2016. július 28.

22. hónap



Papa, ne állj az autóm elé, mert véletlenül még elütlek!

Hihetetlen módon vonzódik a próbababákhoz, mindegyiknek mgfogja a kezét :P

Idén is jó pancsolni a Papáék udvarán



Mama rajzolj nekem!


Az esti kakaóivászat közben Apa mesét olvas


Ki sem merem nyitni a szemem. Csúszunk még egy kört? ;)


Hát ez nagyon vicces :)


Ha már lejöttünk a játszótérre, építsetek nekem homokvárat Mama, Papa!

Addig addig pipskedett a fagyis pult előtt, amíg a tulaj nem adott neki egy tölcsért

Nézd kisunokám, azok a majmok. Pont olyanok, mint Te :D


Kölcsönjárgánnyal


"nyaljuk a fagylaltot..." ja nem ez nem is fagyi, hanem citrom :D


Ha babakocsinak hívják, akkor én miért is ne ülhetnék bele :D


Helybenfutásban az első ;)

Kulcsár művésznő vasárnap délelőtti magánszáma
Kor:
22 hónap (igazából lassan már 23 hónapos, de ennek a postnak a megírása folyamatosan akadályokba ütközött)

Súly: 
13 kg-ra saccolom (a bölcsödében ebben a hónapben nem mérték meg a gyerekeket)

Fogak: 
16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, amik már beindultak, magukkal hozva a nyugtalanságot, ömlő nyálat, szájban turkálást, náthát, köhögést és az újbóli éjszakázást)

Egészség/betegség: 
Június vénén sikerült beújítani egy "jó kis" hörghurut gyulladást, iszonyat ugató köhögés, láz... 3 napot voltam vele otthon, anyukám pedig 2 napra tudta vállalni, az antibiotikum tudta csak helyrehozni és a köptető, mert tényleg nagyon durván sikerült belelndülnie. Aznap amikor a betegség kitört rajta sikerült leesnie a lépcsőről anyukáméknál. Olyan gyorsan szaladt ki az ajtón, hogy mire krisztián utolérte leborolt 3 lépcsőfokot. Szegénykém rendesen megzúzta az orrát és az orrcimpától a takonycsatornáig fel is hasadt a bőre. Hát igen nem kíméli magát, most is tele van bibikkel, mert nagyon kajla, nem figyel, nem hallgat ránk és olyan gyors, hogy van hogy nem tudjuk időben lekapni.

Magasság: 
91 cm

Ruha, pelenka: 
Ruhákból már mindenből már áttértünk a 92-es méretre, de akad 98-as és 104-es pólója és pizsamája is . Pelenkákból 4-es méretet hord, éjszakára 5-ös  Liberót adok rá, mert annyit iszik éjszaka is, hogy már nem bírta a 4-es méret). A lába megdöbbentő mértékben elkezdett nőni, kinőtte a 22-es szandit, amit a szüleim vettek neki, úgyhogy rendeltem neki egy 23-as DD Stepet.

Kedvenc ételek: 
A bölcsiben állítólag nagyon jól eszik. Délutánonkét játszóterezünk, akkor lecsúszik némi péksüti, pufi, keksz, nápolyi, vagy valami nasi, hogy legyen energiája a rohangáláshoz. Este mostanában küzdünk a vacsival, mert míg a főtt tojás, a felvágott, a sajt, a virsliből egy kevés lecsúszik (ez tényleg kevés, értsétek úgy hogy 2-3 db 1x1 cm-es darabkát), addig a kenyérhez, pékáruhoz hozzá sem akar szagolni, maximum a vajat nyalja le róla (ezért nem is lakik jól és az éjszaka közepén éhesen ébred, nekünk viszont fogalmunk sincsen, hogy hogyan vehetnénk rá, hogy egyen valami laktatót). Újra megszerette a friss gyümölcsöket, nagy kedvenc a banán, az alma, a kivi az őszi és sárgabarack, a feketeszeder. Vizet kap otthon, a bölcsiben fogalmam sincs mennyit iszik, amikor érte megyek viszek neki vizet, hazáig elfogy 2,5 dl. Reggel, 1,5 deci kakaót/tejeskávét kap még otthon (a bölcsiben is van tej/kakaó/tejeskávé minden nap a reggelihez), este pedig átlagosan 3 decit iszik meg lefekvés előtt.

