2015. augusztus 31.

Fahéjas szilvalekvár

Az idei év befőzési lázának lezárásaképp szilvalekvárt készítettem. Annyira belelendültem a dologba, hogy háromszor is nekifogtam (az első adaghoz vettem a zöldségesnél a szilvát, a második és harmadik adaghoz, pedig Szomódról szedtünk igazi bio szilvát). Anyu szereti magában is, mi viszont jobban csípjük derelyébe és gőzgombócba töltve, ezért nem is kellett volna ennyit befőznöm, de aztán annyira belejöttem, és olyan jól sikerült az első adag, hogy nem tudtam leállni.
Persze bakik is történtek, mert azok nélkül nem teljes az élet, de már szinte furcsa lett volna, ha minden rögtön elsőre kalppol.




Fahéjas szilvalekvár

Hozzávalók:

szilva
cukor (a kimagozott szilva súlyának 30%-a)
fahéj

A szilvát megmostam kimagoztam (az első befőzéshez a zöldségesnél vásárolt adaggal jól megszívtam, mert olyan kemény volt, hogy a magja szana-szét vagdosta az ujjamat, ahogyan feszegettem ki a gyümölcsökből).
Magozás után lemértem és a szilva súlyának 30%-át adtam hozzá cukorban. Esetemben 3 kg szilvához 1 kg cukor (el lehet készíteni a szilvalekvárt cukor nélkül is, kevergetés nélkül, de én maradok a kitaposott úton és teszek bele).
Szóval a kimagozott szilvához cukrot adtam és fahéjat (1 ek), alaposan összekevertem, hogy a szilva levet eresszen és a cukor ne égjen rögtön oda az edény aljára, amint a tűzhelyre teszem.
Először magas hőmérsékleten felforraltam, majd visszavéve 2-3 -asra a tűzhely főzőlapját  lassan, (néha) megkeverve  elkezdtem főzni.
Első alkalommal elhibáztam, mert azt, hittem, hogy hűlés közben sűrűsödik majd (pedig nem is ez volt életem első szilvalekvár befőzése, csak elfelejtettem az utóbbi kimaradt években a főzés nyitját). De, NEM :(
Másnap mikor kivettem a száraz dunsztból döbbentem rá, hogy a szilvát nem lehet összehasonlítani a többi lekvárral.
Nem is tudom hogyan lehettem ilyen hülye, hiszen halványan az emlékeim között még él ahogyan a nagymamám az udvaron hatalmas üstben reggeltől estig kevergette a szilvalekvárt mire elkészült, nem is tudom miért gondoltam, hogy ami neki tizen óra alatt készült el, azt én majd 4-5 óra alatt megcsinálom.

A mama is így főzte a szilvalevárt, csak Ő nem ilyen csinos kis hímzett kötényben, hanem otthonkában
 Így másnap önthettem vissza az üvegekből a fazékba a lekvárt és főzhettem tovább, amíg rendesen besűrűsödött. Mert milyen is az igazán jó szilvalekvár? Hát olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál, a folyós állag ez esetben szóba sem jöhet (legalább is nálunk).
Szóval a kimagozott, cukrozott, fahéjazott szilvát elkezdtem főzni (rengeteg leve lett, inkább hasonlított szörpre, aminek a tetején gyümölcs darabok úszkálnak, mint lekvárra), ekkor még nem igazán kevergettem. Amikor a lé jó részét már elfőtte botmixerrel leturmixoltam (régen befőzés előtt ledarálták a szilvát), innentől kezdve sűrűbben kellett kevergetnem.
A tökéletes állagot akkor érte el, amikor sűrűn puffogott és köpködött.
A befőttes üvegekbe vizet öntöttem (1/4-éig) és a mikróba tettem őket a legmagasabb fokozaton 5 percre, így megoldottam a sterilizálást. A csíramentesítés után kiöntöttem az üvegekből a vizet és beléjük mertem a forró lekvárt, majd sebtiben rájuk tekertem a fedeleket és fejjel lefelé fordítottam őket 10 percre.
(Én mindig vákuumozással tartósítom a lekvárokat, nem használok tartósítószert és még soha sem romlott meg egyetlen üveg lekvárom sem.)
Ezután száraz dunsztba tettem őket (a gyerekszoba vendégágyának az ágyneműtartójába, pokrócokkal alaposan betakargatva), hogy lassan hűlhessenek ki.
A második adag lekvárból kifelejtettem a fahéjat, csak hogy ott is legyen valami baki, de ettől függetlenül hihetetlenül finom lekvárt sikerült befőznöm. Talán még a mama is büszke lenne rá.

2015. augusztus 20.

Az első születésnapi babatorta

Most hogy nagyban készülök Gréta születésnapjára előkerült az a kérdés is, hogy milyen legyen a babatorta, amit jó szívvel oda merek adni a csajszinak, hogy (ha nem is el, de) majszoljon belőle.
Először eszembe jutott, hogy jó lenne egy túrótorta, de ez a finnyás kölyök, nem hajlandó megenni a túrót, mostanában minden gyümölccsel hadilábon áll, így a gyümölcstorta is kiesett. Csokitortát neki még nem szeretnék sütni, szerintem nem való neki még a koffein, sőt amilyen energiabomba egy kis csokitortától még éjszaka sem tudnánk "lelőni" annyira túlpörögne. Na meg persze ott van a másik dilemmám, mert Gréta nem kapott még édességet: nem adtam neki sem tejszeletet, sem túrórudit, ízesített joghurtot is csak most kapott először egy hete de az sem jött be neki, a babapudingokat, desszerteket sem akarja megenni, szóval nehéz ügy. Nem is számítok rá, hogy megeszi a neki készült kis tortácskát, de az azért nem lenne rossz, ha legalább megkóstolná, egy keveset majszolna belőle mielőtt teljesen szétkeni magán és az etetőszékén :)
Mostanában sokat bújom a Pinterestet, keresem az ötleteket, inspirálódok, ott találtam meg végül azt a torta receptet, amit pici átalakítással próbasütöttem a nagy nap előtt (az amerikai receptekkel óvatos vagyok, nem árt letesztelni, hogy ténylegesen működik e, nehogy a nagy napon bőgjek le és a végén még torta se legyen). Leteszteltük és teljesen beválós a dolog (egy ici-picit Gréta is kapott belőle, sokat nem mertem adni neki, mert tojásfehérjét, tejet, és tejszínt elvileg csak két hét múlva ehet majd először, de szerencsére nem lett belőle semmi gond, és ízlett neki is).





