2016. április 30.

Graham keksz

Tudjátok milyen megszállottja vagyok az amerikai recepteknek, viszont mindig akadályokba ütköztem, amikor a recept graham crakert említett. Ilyenkor eddig inkább fájó szívvel lemodtam a sütögetésről, mert itthon ilyen kekszet nem lehet kapni. Viszont már egy ideje birizgálja a fantáziámat egy diétásítható mogyoróvajas sajttorta recept (ráadásul Cseri barátnőm beavatott a titokba, hogy hihetetlenül olcsón kapható a Lidl-ben kg-os kiszerelésű krémsajt).
A graham craker (leírás alapján) egy jellegzetes ízvilágú keksz, amiben, teljes kiőrlésű graham liszt is található (senkit ne tévesszen meg ez az információ, ettől, még nem lesz diétás), az egyedi ízét a fahéj, a barnacukor és a melasz adja meg. Némi átalakításra szorul, hogy a diétába is beleférjen, sajnos a jellegzetes ízvilágot nem is tudom megtartani a melasz miatt, de remélem, természetes édesítővel is jó lesz az összhatás.

Recept innen

Diétás Graham keksz

Hozzávalók:
23 dkg graham liszt
5,5 dkg zabpehelyliszt
8,5 dkg eritrit
3/4 tk szódabikarbóna
1/2 tk sütőpor
1/2 tk só
15 dkg vaj (aki még egészségesebben akarja, annak kókuszzsírt ajánlok)
44 ml tej
1/2 tk vanília kivonat


A lisztet, a cukrot, sütőport, a szódabikarbónát, a sót és a fahéjat egy tálba tettem és alaposan összekevertem. Hozzáadtam a vajat és ezzel is teljesen összekevertem. Utolsó lépésként a tejet és a vanília kivonatot adtam hozzá (ez majdnem kimaradt, én meg csodálkoztam, hogy miért nem áll össze a cucc :P). A tésztát 2 folpack között kinyújtottam. Nem érdemes lisztezett nyújtólapon készíteni, mert a plusz lisztezéstől erősen romlik az állaga törékeny és formázhatatlan lesz. Eredetileg 2 mm vastagra kellene nyújtani, de én most nem értem rá ezzel foglalkozni, a csütörtöki bölcsiszünetre szabadságot kellett kivennem, így a sütésre szánt idő is "ajándék" volt, és mivel rengeteg mindent kellett még elintéznem a délutáni alvásidőben, így a külcsínnyel nem foglalkoztam. Pizzavágóval kb. 5x5 cm-es négyzeteket vágtam a tésztából és villával megszurkáltam őket. Sütőlemezre tettem a kekszeket és 180°C-ra előmelegített sütőben, alsó-felső sütésen addig sütöttem, amíg a szélei elkezdtek barnulni, aztán rácson hagytam kihűlni őket.
Mivel nem kóstoltam, így nem tudhatom, milyen az eredeti, de ez a diétásított verzió finomra sikeredett, még Gréta is sutyiban el-elcsent 1-2 darabot az asztalról.
(100 g / 27 g ch)


A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

2016. április 18.

Búcsú Indiana Jonestól

Akik követik a Csibekalandokat a facebookon is, azok értesülhettek róla a múlt héten, hogy egy felhívást tettem közzé.
Sajnos régi problémával néztünk már szembe Gréta éjszakai ébredéseivel kapcsolatban (mindig a fogára fogtuk a dolgot, és sokszor tényleg az is volt a gond, de most 16 foggal büszkélkedik és a maradék 4 még be sem indult neki).
Amikor Gréta megszületett úgy gondoltuk, hogy Indikével összeszoknak, nem lesz baj belőle, hogy egy szobán kell osztozkodniuk. Tettünk óvintézkedéseket még 2015 elején, a UFÓ forgótányért hangtalan faforgóra cseréltük, hogy csökkentsük az éjszakai zajokat.
Ugyan sejtettük, hogy probléma van, de hónapokon keresztül húztuk-halogattuk a dolgokat, mert ha sünike miatt ébredne fel Gréta, akkor minden éjszaka fent lenne, ugyanúgy.
Nem. Biztos mégse sünike miatt ébred, csak a véletlen műve lehet, hogy amikor átmegyek a síró gyerekhez Indi éppen dúl-fúl, csörtet, túrja az almot, nekimegy  plexi ajtónak, szóval konkrétan olyan hangos, mint egy tucat vadkan.
És különben is Indiana igazi családtag, és gyerekektől sem szoktak megszabadulni a szülők, ha egész nap ricsajoznak, mondván, hogy túl hangosak. Így mi sem akartuk, hogy válás legyen a történet vége.
Nagyon szeretjük/szerettük a kis szúrósunkat.
Szóval tagadtunk és vártunk, közben az éjszakáink kaotikusak voltak, sokszor órákon át ringattam Grétát, mire ténylegesen el tudott aludni.


