2016. december 31.

Kalandok a Csibéknél 16.12.31.

Nem alakult  túlságosan fényesen az év vége nálunk. Ugyan Gréta a novemberi hörghurut után csak egyszer volt náthás december elején, de pont karácsonyra tört ki nálunk a vírus frász egy újabb nagyon durva vírusos hörghurut személyében. Gréta szentestére dőlt ki, végig lázongta az egész karácsonyt és még mindig olyan sok a lerakódás a tüdejében, hogy még hétfőn sem mehet bölcsibe. Azt kell hogy mondjam, hogy soha sem volt még ennyire kínkeserves az ünnepünk.
Szegénykénket nagyon megviselte a betegség, az irtózatos ugató köhögés, az állandóan visszatérő láz (nehezítő tényező, hogy igazi küzdelem minden gyógyszeres szirupnak és szuszpenziónak a bevétele, annyira ellenáll, de a kúpok rosszabbak, ahhoz, 3 ember kell, hogy be lehessen adni neki) kötöttünk vele egy egyezséget, hogy ha beveszi a gyógyszereit cserébe kap csokit, így bár mindig vonakodva jön a gyógyszerbeadás időpontja és belekerül néhány percbe a kérlelés, érvelés végül önszántából veszi be, nem kell lefogni hozzá.
Mire elmúlt a karácsony én is elkaptam (mellé még egy kis "jó kis" gennyes, hólyagos torokgyulladást is, csak hogy még élvezetesebb legyen a folyamatos köhögés 😉)
A másik nagy problémánk most apukám egészségügyi állapota. 4 hete elkezdtek dagadni a bokái, gyorsan el is ment vele ortopéd orvoshoz, vérvételre, röntgenre, de semmi eredmény, viszont az állapota egyre romlik a bokái vérvörösek, hatalmasra duzzadtak már lábra állni sem nagyon tud. Az orvosok nem igazán veszik komolyan passzolgatják egymásnak, új időpontokat adnak, de 4 hete senki nem képes egy normális diagnózis felállítására és annak kezelésére. Kérlek ti is imádkozzatok apukámért, mert nagyon aggódunk érte! Köszönöm, ha ezt megteszitek értünk!