Beszéd: 
Egyre nagyobb az előrelépés. Köszön, szépen tisztán mondja, hogy SZIA. Ami még megy ezen kívül: ANYA, APA, MAMA, PAPA, BABA, HAPCI, HÁPI, CICA, GYERE, ADDIDE, VU-VU (a kutyus), NÍNÓ (minden szirénázó autó), HINTA, TESSÉK (amikor odaad valamit nekünk), CSÜCCS, DEJÓ!, OTT. és Ha valamit nem akar, akkor nemcsak rázza a fejét, hanem mondja is hogy NE/NEM. Nagyon sokat magyaráz babanyelven gyakorolja a hangzókat és értelmetlen szavakból igazi kismonológokat nyom le nekünk és saját magának. Igenlegleges választ még nem ad, csak bólogat.

Kedvenc játékok:
Esős napokon hazaérve rögtön kiborítja a Duplós dobozt és nekiáll építeni. Nagyon jók a finommototros képességei, az összerakós, illesztős játékokkal jól boldogul.
 Leül a kis asztalához próbálgatja a ceruzákat és mindenfélét irkafirkál a papírra vagy kéri, hogy mi is rajzoljunk neki. Most el kellett tennünk a ceruzákat, mert a mi kis Picassonk vasárnap alvás előtt összefirkálta a szobája falát (TIPP: ha hasonló helyzetbe kerülnétek ajánlom a nedves popsitörlőt, nálunk remekül vizsgázott és szinte teljesen el tudtam tüntetni az árulkodó nyomokat). Vettem neki egy kiskosarat benne műanyag zöldségekkel, már minden zöldséget ismer, megmutat. Mivel a bölcsiben nagyon szereti a babakonyhát itthonra beszereztem egy kis teás készletet, így most önti a kancsóból a képzeletbeli teát a csészékbe, megkavargatja a kiskanállal és odaadja nekünk, hogy igyuk meg, vagy ő tesz úgy, mintha meginná.

Kedvenc elfoglaltságok: 
Hiú kismajom, amint cofit csinálok a hajába, vagy új ruhát kap rögtön rohan a tükör elé, hogy megnézze magát, illegjen-billegjen. Nagy kedvenc lett a kismotorozás, ha megemlítem neki, hogy ha hazaérünk motorozhat, akkor felcsillan a szeme, vigyorra húzódik a szája és vadul bólogat, hogy menjünk már haza, otthon pedig amint fordul a kulcs a zárban rögtön rohan a mocijáért

Amit nagyon nem szeret: 
Reggel befejezni az ágyban nyújtózkodást-héderelést, ha valamit nem kaphat meg,  és ha ki kell szállni a fürdőkádból, ha haza kell indulni a játszótérről, ha el kell tenni a motorját aznapra.