A helyzet akkor lett igazán kritikus és azonnali megoldást követelő, amikor elkezdtük a bölcsődét.
Gréta közel sem alszik bent annyit, amennyit itthon tudna (itthon 2,5 óra minimum mindennap összejött, de volt, hogy több, mint 3) bent a bölcsiben pedig 2-kor keltik őket, hogy fél 3-kor elkezdhessék az uzsonnáztatást. Már említettem, hogy a kialvatlanság miatt este 7 óra felé már kezelhetetlen és mindenen hisztizik, ehhez pedig hozzájött, hogy éjjel több etapban is felébredt a csörtetésre, és hiába próbált visszaaludni a zajoktól nem tudott.
Ott ültem vele tehetelenül, nyugtattam, simogattam, ringattam és néztem ahogyan a lányunk szenved, mert aludna, de egyszerűen képtelen abban a zajban. Az egyik ilyen éjszakának az lett a vége, hogy 2 órányi szenvedés után fél ötkor Apa füldugóval a fülében átvonult a gyerekszobai vendégágyra, Gréta pedig beköltözött velem a mi ágyunkba. Attól a fél 5-ös költözéstől már Apa sem aludt egy percet sem, mert füldugón keresztül olyan élesen áthallatszozt a "ricsaj".
Reggel összetapadt szemekkel, mint a zombik a konyhánál találkoztunk össze, elmondta, hogy nem érti Gréta egyáltalán hogyan tudott mellette eddig aludni, mert ez elviselhetetlen.

Ez az éjszaka volt az utolcsó csepp, nem tagadhattunk tovább, és nem nézhettünk félre, mert Gréta szenvedett.
És hiába imádjuk Indikét, ha szívünk meg is szakad érte, új gazdit kell találnunk neki.
Megírtam a csibekalandok facebookos oldalán, hogy új felelős, szerető gazdit keresünk. Több, mint 2,5 ezren látták és 18-an megosztották. Jelentkeztek jónéhányan, van aki csak érdeklődött, volt aki komolyan is gondolta, és kaptam üzenetet arról, hogy ingyen bármikor elviszik.
Mert igen, egy nagyon minimális, jelképes összeget kértünk több okból.

  1. Indike egy érző kisállat , ha pedig az új gazda rájönne, hogy túl hangos, túl költséges, túl macerás a tartása és szélnek eresztené a vakvilágba, gondolván a magyarországi keleti sünök is jól élnek kint a szabadban (könnyen jött, könnyen ment alapon), azzal sünike végítéletét írná alá.
  2. Lényegtelen (most ebből a szempontból), hogy mennyit költöttünk Indire, és a berendezésre, nem azért váltunk meg tőle, mert enélkül a jelképes pénzösszeg nélkül nem jutna holnap kenyér az asztalra. De továbbra is költeni kell rá, élő eleséget, (ténylegesen) prémium minőségű kutyatápot, féreghajtót, famentes forgácsot, és szilikonos cicaalmot kell neki venni. Ha pedig valaki sokallja ezt a minimális összeget akkor már nem bízhatok abban, hogy mindezeket biztosítaná számára.
  3. Nem kell sok dologra figyelni vele kapcsolatban, nem beteges állat, de vannak alapvető dolgok amit szigorúan be kell tartani, mert visszafordíthatatlan következményekkel járna a hanyagság (hőmérséklet, laktóz érzékenység, fehérje dús, alacsony zsírtartalmú étrend, minőségi élelem, pormentes közeg és a rendszeres takarítás).

Akinek meg kell válnia egy imádott kedvencétől szerintem megérti, hogy nagyon is nem mindegy  számára kihez kerül a kisállata. Nekünk sem volt mindegy, a lehető legjobb gazdit akartuk neki, ha már mi nem tarthattuk meg.

Csodálatos módon pár ór múlva már volt egy nagyon komoly érdeklődőnk, Timi barátnőm barátnője, aki igaz állatbolond.
Nagyon szimpatikus volt, mindent megbeszéltünk (mit lehet, mit nem, mit szeret, mit utál, hogy kell vele bánni, mire kell figyelni), közben azt is elmesélte, hogy már nagyon régóta vágyott egy sünire, most igazán boldog lehet, akár egyásodik gyerekkorban..
Másnap este jöttek el Indianaért, és mi azonnal tudtuk, hogy a legjobb helyre került.
Ugyan este váratott magára, de egy kis kukacért szívesen előjött már nekik.  Köszönjük, hogy ezentúl Ti viselitek gondját, és szeretitek a szúrós puffancs barátunknak.




Az új barát pedig nappal őrzi az álmát

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

2016. április 17.

Visszatérés a munkába

Nem vártam ezt a napot...Sőt, a hátam közepére kívántam, főleg annak tükrében, hogy igazából csak november közepén kellett volna kezdenem. Emellé még társult, hogy egy teljesen más helyen és egy más munkakörben kellett kezdenem. Nagyon gyors és hirtelen volt minden, a bölcsődei dolgok intézése rengeteg időmet elvitte, így az munkakezdés előtt 2 nappal jutottam csak el, hogy kicsit felruházkodjak (melegítőben és sportcipőben nem lett volna olyan szívélyes a fogadtatásom :D ).

Hétfő reggel háromnegyed 7-kor átindultam az út túl oldalára (ez az egy igazán jó dolog ebben a ideje-korai visszaállásban, hogy az új helyem szó szerint csupán egy kőhajításnyira van).
reggel a közvetlen kollegáim megmutatták, mivel foglalkozunk, milyen programokat használunk, minek, mi az elintézési menete és örömmel fedeztem fel, hogy sok új dolog nincsen ahhoz képest a munkához képest, amit korábban csináltam. Így tulajdonképpen mindent ott folytattam, ahol abbahagytam egy picivel több, mint 2 éve, mintha csak az előző napi munka fonalát vettem volna fel.
Eközben Apa reggel fél 8-kor elindult Grétával a bölcsibe, majd az öltöző helyiségben  konstatálta, hogy otthon felejtette a bölcsis hátizsákot, amibe belekészítettem a a benti ruháját és az alvós macit, így gyorsan a gondozónő kezébe adta Grétát és sovány malac vágtában rohant haza az elfelejtett holmikért. A hét többi napján már lent a tárolóban a babakocsiba ültetés után átnézte, hogy minden megvan e, okulva a történtekből.

