2016. március 26.

Bölcsődei ágynemű és bölcsis(ovis)zsák

Szóval Grétánk bölcsődés lesz (elvileg már túl lennénk egy hét beszoktatáson, de mielőtt elkezdhettük volna lebetegedett, így csúszunk). Kaptam egy szép hosszú listát mit kell beszereznem, elkészítenem. Lehet, hogy majd megírom az egész listát is, de most egyelőre az itthon készítendőkre fókuszálok. 

3 éve Anett barátnőm Dorka kislányának már varrtam a bölcsibe takaró huzatokat (azok teljesen más méretben készültek, minden csoportban mások az igények). Most annyival egészült ki a lista, hogy takaró huzatokon kívül az ágyra kértek derékaljat valamint opcionálisan bölcsis(ovis)zsákot.
A gondozónéninktől kaptam egy (fényképezésre, mert több mintapéldány nem volt) egy rajzot arról, hogy milyen mértetekkel kell rendelkeznie az ágyneműknek. 


Nos a takaró huzatok teljesen egyértelműek, a derékalj viszont okozott némi fejtörést. Sokszor említettem már hogy nem vagyok varrónő, sosem tanultam varrni, így szükségem volt még extra támpontokra is. Hatalmas szerencse, hogy Timi barátnőm kisfia is ugyanabba a bölcsődébe jár és volt olyan kedves, hogy az egyik játszóházazásunk alkalmával elhozta Doni ágyneműjét, hogy méretet vehessek. 
Így már csak az azzal az egy nehézséggel kellett szembenéznem, hogy amint megpróbáltam szabásmintát készíteni Gréta rögtön megérkezett rögtön pont a pont a papír közepére.


A rövid oldal 35 cm, a csapott sarok 18 cm

A hosszú oldal 100 cm, a teljes hosszúság 124 cm, a teljes szélesség 59 cm

Az anyagigénye elég nagy volt, először el is számoltam magam ezért fel kellett használnom Gréta ágytakarójából maradt halványrózsaszín pamutvászon anyagot és még így is lett egy újabb köröm a méteráruboltba. 

Szóval a derékaljhoz, a takaróhuzatokhoz szükséges anyagmennyiség (a bölcsis zsák kijött a "lehulló" maradékokból):
4,5 m baglyos pamutvászon
0,7 m krém színű wellsoft
2,2 m halvány rózsaszín pamutvászon
1 m 0,5 cm széles kalapgumi
0,7 m 2 mm széles kalapgumi
1 db 60 cm hosszú nem szétválasztható zippzár
1 db 45 cm hosszú nem szétválasztható zippzár
10 cm ferdepánt.

Mivel Gréta csoportjában már új fajta műanyag keretes alacsony ágyak vannak így szükséges a derékaljak bélelése, hogy a gyerekek ne fázzanak fel. 



Lehet vatelinnel (felhasználás előtt steppelni kell, különben a mosások alkalmával össze fog ugrani), polárral (a mosások alkalmával összetömörödik, és már nem lesz az az igazi meleg, puha bélésanyag) és wellsofttal is bélelni.
Végül a wellsoft mellett döntöttem, mert bár ez a legdrágább anyag és utálok vele dolgozni, mert míg nincs beszegve a vágott széle borzalmasan beszöszöl mindent, mintha ellepne a hó, de ez az anyag nem tömörödik, nem kell steppelni és ugyanolyan puha meleg marad akárhányszor mossuk is.

A szabás előtt a pamutvásznakat előmostam (mert az első mosáskor néhány százalékos méretcsökkenés várható), megszárítottam és kivasaltam. A szabásminta alapján a baglyos pamutvászonból duplán kiszabtam a derékaljat, majd a wellsoftból is. A 0,5 cm széles kalapgumit 4 db 25 cm hosszú darabra vágtam, majd elkezdtem az összillesztést.
A baglyos anyagokat színükkel egymás felé fordítottam, úgy hogy felém a visszájuk legyen, majd az egyik oldalra ráhelyeztem a wellsoftot. 





