókázó Minnie egér, irányítja, de hol inába száll a bátorsága a kicsi kocsitól, hol pedig üldözőbe veszik, hogy Minnie fejénél fogva elkapja (ja és természetesen közben nyomkodja a távirányítóját). Ami pedig abszolút kedvenc az a kihajtható piros FP babatelefonja. Nekünk is odaadja, hogy telefonáljunk, de ő maga is a füléhez fogja és hangosan, kiabálva halandzsázik.

Kedvenc elfoglaltságok: 
Halász Judit koncert nézés közben táncolás és tapsolás. No meg természetesen egész napos rohangálás. Igen mert már nem csak stabilan megy, de szalad is a gyerek előre, miközben oldalra néz. A nagy vakmerőségét jó néhány esés koronázza. Mostanra szinte leszokott a cipős polc lepakolásáról, helyette a hűtőről szedegeti le a hűtőmágneseket és hurcolja magával a lakás minden pontjára (rájött, hogy a hűtőn kívül is vannak olyan felületek, amint fent maradnak).

Amit nagyon nem szeret: 
Ha nemet mondunk neki. valami hihetetlen hiszti jön rá. Elkezd sírni, szó szerint, mint egy bőgő masina aztán jön hozzám, hogy vigasztaljam meg, majd utána minden kezdődik előről.

Összefoglaló: 
Ez a hónap ólom lábakon vánszorgott, miközben egyik betegségből a másikba esett Gréta, a patika pedig belőlünk élt. Ezzel párhuzamosan súlyosbodott a hiszti helyzet is, ha valamit nem lehet, vagy nem abban a pillanatban kapja meg akkor azonnal bőgő masina válik belőle. Még mindig kétszer alszik napközben, az éjszakák pedig kaotikusak és rémisztően fárasztóak. Le kellett padlószőnyegeznünk a gyerekszobát, mert a Gréta alatt lakó család elfelejtette, hogy milyen volt amikor az ő fiuk volt kisgyerek és reggelente cimbalomhangversenyt adtak a fűtéscsöveken. Úgyhogy most lett egy cuki baglyos szőnyege Grétának (a szomszéd pedig vehemensen azóta is zörget, de már nem tudunk és nem is akarunk mit kezdeni vele). Gréta igazi egyéniség, nehezen irányítható, valószínű ebből adódóan még sok gondunk lesz. Még mindig nagyon anyás, jön utánam a lakásban, bújik bele az ölembe (persze, ha a lakáson kívül vagyunk esze ágában sincsen utánam/hozzám jönni). Szerencsére elég jól eszik, ezért már emiatt nem kell aggódnom, az, meg hogy nem eszik napi ötször gondolom az egyéni igényei miatt alakult így.
Egész nap jön-megy intézkedik, nem tud megállni egy percre sem. Szereti a gyerekeket, jól érzi magát közösségben, de féltékeny a kisebb babákra (anya csak az övé, nehogy megbabusgasson, ölbe vegyen egy másik gyereket). Nagyon cuki, mostanában megkínál minket mindenből legyen az cumisüveg, a vacsi kenyér katonái vagy akár a játékai. Sokat mosolyog, nevet, jókedvre derít mindenkit a környezetében.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...