A héten rájött Krisztián, hogy a bölcsődei átöltöztetésnél kizárólag akkor van hiszti, ha más szülő is ott van bemutatva, hogy neki milyen sanyarú sorsa van (ha csak ketten vannak Apával, akkor jókedvűen mosolyog), amikor átadja a gondozónőnek borítékolható a sírás, de mire Apa kiért a babakocsi tárolóhoz, már a hangját sem lehet hallani. Hét közepe felé, már napközben sem pityergett, de ugyanúgy odakéredzkedett a egy is ölelésre a gondozónőkhöz. Az első két hétben óránként kiveszek 1 nap csúszót, így a 8. napon ki tudok íratni egy nap szabadságot, így már 3 órára ott tudok lenni Grétáért, amikor kinyitják a bölcsőde ajtaját, így nem olyan hosszú még számára nap.

Én a munkában kifejezetten jól érzem magam, jó a közösség, izgalmas a munka, kihívások elé állít. Amennyire féltem tőle, annyira jó érzés bejárni és tenni a  dolgomat. Krisztián is jól veszi az akadályokat, a reggeli bölcsőde menet után  dolgozni megy, bevásárol, így segíti a dolgomat.
Munka után Grétával még sétálunk, ha jó idő van játszóterezünk. Sajnos többször előfordult, hogy keveset aludt délután, így az esték kritikusan rosszak voltak.
A bölcsikezdés óta igazi kis matrica, mivel az együtt tölthető időnk igencsak megcsappant, így a délután minden percét velem  és rajtam tölti szinte kizárólagosan. Apának egy kicsit rossz érzés (főleg ha 6-ra mire hazaér, a kevés alvás miatt, már egyfolytában hisztizik és, és apával egy percre sem akar lenni), de talán ha letelik a 3 hónapos tényleges belerázódás optimalizálódik a helyzet.

Nem mondom, hogy egyszerű, (sőt ha főzni is kell, az szinte lehetetlen küldetés a rajtam lógó kis kullancsommal), de egyelőre nagyon jól tudjuk kontrollálni a helyzetet. Őszintén remélem, hogy az idő múlásával minden egyre egyszerűbb és könnyebb lesz.


A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Beszoktatás a bölcsődébe 2. hét

Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mert múlt héten már egyszerűen nem volt semmi időm megírni, de most pótolok.
Szóval az első hét beszoktatási sikerélményei után nagy reményekkel vágtunk bele a második hétbe.

Hétfőn már reggel háromnegyed nyolcra mentünk és egy kis barátkozás, babakocsi tologatás után Gréta nekifoghatott az első reggelijének. A kis étkezésekre a kis asztalok közepére kínáló tányért tesznek (onnan vehetik el a gyerekek a kenyeret, kalácsot, kiflit, stb.) a fél szeleteket megint csak félbe vágják, ebből lehet aztán többet is venni. Nos első alkalommal Gréta a negyed szelet felét tudta csak megenni. Nagyon nehezen lehetett az asztalnál tartani, mivel a 4 kis asztalhoz nem egyszerre ültek le a gyerekek, hanem egymás után. Így amikor ő már reggelizett még voltak heten akik még játszottak, ez pedig nagyon birizgálta a fantáziáját, hogy ő is tüstént felpattanjon és becsatlakozzon a játékba. Reggeli után belevetette magát a játékba és igen elkezdődtek a problémák...
Már korábban a havi frissítéseknél is említettem, hogy Gréta hajlamos az erejével mások fölé kerekedni és érvényesíteni az akaratát. - Azt vettem észre (nem hétfőn hanem összességében az ott töltött 1,5 hetem alatt), hogy a konfliktusok nagy része abból adódik, hogy ugyanaz a játék kell neki, ami a többieknél van, vagy a nála lévő játékot szeretnék a többiek megkaparintani. Már említettem, hogy a csoport szinte egésze nagy, 3 év fölötti gyerekekből tevődik össze, akik egész mondatokban kommunikálnak, a nagy részük szobatiszta, ügyesen esznek, stb. ők meg tudják oldani egymás között a problémájukat (bár láttam, ahogyan az egyik kisfiú mérgében megharapta az egyik kislányt mert nem tudtak megegyezni a játék mikrón). Mivel Gréta nem beszél, így kifejezni is csak mutogatással tudja magát így nem zökkenőmentes közük az eszmecsere. Beismerem sok esetben Gréta nem tudja elfogadni, hogy a játékokon osztozkodni kell és a másik gyereknél lévő játékot akarja megkaparintani, de annak is tanúja voltam, ahogyan a nagyok összegyűjtöttek a játékkonyhából minden játékot egy kupacba, majd elmentek mással játszani, majd amikor az én Csibém ment a babakonyhás játékokhoz, hogy főzőcskézni akar, akkor hirtelen megjelentek a nagyok, elvettek tőle mindent és lökdösni kezdték. Megnyugtatok mindenkit nem lett baja, sőt megmutatta, hogy Kulcsár Grétával nem éri meg packázni és megtépte a nagyfiú haját.
Kövezzetek meg érte, tudom, hogy az agresszió nem megoldás a problémákra és nem szeretném, ha mindent ilyen módszerrel akarna megoldani, viszont nem akarom, hogy az én gyerekem legyen a kicsi, akitől mindent el lehet venni, akit nyugodtan lehet bántani, akit ki lehet használni. Védje meg magát, ha arra van szükség. Persze, véletlenül sem bátorítjuk ezirányú megmozdulásait, figyelmeztetjük, hogy nem szabad, simizni kell, mert szeretjük a másikat, de nem fogom leszidni, ha csak magát védi.
Miután gyakoroltak a nagyok a bölcsis gálaműsorra, megkért Gréta gondozónénije, hogy köszönjek el és gyorsan menjek ki a csoportszobából. A feladatom az volt, hogy 11-re menjek vissza, de ne menjek be az épületbe, hanem várjak kint, mert a gondozónéni szeretné behozni az udvarról, átöltöztetni és bevinni a csoportba ebédelni. Én 11-kor már ott vártam, de végül nem volt rám szükség, csak háromnegyed 12-kor engedtek be érte. Jól evett és nem volt vele semmi gond, bár amikor az udvaron eszébe jutottam elpityeredett, de felvették, odabújt a gondozónőkhöz, megnyugodott és  fél perc múlva már ment is tovább játszani.