Összefoglaló:
Bevallom őszintén nagyon kemény a helyzet. Benne vagyunk a dackorszakban nyakig. Dacol velünk, dafke sem teszi azt, mit kérünk tőle. Mindennapos a hiszti, az az igazi kemény, amikor minden apró cseprő bolondság miatt úgy visít, mint akit nyúznak. A figyelme nem terelhető el semmivel, ilyenkor kénytelen vagyok kivárni, hogy kiüvöltse magát és lehiggadjon. Kemény lelki terror amikor a délutánok jó része ezzel telik. Ha jól le tudja foglalni magát (kint a játszótéren), akkor szinte alig van vele probléma. Nagy problémát jelent az is, hogy a bölcsődében nem alussza ki magát (nagyon erős a gyanúm, hogy kényelmi szempontokból felkeltik a gondozónők, ez pedig tovább ront a délutáni esti helyzeten). Délután sétálunk, vásárolunk, játszóterezünk, Krisztián sokat segít mostanában a vásárlásban, így ha főznöm kell akkor is kint tudunk lenni délután a játszótéren, csak hamarabb jövünk haza, hogy este megfőzhessek. Fél 9-kor indulunk fürdeni, miután levetkőztetem viszi és bedobja a ruháit a mosógépbe és szedi le magáról a pelenkát. Mostanában nagyon szeret pancsolni, magának mos fogat utána pedig egy kisvödörrel és egy locsolókannával játszik (egyikből a másikba töltögeti a vizet). Törölközés, öltözés után a mi ágyunkban issza meg a kakaót, közben pedig apa mesét olvas neki. A mese végeztével odatolja az arcát apának, hogy puszit adhasson neki, lemászik az ágyunkról, viszi az alvós plüss állatait, integet és elköszön apától (SZIA!), átsétál a szobájába, bemászik az ágyába. Én betakargatom és mellé ülök. Nos igen visszaléptünk ez ügyben újra ott kell ülnöm az ágya mellett és fognom a hátát amíg elalszik, mert különben torka szakadtából ordít, és esze ágában sincs aludni. A délutáni altatás is nagyon nehézkes (hétvégente) akár mennyire fáradt nem akar lefeküdni, lástzik rajta hogy leragadnak a szemei, már kellőképpen hisztis is a fáradtságtól mégse akar aludni, így amikor beteszem az ágyába és betakarom jön visítás-sírás és a  krokodil könnyek, hogy ő márpedig még nem akar aludni... odaülök mellé, és 1,5 percen belül alszik, mert tényleg ki van fáradva, csak a harc a folyamatos, hogy ne kelljen aludnia. Általános az éjszakai és a hajnali ébredés. Én már totálisan kivagyok tőle, akárcsak egy zombi, nehéz így munkában teljesíteni és munka végeztével egészen estig játszóterezni, egy nyűgös, hisztis gyerekkel (nem beszélve arról a hisztériáról ami akkor következik, amikor fél 8 körül kiadom a vezényszót, hogy irány hazafelé...). Ha megébred nagyon nehezen alszik vissza, mivel alig eszik vacsorát, ezért éhes is, kakaót/kávét akar, és ha megitta sem alszik vissza simán, alkalmanként min. háromnegyed órát ott ülök mellette mire végre vissza tudok osonni az ágyunkba. Itt megjegyezném amit már érintőlegesen említettem, hogy a bölcsődében felkeltik és emiatt nem tudja kipihenni magát. Szóval a bölcsődében délben kezdik el lefektetni a gyerekeket és 2 kor keltik őket, mert fél 3ra hozza be a technikai személyzet az uzsonnát és a dadusok már korábban kijelentették, hogy ők nem akarnak kétszer teríteni ezért fél 3ra mindenkinek ébren kell lennie, az ágyakat ki kell vinni és meg kell kezdeni az uzsonnázást. Nos erről az a véleményem, hogy nem vehetjük egy kalap alá a 3,5 éves gyerekek alvási igényét a nem egész 2 évesekével. Sokszor derül ki (megjegyzem véletlenül), hogy csak 40 percet aludt mindösszesen Gréta, de természetesen minden nap ugyan azt hallom: jól érezte magát, jól evett, jól aludt... Hétvégére a folyamatos alváshiány miatt teljesen kezelhetetlen már. Otthon hétvégente minimum 3, de legtöbb esetben 3,5-4 órát alszik délután és emellett is simán le tudom este fektetni. Az alvásidő végén alig tudom felkelteni, kinyitom a szobája