Kicsit elevezve az egészség betegség témakörétől az eltelt időszakban az időjárástól és a lehetőségeinktől mérten próbáltunk aktívak maradni. Átbuszoztunk Tatára a vadlúd sokadalomra, ami a rengeteg program miatt nagyon tetszett Grétának. Megünnepeltük anyukám születésnapját (azt hiszem inkább nem árulom el hányadikat).
A fogacska kitörése után elkezdtem leszoktatni Grétát a babakocsizásról, aztán Krisztián is becsatlakozott a dologba. Mostanra odáig jutottunk, hogy szépen sétál velünk a kezünket fogva, őrületesen csiga tempóban, de nagyrészt már nem akarja magát felvetetni és már nem keresi a babakocsiját. Nagy távokat is meg tudunk tenni, csak legyen időnk és türelmünk kivárni. Többször lesétáltunk a Vértes Centerhez, ahol Gréta imádja az akváriumokat, no meg benne a halacskákat, sokkal nagyobb kedvvel vág neki a sétának, ha megemlítem neki, hogy megnézzük a halacskákat 😃 Nagy kedvenc a karácsonyi dekorációként kiállított hóember lett, de Ő egyszerűsítve minden hóembert csak "Ojafkának" hív 😊💓
Megpróbálkoztunk bronz vasárnapon a tatabányai karácsonyi vásárral, mert már biztosan van olyan nagy Gréta, hogy közösen ki tudunk mozdulni vele, de még jó hogy próbát tettünk, mert be kellett látnunk, hogy egy közös nagy családi kiruccanáshoz még mindig kicsi. Az Árpád téren a városi karácsonyfa előtt kiállított világító hóembernél verte ki a nagy hisztit, mert Ojafka csak az ÖVÉ, nem mehet a többi gyerek a közelébe - ugye mondanom sem kell, hogy ezt mennyire nem nézte jó szemmel a többi szülő, úgyhogy gyorsan el kellett vinnünk onnan. A második hisztiroham a gyerek kisvasútnál volt, amire nem engedtük felszállni (okulva a vadlúd sokadalmon szerzett tapasztalatunkból, ahol be akart szállni a kosaras körhintába, élvezte is nagyon kb. egy percig, aztán rájött, hogy egyedül ül a kosárban nem vagyunk ott mellette akkor pedig rögtön ki is akart szállni). A harmadik az Árpád szobornál következett amire nem tudott felmászni a többi gyerek után. Az a rövid kis idő amit kint töltöttünk szinte egybefüggően hisztivel telt, nem tudtunk a vásárnak olyan pontjára menni ahol ne akadt volna ki valamin ezért gyorsan hazamentünk. A hibánkból tanulva a következő hétvégén megkértük a szüleimet, hogy Gréta had maradhasson ott náluk délutánra, mi pedig kettesben Krisztiánnal elvonatoztunk Győrbe. Fantasztikus délutánunk volt, az idő is nagyon kegyes volt hozzánk.
Nagyon vártuk a bölcsődei karácsonyi fotózást, hogy lehessen egy jó képünk Grétáról egy profi fotóstól, szép kis ruhácskában, ajándékba a családnak Karácsonyra. Hát nem is tudom, hogyan mondjam el mennyire le voltunk törve, amikor azt láttuk, hogy nem a beküldött ruha került a kisasszonyra hanem egy játszós, bölcsis, fakó, kinyúlt, a fényképésznek nem volt türelme így csak kattintott ötöt, hogy meglegyen az elvárt darabszám az lényegtelen, hogy a gyerek az összesen vicsorgott (biztosan nem könnyű ennyi gyereket jópofizásra bírni a fényképezőgép előtt, de akinek nincs türelme hozzá, az kérem ne tegye - fotózzon felnőtteket-, nem azért fizetnénk a képek darabjáért egy kisebbfajta vagyont, hogy aztán egy szinte idegen, vicsorgó, grimaszoló gyereket nézzünk). Így nem kértünk egyet sem. Végül én csináltam itthon amatőr karácsonyi fotózást, azokból készültek a karácsonyi üdvözlőlapok. Szabadságot vettem ki és elmentünk az év utolsó ringatójára. Grétának először nagyon idegen volt a terep (januárban voltunk utoljára, és már egyetlen ismerős arcot sem találtunk), de kb. negyed óra után felbátorodott, felkelt az ölemből, táncolt, éneket, fantasztikus érzés volt látni hogy mennyire felszabadult csak a zene, tánc és az ének számított semmi más💗
Karácsony hetében már szabadságon voltam, így volt időm készülődni.

A karácsonyi menünk:




Jövőre kevesebb sütit készítek, mert a dédi is meg anyukám is pakolt nekünk az általuk sütött sütikből, így mire véget ért a karácsony undorítiszt kaptunk. De az ételek nagyon bejöttek nekünk, sikerült hihetetlenül jól kiválasztani idén.

Grétának ez volt az első olyan karácsonya amiből már értett valamit. Nagyon tetszett neki a sok ajándék, de legfőképpen az, hogy kinyitogathatta a csomagokat. Szenteste annyira belelendült a nyitogatásba, hogy a mi ajándékainkat is ő szerette volna kibontani 😄 Ha bárki megkérdezi tőle, hogy mit kapott karácsonyra, mit hozott neki a Jézuska ő azt mondja, hogy csomagokat 😂