Kedden szintén reggel háromnegyed 8-ra mentünk. A reggeli aznap nagyon nem akart csúszni, alig evett 2-3 falatot. Reggeli után játszottak, majd, 9 után próbálták nagyok a gálaműsorra a, utána köszöntem- és mentem el. Háromnegyed 12-re kellett visszamennem, mert aznap próbálkoztunk meg először a bentalvással. Amikor visszaérkeztem még nem végzett az ebéddel, ráadásul meglátott az ajtón keresztül, így be kellett mennem, hozzá, hogy megnyugtassam, majd az ebéd befejezése után mosakodás és irány az ágy. Először megpróbáltuk lefektetni, betakarni és cirógatva elaltatni, de kb. 10 perces nézelődés és mosolygás után (mert annyira örült, hogy végre láthat és ott vagyok vele), azért csak-csak kibukott, hogy ő bizony anyához akar bújni. Hogy ne kezdjen bele a nagy sírásba és ne keltse fel a többieket, gyorsan magamhoz öleltem és rajtam 1,5 perc alatt elaludt. Ekkor letettem az ágyára, betakartam, és a gondozónő hazaküldött, hogy majd egy óra múlva jöjjek vissza érte fél 2-re. Amikor megérkeztem Gréta kézben volt, kb. 40 percet sikerült aludnia.

Szerdán is háromnegyed 8-ra mentünk és a szokásos reggeli rutin után, a próba végeztével jöttem el kb. fél 10-kor. Delre vissza kellett mennem, hogy kint az öltözőben elbújva megvárjam, hogy a gondozónéninek sikerül e elaltatnia, negyed óra alatt simogatva kidőlt, hazaküldtek és fél 2-re kellett visszajönnöm, akkorra Gréta megint csak fent volt már. Picivel többet, mint kedden, ezúttal 1 órát sikerült aludnia. Napközben még ugyanúgy elpityeredett, amikor eszébe jutottam, de egy kis dédelgetés, ölelés hatására gyorsan elmúlt a bánata és játszott tovább. Ügyesen evett, már egyre ritkábban akarta megfordítani a szájában a kanalat.

Csütörtökön a háromnegyed 8-as érkezésünk után 8-kor reggeliztek és reggeli után jöttem el, érte mennem pedig csak fél 3-ra kellett. Ekkor már Apa is jött velünk (reggel ő pelenkázta és öltöztette fel), hogy kicsit belerázódjon az éles kezdés előtt, megismerje a bölcsit, a gondozónőket, megtudja mindennek a helyét és rendjét és persze, hogy felmérje mennyi idő a reggeli készülődés, az út, a Csemete átadása, hogy délelőttös hetében még 8-ra ő is be tudjon érni. Jót játszott, jól evett, néha pityergett, de hamar megnyugodott. És aznap már másfél órát aludt.

Pénteken a normál érkezés után reggeliztek, reggeli után eljöttem és 3-ra kellett visszamennem érte. Reggel Apa ugyanúgy ügyeskedett és elkísért minket egészen a csoportszoba ajtajáig. Aznap már bent is uzsonnázott, így lett teljes a bent töltött ideje.