ajtaját, mosogatok, pakolok, zörgök, a végén bemegyek hozzá, felhúzom a rolókat, elpakolom az összehajtogatott ruháit a komódba és ő eközben zavartalanul alszik tovább, (a szó szerinti) keltegetés is jó ideig eltart, ha kiveszem az ágyából sokszor a kezemben alszik tovább (3,5 óra alvás után!) így ezennel nem vagyok hajlandó elhinni, hogy magától ébred fel a gyerek a bölcsiben 2kor. Mindenképpen lépéseket teszek ez ügyben, hogy nyoma legyen inkább hagyják aludni és maradjon le az uzsonnáról (úgy is minden nap éhesen hozom el a bölcsiből) így teljesen mindegy eszik e bent vagy csak akkor, amikor viszem neki az uzsonnáját.
És most némi pozitívum is következzék. Hétvégén reggelente (amikor nem keltjük Grétát, hanem addig alszik, amíg jól esik neki - persze az éjszakai és a hajnali ébredések után) - ez átlagosan negyed és fél nyolc között szokott bekövetkezni még elfekszik az ágyikójában játszik a plüss alvós állataival és énekel. Igen énekel, szó szerint :) A már ismert gyerekdalok, énekek dallamira halandzsa szöveggel. Ez szokott lenni a mi ébresztőnk, ilyenkor nem megyünk át rögtön, Krisztiánnal még elhallgatjuk, hogy milyen kis cuki. Napközben is többször táncol és énekel, ha nagyon örül valaminek akkor helyben fut és táncol, haláli műsorokat ad nekünk :)
Imádja a buszokat, morokat, autókat, traktorokat, vonatokat, teljesen megbabonázzák, reggelente rendszerint le is tojja, hogy elbúcsúzom tőle, amikor a gyalogos átkelőnél szétválunk apával, és teljes odaadással és átéléssel integet a buszoknak :D
Kezdünk leállni a babakocsizással, mert a kisasszony kibújik a vállánál, majd addig ficereg amíg az alső bekötő pántokból is kilép, így pedig ki tud hajolni úgy a babakocsiból, hogy az már életveszélyes, nem mellesleg belevarázsolni sem könnyű így hanyagoljuk. Kismotorral viszi apa a bölcsibe, így lassult a közlekedés, mert megáll, mutogat nézelődik, visszafordul... sétálni nem szeret, de én nem szoktam felvenni, általában hatalmas pakkokkal közlekedem, így már az ő 13 kilóját nem tudom cipelni 10-20-30 percen keresztül. Ilyenkor ugyan hisztizik, de fogja a kezem és vagy sétál vele, vagy felül a motorjára (ha babakocsit is viszünk magunkkal esze ágában sincs a babakocsiba ülni, sem sétálni, sem motorozni, kifejezetten csak a cipelés a megfelelő variáció számára) Krisztián és anyukám fel is szokta venni, de ennek még szerintem meg lesz a böjtje - okos kislány később is tudja majd, hogy ki teszi ezt meg neki.
Mostanában a csuda tudja miért igazi mániájává vált a zokni, mindig kell, hogy legyen a lábán, még a 40 fokos kánikulában is. Ha valamiért mégis sikerült elérni, hogy ne vegye fel reggel, akkor ha napközbe meglátja, hogy szedem le a száradó ruhákat amiben zoknikat is talál, vagy a lapozgató könyvecskéiben talál zokniról képet, akkor rögtön rohan a komódjához és hoz belőle 1 db vagy 1 pár zoknit (ahogyan éppen sikerül neki), hogy azonnal adjam rá. 
Alig több, mint egy hónap múlva már 2 éves lesz. Visszagondolva nagyon sokat fejlődött az elmúlt 1 év alatt, babából igazi kisgyerek lett aki, ha vermálisan nem is tökéletesen, de kommunikál velünk, egyedül eszik, iszik, próbálkozik az egyedül öltözéssel, vetkőzéssel. Minden kornak megvannak a nehézségei és szépségei, nem bánom, hogy eltelt ez az idő, de azért egy picit hiányzik az a babusgatni való ici-pici baba, aki már egy hetesen mosolygott, imádott anya karjában elaludni. Emellett pedig imádom ezt a közel 2 éves dacos és öntudatos kislányt, akiben hatalmas a szeretet, apró karjai átfonják a nyakamat, a vállamra hajtja a fejecskéjét és megnyugszik, bármekkorát esett is előtte a játszótéren. (Nem mindig csupa cukormáz az életünk, sokszor kiborít nem tagadom, de nagyon-nagyon remélem, hogy ez is elmúlik majd.)

