Kalandok a Csibéknél 17.02.15.

Délutáni családi játékok

Kiújult az ekcémája, most a kezén 

Anya zuhanyzott, Gréta apával gyurmázott

Megint jó hosszú idő telt el a két összefoglaló között, de egyszerűen hiába álltam neki írni valami mindig közbejött. Onnantól pedig csak húzódott és húzódott az ügy, de most rajta vagyok, hogy be is fejezzem a bejegyzést.
Szóval a legutóbbi összefoglalóban kifejtettem, hogy az egyik félelmem, hogy milyen nehéz lesz Grétát leszoktatni a cumisüveges ágyban kakaózásról. Nos úgy hozta az élet, hogy pont azon a héten vasárnap, amikor ezt írtam Gréta a szüleimnél volt vasárnap délelőttől estig. A kezdeti jókedv után egyszer csak a semmiből jött egy sugárban hányás, aztán a délutáni alvás után egy következő (szegény szüleim mostanában nagyon kifogják ezeket az alkalmakat). Azt hittük elkapott egy újabb hányós-hasmenéses vírust. Így este nagy sajnálkozva azt mondtuk, neki, hogy elfogyott a tejecske nem tudunk kakaót csinálni, de teát kaphat. Nem könnyen, de elfogadta, teát ivott is egy keveset. Ugyan másnapra már semmi baja nem volt (valószínű, hogy csak gyomorrontása lehetett), de azért még mellőzni akartam a tejtermékeket, így másnap is teát tettünk a cumisüvegbe, amit már nem is kért. A sikeren felbuzdulva harmadnap sem kapott kakaót, csak a biztonság kedvéért teát készítettem, amiből szintén nem akart inni a lefekvésnél. Ezzel tulajdonképpen meg is szabadultunk a cumisüvegtől. Azóta este a vacsora után kap egy bögre kakaót (szigorúan vacsora után és szívószállal), a reggeli kakaózást pedig teljesen elhagytuk így azóta pedig végre reggelizik.
Nem gondoltam volna hogy ilyen könnyen túl leszünk a kakaós cumisüveg mizérián, de hurrá sikerült! 😁
Szóval túl volt a gyomorrontáson, ezt megpecsételtük 2 nap betegállománnyal, amíg megfigyeltem, hogy tuti ne üsse fel nála a fejét a vírus. Az öröm nem tartott sokáig mert egy hétre rá jött a nátha (az a durva fajta (zöld-sárga cipőfűzős), péntek reggelre szinte teljesen el is múlt, de délután már újra totál taknyosan hoztam haza a bölcsiből.
Én náthánál nem maradok otthon vele (hiába szeretnék ezt a gondozónők), egyszerűen nem tehetem meg, hogy 1-1,5-2 hetet otthon töltsek, majd 3 nap újbóli közösségbe járás után kezdjem előről. Nincs az a munkahely ami ezt tolerálná én pedig nem a magam ura/főnöke vagyok. A gyerekorvos szerint is teljesen normális jelenségről van szó ősztől tavaszig, nincs szükség az otthoni kúrálásra.
Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka belázasodott, a nátha mellé így most még ez is betársul, megpecsételve a bölcsődei farsang sorsát, de helyette majd itthon csapunk egy kis jelmezes mulatságot, hogy ne maradjon le Gréta mindenről.
Miután másfél hónapot vártam a Dunaalmási magán gyerekfogászatra, az első rendelési napon amikor már lehetett időpontot kérni telefonáltam is. A flegma hangnem és az hogy sürgősségben 1  hétre rá tudtak csak időpontot adni (ezt a mai napig nem értem, hogy hogyan, hiszen december 30 óta szabadságon voltak és időpont előjegyzést nem vettek fel ezen idő alatt). Úgy felhúztam magam rajta, hogy felhívtam azt a fogorvost aki még az én fogaimat szabályozta. Másnap délelőttre kaptunk is időpontot és könnyes búcsút vettünk törött fogmaradékától, ami az elmúlt 3,5 hónapban annyi szenvedést okozott neki. Muszáj volt, meglépnünk, mert folyamatos fájdalmai voltak Grétának, a fogacska maradvány ki is mozdult a helyéről, ezáltal folyamatosan mozgott, a fogmosásnál folyamatosan vérzett ott az ínye és semmire nem tudott szemből ráharapni a fájdalom miatt. Esztétikai élmény ide vagy oda, a lényeg hogy ne fájjon többet Grétának, aztán majd a maradandó fogakkal neki is teljes lesz a mosolya újra.
Gyors géles zsibbasztást kapott az ínyére, hogy ne fájjon neki az érzéstelenítő injekció beadása. Végig üvöltötte szegénykém az egészet (nem a fájdalom miatt), de megijedt, hárman fogtuk le, a szemébe világított a lámpa, úgyhogy meg is értem szegényt. Onnantól, hogy kint volt a fog minden rendben volt és rögtön ment is bezsebelni 2 csík jutalom matricát.
Szóval Gréta a múlt hét közepére belázasodott (a szokásos nem túl magas csillapítható lázával), a doktornő azt mondta vírusos, a torka lobos, de a tüdeje tiszta. Sajnos péntek estére már 40 fokos csillapíthatatlan láza lett, orvost kellett hozzá hívni - tüdőgyulladás gyanú (ércesen zörgő tüdő), és mandulagyulladás egyszerre. Kapott egy lórúgásnyi antibiotikumot és vasárnapra már majdnem teljesen jól volt, még csúnyán köhög, de a nehezén túl van.
Szóval Grétánál egészség fronton ez a helyzet. Kapja a C-, D vitamint, kúraszerűen az immunerősítőt és annyi zöldséget, gyümölcsöt, amennyit bele tudok diktálni. És amint teljesen kilábal a betegségből úgy döntöttünk a Krisztiánnal és a doktornőnkkel közösen, hogy beadatjuk neki a bárányhimlő elleni védőoltást (már a bölcsiben is elkezdődött a járvány). Ugyan nem mindenkinél súlyosak a tünetek, de Gréta immunrendszere most nagyon le lett strapálva a vírus teljesen hazavágná, ezt nem kockáztatjuk, inkább megkapja mindkét injekciót a gyengített vírussal.
Most mi is átvettük tőle, Krisztián is göthös volt, nekem is visszajött az arcüreg gyulladásom, szóval nem állunk túl fényesen. De legalább eddig nem lettünk influenzásak.