Összegzés
Grétának tetszik a a bölcsis élet, jókat játszik, imád az udvaron lenni (kismotorozik, labdázik, csúszdázik), imádja, ha énekelnek mondókáznak (láthattátok ti is, hogy mennyire muzikális, a gondozónők szerint, ha egész nap énekelnének, zenélnének eszébe sem jutnék, annyira belemerül a tánci-tánciba és a tapsolásba). Nincs még szüksége társaságra a játékhoz, ő még nem a gyerekekkel, hanem mellettük játszik (kicsi még). Ő nem az a típus, aki egész nap fogja a gondozónők ruháját, el sem mozdul mellőlük és messziről nézi csak hogy a többiek játszanak. Beleveti magát a sűrűjébe, hiszen neki ez a "munkája" :)
Minden reggel örömmel megy, nem kap sikítófrászt már a bölcsőde megemlítésétől. Viszont az elválások még sírósak voltak. Hét elején igazi ordítás volt (a gondozónő szerint csak 2 percig tartott), aztán minden nap egyre csendesebb, szipogósabb sírásba fordult át és hét végére mire a csoportszobából kiértem a babakocsi tárolóba, addigra már abba is hagyta és belemerült a játékba. Napközben még sokszor kéri, hogy vegyék fel a gondozónők, hogy odabújhasson hozzájuk, egy kis vigaszt nyújtsanak neki, de hamar magára talál és megy újra egyedül játszani.
A reggeli általában nehezen csúszik és nagyon keveset eszik, a tízórainál csak belekortyol a gyümölcslébe, vagy limonádéba, ebédet nagyon jól eszik, legtöbbször repetázik is (bár már említettem, hogy a pazarlás elkerülése végett elsőre olyan kis adagokat mernek nekik, hogy azzal egy 4 hónapos sem biztos, hogy jól lakna), az uzsonna pedig pénteken nagyon jól csúszott neki. A gyümölcsökkel a böliben is hadilábon áll, ha elveszi a tálról az almát, akkor maximum beleharap, de nem kell neki több, banánból hajlandó csak rendesen enni. Elérték azt is nála, hogy ebéd után lefekszik az ágyba és egy kis arcsimivel el tud aludni pár perc alatt. A gondozónők szeretik, hogy mindig mosolygós jókedvű kislány. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy másfél évesen ennyire simán beszokik a bölcsibe. Most így már sokkal nyugodtabb lélekkel mehetek dolgozni :)

Alig várja, hogy bemehessen a többiekhez



A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

2016. április 7.

19. hónap





A következő szabó generáció :D


Már teljesen egyedül csúszdázik a nagylány

Mosolygósak az ébredések

Játszózni csudajó, főleg a jó cimbikkel :D

Mert anyát bármire rá lehet venni

Édes kis "csonti" babánk a vírus után


Bizony, bizony, egyre jobban göndörödik (pedig amikor még a pocakban lakott senki sem hitt nekem, hogy vörös göndör haja lesz)

Húsvéti hintázás végre itthon

Bölcsis hátizsákot kapott, imádja ki be pakolja (reggelente át kell nézni nehogy az alvós mackó helyett egy marék duplót vigyünk magunkkal)

Lujza nagynéni tudja, hogy mivel kell lekenyereznie


Tetszett neki az ágynemű, rögtön királylányosat kezdett játszani vele



A Szelőczei mama, papa nyuszija kismotort hozott

Kulcs mánia van, kizárólag ő hozhatja a lakáskulcsomat

Bugyimániás, bár még nem rendeltetésszerűen használja, de már ő Szuper Gréta

A nagyi valami giccses virágot aggatott rám, szedjük gyorsan

Na ki találta meg a csokinyuszit


Kor: 
19 hónap

Súly: 
11,9 kg tegnap mérték a bölcsiben (ruhástól, pelenkástól)

Fogak: 
16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, de azok, még be sem indultak, szóval egy ideig biztosan nyugi lesz)

Egészség/betegség: 
Ha egy szóval kellene jellemeznem akkor csak annyit mondanék, hogy katasztrófa. A bölcsikezdés előtti pénteken reggel elkezdett folyni az orra, gondoltam a hétvégén Calcimusccal, Fenistil cseppel és egy lórúgásnyi C vitaminnal felturbózom, hogy hétfő reggel megkaphassuk az egészséges igazolást, és kezdhessük a bölcsit. De nem így kellett lennie... Péntek este 10 kor elkezdődött a kálvária. Köhögni kezdett, átmentem hozzá majd a köhögésből hányás lett, telibe az ágyába. Először csak egy kis gyomorrontásra gondoltunk, de amikor egy órán belül harmadszorra ismétlődött meg a hányás, tudtuk, hogy ennél sokkal komolyabb dologról van szó. Az éjszaka folyamán tizenegyszer húztuk át az ágyát, és öltöztettük át. Ott voltam vele egész éjszaka, volt hogy át kellett fordítani, mert hanyatt kezdett el hányni. Amint inni kapott (órákkal az utolsó hányás után) az is azonnal kijött belőle. Így nem maradt más választásunk reggeltől tíz percenként adtunk neki kortyonként vizet és rehidratáló folyadékot. Egész nap csak feküdt és sírt, a láza felment 39 fokra, ment a hasa és egy falatot sem evett.  Másnap már nem volt hányás, viszont a durva hasmenés megmaradt a láz mellett. Kínálgattuk hogy egyen, de elutasító volt, amit elvett 1-2 falat sajtot azt csak összerágta és amikor le kellett volna nyelnie kiköpte. Hétfőn vittem le gyerekorvoshoz, akkor derült ki, hogy a hányós hasmenéses vírus mellett összeszedett egy vírusos torokgyulladást ezért nem evett. Kezdett aggasztóvá válni a helyzet már 3 napja egy falatot sem evett, viszont közben egyfolytában ment a hasa (nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem brutálisan, napi 15 pelenkát rakott tele bár ez nem is megfelelő kifejezés, mert ahol csak lehetséges mindenhol kifolyt a cucc, így naponta ugyanennyiszer kellett átöltöztetni és minden nap ment a mosógép). A negyedik napon már meg tudott enni néhány kocka szétfőzött és pépesre nyomott krumplit, de az étvágya továbbra is szinte nulla volt és amit megevett azonnal ki is jött belőle. Aznap éjszaka kötöttünk ki az ügyeleten: Gréta rendesen elaludt, majd fél 11-kor ordítva ébredt, kézbe vettem, simogattam, ringattam. Szó szerint rekedtre ordította magát. Amikor sikerült megszabadulnia egy nagy adag bélgáztól kicsit megkönnyebbült és egy fél perces nyugodtság következett. Aztán újra elkapta a görcs és kezdődött a szenvedés előről. Hiába melegítettem és simogattam a hasát nem lett jobb így háromnegyed órányi tömény keserves ordítás után besokalltam. Nem hagyhatom, hogy így szenvedjen, mert ebbe még én is beleőrülök, fél 12-kor felöltöztem, Grétára overált húztam, babakocsiba tettem és elindultam vele az ügyeletre. Utólag kérdezhetném, hogy minek???! Ugyanis az ügyeletes orvos meg akarta magyarázni nekem, hogy ennek a gyereknek semmi baja, és ez a sírás tipikusan álmából megriadt sírás, biztos, hogy nem fáj semmije (akkor már 2. órája ordított folyamatosan, na ki az aki úgy gondolja, hogy egy álmából megriadt gyerek ennyit nem sír, hanem ordít és anya cirógatására, dédelgetésére sem nyugszik meg?). Azért ha gondolom adjak neki no-spát. Így az Árpád hotelnél fogtam egy taxit, mert az éjszaka közepén nem akartam a szenvedő gyerekkel még fél órát kutyagolni az ügyeletes gyógyszertárig, majd onnan még haza háromnegyed órát. Vettem No-spát, és Espumisan cseppeket, de természetesen a no-spat semmilyen úton módon nem tudtuk beleimádkozni Grétába, pedig minden fifikás fortélyt bevetettem, így maradt az Espumisan az egyetlen mentsvár. Hazaérve még háromnegyed órát üvöltött, mire sikerült megnyugodni, kellő mennyiségű széltől megszabadulnia és végül elaludnia. Sajnos a görcsök nem csak aznap gyötörték meg, még 3 napig visszatértek, és emellett folyamatosan ment a hasa, enni pedig csak "morzsákat" tudott. Rettenetesen lefogyott, mire keresztülment rajta a vírus, félelmetes volt látni a azt a csupa csont és bőr gyereket.