 

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

2016. július 10.

Véget nem érő felújítások

Még a blog indulásakor meséltem Nektek a a saját lakásba költözésünk nehézségeiről. Minden döcögősen ment, rengeteg volt a baki, megszenvedtük szó szerint minden göröngyét az útnak.
Sajnos a beköltözésünkkor nem készítettünk képeket (pedig érdemes lett volna) így csak a beköltözés előtt 1 héttel készültek képek, amikor még 12 zsáknyi sitt állt a szobánk közepén és az összes fal szét volt vésve az újbóli villanyvezetékezés miatt)





akkor a mostani gyerekszoba derék magasságig tele volt pakolva ládákkal, dobozokkal és zsákokkal, egy négyzetcentiméternyi szabad hely sem volt. A fürdőben még nem volt felszerelve a világítás, nem volt konyhabútorunk, csak étkezőasztalunk 4 székkel. A mi szobánkban nem volt más csak 1 sarokkanapé, 1 dohányzóasztal, 1 tv állvány a tv-vel, és 1 számítógépasztal. Nem volt se szekrényünk (mert ugye arra 3 hónapot vártunk), se csillárunk, de még függönyünk sem.

Szép lassan alakulgattunk a beköltözésünk másnapján apukám felszerelte a világítótesteket a fürdőben és a szobánkban, aztán a rá következő héten vettünk karnist, így legalább már nem lehetett a szobánkba belátni és 10 nappal a beköltözésünk után elkészült a konyhaszekrény is.


 Igazán akkor lélegeztünk fel amikor a megrendeléstől számított 11. héten végre megérkezett a gardrób szekrényünk és nem kellett többet zsákokból öltöznünk (ugye mondanom sem kell, hogy ebben az esetben az ember nem azt a ruhát veszi fel reggelente amit szeretne, hanem amit megtalál és ki tud túrni a káoszból...).
Apukám és Krisztián felfúrták az első könyvespolcokat, aztán rá pár hónappal megrendeltük a vitrint és az alsó szekrényt, így a mi szobánk már szinte teljes képet mutatott.




Az első itt töltött őszünkön kifestettük a kisszobát, felcsiszoltattuk a parkettát, aztán télen felfestettem a fát a falra. Következő év pünkösdjekor Krisztián és jó barátja összeszerelték a gyerekszobai gardróbot, a kanapét, és felfúrták a fa polcait is.





Ekkor lett az egész lakásból otthon nem csak egy szimpla lakás. De ugye mi sohasem nyughatunk, így folytattuk a felújító hadműveletünket.

Egyértelmű volt amikor Grétát vártuk, hogy a kisszobát gyerekszobává kell alakítani, a komódot a szüleimtől kaptuk, mi pedig megvettük a rácsos ágyat és a hintaszéket.






Amikor már 9 hónapos terhes voltam lecseréltük végre a sarokkanapénkat egy ágykeretre és egy kemény matracra.
Ugyan szuper nagy volt a kanapé és sok vendéget lehetett (volna) leültetnünk, ráadásul Rottex matrac volt beleépítve mégis nagyon komoly hátfájdalmakat okozott mindkettőnknek, hogy teljesen át kellett terveznünk a szobát. Néhány napig a földön, matracon aludtunk, amíg el tudtunk menni megvenni az új ágyat (hát mit ne mondjak nem volt egyszerű, akkor már boroshordó méretű pocakkal). Az új ágy mellé vettünk 2 fotelt is, hogy ha esetleg beesik 1-2 vendég, akkor le tudjuk őket ültetni a szobában.