Banános piskóta recept innen


Babatorta (banános piskótával és vajas mascarpone krémmel)

Hozzávalók a piskótához:

2 dkg olvasztott vaj
5 dkg cukor (a recept eredetileg 1/3 csésze mézet írt, de a Magyarországon a hozzátáplálási irányelvek szerint másfél éves kor előtt nem célszerű a babáknak adni a botulizmus veszélye miatt)
2 db közepes tojás
1,2 dl langyos tej
0,5 tk házi vaníliáscukor (ennek hiányában burbon vaníliáscukor)
20 dkg finomliszt (az eredeti receptben sütőporos liszt szerepel)
1 tk sütőpor (megoldva a sütőporos liszt hiányát)
1 tk szódabikarbóna (megoldva a sütőporos liszt hiányát)
2 db banán

Hozzávlók a mascarponés vajkrémhez:

25 dkg vaj
8 dkg porcukor
12 dkg mascarpone
néhány csepp céklalé, vagy max. egy borsónyi sült, pürésített cékla (kizárólag a természetes színezés miatt, az ízén nem érződik ki)

UPDATE!
Élesben az igazi szülinapi torta készítésénél annyit változtattam, hogy a krémbe csak 6 dkg cukrot tettem, viszont egy egész doboz (25 dkg) mascarpone került bele, így szó szerint alig lett édes, viszont sokkal krémesebb lett.

Mivel ez a torta csak és kizárólag Grétáé lesz, nincs értelme nagyban gondolkozni, így csak egy mini tortácskát fog kapni, amihez tökéletes "tortaforma" az én kis 10 cm átmérőjű fém bögrém. Nem szétszedhető formáról van szó, ezért szilikonos sütőpapírból vágtam bögre magasságú hosszú csíkot (2 db-ot, mert kétszerre sültek ki a lapok) és a bögre alját körberajzolva (szintén) 2 db kört is.
a sütőt bekapcsoltam 180°C-ra alsó felső sütésen (majd sütés közben átállítottam hőlégkeverésre, mert nem akartak rendesen megsülni a piskóták).
Egy tálban összekevertem az olvasztott vajat, a cukrot, a tejet, a tojásokat, a vaníliáscukrot. Egy másik tálban összeforgattam a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát, majd a tejes egyveleget is belekevertem, végül a villával összetört banánokat is hozzákutyultam.
A tészta felét az előzőleg már kibélelt tortaformába (alias fém bögre) öntöttem és betettem a sütőbe. Időt nem tudtam nézni, mert minden erőmmel Grétát kellett távoltartanom a konyhától illetve a sütőajtótól, de csináltam tűpróbát amikor elkezdett barnulni a teteje, mivel még teljességgel folyt, ezért átkapcsoltam hőlégkeverésre. Szép barna volt a teteje, amikor újra megnéztem, tűpróbát csináltam és már tökéletes volt a piskóta. Rácsra borítottam a formából és hagytam hűlni, közben pedig újrapapíroztam a bögrét, beletöltöttem a maradék tésztát és ezzel is ugyanúgy jártam el, mint az előzővel.

Amikor a tészták kisültek, kihűltek és már mindkettő a rácson pihent nekiálltam a krém elkészítésének. A teljesen lágy szoba hőmérsékletű vajat tálas mixerbe tettem, hozzáadtam a porcukrot és közepes gyorsasági fokozaton kevertettem legalább 10 percig (túlzásnak tűnhet, de higgyétek el így lesz tökéletes: légiesen könnyű, habos krém és a cukor is teljesen eloszlik, nem fog sercegni a fogak alatt). Amikor ezzel megvoltam átkevertem egy doboz (25 dkg-os) mascarponét és a felét spatulával a vajkrémbe forgattam (ezt már nem szabad habverővel keverni, mert a tejszín tartalma a magas fordulatszámon könnyen túlverődik, kicsapódik és akkor annyi neki).

A torta összeállításához a két piskótakorongról levágtam a felső kipúposodó részüket, így két teljesen egyenes aljú-tetejű korongot kaptam. Félbe vágtam őket , így lett összesen 4 lapom, egyet tányérra tettem alapnak, és megkentem a krémmel, (nem túl vastagon), majd rátettem a következő lapot és így folytattam a rétegezést. Amikor mindegyik piskóta a helyére került és kezdett torta formát ölteni a dolog, akkor kívülről is behúztam a krémmel az oldalát ill. a tetejét, szép egyenesre, egyenletesre simítva.
Itt egy rövidebb pihenő következett, betettem a tortácskát a hűtőbe, hogy a krémben lévő vaj visszadermedhessen és könnyebb legyen a díszítés.
A maradék krém egyharmadát külön tálba tettem és sült céklapürét adtam hozzá (kicsit elsokalltam az adagot, mert lágyabb színeket szerettem volna, de élesben már tudom, hogy visszafogottabban kell bánnom vele).
A rózsaszín krémet habzsákba tettem és 101 es díszítő csővel elkezdtem fodrozni a torta oldalát legalul. Forgótányér nélkül kicsit szaggatottabb lett a fodor, de az is benne van a pakliban, hogy mivel nem sűrűn dolgozom vajkrémmel nem vagyok egy kicsit sem profi ebben a  műveletben :P
A fodrokat egymás fölött rendeztem a tortára, majd mikor a torta feléhez értem kinyomtam a habzsákból a maradék rózsaszín krémet és a krémből a következő egyharmadot hozzákevertem. Így 1-2 árnyalattal világosabb krémet kaptam.
Ezt újra visszatöltöttem a habzsákba és folytattam a torta oldalának fodrozását felfelé.
Végül amikor a torta tetejéhez értem, egy másik habzsákból a maradék utolsó harmad fehér krémet fodroztam rá a torta tetejére kívülről befelé haladva.


Ezzel tulajdonképpen el is készült a babatorta, hűtőbe tettem, hogy maradandó legyen a díszítés (érdemes a vajkrém miatt egy nappal korábban elkészíteni), fogyasztás előtt viszont legalább fél órával érdemes kivenni a hűtőből és szobahőmérsékletre tenni, hogy a vaj kicsit felengedjen, meglágyuljon és élvezhető legyen a krém.

A piskóta kellemesen banános ízű, egyáltalán nem túl édes, a krém kellemesen lágy, habos, krémes.
Ezután már kíváncsian várjuk a nagy napot, amikor is Gréta megkapja az első szülinapi tortáját.

2015. augusztus 16.

Vörösboros marhapörkölt knédlivel

Nagyon ritkán szoktam marhapörköltet készíteni, akkor is csak akkor kerül rá az étlapra, ha akciós valahol a nudli. 
Krisztián szokta mondogatni, hogy pörköltben verhetetlen vagyok, legyen az akár csirke, sertés vagy marha, nálam jobban nem készíti senki sem (persze ő elfogult, de jól esik ezt hallani). Most hogy véletlenül a héten még ki tudtam venni a napi sajtót (azaz a heti akciós újságokat) a közös ládából mielőtt kidobták volna az összeset, megesett a szemem az akciós marhalábszáron és rögtön Krisztiánnak szegeztem a kérdést, hogy lenne e kedve hozzá. Hülye kérdés volt, még szép hogy bármikor igent mondana egy jó kis marhapörköltre. Volt is olyan kedves és le is ment vásárolni, nekem a lában sem kellett kitennem itthonról (úgy sem nagyon tudtam mozogni a lerobbant derekam miatt). Következzék  most egy igazán jó vörösboros marhapörkölt recept, aminek az illatától bárkinek összeszalad a nyál a szájában.