Magasság: 
88 cm 

Ruha, pelenka: 
Ruhákból kezdi kinőni a 86-os méretet, inkább a 92-esek jók rá . Pelenkákból 4-es méretet hord. A nagyi múlt hónapban vett neki új félcipőt tavaszra (DD Step), mert a 20-as csizmát kinőtte, a mérce szerint 20,5-es a lábikója, úgyhogy 22 cipőt kapott, hogy még őszre is jó legyen.

Kedvenc ételek: 
A vírus miatt az étkezése nulla volt, de a gyerekorvos javaslatára adtunk neki amit csak megkívánt, csak hogy legyen valami a pocakban. Így előfordult, hogy a napi betevő 3 harapás tejszelet és két 1 cm-es kockányi főtt krumpli volt. A vírus elvonulásával az étvágya szerencsére visszatért, és mintha csak pótolni akarná az elmaradottakat úgy kezdett enni, mint egy "favágó". A bölcsiben eszik egy nagyon kevés reggelit (1/8-ad vagy 1/16-od szelet kenyeret vagy kalácsot, és 1-2 korty tejet vagy tejeskávét). A tízórait rendszerint kihagyja, ebédeli viszont nagyon jól szokott, többször is repetázik (bár ahogy néztem az egyszerre kimert mennyiséget egy négy hónapos csecsemő is simán betolná). Délutánonként még veszek neki kiflit, perecet vagy croissant uzsira, amit teljes egészében betermel. A bölcsi kezdés miatt bevezettük márciusban a tejet (csak annak a gyereknek nem adnak, aki gasztroenterológustól visz igazolást, hogy a gyerek tejérzékeny), így már nincs értelme tovább tápszerezni, tejitalozni, ha nem kerülhetjük ki a tej fogyasztását. 2 hét alatt vezettük be a tehéntejet a tápszer mennyiségét egyre csökkentettem és hozzá kevertem egyre nagyobb mennyiségben a 2,8-as tejet. (A bolti tejet nem kell forralni, csak ha valaki háztól veszi a boci tejet, valamint a vizezés is tévhit, nincs szükség rá, úgy teljesen elveszik a tej tápértéke és nem laktat.) Amíg tombolt benne a vírus rizstejet, amjd újra tápszert kapott, hogy ezzel is csökkentsük a "kilökődés" esélyét. Gyümölcslevet minden nap kap 2,5 dl-t (100%-os multivitamin a kedvenc), mert egy évnyi fogzós hasmenés után most többször előfordult szorulás nála, gyümölcsből pedig leginkább csak a banánt fogadja el, ami nem igazán segít a dolgon. Most hogy elmúlt másfél éves megkóstoltattuk vele az apró magvasokat (egyelőre kivit és málnát kapott), szerencsére egyiknél sem lépett fel allergiás reakció, de nem is lettek igazi kedvencek.
A folyadékfogyasztása napi 1-1,5 liter.

Beszéd: 
Nem haladunk semmit, sőt az az érzésem, hogy visszafelé fejlődik ezen a téren (lehetséges ez?). Amit egy évesen és az előtt mondott, azok a szavak teljesen eltűntek (vajon úgy gondolja, hogy elég volt "egyszer" kimondania, ezzel már teljesítette a "mércét"???) Ugyan ha mutogat a mesekönyvekből, hogy mi micsoda, mi mondjuk neki a mutatott tárgyat, állatot szó szerint csüng azon amit mondunk, formálja is a száját, ahogyan ki kellene mondania az adott szót, mégse ad ki hangot. Rendszerint mutogat, arra aminek szeretné, hogy kimondjuk a nevét közben pedig rendkívül idegesítő öh kifejezéssel él (ezt úgy értsétek, hogy nap 80%-ban ez megy, a maradék 20%-ban, pedig) továbbra is halandzsázik. Ha valamit nem akar, nem kér, nem kell neki a fejét rázza.