A kalapgumi darabokat a csapott csapott sarkokhoz tűztem be, úgy az anyag színe felé, jelen esetben befelé alkossanak hurkot, felém, csak pár mm-es rész lógjon ki. 


Az egészet gombostűkkel végigtűztem pár centire a szélétől.
Mivel a születésnapomra kaptam Krisztiántól egy varrógépet így a munka nagy részét már nem kézzel kellett varrnom, ez hatalmas segítség volt, hogy alig pár percet vett igénybe a nagyobb dolgok varrása.
Az egyik csapott saroknál kezdtem és haladtam körbe sorban, hosszú oldal, csapott sarok, rövid oldal, csapott sarok, hosszú oldal, csapott sarok. 
Egy rövid oldalt hagytam nyitva itt fordítottam ki az anyagot, hogy a baglyos minta kívülre kerüljön a wellsoft pedig belülre. A nyitott részen minden anyagból befelé hajtottam 0,5 cm-t és levarrtam a nyitott részt.


Hogy a a két külső réteg között ne csúszkálhasson össze-vissza a wellsoft, a derékalj szélétől 2 cm-re körbevarrtam az egészet, így fixen a helyén maradt töltet.



A takaróhuzatok készítését nem részletezném, mert végtelenül egyszerű. 120x90 cm-es a téli takaró, ezért ennek huzatnak az alája zippzárt tettem, hogy megkönnyítsen a gondozók és dadusok dolgát. 90x60 cm-es a nyári huzat, amibe nagy meleg esetén vékony takarót sem tesznek szimplán a huzattal takarják be a kicsiket, így célszerűbbnek láttam, ha ennél a kötős megoldást választom (nehogy felsértse Gréta bőrét a nyitva felejtett zippzár), így került rá 6 szalag.

Sajnos a takarók méreteinek köszönhetően nem tudtam spórolni az anyaggal nem tudtam egymás mellett kiszabni a 90 és a 60 cm széles huzatot a 140 cm széles anyagból (milyen meglepő :P ), így nem kevés leeső, anyagom maradt.

Nálunk a bölcsiben  nem kötelező a bölcsis(ovis)zsák. A gyerekek minden váltó ruhája  a kis szekrényükben van, így a zsák csak arra funkciónál, ha a szülő olyan ruhában viszi a gyereket, amiben nem szeretné, hogy az udvarra vigyék a kicsit a "sárban dagonyázni", akkor ezt/ezeket a ruhát/ruhákat teszi bele, a gondozók pedig úgy veszik, mintha ott sem lenne.
Ha már ennyi anyag megmaradt, gondoltam készítek zsákot is, ezt majd úgy is tovább tudjuk vinni az oviba is. Nézelődtem elég sokat a neten, hogy milyet érdemes készíteni és néhány fajtát találtam is (na nem mintha egy oviszsáknak extra dizájnosnak kellene lennie, hogy sok típus kellene belőle). Azt tudtam, hogy nem szeretnék olyat készíteni, aminek a zippzározása rögtön a  vállfánál kezdődik (lehet, hogy csak az én dilim, de a későbbiekben ha majd egymaga használja előfordulhat, hogy emiatt egyszerűen lecsúszik a zsák a vállfáról).
Amellett, hogy a belsejébe lehessen pakolni szerettem volna rá külső zsebeket, hogy az apróságokat ne nyelje el a zsák feneketlen mélye. Szóval ezek a támpontok alapján rajzoltam szabásmintát.
A leeső anyagokon kívül csak (fent már említett) 1 db 45 cm-es nem szétválasztható zippzárra, 10 cm ferdepántra, és 70 cm 2 mm széles kalapgumira volt szükségem.
Ez volt az egyetlen darab amit csakis kézzel varrtam (így amikor Gréta már aludt Krisztián nyugisan írhatott esténként az íróasztalnál én meg elvarrogattam az ágyon miközben aláfestésnek egy kis Jóbarátokat néztem).