Knédli recept innen






Vörösboros marhapörkölt knédlivel

Hozzávalók a marhapörkölthöz:

50 dkg marhalábszár (vagyis nudli)
2 db közepes vöröshagyma
5 dkg zsír
2 ek. csemege fűszerpaprika

őrölt bors
őrölt kömény
fél tv paprika
1 db paradicsom
jó minőségű vörösbor (én most Villányi Bársony Cuvée-ből készítettem)

Hozzávalók a knédlihez:

11 dkg rétesliszt
29 dkg finomliszt
fél tojássárgága
fél egésztojás (bármilyen bután hangzik is)
1,5 dkg só
1,5 dkg cukor
1 tk rum
1,5 dkg élesztő
1 tk olaj
1,7 dl víz

A marhanudlit megmostam, leszedtem róla a hártyákat és a nagyon mócsingos részeket, majd felkockáztam. A vöröshagymákat megpucoltam és kockákra vágtam, majd a zsíron (igaz vétek egy marhapörkölthöz olajat használni, ezt nem lehet diétásan készíteni mert oda lesznek ezek a mennyei ízek) üvegesre dinszteltem. Amikor a hagyma elkészült, ráraktam a felkockázott marhanudlit és fehéredésig pirítottam (ettől pörkölt a pörkölt). Amikor már minden kocka kifehéredett lehúztam a lábost a tűzhelyről, hozzáadtam a pirospaprikát, a borsot, a köménymagot é felöntöttem fele rész vízzel, fele rész vörösborral, hogy teljesen ellepje a husikockákat.
Lefedtem a lábost és villanytűzhelyen 3-as fokozaton (gáztűzhelyen takarék) lassan főztem, 2 óra múlva hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és paprikát, és felöntöttem vízzel és vörösborral, mert a szaft nagyon besűrűsödött, de a hús még nem volt teljesen jó (akkor tökéletes, amikor a szánkba véve nem kell rágni, hanem rögtön szétesik magától). Még másfél-két órát hagytam lassan fődögélni, ezalatt a szaft újra besűrűsödött és a hús tökéletesen omlóssá, puhává főtt szét, az utolsó pillanatban pedig mielőtt lekapcsoltam volna a tűzhelyt megsóztam (vigyázat, nem szabad az elején sózni, mert megkeményedik tőle a hús és nagyon nehezen puhul meg).

Köretnek hozzá most knédlit készítettem, ezt a cseh kenyérféleségez hasonló bucit, amit szaftos, ételekhez szoktak kínálni. Ízében olyan mint a kenyér, a lényegi különbség az, hogy a knédlinek nincsen kemény kérges héja, amit a készítési technika miatt (gőzölés) sikerül kiküszöbölni.

Először is előkészítettem a gőzölő edényt, semmi bonyolult dolog, csak az egyik legnagyobb fazekam aljának a közepére tettem egy fánk kiszúrót, annak a tetejére pedig egy 24 cm-es csatos tortaforma alját. Így tudtam megoldani a gőzölést, mindenfajta speckó gőzölőedény nélkül. A lábas aljába vizet öntöttem, épp csak annyit, hogy az emelvényt (azaz a kapcsos tortaforma alját) már ne érje el.
A hozzávalókat összegyúrtam és szép sima tésztát dagasztottam belőlük. Kerekre gömbölygettem, majd az egész felszínét bekentem olajjal, hogy ne tudjon kiszáradni.
Mondanám azt, hogy meleg helyen kelesztettem, de jelen pillanatban ebben a kánikulában csak a hűtőben van hideg, szóval egy órát kelesztettem, amíg a duplájára nőtt. Ezután 8 egyforma részre osztottam a tésztát (én mindig mérleggel mérem ki, hogy tuti biztos legyen), bekapcsoltam a gőzölőedényem alatt a főzőlapot és kerek, zsemle formájúra gömbölyítettem a tésztácska halmokat.
Amikor a lábasban felforrt a víz, az emelvényemre egy kerekre vágott szilikonos sütőpapírt tettem, hogy a knédlik ne ragadjanak oda és egyszerre kettőt tettem rá (egymástól a lehető legtávolabb). A fazékra rátettem a fedelét és a legmagasabb fokozaton 15 perc alatt készre gőzöltem. A fedőt nem szabad ezalatt az idő alatt felemelni, mert szégyenlős és összeesik. Így 4 adagban sikerült kigőzölnöm a gombócokat.

Ha magmaradunk a hagyományos vonalnál akkor nokedlivel a legfinomabb a marhapörkölt (csak én nehezen tudom rávenni magam a készítésére, mert olyan macerás utána a mosogatás...), ami pedig megkoronázza az egészet az a jól behűtött házi kovászos uborka. Egyszerűen mennyei!
Még Gréta is addig kunyizott, amíg kapott a pöreszből, apja lánya egyszerűen imádta. :D

2015. augusztus 15.