Kedvenc játékok: 
Kutyushugit nagyon szereti, addig nyomkodja, amíg a kedvenc dalait kezdi énekelni, a "fej, vállak, térd és láb" szövegű dalocskára, együtt mutatjuk meg, hogy melyik testrészünk hol van. Maggiéktől karácsonyra kapott plüss rókáját hozza nekem, hogy énekeljem neki a Vukot (szerencsére nem rója fel nekem, hogy én nem tudom olyan jól énekelni, mint Wolf Kati), ez nagyon tetszik neki. Húsvétra kapott mégy egy csomag duplót (vagy inkább apa kapta?) apa épít, ő rombol. A házikók ajtaját kinyitja és beletuszkolja a figurákat, a ház elemekről módszeresen letépi az ablakokat, ajtókat és néha próbálkozik az elemek összeillesztésével is. Továbbra is imádja a könyveket, bár nem valami finoman és nőiesen bánik velük (ezért hetente egyszer magam elé veszem a nagy kupac megtépázott, széttépett leporellók, lapozók maradványait és bőszen ragasztgatok). A bölcsiben a nagy kedvenc a játék babakocsi, legszívesebben azt tologatná egész nap, valamit él-hal a labdákért (mindegy hogy kicsi vagy nagy, pöttyös vagy mintás, a lényeg hogy guruljon).

Kedvenc elfoglaltságok: 
Kísértetiesen hasonlít a gyerekkori önmagamra abban, hogy borzasztó sok időt tölt a tükör előtt (gyerekkoromban apukám megfenyegetett, hogy leragasztja a tükröt, ha nem megyek el előle). Most már biztos, hogy tudja, hogy ő saját magát látja a tükörben. Amint felöltöztetem, vagy ő vesz magára valamit, esetleg csak cofit csinálok a hajába rögtön megy és megnézi magát, sőt láthatóan mindig nagyon tetszik magának. Mostanában a legjobb szórakozása, hogy kipakolja a komódját. (Vettem néhány 92-98-as méretű kis bugyit, hogy ha nyáron elkezdjük a szobatisztaságra szoktatást már legyen néhány darab. Most ezeket a bugyikat pakolja ki és hordja magával mindenhova a lakásban.) Új dolog a dugdosás, azaz a játékok módszeres "elrejtése" a dobozokba, ágytakaró alá, sőt van amikor a nadrágunk szárába próbálja beletuszkolni és jókat nevet rajta. Van humora a csajnak :D

Amit nagyon nem szeret: 
Ha nem kaphatja meg azt amit kinézett magának azonnal. És ha el kell búcsúzni anyától :(

Összefoglaló:
Nagyon nehéz volt ez a hónap mindenféle szempontból. Lelkileg is nehéz volt a hirtelen bölcsőde kezdés miatt, aztán a betegség is kivett minden erőt belőlünk. Mert bizony Grétától végül az egész család elkapta a vírust. Amikor én kidőltem, anyukám elvitte magukhoz és pár napot náluk töltött. Nagyon jól érezte magát, nekem közben már bármennyire vacakul voltam vérzett a szívem, hogy nem láthatom (nem akartuk szegényt visszafertőzni, így amíg lázzal és hasmenéssel küzdöttem, nem hozták haza a kisasszonyt). Később megkapta a papa, mama végül apa is a betegséget. Most hogy elkezdtük a bölcsit sokkal ragaszkodóbb, anyásabb lett. A betegség elmúltával az éjszakák is újra rendeződni látszanak, este 9-től reggel 6-ig alszik egyhuzamban. Leépítettük a mesenézést, de meghagytuk a Halász Judit koncertet, mert hiányzik neki a zene, ha éppen nem énekelnek semmit a bölcsiben. Viszont este a tejecske ivás alatt apa mesél neki, így legalább tuti nyugton marad közben, nem tud elszaladgálni.
Megtaláltam a mostanra állandósult fürdetéses hisztik ellenszerét. Új fogkefét kellett vennem, ami most egy tapadókorongos aljú Singnal. Olyannyira tetszik neki, hogy bárhova fel tudja cuppantani, hogy azóta mióta megvan nem csak a fogmosás megy örömmel, hanem a fürdés, sőt még a hajmosás is. Röviden ennyi történt velünk az elmúlt egy hónapban.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

2016. április 4.

Beszoktatás a bölcsődébe 1. hét

Szóval eljött ez a (várva várt vagy éppen rettegett) pillanat is, szerdán délelőtt elkezdtük a bölcsődei beszoktatást. Gréta betegeskedése miatt csúsztunk egy hetet, így a húsvét utáni csonka hét még rövidebb lett, mire megkaptuk az orvosi egészséges igazolást. Tovább már nem lehetett húzni az időt, mert a munkahelyemen nagyon várnak már vissza, így ezzel a 8 nappal kellett gazdálkodni.