Szélesség 41 cm, magasság 60 cm, zsebek magassága 15 cm, zippzár hosszúság 45 cm, vállfanyílás 9 cm

A szabásminta alapján kiszabtam a zsák hátulját, az elejét pedig 2 db 22 cm széles darabnak készítettem. A hátsó zsebhez egy 60x18 cm, az első zsebhez pedig 2 db 30x18 cm-es pamutvászon csíkot használtam. 
A csíkok széltéből 1,5 cm-t visszahajtottam és levarrtam így keletkezet a csíkok széltének a tetején egy hurok ide húztam be a kalapgumit (hátulra 35 cm, a két első oldalra 17-17 cm).
A csíkokat az anyagot behajtogatva felvarrtam a zsák hátuljára ill. az első 2 oldalra 4 cm-re az aljától.
Az első két oldal közé bevarrtam a zippzárt, majd összevarrtam a két oldalt a zippzár alatt és felett is. Az első és a hátsó oldalt színükkel egymás felé fordítottam és ez a lyukat kivéve ahol a vállfa kampójának kell kibukkannia körbevarrtam. Amikor ezzel megvoltam kifordítottam, hogy az anyag színe legyen kifelé végül a vállfa kibújtatójánál ferdepánttal lezártam az anyagot.




Mivel Grétának szinte biztos, hogy nem lesz testvére úgy készítettem el mindent, hogy, ha kikerül a bölcsiből akár tovább tudjunk ajándékozni vagy akár továbbadni a felszerelést. A bölcsis jeleket egy 8x8 cm-es pamutvászon darabra rajzoltam fel textilfilccel, egy óra száradás után a visszájukat 3-as fokozaton levasaltam. A négyzeteket cikkcakköltéssel leszegtem és utána varrtam fel az ágyneműkre és a zsákra (így a jelcsere is nagyon könnyen megoldható).



Remélem segítség volt az őszi  bölcsikezdés előtt állóknak ez a kis összefoglaló (mielőtt bárki belefogna a nagy szabás-varrásba érdeklődjön, hogy náluk, mik az igények, milyenek az ágyak, mert nem csak bölcsődénként, de még csoportonként is lehetnek eltérések).

A Csibekalandok a Facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

2016. március 24.

Érzelmi hullámvölgy - mi lesz ezután?

Jó ideje nem írtam már Nektek, most elmesélem, hogy mi áll a háttérben, miért tűntem el ennyire.

Hónap elején kaptam egy váratlan telefonhívást a főnökömtől, miszerint a szervezeti átalakítások miatt most azonnal szüksége van egy emberre.
Persze-persze, de mi mindig is úgy terveztük, hogy itthon maradok Grétával 2 éves koráig, mert anyagilag nem érint minket hátrányosan a dolog és mert 2 éves koráig rohamosan fejlődik, szüksége van anya közelségére, támogatására, így szóba sem került közöttünk hogy korábban visszamenjek dolgozni.
A létszámigény mellett kaptam egy fülest, hogy hamarosan nagy létszámú elbocsájtás várható, de még így is azt válaszoltam, hogy nem tudom vállalni a munkát (az egyik barátnőm december óta próbálja sikertelenül beadni Grétával egyidős kislányát bölcsődébe, így arra gondoltam ez veszett ügy, ha szeretném se tudnám bölcsibe adni Grétát).
Másnap felhívott az egyik kolleganőm is, hogy ő is biztosítson afelől, ha most nem fogadom el a hirtelen adódott állást akkor esélyesen a gyed lejártakor "nem fognak nekem tudni munkát biztosítani" (ami elvileg lehetetlen, mert a munkáltatónak kötelessége visszavenni a szülési szabadságról visszatérő anyukákat, de ugye nem kell mondanom, hogy mindenre van kiskapu, amit a ki tud bármelyik munkaadó használni: egy napos munkaviszony utáni elbocsájtás...).
Nos ez volt az a pillanat amikor Krisztiánnal kővé meredve nézünk egymásra, és vadul gondolkoztunk a megoldáson. Még egyikünk sem akarta Grétát bölcsibe adni, de az a tény, hogy elveszíthetem a munkámat és egy fizetésből kelljen megélnünk (ami nem lehetséges, mert a lakáshitel és a rezsi el is vinné az egészet, úgy ahogyan van) letaglózott minket.
Valljuk be ha új munkát keres a gyedről/gyesről a munkaerőpiacra visszatérni kívánkozó anyuka rögtön falakba ütközik, mert nem  nem annyira lelkesednek az olyan új dolgozókért, akiknek a csemetéje a frissen került közösségbe, ezért gyakran várható, hogy beteg lesz. Tehát az anyukák elég gyakran lesznek betegállományban velük otthon, ez pedig nem a legvonzóbb helyzet, amire egy új munkaadó vágyik.