Őszintén az anyaságról

Mindig leírom nektek, hogy hogy vagyunk, milyen boldogok vagyunk, milyen tökéletes az életünk főleg mióta Gréta kislányunk megszületett. Ám nem igazán esik szó a másik oldalról, mert nem mindig fenékig tejfel az életünk, nem mindig süt a nap és nem mindig vigyorgunk a boldogságtól egész nap.
Azt hisszük, hogy az a normális, hogy anya mindig kipihent, mosolygós tökéletes sminkkel és frizurával, a legújabb divat szerint öltözve, a babák pedig mindig csak mosolyognak, ha ébren vannak, egyébként csak esznek és alszanak és magukban csendesen eljátszanak, apa pedig boldogan jön haza a munkából, játszik a gyerkőccel, majd közös örömteli pancsolás következik, anya megeteti a kicsit, akit ezután csak az ágyába kell tenni és abban a pillanatban alszik is, ezután anya szexi és csábító szerepet ölt, a baba pedig másnap reggel édesen mosolyogva ébred csak fel.
Hányszor láttatok a tv műsorokban, filmekben, magazinokban nyúzott, karikás szemű, fáradtságtól alig lézengő anyukákat, akiknek a gyereke ordít, visít, nem akar enni, nem akar aludni, nem szeret babakocsizni, nem szeret sem az ágyában, sem a játékszőnyegen, stb. csakis anyán lógni, a lakás romokban, anya nem volt már ki tudja mióta sem fodrásznál/kozmetikusnál/műkörmösnél/pedikűrösnél stb., nincs egy normális ruhája, ellenben ami rajta van azon ott van a gyerek teljes napi menüje. Ha apa hazaér késő este már maximum csak egy puszit tud adni a gyereknek fürdés előtt, vagy még azt sem. A gyerek nem akar aludni, visít, ordít ellenkezik, anya órákig altat és este nem hogy szexinek nem érzi magát miután a gyerek végre kidőlt, összeszedte a játékokat, elmosogatott, előkészítette a másnapi mosást, de épkézláb embernek sem. A gyerek éjszaka óránként felsír, anya altat/ringat/szoptat/énekel/stb. míg apa azon zsörtölődik, hogy már megint nem tudja magát kialudni a másnapi munkakezdés előtt.
Bevallom én még egyszer sem, mert mindenhonnan csak azt közvetítik, hogy tele van tökéletes anyákkal a világ, és ezzel azt is sugallják egyben, hogy az, aki nem üti meg ezt a mércét már nem is minősül jó anyának.
Emellett természetesen még itt-ott találkozik az ember "tökéletes" anyukákkal a gyerekorvosnál, a boltban, a játszótéren, a piacon, a játszóházban, stb., akik elmesélik, hogy az ő gyerekük egy igazi tündér, soha nem is sírt, ellenben jól eszik, mióta megszületett végigalussza az éjszakát, eljátszik magában, 3 évesen még mindig szopizik, de emellett mindent megeszik, ő pedig nemhogy minden nap az utolsó porszemet is "felnyalja", de 3 fogásos ebédet főz, az egész utca összes gyerekének ő tart kézműves foglalkozást, focizik a fiúkkal, babázik a lányokkal, apát este gyertyafényes vacsival várja haza, stb., stb., stb. (általában ezeknek az anyukáknak a gyerekei azok akik 4 hónaposan már stabilan ülnek, fél évesen járnak, és egy éves korukra olyan teljes a szókincsük, hogy felmondják József Attila összes versét egyszuszra).
Na jó ezt inkább hagyjuk... Bár vannak ténylegesen olyan babák akik igazi kis angyalok, semmi gond nincs velük, így közben anya ténylegesen kipihent lehet és mindenre van ideje. Ők a szerencsések, hogy ilyen gyerekük van, ám ez nem az ő érdemük, hogy így van, szimplán nekik jobb lapokat dobott a gép.
Önmagában a dicsekvős, kicsit nagyot mondós anyukákkal sincsen semmi gond, hiszen mindenki büszke a saját gyerekére és ezt az egész világnak szétkürtölné, és hogy az ő gyereke(i) legyenek a legszebbek, legokosabbak, legügyesebb "kicsit" rátesznek néhány lapáttal a valóságra.
De sokszor nagyon sértőek és bántóak a szavaik, amit akár szánt szándékkal döfnek az emberbe, akár csak szimpla oda nem figyelésből, nem szándékosan.

Gondolom ismerősek a következő mondatok:
- a tiéd már nem cicizik?
- a tiéd még cicizik?
- a tiéd még nem adsz már neki a ti kajátokból?
- a tiéd még mindig felkel éjszaka?
- miért nem nevelted meg?
- a tiéd még mindig veled alszik?
- a tiéd nem alszik veletek?
- miért adsz neki ennyit enni, ha ilyen kövér?
- miért nem adsz neki többet adni, ha ilyen sovány?
- miért veszed fel, miért nem hagyod sírni, teljesen elkapatod?
- miért hordozol, cipelsz egy ilyen nehéz gyereket?
- miért nem hordozod inkább, a babakocsi helyett?
és még hosszan sorolhatnám, mert szinte véget nem érő a lista.

Ezek mellett a "példaképek" mellet nagyon sokan érzik, úgy hogy nem tudnak megfelelően teljesíteni, nem is igazán jó anyák, hiszen ha másnak simán kisujjból kirázva sikerül, akkor ha nekik teljes erőbedobással még a negyede sem jön össze ennek akkor nagy hiba van bennük. Nem mondják ki az érzéseiket, mert félnek a megvetéstől, a rossz megítéléstől, begubóznak és az esetek többségében hosszabb-rövidebb időn belül (inkább rövidebb) depressziósak lesznek, amit súlyosbít, hogy egész nap kezdetben egy beszélni nem tudó csecsemővel töltik a mindennapjaikat felnőtt társaság nélkül. És innen, ha nem kap észbe az ember lánya csak lefelé van út a lejtőn.

Pedig az az igazság, hogy nem ettől a rózsaszín maszlagtól lesz az ember jó anya.
Elárulom, hogy én is sokszor vagyok fáradt, szürke karikák éktelenkednek a szemem alatt, ingerült vagyok, amikor tízezredszerre szólok rá Grétára, hogy ne tépje, rágja a hajamat. Szét tudna robbanni a fejem, amikor egész nap csak ordít, cipelteti magát miközben sírni tudnék a fájdalomtól, úgy fáj a hátam, a hónapok óta tartó kialvatlanság miatt csak árnyéka vagyok önmagamnak. Most is miközben ezt a posztot írom be van csípődve a derekam, moccanni is alig bírok, ellenben majd betojok a fájdalomtól.
Sőt van amikor elegem van mindenből, ki tudnék szaladni a világból. Amikor Gréta újszülött volt, hasfájós és reggeltől estig üvöltött alig vártam, hogy apa végre hazaéren és átvegye tőlem (ismerek még szintén hasonló cipőben járt/járó anyukákat, ezért biztosan tudom, hogy nem voltam/vagyok egyedül). Pedig szerettem, szeretem Grétát, de kikészítőek voltak azok a hetek minden szeretetem ellenére.
De, tudom, hogy bármilyen rossz napom is van, bármennyire szalad a háztartás, hisztizik a gyerek, csak ringatva hajlandó elaludni, rossz napjain szinte egész nap szó szerint csüng, lóg rajtam akkor is jó anya vagyok. De nem is akarok megfelelni mindenki elvárásainak, egyedül Grétának, apának és magamnak akarom a tőlem telhető legtöbbet nyújtani. (És magasról teszek rá, ha valaki úgy gondolja, hogy elkényeztetem, mert nem hagyom sírni, mert ringatva altatom, mert túlságosan magamhoz szoktattam, mert ha nem akarja megenni a a főztömet, akkor nem éheztetem, hanem megkínálom bébiétellel, hogy gonosz vagyok mert külön szobában, külön ágyban altatom, mert azt hiszi, hogy túlzabáltatom, mert nem anyatejet, hanem tápszert kap, nem mintha tudnék neki mást adni...)


Egy kis bátorítást szeretnék most ezzel a pár sorral nyújtani azoknak az anyukáknak, akik elveszettnek érik magukat, túl nagy a nyomás rajtuk. Nem vagytok egyedül!
Nem számít, hogy más mennyire tökéletes, Ti így vagytok jók, ahogyan vagytok!
Senki sem mondta, hogy könnyű anyának, szülőnek lenni. Bár úgy érezzük, hogy felkészültünk rá abban a 9 hónapban, de a tervek és az elképzelések sokszor foszlanak köddé a valóságban és rájövünk, hogy hiába tudtuk, hogy egy baba nem csak eszik, alszik és édesen mosolyog, arra az erőpróbára nem vagyunk felkészülve, ami akkor veszi kezdetét, amikor hónapok óta nem alszunk, reggeltől estig sírást hallgatunk, azon imádkozunk, hogy ennél az etetésnél legalább néhány kanállal jusson is az ételből a gyerek gyomrába, mert folyton csak cseszeget a gyerekorvos, a védőnő, hogy , nem hízik eleget, vagy pont ellenkezőleg "diétáztassam" (ergó éheztessem) a gyereket, mert túl sokat hízik, amikor titkon reméljük, hogy ma már nem fog fájni a hasa/foga.
Ne keseredjetek el, a helyzet változni fog, a gyerek nem fog örökké sírni, nem fog örökké felkelni, nem kell örökké ringatni, nem fog örökké cicizni, nem tart örökké a hasfájás, sem a fogzás, nem fog örökké rajtunk csüngeni. A gyerekeiteknek ti vagytok a legfontosabbak, ti vagytok a sziklaszilárd bástyák akire támaszkodhatnak, feltétel nélkül, önzetlenül szeretnek titeket.
Mert így kicsit esetlenül, szétszórtan, fáradtan, szétcsúszva is jó anyák vagytok! A gyerekeitek számára a legtökéletesebbek.
Kell ennél fontossabb? Szerintem nem.