Történt nálunk egy kis karácsonyi csoda is... Esküszöm ez sokkal nagyobb ajándék volt mint bármi más. Szenteste napján délelőtt úgy gondoltuk, hogy essünk túl a fürdési hajmosási procedúrán, ne hagyjuk estére, maradjon meg az este a jó élményeknek. Így szépen előkészítettük a terepet és miután levetkőztettem bevittem a fürdőszobába Grétát. Nem, azért annyira nem alakult jól a helyzet, hogy minden simán és gond nélkül ment volna- szokás szerint üvöltött mint egy sakál. Beleállítottam a kádba és megkérdeztem tőle, hogy apa is bejöjjön e. Ő vadul bólogatott, így behívtuk Krisztiánt, aki ráült a wc tetejére és hangosan felolvasott. Gréta még ekkor sem nyugodott meg teljesen, odaadtam neki a kád széléről a pancsolós kis vödröt, amivel régebben játszott és előszedtem még néhány fürdős játékot. Mutattam neki milyen jó móka ahogyan egyikből a másikba lehet locsolni a vizet. És ekkor megtört a jég. 
Eddig az összes alkalommal olyannyira üvöltött, hogy kizárt mindent a külvilágból, nem lehetett a figyelmét elterelni, csakis a "trauma" újbóli átélésére tudott összpontosítani. Most, hogy kicsit lehiggadt és figyelt felfedezte, hogy van jó oldala is a fürdésnek. Örömmel játszott, közben pedig szép óvatosan lefürdettem.
Azért, hogy túl szép ne legyen a dolog a hajmosásnál újból rájött a para, onnantól visított, amíg Krisztián ki nem vette (még mindig hajmosókarikával mosok neki hajat, egy csepp, víz vagy sampon sem megy az arcához, szeméhez). Ebből most le tudtuk szűrni, hogy az igazi félelem okozója a hajmosás, amit ő nemes egyszerűséggel összekapcsolt a fürdés folyamatával, ezért vált 3 hónapja pokollá minden egyes fürdetés, de legalább most már könnyebben tudunk dolgozni az ügyön, és megnyugvás látni, hogy lelki sérülés nélkül is lehetséges a javulás 😊

Röviden ennyi történt velünk az elmúlt másfél hónapban. Remélem velünk tartotok ezután is.
További érdekes tartalmakat a Csibekalandok facebook-os oldalán találtok! 😃

Apa szerint ez nagyon vicces

"Gyite aci!" - lényegtelen hogy épp egy delfinen ül 😂



"Szia Ojafka!"

Nálunk Járt Timi, Gergő és Donci, amikor hazaindultak Gréta is elkezdett öltözködni, hogy Ő is megy velük. Pápá!








A jó kislányoknak kis vasutat hozott a Mikulás

Teljesen rákattant a tortákra! Kis édesszájú 😊😍

Sütöttünk pudingos kekszet apának, Gréta a sütipecsételésben jeleskedett

Egyedi a gasztronómiai ízlése: leginkább a töpörtyűt szereti almakompóttal





A papa is beszállt a szépségiparba, ő készített Grétának szép körmöcskéket 

Csak ketten Győrben

Sünike ugyan Már Krisztinél van, de a szívünkben mindig itt lesz, Grétának pedig az ágyában is, mert Ő kapott egy puha hasonmást a Miikulástól




video
 






Sorsoltunk is








Hát igen, a duplo volt a legizgalmasabb ajándék

A majdnem teljes családi fotó


A mi pici családunk 💗

És a teljes kis család Némi erőfeszítéssel, hogy Grétát is ott tartsuk, amíg elkészül 😄

Kulcsárdoktornő rendelt, megvizsgálta anyát és injekció kúrát írt elő neki😄



Mindene a haj, a haj, a haj. De legfőképp anya haja. Ki ért ezt a gyereket??? 😲

2016. december 26.

Galaxis torta (Rosietól)

Sokáig nem írtam, esténként nem volt már erőm hozzá (komolyan belecsaptunk megint az éjszakázásba...). De most amíg szabadságon vagyok igyekszem mindent pótolni szép sorjában.
Nálunk az őszi szezonban van a legtöbb születésnap, a novemberi hónapban pedig igazi a dömping. Krisztián is öregedett egy évet (na jó visszafiatalodott 20 évesre 😜 legalább is ezt szeretné). Nem szereti a felhajtást, nem szereti a születésnapokat és az ünnepeket, mert az idő múlására emlékeztetik (pedig még csak most lett 37 éves, upsz elszóltam magam 😆).
Nehéz neki meglepetést kitalálni, amit szeretnénk azt általában alkalomtól függetlenül megvesszük (az ép ész és a józan költségek határain belül), idén egy kuponfüzetet készítettem neki kis apró figyelmességekkel, amikre beválthatja pl. 1 reggel átvállalom Gréta bölcsibe vitelét, így ő tovább aludhat - ezt már be is váltotta -  1 teljes hátmasszázst, 1  mozizós délutánt vagy estét, stb., könyveket választott magának és egy új papucsot kapott a régi félbe törött talpú helyett.