Végül úgy döntöttünk, hogy futok egy kört a bölcsődébe és megkérdezem, hogy lenne e valamilyen lehetőség arra, hogy Grétát felvegyék, ha igen, akkor nem reszkírozunk elfogadom a felkínált állást.
Köszönöm drága Cseri barátnőmnek, aki jópár telefonhívást megeresztett a kedvünkért és sikerült elérni, hogy Grétát felvegyék 13-nak fizetős helyre a bölcsőde Katica csoportjába.
Megszakadt a szívünk, de tudtuk, hogy nem maradhatok munka nélkül. A határidő igen szoros, alig egy hónapot kaptam az újbóli munkába állásra, így rengeteg dolgot kellett intéznem az utóbbi hónapban mind bölcsőde, mint munkaügyileg ezért maradtak el a bejegyzések.

Amíg még van időm pótolom az elmaradt és már betervezett posztokat, nem kertelek ha újra napi 8 órában dolgozni fogok kevesebb időm lesz, az írásra (szeretném a délutáni óráimat tartalmasan eltölteni Grétával, minőségi időt szánva rá és emellett ott lesz a bevásárlás, főzés, háztartás, stb).
De a blog és a Facebook oldal sem szűnik meg, csak kevesebbet fogok tudni írni (ezek utánra is vannak terveim, csak a megvalósítás lesz lassabb).

Remélem ezután is velem tartotok, olvassátok, hogy hogyan sikerül Grétának beilleszkedni a bölcsis életbe, hogy hogyan sikerül visszatérnem a munka világába, hogy hogyan alakul az élet nálunk.

A Csibekalandok a Facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

2016. március 9.

18. hónap

"Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet..."

Reggeli közben is kell egy kis játék :D

Házi térfigyelőrendszer működésben

Ilyenkor olyan akár egy angyal, de aztán felébred :P

Segít a Mamának takarítani, hogy minél hamarabb készen lehessen az új konyhája

Meglátogattuk Anettet és Dorkát

Még mindig barátkozunk, most ovisokkal

Hihetetlen a vonzaloma az ágyneműtartó fiókok iránt

Macival aludni jó és megnyugtató :)

Mert olyan jó hozzábújni az óriás kutyushoz

Gergő meghintáztat (Gréta nagy szerelme)


Apa ágyneműtartó fiókja mágikus hely, napjában vagy százszor kihúzza, kipakol, bepakol, belecsücsül

Macika megkönnyíti az utazást is

Kor: 
18 hónap

Súly: 
11,4 kg 

Fogak: 
13 db (kibújt az alsó két első őrlő is, és a jobb alsó szemfog)

Egészség/betegség: 
Szerencsésen alakult az elmúlt hónap és most nem sikerült összeszedni semmilyen betegséget, bár ehhez valószínű nagyban hozzájárult, hogy kerültük a közösséget és a zárt tereket.