2015. augusztus 9.

Készülődés az első születésnapra

Kevesebb, mint egy hónap és Gréta kislányunk egy éves lesz. Te jó ég 1 éves?!

Tavaly ilyenkor nagy takarításban voltam, újra mostam vasaltam a gyerekruhákat, az utolsó pillanatos ajtó, ajtókeret, csiszolás-festés miatt, és a 38. héten még a létra tetejére is felmásztam, hogy ablakot pucoljak, függönyt mossak, no meg persze nagyban készültünk a kisasszony megérkezésére. Aztán miután 2014. szeptember 5-én reggel 8:17-kor megszületett a mi kis gyöngyszemünk elkezdett rohanni velünk az idő és szinte ténylegesen észre sem vettük, hogy hogyan szálltak el a hónapok és abból az 52 centis alig 3,5-kg-os pici babából hogyan lett egy "hatalmas", izgő-mozgó, dumagép csajszi, aki egy pillanatra sem áll meg és még annál is ritkábban marad csendben és fogja be a száját.

Bevallom őszintén imádom úgy ahogyan van, minden egyes porcikáját,de néha azért hiányzik az az időszak, amikor még újszülött csecsemő volt (túl hamar eltelt és sajnos csak sírós-ordítós-hasfájásos emlékeim maradtak meg ezekből a hetekből, hónapokból).

Minden egyes napot aktívan élünk meg és igyekszem élményekkel gazdagítani, az első születésnapot pedig szeretném mindenképpen emlékezetessé tenni. Persze lehet azt mondani, hogy minek a nagy cécó, hiszen ebből úgy sem fog emlékezni semmire. Tény hogy a gyerekek életük első három évéből nem tudnak felidézni egyetlen konkrét eseménysort sem, de a szokások ilyenkor alakulnak ki. Hiába nem fog emlékezni, az első születésnap különleges, nem csak neki, de (ilyenkor még főleg) nekünk a családnak is. És persze lehetőségeinkhez képest igyekszünk megörökíteni a nagy nap minden mozzanatát, amit majd később ő is nézegethet velünk együtt, miközben elmeséljük neki, hogy mi és hogyan történt.

Dekorációnak lufikat és tüllt terveztem:



Készítek egy emlék táblát is összefoglalva, hogy milyen is Grétánk 1 évesen:


Készítek neki egyedi nagyon csajos ruhát:


Sütök egy vajkrémes kicsi 10 cm-es baba tortát, amit kedvére majszolhat, trancsírozhat, morzsolhat, szétkenhet magán és az etetőszékén



És egy 16 cm-es tortát magunknak, a családnak, mert a megmaradt széttrancsírozott maradékból már nem szívesen enne már senki (még nem sikerült eldöntenem, hogy milyen legyen ízre és kinézetre)





Az ihletet a Pinteresten található képekből merítettem.

Az ajándékokat viszont egy kicsit sem túlozzuk el (még ha a születésnapot kicsit sikerült is) egy nagy doboz színes fa építőkockát fogunk venni, hogy apával együtt építhessék és rombolhassák le a tornyokat és egy egyszerű ajtófélfára felszerelhető hintát, hogy rossz időben se kelljen lemondani erről a remek szórakozásról.



2015. augusztus 8.

11. hónap

Már 11 hónapos. Atyaég!!!! Jövő hónapban már egy éves lesz. Hova tűnt az a picike 3,5 kg-os baba, akit ép csak most hoztunk haza a kórházból? Szinte észre sem vettük mikor és hogyan nőtt meg ennyire.

Súly: szerdán voltunk tanácsadáson 9,5 kg-nak mérték Grétát. Végre elkezdett lassulni a gyarapodása (Hurrá!!! Talán az én hátam sem megy teljesen tönkre, amíg végre eljutunk odáig, hogy már nem kell annyit kézben lennie és kevesebbet kell cipelni.)


Evés: 260-270 ml-t tápszert eszik reggel, este már csak 150-210 ml-t evett, de előtte 7-kor vagy 60 g Sinemil porból kap pépet, vagy 45 g Babydream gyümölcsös tejpép porból tejpépet. A tízóraival küzdünk,egy gyufásdoboz méretű vajas kenyérből alig rágcsál el egy keveset. Sonkát már nem rakhatok rá, mert kipiszkálja a szájából. Csináltam neki házi csirkemájkrémet, és húskrémet is, de azt max. lenyalja a kenyérről, együtt vele nem akarja megenni. Mostanában nem hajlandó megenni a joghurtot sem és küzdünk azért, hogy naponta pár 2x2-es kocka gyümölcsöt megegyen. Újabb küzdelem ez ebéd, nem akarja újra megenni a főztömet, bármivel próbálkozok, de az üveges bébiételekből is rosszul eszik, nem fogy el egy üveg, fél-háromnegyed üvegnyit hajlandó csak betolni.
A folyadékbevitele még mindig hatalmas, napi 7,5 dl - 1 l vizet megiszik a kiskacsa.


Alvás: Két hete majdnem minden éjszakát végigalszik. De azért még így is vannak rossz éjszakáink, amikor menni kell ringatni, ő pedig sír és esze ágában sincsen aludni az éjszaka közepén. Napközben még kétszer alszik: egyszer délelőtt 9-től fél 11-11-ig, délután pedig 2-től 4-negyed 5-ig. Még mindig ringatni kell, és ebben a nagy kánikulában kezd számára is nagyon kényelmetlen lenni, mert nagyon összeizzadunk, de hiába olyan fáradt, hogy állva el tudna aludni, amint beteszem az ágyába kipattan a szeme, feláll és sír. Napközben maximum 10 perc alatt el tudom altatni, éjszaka ez sajnos jóval több ideig tart, pedig amint meghallom a neszezését rögtön kipattanok az ágyból és rohanok át hozzá, soha sem kapcsolok villanyt, nem beszélek olyankor hozzá, csak kiveszem, adok neki néhány korty vizet (amennyit elfogad) és elkezdem ringatni. Amikor a szüleimnél vagyunk Tatán akkor az elaltatás is nehezebb és fél-háromnegyed óránál nem alszik tovább, és visszaaltatni sem tudom.