Ami pedig soha sem maradhat el az a torta, idén nem csokis, hanem szedres lett (ami az egyik kedvenc gyümölcse). A recept az utóbbi években tőlem már megszokott módon amerikai 😁
Azt is sokan tudjátok már, hogy a Sweetapolita blog kanadai írójától Rosie-tól nagyon szeretek sütni, imádom a receptjeit, eddig tőle még csak jót készítettem. Most a Galaxis tortára esett a választás és egyikünk sem bánta meg. Anyukám konkrétam azt mondta róla, hogy: "De kár, hogy az ízét nem lehet lefényképezni".





Galaxis torta

Hozzávalók:

Piskótához:
345 g sütemény liszt
1 tk sütőpor
1 tk sötét holland kakaópor
3/4 teáskanál só
115 g szobahőmérsékletű vaj
410 g sütőcukor
120 ml növényi olaj
2 ek vörös bársony pikóta emulzió (Rosie szerint helyettesíthető 1 ek vanília kivonattal és 3 ek folyékony piros ételfestékkel)
1/4 tk fekete por állagú ételszínezék
3 db nagy szobahőmérsékletű  tojás
360 ml szobahőmérsékletű író (helyett natúr joghurt)
1 tk szódabikarbóna
2 tk ecet

Krémsajtos krém:
115 g szobahőmérsékletű vaj
190 g porcukor
1 tk vanília kivonat
1/4 tk citromlé
csipet só
250 g csomag krémsajt
30-40 dkg friss szeder (november lévén fagyasztott)

Lila vajrémhez:
345 g szobahőmérsékletű vaj
csipet só
615 g porcukor
180 ml habtejszín
2 tk vanília kivonat
fél üveg piros és fél üveg kék folyékony ételszínezék
25 dkg szórócukor (Sweetapolita webshopjában fantasztikus válogatások vannak, és meg is rendelném, ha a szállítási költség nem kerülne dupla annyiba, mint maga a szórócukor 😱)

A sütőt bekapcsoltam 180 ° C-ra. egy 20 cm-es tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral, az oldalát vajaztam és beszórtam keserű kakaóporral (így a megsült piskóta oldala nem lesz fehér a liszttől).
Egy nagy tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a kakaóport és a sót., majd félretettem. Bevetettem az új robotgépet a habverővel (fantasztikusan szuperál és sokkal halkabb, Gréta barátabb, mint a tálas mixerem, a vajat, a cukrot, az olajat, a fekete festéket, a és a vanília kivonatot, közepes sebességen, amíg az nagyon könnyű és puha lett (kb. 5-7 percig.) Egyesével hozzáadtam a tojásokat,majd csökkentettem a sebességet alacsonyra és hozzáadtam a lisztes keverék egyharmadát és addig kevertem amíg teljesen homogén lett a massza , majd hozzáöntöttem a maradék lisztes keveréket és a joghurtot.
Egy kis tálban összeöntöttem a szódabikarbónát és az ecetet, majd gyorsan a tésztába kevertem. A tésztából 450 g-ot a tortaformába öntöttem és 3 részletben kisütöttem a piskótalapokat. Tűpróba!
Rácsra borítottam őket és hagytam teljesen kihűlni, közben elkészítettem a krémsajtos krémet.

A lágy vajat közepes sebességgel kb. 5 percig vertem a tálas mixerben így könnyű és lágy lett. Hozzáadtam a porcukrot, a vaníliát, citromlevet és a sót; csökkentettem a sebességet alacsonyra, és még 1 percig vertem.
Majd újra emeltem a sebességet közepesre és tovább vertem amíg nagyon habos és lágy lett a krém (kb. 4 perc).Csökkentse a sebességet, hogy a közép-alacsony, hozzáadjuk a krémsajtot, és verte, amíg sima, kb 1 perc.