Magasság: 
86 cm 

Ruha, pelenka: 
Ruhákból átlagosan 86-osokatt hord, bár már a 92-es méret is tökéletes, de van 74-es Next leggingje, ami még mindig jól passzol rá, szóval változatos a paletta. Pelenkákból újra 4-es méretet hord. A nagyi most vett neki új félcipőt tavaszra, mert a csizmát kinőtte, a mérce szerint 20,5-es a lábikója, úgyhogy 22 cipőt kapott, hogy még őszre is jó legyen.

Kedvenc ételek: 
Változatlanul pocsékul eszik, semmi javulást nem látok rajta. Nem csúsznak a zöldségek, gyümölcsből most már hajlandó banánt enni (nem mondom hogy túl gyakran és nagy mennyiségben, de legalább már eszik belőle). A tányérból kunyerálás átalakult, reggelinél és a vacsoránál közénk ültettük a konyhaasztalhoz, rendesen a étkezőszékre. Apa ül a jobbján, én a balján, és mivel az elé kirakott ételt sohasem ette meg, így megmutatja, hogy melyikünk reggelijéből, vacsorájából kér és mi adogatjuk neki a falatokat. Apától szendvicset szokott kapni, tőlem tojást és virslit. Az etetőszékben már csak az ebédet kapja. Ilyenkor már egyre többet próbálkozik a kanalazással, több kevesebb sikerrel jut is a szájába az ebédből. Babydream 3-as  tápszert kap reggelire és vacsorára bár ezt inkább nevezhetjük éjszakainak és utóvacsorának (éjszaka 240 ml, lefekvés előtt átlagosan 270 ml szokott elfogyni). Mivel a Gréta nagyon jól szórakozott azon, hogy a cumisüvegből szanaszét locsolta a vizet a  szobában, így elvettem tőle, már csak a tápszert kapja cumiból, a vizet kizárólag csőrös pohárból issza.
A folyadékfogyasztása napi 1-1,5 liter.

Beszéd: 
Nem haladunk semmit. Ugyan ha mutogat a mesekönyvekből, hogy mi micsoda, mi mondjuk neki a mutatott tárgyat, állatot szó szerint csüng azon amit mondunk. Nagyon figyeli, hogy hogyan ejtjük a szavakat, hogyan artikulálunk. Bár volt egy olyan reggel, amikor állt a csukott szoba ajtónk előtt és visszaszólt nekem, hogy "Aja gyeje!" de azóta se brillírozott és nem mutatta meg, hogy mit tud. Rendszerint mutogat, arra aminek szeretné, hogy kimondjuk a nevét közben pedig rendkívül idegesítő öh, vagy eh kifejezéssel él (ezt úgy értsétek, hogy nap 80%-ban ez megy, a maradék 20%-ban, pedig) továbbra is halandzsázik.

Kedvenc játékok: 
Kutyushugit nagyon szereti, addig nyomkodja, amíg a kedvenc dalait kezdi énekelni, a "fej, vállak, térd és láb" szövegű dalocskára, együtt mutatjuk meg, hogy melyik testrészünk hol van. Maggiéktől karácsonyra kapott plüss rókáját hozza nekem, hogy énekeljem neki a Vukot (szerencsére nem rója fel nekem, hogy én nem tudom olyan jól énekelni, mint Wolf Kati), ez nagyon tetszik neki. Duplóból házikót építünk neki, amit szinte azonnal lerombol. Nagyon szereti tologatni a két kis műanyag autóját. Néha csak melléfekszik a parkettára, a tetejére teszi a mutatóujját és előre hátra tologatja. Továbbra is imádja a könyveket, bár nem valami finoman és nőiesen bánik velük (ezért hetente egyszer magam elé veszem a nagy kupac megtépázott, széttépett leporellók, lapozók maradványait és bőszen ragasztgatok).