Egészség/betegség: Szerencsére makk egészséges a kisasszony.


Napirend:

Két verzió létezik:

5:45-6:00 Az éjszakai ébredések után Gréta ténylegesen felébred és indítja a napot

Megkapja a tápszerét és játszunk, Halász Juditot hallgatunk, amikor apa már elment dolgozni.

9-kor leteszem aludni.

Fél 11-11-ig nyugi van, addig én csinálhatom a házimunkámat.

1-kor ebédel utána még egy kicsit játszik és 2-kor leteszem a délutáni alvására.

4 - negyed 5-ig alszik és elindulunk sétálni, játszóterezni.

Kint a játszótéren megpróbálok beleszuszakolni egy kis uzsonnát, ha sikerül.

7-kor kap 60 g Sinemilből/ 45 g Babydream tejpépből pépet ez az elővacsi.

Nyolcra hazaesünk a játszóterezésből, megfürdetem, megissza az esti tápszerét és átviszem aludni a szobájába. Mostanában húzza az időt és gyakran  9-re alszik el.

A másik variáció annyiban tér el ettől, hogy hajnali 4-5 között felébred, megissza a tápszerét és visszaalszik, ilyenkor 7-kor ébred és 10-kor teszem le a délelőtti alvására, így 11-12-ig alszik. Ha 11-kor felébred, akkor az eredeti verzió szerint megy a délután és 2-kor újra le tudom tenni aludni, ha csak délben akkor 3-kor megy a délutáni durmolására.


Mérföldkövek: Az a helyzet, hogy Gréta hiába lenne képes megállni már kapaszkodás nélkül (már többször megfigyeltük, hogy amikor nem veszi észre, hogy nem kapaszkodik, akkor stabilan áll, de ha eszébe jut, hogy hoppá nem kapaszkodik, akkor rögtön lecsücsül), de annyira óvatos, hogy inkább minden lehetőséget megragad a kapaszkodásra, ha nincs számára stabil kapaszkodó, akkor inkább óvatos duhaj és nem rizikózik. Már megmutatta azt is, hogy felállni is tud kapaszkodás nélkül, simán combból feltolva magát. Elkezdett halandzsázni, valami eszméletlenül cuki, ahogy mutogat és hatalmas beleéléssel mondja a magáét, sőt úgy néz ránk, mint aki nem érti, hogy miért is nem értjük, amit mond nekünk. :D
Ha kérjük most már mindenkinek int pápát és tapsol is. Mindenre rámutat a mutatóujjával. Hüvelyk és mutatóujjait összecsippentve, azaz két ujjal felvesz bármi apróságot.
Július 26-án egyszerre áttört a két felső oldalsó metszőfoga, de nem örülhetünk sokáig a nyugis időszaknak, mert 2 nap kihagyás után újra hasmenése van, a két felső szemfoga van őrült módon beindulva és egyfolytában tolja be az ujjait, piszkálja őket vele.
Megtanult lemászni az ágyról féltem, hogy egyszer fejjel előre fog lezúgni ezért megtanítottam neki, hogy feküdjön ki hason az ágy szélére és lábait csúsztassa le, úgy jöjjön le. Igaz még nem hagyjuk egyedül, mert az ördög sosem alszik, de roppant ügyesen lemászik és mindig úgy, ahogyan mutattam neki.


Ruhák: Már 81 cm a kisasszony, 80-as (9-12 hós) méretet hord, nadrágokból már alig van  a 74-es, ami is jó rá, pólókból, és van 1-2 nadrágja, ami már 86-os méretű. Megkapta élete első igazi kis cipőcskéjét, egy puha talpú Freycoo-t a járástanuláshoz S-es méretben (még egy picit nagy rá, apró kis lábai vannak, de nagyon ügyesen lépeget már benne, ere majd egy külön bejegyzést szánok).


Pelenka: Sajnos az utóbbi 3 hónapban elég sok problémánk volt a mosható pelenkákkal, ezért át kellett térnünk és eldobhatót kell használnunk (4-es méretet, Babylove, Babyderam, Toujours, Pomette). Ha lesz időm írok egy pelenkás posztot is, sajnos nem tudom, hogy mikor, mert borzasztó kevés az időm.


Sírás: Nem sír, inkább visít, ordít, mintha nyúznák, ha valami nem úgy van ahogyan ő elképzelte. Napközben krónikus anyamániában szenved, ha csak a szobánktól 2 lépésnyire lévő konyháig lépek ki, már rögtön vigasztalhatatlanul sír pedig beszélek hozzá, hogy tudja nem hagytam el és egy pillanat múlva ott vagyok mellette.


A baba kedvencei: Nagyon szereti Halász Judit dalait, ringatja magát a zenére, majd kiugrik a bőréből. A könyvek még mindig nagy kedvencek és már nem csak rágja őket, hanem beül a szekrény elé, egymás után veszi elő, lapozza fel, nézegeti a leporellókat. Még mindig imád dobálózni: ha az etetőszékben ül a keze ügyébe kerülő bármit (cumisüveg, cumi, kanál, előke, kifli, stb.) angyalian ártatlan képpel dobja ki, majd kérdőn néz le, hogy vajon hogyan kerülhetett le a járólapra. Nagyon szeret hintázni és csúszdázni is.  A formabedobóból imádja kiborítani a különböző formákat, ha a formákból tornyot építünk neki azt rögtön lerombolja és csak akkor boldog, ha a gyűrűpiramisról leveheti a gyűrűket. A búgócsiga is nagy kedvenc nagyon örül magának, ha úgy kapja el, hogy a kezében még pörög tovább. A gurulós játéktároló dobozt járássegítőnek használja, belekapaszkodik a tetejébe és ahogyan gurul a tároló ő lépked utána. Kijön a konyhába és kihúzogatja a fiókokat, a székeket szintén járássegítőnek használva közlekedik. Mostanában a legújabb móka az előszobaszekrényből való kipakolás, ha ide desszantol tuti, hogy szanaszét repülnek a textil bevásárlószatyraim :D Somodi mamáéktól kapott egy Fisher Price csészepiramist, amiknek a csészéit össze lehet labdává illeszteni, a legkisebb két csészét ha összepasszintjuk neki, nagyon ügyesen szétszedi (Krisztián tanította neki, motiválva azzal, hogy a labda közepébe valami kis meglepetést rejtett), ilyenkor nagyon büszke magára. Imád hemperegni az ágyunkon, csak résen kell, hogy nagyon legyek, mert nem figyel még rá, hogy mennyire gurul ki az ágy szélére.


Anya kedvenc pillanata(i): Ahogyan incselkedik az emberekkel, rájuk mosolyog, aztán elfordul és hozzám bújik. Ahogyan átöleli a nyakam és a vállamba fúrja az arcocskáját. Ahogyan reggel pápát int apának az ajtóból. Amikor huncutul visszamosolyog rám, amikor rászólok, hogy meg se próbálja bántani a virágaimat. Imádom, ahogy a kis dumagép mondja a magáét, átszellemült arccal adja világ tudtára a véleményét.


Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): A hajtépésről, rágásról még mindig nem szokott le. Sajnos a legújabb dilik egyik a harapás, odabújik hozzám, majd egy óvatlan pillanatban beleharap a kulcscsontomba (mostanra tele vagyok fognyomokkal), amikor az éjszakai ébredések és több órás altatási procedúrák alatt miközben én csöndesen ringatom a vállamon ő közben a fülembe visít , nem használ a simogatás, puszi, semmi, ő csak őrjöng és tombol. És amivel újabban kikerget a világból az a pakolás. Pelenkázótáskából, polcról, dobozból, cipőtartó állványról, előszoba szekrényből, tulajdonképpen mindenhonnan, amihez hozzáfér. 3 perc alatt olyan pusztítást képes végezni, mint egy tornádó. Aztán anya kezdheti a rom eltakarítást, Gréta pedig abban a pillanatban pakol mindent újra szét. Nagyon kell vigyázni vele, és félteni minden értékesebb dolgot tőle, sikerült kiütnie a kezemből úgy a telefonomat, hogy ripityára tört a kijelzője.
Megtanult felmászni a gurulós doboza tetejére, rám pedig a szívbajt hozza, hogy mikor és hogyan fog lezúgni a tetejéről.

Ha apa odaül a géphez dolgozni, írni akkor rögtön megy és kéretszkedik az ölébe






2015. augusztus 7.

Babajátékok az első évben

Ez a kezdő szülőknek (főként az anyukáknak) nagyon nagy dilemma, hogy milyen játékokat is adjunk a gyerekeink kezébe. A mai anyukák már tájékozottabbak, szeretnék, ha babáik fejlesztő játékokat kapnának, de természetesen legyen minden ellenőrzött minőségű, mérgező és veszélyes anyagoktól mentes. A reklámokban rengeteg márka tolja az arcunkba, hogy bizony az ő termékeiket kellene megvennünk sokszor több tízezres áron, ha jót szeretnénk cseperedő gyermekünknek.

Pedig ha túllátunk a nagy reklám kampányokon, akkor rájövünk, hogy nem kellenek ide 10 ezrek, hogy boldog és normál ütemben fejlődő gyerekünk legyen, sőt a játékok nagy részét otthon házilag mi magunk is el tudjuk készíteni (van amihez kicsit több kézügyesség kell, de rengeteg minden elkészíthető abszolút barkács analfabétaként is).

Az első hónapra nem kell készülnünk semmivel, a legtöbb baba ilyenkor még csak eszik és alszik (na jó a mi lányunk nem, ebben az időszakban alig aludt nappal és egyfolytában sírt, ordított), a szemük még nem tud távoli dolgokra fókuszálni, mindössze a tőlük maximum 30 cm-re látnak, és azt is elég homályosan.

A második hónaptól, amikor elkezdenek egyre többet ébren lenni  és szívesen nézelődnek maguk körül eljön az első játék ideje, az ágy/járóka fölé szerelhető, lógatható forgó. Ezt akár meg is tudjuk venni, de otthon is elkészíthető hurkapálcika, damil, hobbiragasztó, dekorgumi/filc/színes papír, fonal stb. segítségével. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, a lényeg, hogy minél élénkebb színűek legyenek a forgóról lelógó játékok, mert a babáknak még nem tökéletes a látásuk viszont a kontrasztokat már nagyon jól érzékelik (először nekem is egy lágy pasztelrózsaszín-fehér színkombinációjú forgó tetszett meg, mert milyen jól ment volna a szoba összhatásához, végül rájöttem, hogy direkt jó, hogy nem vettem  meg méreg drágán a Brendonban).
Gréta kukacos-pillangós forgóját dekorgumiból készítettem, Kitti Levijérnek és Zsuzsi ikreinek (Esztinek és szintén Levinek) viszont már filcből varrtam. Az ötleteket pedig innen vettem.






A harmadik hónap környékén fedezik fel a babák a kezüket, nézegetik, mozgatják (majd hamm, bekapják :D ). Ekkor érdemes először a kezükbe adni csörgőt, na nem kell, mindenféle extra kivitelű csilli-villi, csacsi-ragyi darabra gondolni, a kiválasztásnál azt vegyük figyelembe, hogy ne legyen túl nehéz, mert még nem tudják a nehezebb tárgyakat megemelni és lehetőleg ne is beton keménységű, tömör darabot válasszunk, mert az elején sűrűn előfordul, hogy örömükben a nagy hadonászásban jól kupán vágják magukat vele. Nekünk egy tök egyszerű Tescos darab vált be, Gréta imádta rázni.
A vállalkozó kedvűek akár készíthetnek is filcből, maradék anyagokból, vatelinből és fém csörgőből házilag extra puha, (akár kézre, lábra tépőzárazhatót is) babacsörgőt.





Nem tudom miért, de ha megfigyelitek minden gyerek imádja a cetliket, vagyis a játékokba belevarrt használati, tisztítási utasításokat, a játék készítésének helyét tartalmazó cetliket. Sokszor ezek sokkal izgalmasabbak, mint maga a játék, éppen ezért soha ne vágjuk le a játékokról  :P
Kapható, de otthon egyszerűen elkészíthető címkerongyi, morzsolókendő.




Amikor beindul a fogzás szükség lesz rágókára, de tulajdonképpen mindegy szinte mit adunk a gyerek kezébe az első rögtön az lesz, hogy a szájához emeli, bő nyállal vonja be és elkezdi rágcsálni. Felesleges ezreket költenünk a legdizájnosabb és trendibb darabokra, mert ezeket hamar elhajítják, viszont a távirányítót, a telefont és a vezetékeket bármikor nagyon szívesen becsócsálnák.




Egyeseknél nagyon beválik a játszószőnyeg és a pihenőszék, de speciel Grétát egyik sem bűvölte el (pedig a legcukibb játszószőnyeget vettük meg neki egy kész vagyonért, nagyon szép, nagyon színes, és apa imádta a dallamokat, amiket az elefánt játszott, a pihenőszékben is maximum néhány percet volt képes eltölteni). Persze vannak gyerekek akiknél nagyon bejönnek mindezek, nem akarok senkit sem lebeszélni róla, de nem érdemes drága darabokat venni, itt is inkább az erősebb, kontrasztosabb színűekre koncentráljunk, ha veszünk.

Amikor a picik már helyváltoztatásra képesek érdemes olyan játékokat a kezük ügyébe tenni, amik mozgásra ösztönzik. A legegyszerűbb és legolcsóbb, ha egy üres fél literes műanyag üdítős palackot megtöltünk (akár ételszínezékes vízzel negyedéig, vagy akár szárazbabbal/lencsével/sárgaborsóval/rizzsel a hatodáig), így nem csak az kelti fel a figyelmüket, hogy elgurult a palack, hanem az is, hogy valami lötyög/zörög benne érdemes lenne közelebbről megvizsgálni (ám ahhoz utána kell iramodni).
Szintén nagyon hasznos lehet egy egyszerű színes gumilabda, vagy akár egy csörgős labda.