A  vaníliás vajkrémhez a tálas mixerben a vajat és a sót közepes sebességgel vertem, amíg nagyon sápadt és krémes lett (kb. 8 perc).Csökkentettem a sebességet alacsonyra, és fokozatosan hozzáadtam a porcukrot, a tejszínt és vanília kivonatot, 1 percig kevertem.
Közepesen magasra emeltem a sebességet, vertem, amíg nagyon könnyű és puha lett, (kb. 6 perc). Hozzáadtam fél üveg piros és fél üveg kék folyékony ételfestéket), a kívánt árnyalat eléréséig.

Egy réteg piskótát tortakartonra tettem és megkentem a krémsajtos krém felével, majd a lecsöpögtetett kiolvasztott szeder felét eloszlattam egyenletesen benne. Rátettem a második réteg piskótát, rákentem a krémsajtos krém másik felét és eloszlattam benne a maradék szedret. Végül az utolsó réteg piskótát is rátettem. Folpackba tekertem a tortát, és hűtőbe tettem 15 percre.
Miután kivettem és kicsomagoltam, forgatható (torta)tálcára tettem s teljesen bevontam egy rétegnyi vaníliás vajkrémmel. Majd újra visszatettem a hűtőbe 30 percre, hogy meg tudjon kissé dermedni és rá lehessen vinni a következő réteget.
Miután kivettem a hűtőből, és visszatettem az állványra. Felvittem rá sima és egyenletesen a második réteg vajkrémet, de félretettem kb. 1,5 dl-nyit belőle  a díszítéshez majd újabb 30 percre visszatettem a tortát a hűtőbe.
Egy sima kerek díszítőcsővel ellátott habzsákba töltöttem a maradék vajkrémet kis halmokat nyomtam a torta felső szegélyére.
a szórócukrokat összekevertem, meghintettem a torta tetejét és oldalát vele. Ezennel el is készült a torta. Tortabontás előtt fél órával kivettem a hűtőből, hogy a vajkrém meglágyulhasson. Szokás szerint most is fantasztikusan finom volt, mint minden Rosie féle torta.

2016. november 12.

Kalandok a Csibéknél 16.11.11.