Kedvenc elfoglaltságok: 
Kísértetiesen hasonlít a gyerekkori önmagamra abban, hogy borzasztó sok időt tölt a tükör előtt (gyerekkoromban apukám megfenyegetett, hogy leragasztja a tükröt, ha nem megyek el előle). Tudom, hogy az éntudat kialakulása későbbre tehető, de szerintem már tudja, hogy önmagát látja a tükörben és nem egy másik kislányt. (Erre abból következtettem, hogy kedvenc elfoglaltsága vagyis az öltözködés után odasiet az egészalakos tükörhöz, hogy megnézhesse magát.) A pakolás véget nem érő folyamata is tőle származik (ha rendet teszek a szobánkban mire végzek totális a káosz a konyhában, az előszobában és a szobájában). Igazi kis káosz királynő! Igazi nő.

Amit nagyon nem szeret: 
Egy szó, mint száz maga a NEM szó váltja ki a nemtetszést (no meg a toporzékolást és a hisztit).

Összefoglaló:
Eltelt másfél év és a mi pocakfájós pici babánkból egy nagy, okos gyerkőc lett. Örülök, hogy már ekkora, érti amit mondunk és több-kevesebb sikerrel ő is megérteti magát, kifejezi az érzéseit, a kötődését, és egyben vérzik is a szívem, hogy így elrepült az idő, és lassan lejár a csak vele együtt tölthető időm, vissza kell mennem dolgozni, Gréta pedig bölcsis lesz.
Szóval rámutat dolgokra, hogy mondjuk meg mi micsoda, mutassuk meg, hogy hogyan működik. Mindent ért, amit mondunk neki. A fényképeken megmutatja hol van apa, anya, mama, papa, Lujzi (ő a húgom) és a baba. Csúszik mászik, rajtam keresztül, élvezi, ha rám mászhat rám feküdhet. Hozza a mesekönyveket mutogatja, hogy melyik állatnak mondjuk a nevét és utánozzuk, hogy milyen hangot ad ki.
Sajnos még mindig durva és nem tudom, hogy mit kezdjek vele: harap csíp, karmol, üt, tép. Még mindig én vagyok a fő célpontja. Ami rettentő kellemetlen, hogy ringatón, vagy a játszóházban ha valamelyik gyereknél meglát valamit, ami tetszik neki és nem kapja meg, akkor üt, belecsimpaszkodik a hajába és megtépi. Magyarázom neki, hogy az fáj, és rossz, nem szabad bántani másokat, mi/ők sem bántjuk/bántják őt. Finoman kell bánni a babákkal. Mutatom neki, hogy kell puszit adni, hogy hogyan simogasson finoman, de mint a falra hányt borsó: egyik fülén be, a másikon ki. Puszit adni nem akar megtanulni, a finom simogatás tanulás is gyorsan átvált csapkodásba. Alapvetően nagyon szereti a gyerekeket, mindenkit meg szeretne ölelni, akár az utcán látja az ismeretlen gyerekeket, akár zárt közösségben. Közösségben a probléma az enyém-tiéd, birtoklási dolgok megértése, hogy nem minden az övé, nem kaphat meg mindent azonnal.
Babakocsi nélkül sétálgatunk, ha nem kell sok mindet vásárolni akkor gyalog sétálunk át Sárberekbe, vagy megyünk le a Kodály térre.
13 hónapos kora óta lépcsőztetem (muszáj volt elkezdenem vele, mert a növekvő súlya és a felcipelendő csomagok már kezdték meghaladni az erőmet), kezdetben tolni kellett egy picit a popót, de mostanra már csak a biztonságérzet miatt fogja a kezemet, felfelé egyedül is tud jönni a korlátba kapaszkodva, lefelé a rövid lábai miatt az egyensúlyozáshoz kellek neki. Ugyan apa és a nagyi mindig kézben hozza-viszi fel és le, de apa részéről ez szimpla türelmetlenség, nem "tudja" kivárni, a nagyi pedig egyszerűen csak kényeztetni akarja az egyetlen kis unokáját.
Hát röviden ennyi minden történ velünk, vele az elmúlt egy hónapban.


A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...