Rendszerint a nagyszülők és a látogatóba érkező rokonok szokták elárasztani a családot mindenféle (idegesítő/idegtépő) dallamot játszó kütyüvel, a gyerekek általában kivétel nélkül imádják és a végtelenségig nyomkodják, zenéltetik, amíg apa, meg anya meg nem unja és "titokzatos módon" örökre elromlik a szeretett, idegesítően zenélő kütyü.



Nagy tetszésnek szoktak örvendeni a könyvek (ajánlatos először a pancsoló könyvekkel kezdeni, mert ezek, nem áznak szét a nyálas, fogas "lapozgatástól", majd, ha már nem csak szájjal szeretnek olvasni a gyerkőcök, hanem ténylegesen nézegetik a képeket akkor át lehet térni a leporellókra. A normál vékony papírlapos mesekönyveket a gyerek, a könyvek és a saját érdekünkben még jó ideig kerüljük.




Egy éves kor alatt a formabedobó és a gyűrűpiramis normális rendeltetési használata még nem kivitelezhető, mert a finom motoros mozgások még nem elég fejlettek, de remekül ki tudják borítani a formákat, sőt össze is ütögetik őket, na meg persze megrágják :D

Lendkerekes guruló játékok szintén nagyon jó mozgásra ösztönzők és nem is kell egy egyszerűbb darabért, akár autóért vagyonokat fizetni.

Amikor eljön a pakolós korszak (mert igen előbb-utóbb minden gyereknél eljön), nem árt felkészülni egy nagy (műanyag, papír) dobozzal és a dobozba rakható sok-sok tárggyal . Ezek között lehet akár műanyag kiskanál, műanyag dobozkák, plüss állatok, pet palackok, stb. a lényeg hogy különböző nagyságú, tapintású, anyagú holmikkal találkozzon. No meg persze szükség van a szülők végtelen türelmére is, mert naponta minimum 138x meg fog ismétlődni a kipakolás, majd amikor már üres a doboz már nem olyan izgalmas ezért anya és/vagy apa folyton-folyvást vissza kell, hogy pakoljon mindent, hogy kezdődhessen előről az egész kipakolósdi.



Nem tettem említést direkt olyan játékokról, mint tanulókutyus, alvópajti, kúszó-mászó tigris pajti, stb. mert szerintem pont ez az a kategória, ami nélkül a gyerekek kitűnően tudnak fejlődni, kíméljük meg a pénztárcánkat a tízezres kiadásoktól, hiszen az ilyen beszélő, zenélő csodakütyük varázsa is csak 3 napig tart (a legtöbb gyereknél), utána csak egy újabb drága kacat lesz, amit a kezébe sem fog venni többet.

És mivel a gyerekek játszva tanulnak számukra minden játék, amit tőlünk látnak és leutánozhatnak. Például, ha anya sokat van a konyhában, süt-főz akkor a gyerkőc is nagyon szívesen fog dobolni a fakanállal a fazekakon, műanyag dobozokon, hiszen ezt látja példaként. Ha apa sokat szerel, a gézengúz is fogni fogja pl az egyik csörgőt, csavarhúzó híján és eljátsza, hogy mindent megszerel vele (a tv-t, a dvd lejátszót, a szekrényeket, az ajtókat, sőt előfordulhat, hogy még minket is).




Megpróbálom röviden összefoglalni a lényeget:

  • a gyerekek nem tudják, hogy melyik játék mennyibe kerül, így nem fogják többre értékelni azt a játékot, ami 10x többe került, mint egy egyszerű változat
  • a legjobb játékok mindig azok, amiket a felnőtteknél is látnak
  • egy kis kreativitással, kézügyességgel mi is készíthetünk fejlesztő játékokat
  • válasszunk olyan játékokat, amiknek élénkek a színei
  • ne akarjuk egyszerre 120 féle játékkal lekötni, nincs szüksége a túlzásokra, a kedvenc játékkal fog a legtöbbet játszani, amellett csak néhány játék lesz, ami rövid időre le fogja kötni a figyelmét
  • amellett, hogy igyekszünk a legjobbat adni a csemeténknek legfőképpen vegyük számításba, hogy az adott játék ne legyen veszélyes (apró, könnyen lenyelhető, törékeny, fejre ráhúzható, éles, szúrós, mérgező).
A legjobb pedig az amikor anya és apa együtt játszhat a gyerkőccel, akkor lesz igazán felhőtlen a móka. 
Nagyon sok örömteli, vidám játékos időt kívánok Nektek! :)

2015. augusztus 2.

Csirkemellcsíkok paradicsomos krémsajt mártásban

Krisztián néhány hónapja elkezdett azon nyűglődni, hogy nem tud már választani a jól bevált menülistából, mert már túl unalmas, hogy mindig csak ugyanazt az 5 ételt eszi (ami részben igaz is, de csak azért mert a listába szedett 30 elő és főétel közül mindig ugyanarra az ötre koncentrált és választotta, a többi mintha ott se lett volna).
Ezért, hogy végre vége legyen a hisztinek elkezdtem körülnézelődni és még 15 étellel bővítettem a választható ételek listáját.
A következő recept is az egyik újdonság (nekünk), nagyon-nagyon-nagyon finom (olyan ínycsiklandozó, hogy majdnem én is elcsábultam).

Recept innen

Csirkemellcsíkok paradicsomos krémsajt mártásban

Hozzávalók:

1 egész csirkemellfilé
20 dkg koktélparadicsom
1 ek olivaolaj
4 ek balzsamecet
1 dl zöldségalaplé
0,5 dl főzőtejszín
10 dkg krémsajt
1 tk majoranna
1 tk bazsalikom

bors

A csirkemellet megmostam, csíkokra vágtam és forró serpenyőben olajon megpirítottam. Amikor elkészültek kivettem őket a serpenyőből és a félbevágott koktélparadicsomokat tettem bele párolódni a helyükre. Amikor már szottyosak lettek hozzájuk öntöttem a balzsamecetet (ennél a pontnál azt hittem, hogy kudarc lesz ez az étel, mert Krisztián akárhányszor megérzi a balzsamecet "szagát", rögtön felfordul a gyomra). Miután visszaredukáltam azaz elpárologtattam az ecetet, a paradicsomokhoz kevertem a fűszereket: a majorannát, a borsot, a bazsalikomot és megsóztam őket. Felöntöttem a zöldségalaplével, a tejszínnel és amikor már jól összerotyogtak hozzá kevertem a krémsajtot és a már előre lepirított csirkemell csíkokat. Csak egyet rottyantottam az egészen és már kész is volt.
Az illata mennyei, az íze még annál is jobb, szóval képzelhetitek hogyan csorgott a nyálam - nem, nem bele az ételbe ;)
Párolt rizzsel tálaltam és annak ellenére, hogy nem kevés balzsamecet volt benne Krisztiánnak nagyon ízlett szóval csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a könnyű kis receptet - a siker biztos lesz vele.



LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...