Ami változatlan az a duma:  Gréta egyfolytában beszél, magyaráz, énekel, vagy hogy ne legyen unalmas az élet "pöröl". A múltkor a papát osztotta ki, aki szétszedte télire a kerti műanyag házikóját:
- " Papa szétszedte házikómat. Gréta nagyon mérges! "- Mindezt tiszta átéléssel, összeráncolt szemöldökkel és csípőre tett kézzel. De nem csak velünk nagy a szája, az utcán is előadja magát az ismeretlen gyerekeknek is.
Ha napközeben eszébe jut egy dallam rögtön rákezd és énekel, így az ingyen koncertben van részünk szinte egész nap.

Még 4 őrlő foga nem bújt ki (a 2. jobb és bal oldali, alsó, felső), időnként be-beindult a növekedésük, de le is álltak. Most viszont végérvényesen és visszavonhatatlanul tör kifelé a bal alsó 2 őrlőfoga. A csúcsai már az ínyben fehérlenek, és Gréta egyfolytában hátra turkál a szájában. És a leg"szebb" része, hogy a fájdalomtól állandó jelleggel kibírhatatlan hisztikkel ajándékoz meg minket.
Ez és a fürdések körüli lelki hadviselés teljesen felemészt minket. A fogak egyszer csak kibújnak és túl leszünk ezen a fajta nehézségen, de a fürdés az más téma. Már tudjuk a félelem okát (hajmosás), de képtelenek vagyunk javítani a helyzeten. Hiába a rengeteg beszélgetés a fürdésről, pancsolásról, hiába jön be hozzánk a fürdőbe, amikor fürdünk, zuhanyzunk, hajat mosunk, hiába játszunk el a szituációt szeptember óta mégse változnak a dolgok azzal a kivétellel, hogy az ordításba értelmes szavak is vegyülnek: "hajamat ne".
Elegünk van - Grétának a leginkább - arra az elhatározásra jutottam, hogy elviszem egy kineziológushoz. Megadunk minden lehetőséget és esélyt, hogy végre újra normális életet élhessünk napi szintű fürdéssel/ zuhanyzással hisztérikus ordítás, visítás, lelki terror nélkül.

A foga és a fürdés utáni rémálmok miatt újra katasztrófálisan alszik. Hiába vagyunk túl a túl meleg szoba problémán mégsem alhatunk még mindig. Egy hónap múlva 2,5 éves lesz, de még nem jutottunk el a folyamatosan átaludt éjszakákig. Néha-néha jön egy 1-2 jó éjszaka, aztán hónapokon keresztül újra kelünk és virrasztunk minden egyes éjszaka. Ez normál esetben sem egyszerű, úgy meg pláne nem, ha 2-3 óra többszöri magszakítással tarkított alvás után a lehető legtöbbet kihozva magunkból még 8 órában dolgozni kell, délután háztartást vezetni, főzni és foglalkozni Grétával. De csak nem tarthat örökké ez az állapot sem... könyörgöm mondja azt valaki, hogy elmúlik, hogy legalább legyen remény az újbóli alvásra.

Így zajlanak a mindennapok a Csibéknél mostanság. Hamarosan jelentkezem az újabb menü összeállítással. Addig is megtaláltok a Csibekalandok facebookos oldalán.