Ezzel szinte egy időben vettünk két használt ajtót, mert a gyerekszoba ajtaja már a lakásvásárláskor is hiányzott és miénk is ramaty állapotban volt. Kezdetben sokat harcoltam, mert Krisztián szerint elég lett volna oda egy harmonikaajtó is (most már belátta, hogy nekem volt igazam). De ez sem volt egyszerű eset, mert a 80 centisnek eladott ajtó csak 75 cm volt...(mindez otthon derült ki amikor a zsanérra próbáltuk rá őket. Az asztalos megtoldotta, apukám pedig gőz erővel lefestette nekünk az ajtólapot és a keretet is. Nagyon izgultam, hogy minden időben meglegyen, mert addigra már túl voltam a 35. héten, és a csiszolás miatt mindenhova bejutó apró elintézt, hogy újra kellett nagytakarítanom az egész lakást, és újra mosni-vasalni minden gyerekruhát.

Gréta születése után leálltunk egy időre, aztán jöttek a kisebb alakítások, először leszőnyegeztük a gyerekszobát, a folyamatos felkopogások miatt (most se értem, hogy mit nem lehet azon felfogni, hogy egy 8 hónapos gyerek még nem érti meg és nem fogad szót, ha rászólok, hogy nem szabad eldobni a játékait).


Most télen felfúrták a falra a tv-t a fiúk, mert Gréta egyfolytában csapkodta és attól féltünk lelöki és teljesen összetöri. De ezzel egyidőben a helyveszteség miatt új könyvespolcokat kellett felfúrnunk (mert ugye mi imádunk olvasni, és rengeteg könyvünk van).



Most pedig elérkezett egy újabb nagyszabású felújítási feladat: a lakás 40 éves megvetemedett, leélt ablakainak a cseréje. Nem akarok panaszkodni, de nem volt egyszerű a dolog, először összepakoltuk, bebugyoláltuk a lakást, de kiderült, hogy az ablakosok hibáztak és elírták az időpontunkat, így 2 napot rá kellett húzni (Grétára közben anyukám vigyázott, mert a szétbombázott lakásban nem tudtunk volna mit kezdeni vele), a rá következő héten pedig a festők miatt pakoltuk újra össze a az egész lakást, így Gréta megint Tatán mamázott.


Jelenleg már csak a konyhában az ablak melletti csempesor cseréje van hátra, de ez csak 1 napos kis munka lesz.


És hogy mi van még hátra?

  • Jövőre felrakatjuk a redőnyöket, amire most nem volt pénzünk.
  •  2-3 év múlva (erre még fel kell magunkat szívni anyagilag, és idegileg is), egyben következik a fürdő felújítás (teljes vízvezeték csere, újra burkolás, a kád helyett épített zuhanyzó, újra gépesítés) az előtér és a konyha újra járólapozása és a beltéri ajtók cseréje (ezt is idénre terveztük volna, de darabonként 90 ezres ajánlatot kaptunk rá, az egyedi méretek miatt így ez is csúszik kicsit időben).
  • Legvégül pedig egy konyhai átalakítást tervezek, némi szekrény átrendezéssel és mosogatógép beépítéssel.
Természetesen minden alakítgatásról olvashattok majd itt a Csibekalandokon.

Lassan, nehézkesen haladunk, valami mindig hibádzik ha belefogunk a felújításba, de egyszer talán végzünk mindennel, onnantól kezdve pedig már csak azt kell kivárnunk, hogy lejárjon a hitelünk, hogy teljesen miénk lehessen a mi kis álomotthonunk.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...