Szerdán 10-re kellett mennünk, és miután leadtuk az "egészséges igazolást" kezdhettük az ismerkedést.
Gréta a katica csoportba került, Terike és Csilla lettek a gondozónői (nagyon kedves, aranyos hölgyek) a jele pedig az eper lett.
Kaptunk egy kisebb listát hogy miket kell beszereznem a kezdéshez (bölcsődei ágynemű, 3 váltás benti ruha, benti cipő, pelenka, popsitörlő, fogkefe, fájdalomcsillapító, naptej, üzenőfüzet és egy tacskó formájú gyerekfésű - amit még sehol sem sikerült beszereznem pedig már a boltokon és magyar webshopokon kívül az aliexprest és az ebayt is végigböngésztem, mind hiába).

Aki esetleg tudja, hogy hol kapható ne legyen rest megírni nekem ;)
A szekrénykéje elfoglalása után átöltöztettem és átmentünk az átadó helyiségbe kezet mosni (ez állandó rutin, mert a bölcsibe menet a gyerekek gyakran összefogdosnak mindenfélét - száraz falevéltől kezdve, kavicsokon, bogarakon, gilisztákon keresztül, szóval tényleg minden vackot - így a csoportba már tiszta praclikkal mennek, nem koszolják össze, viszik rá a bacikat, vírusokat, fertőzéseket a benti játékokra).
A gondozók bemutatták Grétát a gyerekeknek (12-en vannak, tizenegy 3 év feletti kisgyerek, akik szeptemberben már megkezdik az óvodát, és egy 2 éves kislány, aki Gréta előtt 1 hónappal kezdett). A csoportszoba nagyobb gyerekekre van inkább berendezve, se mászóka, se csúszda, se baba libikóka. Ellenben asztalok, mini ülőkék bőven akadnak, valamint kosarakban játékok (dupló, építőkockák, műanyag állatkák, tüske építő, műanyag kis étkészlet, műanyag gyümölcsök, játékbabák, játék babakocsi, babalaptop, játéktelefon, stb.) babakonyha.
Gréta nem igazán foglalkozott a többi gyerekkel, meglátta a játékbabakocsit és az ott töltött egy óra alatt végig azt tologatta. Amikor egyik másik gyereknél elszakadt a cérna, kiborultak, sírtak, összevesztek a játékokon akkor lemerevedett, nem tudta hova tenni a dolgot, de utána folytatta a csoportszoba babakocsis felfedezését. Amikor letelt az egy óránk elköszöntünk, átöltöztettem Grétát és hazamentünk.

Csütörtökön szintén 10-re kellett mennünk (aznap már 2 órát töltöttünk bent), mire odaértünk már kimentek az udvarra a gyerekekkel, Terike várt meg minket és engedett be a az öltözőbe. Kimentünk az udvarra, Gréta rögtön elemébe került amint meglátta a labdákat, egymás után kezdte őket begyűjteni. Kb. 10 perc után Terike szólt, hogy köszönjek el Grétától, biztosítsam afelől, hogy vissza fogok jönni hozzá és negyed órára menjek be az öltözőbe. Számomra teljesen nem várt dolog történt, amikor megfogtam, hogy elköszönjek tőle, teljesen bedühödött, hogy megállítom és arra a fél percre elválasztom a labdáktól. Egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy elmentem, nem is keresett, abban a 15 percben.
A kinti játék után bementünk és már Gréta is a többiekkel ebédelt. Igaz nekem kellett etetnem, mert nem szabad kézzel enni, csak kanállal, Gréta viszont hamar fel szokta adni a kanalazást, és onnantól már mindent kézzel eszik. Ellenben szinte azonnal nagyon ügyesen ivott egyedül pohárból, az újdonság és az, hogy látta a többiektől, hamar szórakoztatóvá és utánzandóvá tette számára. Az ebéd olyannyira ízlett neki, hogy még repetázott is. Ebéd után kezet mostunk, elköszöntünk, felöltöztünk és hazamentünk.

Pénteken már 9-re kellett mennünk (aznap 3 órát töltöttünk bent), egy kis játék és krumplinyomdázás után tízóraiztak, ami Grétánál csúfos kudarc volt, nem volt hajlandó gyümölcsöt enni, a gyümölcsléből is csak 2 kortyot ivott, mindösszesen 2 db kölesgolyót tápolt be. 
Tízórai után gyakoroltak a bölcsőde 45 éves fennállása alkalmából rendezendő gálaműsorra a kis műsorukat (Gréta imádta, tapsolt és riszált a dalokra, mondókákra). Majd kimentünk az udvarra, aznap már háromnegyed órára kellett elmennem. Gréta ez alkalommal se foglalkozott a távozásommal, nem keresett ellenben felfedezte az udvart és nagyon jól érezte magát. Ebédnél megint nagyon jól evett és kétszer is repetázott. Kézmosás élköszönés és átöltözés után elaludt a babakocsiban hazafelé, nagyon kifárasztotta a nap.

Nem merem elkiabálni, de idáig nagyon jól fogadta Gréta a bölcsődét, a közösséget, a gyerekeket, a változást (remélem ez így is marad). Ezen a héten már reggeltől járunk és mindennap egy órával növeljük az ott töltött időt - és csökkentjük azt, amit anya bent van. Keddtől már az ottalvással is próbálkozunk pénteken pedig már nélkülem fogja a teljes napot bent tölteni reggel fél nyolctól délután fél négyig. Krisztián is már el fog kísérni minket reggelente, hogy átlássa, szokja a helyzetet, mert élesben, ő fogja majd minden nap vinni a kisasszonyt.
Beszámolok majd újra a hét folyamán történtekről és a második beszoktatós hetéről is.

A Csibekalandok a Facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...