Elég régen nem írtam már összefoglalót, akik nem követik a Csibekalandok facebookos oldalát nem is sejtették, hogy mi volt ennek a kimaradásnak az oka. Pontosan 2 hete a bölcsőde utáni bevásárlásból hazafelé tartva Gréta addig kunsztolt, amíg kiesett a babakocsiból. Ragaszkodtunk a babakocsihoz, Krisztiánnak reggel így könnyebb volt beérni a bölcsibe, nekem meg egyszerűbb volt délután, amikor még vásárolni is kellett, a füleimen is szatyor lógott Gréta pedig 2 méter után megmakacsolta magát és leült (lefeküdt) az út közepére. Nem rajongott Gréta már régóta érte, Hudini bámulatos ügyességével 2 másodperc alatt tudott kiszabadulni, hiába kötöttük be minden alkalommal. Nemtetszése jeléül a csípőjénél a karfán előrehajolva lógott fejjel lefelé ki a babakocsiból így az aznap délután nagy részén úgy toltam, hogy közben előrehajoltam és a kabátjánál fogva húztam vissza az ülésre. Hazafelé elég sok az úthiba a fák gyökerei alaposan felrepesztették a járda aszfaltját, az esernyő babakocsi kis kerekei ezeken nem tudnak úgy átmenni, mint a szeretett (már eladott) Cobránk hatalmas kerekei. A két kezes átemelős mutatvány alatt Gréta úgy gondolta nem elégíti ki,  ahogy simán kihajol a korláton, felállt az ülőrészre. Abban a pillanatban ahogy észrevettem nyúltam, hogy visszaültessem, de már késő volt, fejjel előre kiesett a babakocsiból. Hirtelen csak azt láttam, hogy felhorzsolta a takonycsatornáját és az állát, vérzik és iszonyúan sír (eléggé vérzett, mint a fejsebek általában, nem is lehetett látni semmit, hiába törölgettem). Ölbe vettem, nyugtattam, de nem tudott csitulni a sírás, közben fél kézzel toltam a babakocsit, fél kézzel Grétát cipeltem, időnként megállva, mert már nem olyan könnyű a közel 14 kilójával. A második megállásnál amikor nyugtattam tovább valami nem stimmel, valami éles van a szájában - a bal felső metszőfoga.
Dilemma, mi legyen most: a sima ügyeleten nem foglalkoznak ilyesmivel, a sürgősségi ügyeleten bent tölthetjük az éjszakát anélkül, hogy egy pillantást vetnének rá, viszont kezdtem aggódni, mert fájdalmai erősek voltak, a sírás sem akart abba maradni és inni teljességgel képtelen volt (az egyértelmű volt, hogy csőrös pohárból nem fog menni, de sima pohárból, és szívószállal sem ivott egyetlen kortyot sem) és aggasztott a meglévő baj mellett a kiszáradás veszélye is.
Végül apukámat kértük meg, hogy vigyen le minket Tatára magán fogorvoshoz aki előzetes bejelentkezés nélkül is hajlandó volt fogadni minket este fél 8 után.
Nagy megdöbbenésünkre nem csinált vele semmit. Megnézte, elmondta, hogy nem számít, mert csak tejfog, majd, ha a szájsebei begyógyultak vigyük vissza egy lekezelésre.
Gréta megnyugodott, szívószállal hajlandó volt már inni pár kortyot is. Akkor éjszaka vele aludtam, hogy biztosan kizárhassuk az agyrázkódás lehetőségét. Szerencsére legalább az nem lett neki.
A kedve onnantól kezdve jó volt, de alig evett, a korábban kiskacsa csajszi, egész nap alig ivott és mutatta a tükörnél, hogy "fog fáj!". A rövid 3 napos munkahéten anyukám vállalta, hogy vigyáz rá, ő vitte el egy másik fogorvoshoz ( aki eltávolította a foga 3/4-ét, teljesen mozaikosra tört, kilátszott a fogbél, és állandó fájdalmat okozott neki). Szerettük volna, ha sikerül megmenteni a fogacskáját (nagyon-nagyon-nagyon sok pénzt fizettünk volna egy empatikus, gyerekbarát, hozzáértő fogorvosnak), de sajnos nem sikerült.
Hétvégére hazajött segített nekem megsütni a szülinapi tortát, ez ugyan nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek most hangzik. (a mályvacukorkrémhez a szirupot harmadszorra sikerült megcsinálni, mert hol egy sürgős pelenkacsere jött közbe, hol egy fontos legótorony építés, hol egy füle hegyéig maszatos gyerek lemosdatása, szóval a 2 első verzió a lefolyóban végezte), a tejszínes krémet negyedszerre sem sikerült rendesen felverni (nem veszek többet laktózmenteset, mert egy kalap kaki volt, ellenben ugyanolyan rosszul voltam tőle, minta normál laktóz tartalmú lett volna). De a torta végül finom lett vasárnap előre ittunk azaz ettünk a medve bőrére és megtartottuk a születésnapomat (számszerint a 33-at). Krisztián nagyon jópofa kincskeresős ajándékot adott, a lakás különböző pontjain rejtett el nyomravezető kártyákat, hogy hol keressem a következő nyomot, már maga az ajándékkeresés egy igazi szülinapi élmény volt. De amikor megtaláltam végül a dobozt leesett az állam. Kaptam egy új laptopot a szegény kis régi leharcolt netbookom helyett. (Vajon megunta, hogy elkéregettem az övét akkor pedig nem tudott dolgozni?)  Úgyhogy most hatalmas terveim vannak, most hogy technikailag megoldódott minden problémám, adottak a hardveres feltételek már csak időt kell mindenre varázsolnom :P
A szüleim egy új robotgéppel leptek meg, ami egy igazi álom (nem, nem Kitchen Aid, nem vagyunk mi Rochildék), de egy nagyon szuper kis Bosch MUM 4427-es. Sokat kutattam (mert eredetileg mi akartuk megvenni karácsonyra magunknak), hogy milyen lenne a megfelelő, strapabíró, bővíthető funkciós, megbízható gép és mindenhonnan azt a megerősítést kaptam, hogy a Bosch MUM-okkal nem lehet melléfogni.
Most a héten itthon voltam Grétával, mert nagyon nehezen gyógyul. A múltkori hörghurutra hiába kapott antibiotikumot és Acc-t (az Acc konrétan nem ért semmit), a váladék ott maradt a tüdejében így a már bevált csodaszert vetettem be és Ambroxol-Tevával kiűztem belőle minden hurutot, hétfőre már tiszta volt a tüdeje, de a 2 hónapja orr, arcüregben lerakódott garatnál pangó váladéktól egyszerűen képtelenek voltunk megszabadítani, így a doktornőnk napi 3x5 perc lámpázást írt elő. Szüleim gyorsjáratban elhozták a bioptron lámpájukat (Krisztián bármennyire is nem hitt benne) a második napon elkezdett távozni a váladék, köhögés és sűrű orrváladék formájában. Így hogy végre minden váladékos cucctól megszabadul hétfőn mehet végre bölcsibe, már nagyon hiányoztak neki a gyerekek, nagyon sokan emlegette őket.
A sok rossz ellenére nagyon sokat fejlődött a beszéde, egész nap csacsog, képes az összefüggő mondat alkotásra, visszamondja a meséket, a mondókákat, sokat énekel magától is.Nehezebb is a nap folyamán vele történteket feldolgoznia, esténként lámpaoltás után még vagy fél órán át mondogatja, hogy mi történt vele napközben. Képes akár fél-háromnegyed órát egyedül ellegózni, épít, szétszedi a kockákat, majd más felállásban újra összerakja, szerepjátékokat játszik a dupló emberkékkel. Babázik, gondoskodó szülő módjára eteti, sétáltatja, lefekteti a babákat. Főzőcskézik a babakonyhában, megetet minket is, majd a kis játékseprűjével össze is söpör maga körül. Ha kimegyek a konyhába rögtön porzik utánam és már húzza is a fellépőt a pulthoz, hogy ő is süthessen-főzhessen. Azt nem szerei, ha maszatos lesz a keze, így leginkább a kavargatási feladatok jutnak rá, valamint ha valamit bele kell tenni a tálba. A tortakészítéstől teljesen felvillanyozódott, mondta, hogy anyáé a torta és Grétáé is, minden nap ebéd után elmondja, hogy tortát akar enni :) Kis csokifan :D
A lustasága olyan méreteket ölt, hogy nem tudom mi lesz velünk, kint az utcán 2 méter gyaloglás után felveteti magát, mert nem akar tovább menni. Ha nem veszem fel leül, fekszik, ez pedig ilyen hidegben már nem éppen jó dolog.
A fürdéssel nem jutottunk előrébb, ugyanúgy ordít, remeg, nyáladzik, teljes idegi kikapcs van akkor nála. A feldolgozással talán annyi előrelépés van, hogy eddig csak a dupló babákkal játszotta el a fürdést (ezek azért igen kevéssé hasonlítanak a valódi emberekre), a játék babákkal nem akarta, sírva fakadt, ha megkérdeztem, hogy elmenjenek e pancsiba a babák (ezeknek ugye már emberi kinézetük van, könnyebben azonosult velük), de mostanra eljutottunk odáig, hogy együtt levetkőztetjük a babákat és a képzeletbeli kádban megfürdetjük őket. Lassan talán eljutunk odáig hogy egy kádnak kinevezett tálat is bevonjunk a játékba, folyamatosan haladva a valóság a víz és a fürdőszoba felé, hogy önmaga le tudja küzdeni a félelmeit és lássa, hogy tulajdonképpen nem félelmetes a fürdés.

Lassan haladunk gyalogosan vásárolni

Közvetlenül a sürgősségi orvoslátogatás után


Harmadnaposan

Próbálkozás a harisnya felvétellel


A kedvencet vetítettük Vackort az óvodában


Egyedül elvonult héderelni a szobájába

Szülinapi vörösbársony torta málnás meglepetéssel

Ennyi a séta amire a saját lábán hajlandó



Ami a fogacskából maradt


"Épít a mester egy kis házat..."

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...